Ung, 1910. január-június (48. évfolyam, 1-47. szám)
1910-02-09 / 12. szám
48. évfolyam. — 12. szám. Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1910. február 9. Előfizetési feltételek: Csak az „(Ing“ lapra Egész évre . . 12 K | Negyedévre . 3 K Félévre .... 6 K j Egyes szám . 12 f. Amerikába : Egész évre ...............17 K „Un* vármegye Hivatalon I.ap|á“->al együtt egész évre 16 K — Félévre . . 3 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések ágy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér 80ronklnt 40 fillér A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatalt telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő : Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-sö szám. BÁNÓCZY BÉLA Segédszerkesztő : DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és ülés könyvkereskedése. A társadalom viselete. Irta Deák Gyula. A napokban templomban voltam. Esküvőt tartottak az Isten házában, a melyet a kiváncsi tömeg csaknem megtöltött. Ez a tömeg hű fotográfiáját nyújtotta a mi társadalmi nevelésünknek. Talán hihetetlennek tetszik, de való, hogy a tömegnek a viselkedése megbotránkoztató volt, még az utcán is visszatetszést szült volna. Nem csináltak kisebb dolgot, minthogy a padok tetejére álltak, — annyira zajongtak, hogy a szertartás alatt a násznépből valaki kénytelen volt harsány hangon csendet kérni, — és végül a násznép csak a legnagyobb tolongás közt tudott kijutni a templomból. Álljunk csak itt meg egy kissé! A tömeg jelentékeny része az intelligenciából kei ült ki. Nem vel-e ez a körülmény sötét árnyékot a mi társadalmi nevelésünkre? Mert a mit az iskola épit és a mit sok család meg is ad a gyermeknek, azt a társadalomnak léha nevelése teljesen lerontja. A társadalom egészen más világ, mint az iskola és a család. A társadalomban egészen uj irányban kezd élni az ember. Sutba dobja az iskola és a család utravalóját, megy vakon aztán a társadalom szabálytalan szabályai után, a melyek mivel tágabb keretüek, mint az iskoláé és a családé, tehát azokat a társadalom fiatalai kényelmesebbnek is találják. És ha egyszer ezekhez igazította az életét, akkor mindjobban megerősödik a tág keretekben. így állanak aztán elő a botrányos viselkedések templomban, utcán, színházban, vendéglőkben, kávéházakban és szállókban. Mig ezen a szomorú tüneten gondolkozom, a mely a templomi viseletben mutatkozott, a képzelet szárnyai elragadnak a messze nyugatra. Láttam ott is templomi, utcai, színházi, vendéglői, kávéházi és szállói életet. De milyent! Szépet! Itt csak a templomra akarok kitérni, vendéglői és szállói dolgokról már többször megemlékeztem Írásaim során. A nyugati templomokban a viselkedés igazán megegyezik azzal a magasztos gondolattal, A régi „Özvegyidről. Mikor Gyulai Endre, a messze vidéken ismert Özvegyi-cukrászda egyik társtulajdonosa, kicsinek találta évtizedek óta fennálló jóforgalmu s közkedvelt üzletet s átlépve — nem a Rubikonon — hanem a Kis- hid-utca egyik oldaláról a másikra, hogy a Bercsényi- szálló modern kávéházi helyiségében teljesen önállósítsa magát, akkor mi, az özvegyi régi vendégei, azonnal tisztában voltunk azzal, hogy kedvelt kávézó-helyünk ajtai rövidesen bezárulnak előttünk, s kénytelenek leszünk megszokott helyünket elhagyni s a modern kávéházban — csendesen lenni, hogy a nagyközönség nyugodtan olvashassa az újságot. Pedig, hej, mennyivel kedélyesebb volt az a régi „Özvegyi", mint a mostani fényes „Gyulai“. Már maga az, hogy a régi Özvegyi kávézójában csak egy magyar meg egy német újság volt található, s mégis megesett és pedig elég gyakran, hogy 60—70-en fogyasztották el ott az ebéd utáni feketét, — bizonyítéka, hogy annak a helyiségnek kellett valami jóoldalának lenni, valami vonzóval bírnia, a mi kellemessé is tette az ottlétet. Ez a vonzóerő: a fesztelenség volt. A régi ,Herz“-zel együtt azonban eltűnt a régi „Özvegyi" is. És a miként kedélyesen, teljesen fesztelenül éreztük magunkat a délelőtti sörözésnél a „Herz“-ben, épp hogy Isten házában vagyunk. Ott az áhitat szárnyán száll fel a lélek a Teremtőhöz. De az egyházi hatóság nem is engedi meg az olyan viselkedést, a mely ellenkezik a szent hely fenségével. A mainzi székesegyházban a mise alatt tilos az ide-oda való járkálás. A kiváncsi idegen elé több nyelvű feliratot tart a templomszolga, a melyben nyugalomra kérik az idegent. Ha ez nem használ, bizonyára ki is tessékelik. Ha a londoni anglikán templomokba be is jut az idegen az istentisztelet alatt, a szentélybe nem bocsátják. Sőt akárhányszor még az istentiszteletre sem bocsátják be, ha látják, hogy oda csak a kíváncsiság viszi, így jártunk mi is a windsori királyi palota temploma előtt. Ha még a templomban sem tudja a társadalom megadni a tisztességet, hogyan tudná megtenni az u. n. profán helyeken ? Ha sokan a templomba csak azért mennek, hogy ott bemutassák uj ruhájukat, vagy megbeszéljék a napi dolgokat, lehet képzelni, hogy milyen irányú társalgás folyhat máshol! Ne értsenek félre! A mikor a templom, a legfölségesebb hely iránt tiszteletet kívánok, nem akarok farizeus képpel tisztán nemes érzéseket más helyek iránt. De azt igen is szeretném, ha embertársaim mindenhol a tisztesség korlátái közt tudnának maradni. A templom szent hely. Oda csak azok lépjenek be, a kik a köznapi lelkűket künn tudják hagyni. Ellenkező esetben megérde melnék, hogy Krisztus példája szerint járjanak el velük. A társadalomnak vezetői pedig iparkodjanak a tömeget nevelni. Szép szóval és jó példával. Magyar lelkem nagyon óhajtja, hogy társadalmi illendőség tekintetében is megközelíthessük minél előbb a nyugati országokat, a melyekben minden hirdeti a nagy kultúrát. Tanulni mástól nem szégyen, de készakarva lemaradni a népek versenyéről: btin és hazafiatlanság. Nem szóval, de tettel kell szeretni a hazát. Akkor lesz ez igazán boldog. oly, sőt még kellemesebb, jól mondva : családiasabb volt a régi „özvegyi“-ben való tartózkodás. Igen, ez a helyes meghatározás: családias. Mert családias volt az a szó szoros értelmében. Tiz évvel ezelőtt egyik vendége a régi „Özvegyi“ nek papirosra is vetette az ott rövid 10 perc alatt felhangzottakat. E feljegyzés most véletlenül kezeim közé került s közreadom, hadd legyen a későbbi idők kávóház- látogatójának fogalma arról, hogy milyen élet is volt a régi „Özvegyi“-ben. Megjegyzem, hogy a f-tel jelzett nevek tulajdonosai időközben jobb hazába tértek. A feljegyzés igy szól: t Mihailovich: Adu her, adu her. t Bodnár Ignác: Nem tud senki úgy játszani, mint az ezeredes ur. t Körösi: Gyerünk katonácskának. t Oláh: Kácskának. t Körösi: Billiárd frei! t Sztokovszky: Grinaldu de la marmora. Levy Major: Tekhinthetes ór, adjun neki egy kuntrát. t Csehi Pogány: Jordán sváb. t Özvegyi Jenő: (Reisman belép.) Itt jön a zsidók királya. t Sztokovszky: Jenccske, adj egy pohár vizet, t Özvegyi Jenő: Ott az Ung, hasalj neki. Tirman Samu: füngár az összes lapokat már megint maga alá tette. A Halley-üstökös és a föld. Jobb félni, mint megijedni. Ez a közmondás különösen aktuális most, a mikor alig egy-kót hónap választ el az égi Damoklesz-kardnak, a Halley-üstökös- nek megjelenésétől. Az üstökös-láz, a mely már évezredek óta meglepi az emberiséget, nem gyógyítható semmiféle gyó- gyitószerrel. Sem az asztronómia, sem a matematika csalhatatlan pilulájával, mert mindannyiszor kiüt a láz az emboreken, valahányszor üstökös mutatkozik a fejük fölött. Az üstököstől való félelem az ókorból öröklődött ránk, a mikor az asztronómiát az asztrológia helyettesítette, vagyis a mikor az égi jelekből földi eseményeket jósoltak. Az üstökös megjelenésétől háborút, pestist és minden egyéb csapást vártak, sőt nem egyszer világ végét. Az volt a hit, hogy ez a kóbor égitest agyonzuzza, vagy elégeti a földet. Megjósolták vagy tízszer is a világ pusztulását s mindannyiszor hitt benne az egész emberiség annyira, hogy minden földi dolgát elhanyagolta, vagyonát elszórta, de a nagy ösz- szeomlás csak nem következett el. A "napokban is látható volt a nyugati égen egy szép üstökös. Ungvár fölött is feltűnt. Ez azonban nem okozott ijedelmei, mert váratlanul tűnt fel s jövetelét és rossz hírét nem jósolták meg előre. Ellenben más az eset a tavaszszal válható Halléy-üstöküssol. Nem először lesz szerencsénk hozzá, mert minden hetvenhat esztendőben visszatér hatezermilliő mórtföl- des elliptikus pályáján, óránkint körülbelül egy millió mórföldes sebességgel. A csillagászat, a mely Keppler és Newton óta legpozitivebb tudomány, már egy-két éve hirdeti, hogy a Halley-üstökös pályája át fogja metszeni a főid pályáját. Ha ebben a metszőpontban egy időben találkoznék a két égitest, akkor csakugyan itt lesz a világ vége. Az üstökös izzó feje, a mely negyvennégyszer szélesebb, mint a föld, izzó anyaggá, sőt gázzá változtatná át a mi glóbusunkat. Csakhogy öttől nem kell félnünk. Az eddigi számítások szerint május 30-án találkozik a két pálya, de a föld ekkor már sok-sok millió mérföldnyire lesz ettől a ponttól. Körülbelül megállapítható, mert hiszon a végleges számítással még nem készültek el a csillagászok, hogy az üstökös maga május 28-án éjszaka lesz leg. t Farkas Ferenc : Merényi, nyissa ki az ablakot, mert nagy a füst. Csicsery: Moskovits zárja be az ablakot, nagy a légvonat. t Sztokovszky: Tök alia prima. + Pollácsek\ Wás szágt der Haláburdu? t Orosz Adám : A koporsócsináló tönkre kibicel. t Wladimir János: Dinovics már megint alszik, azért nem jön lap. Bródr Zsigmond: Hol a Pester Lloyd? Csicsery: Menjen a trafikba, vagy a gőzbe német lapot olvasni. Bródy: A, á nagyságos ur, aláászolgája!! t Wladimir: Goldberger ne feküdjön egészen a nyakamra, t Farkas: Tegnap a Kaszinóban Ivántsy vitte el gerslit. -fGrabovszky panye vesztett 150 forintot. t Bodnár Ignác: Csak az ezeredes ur játszik jól. Remenyiczky: Moskó, hideg a fekete. Merényi: Ha annyi sokáig kint sétál ügyvéd ur, nem csoda. t Csehi Pogány : Jordány sváb ! t Mihailovich : Samukám, nagyon jó bort küldtél. Tirman: Az csuda? Nekem csak jó borom van! Kun Ferenc: Hova megy ma a cseszna hro- mada ? t Orosz: Avrumhoz megyünk. Vagner : Sok bajom van a legényekkel, streikol- nak megint. Lapunk mai száma 4 oldal.
