Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1908-10-11 / 41. szám
2. oldal. TJT 1ST Or 41. szám. Tanulmányainak befejeztével kilépett az életbe. Maga említi, hogy fiatalságában Mars szolgája volt. Mint nagyratörő fiatal ember, azon idők szokásához képest „nemes inas“-nak állott a hatalmas Koháry Istvánhoz Fülekre, nemcsak azért, mert e véghely a török hódoltság korában Pest, Nógrád és Heves, tehát három vármegyének volt a középpontja, mely körülmény a költő nemes tettvágyának és hivatásvágyának legjobban megfelelhetett, hanem azért is, mert Heves vármegye is ott tartotta gyűléseit s ő, mint hevesi, gyöngyösi származású családból való, ott a megyei szolgálatba is könnyebben bejuthatott. Épp ez időtájt, vagyis a linci békétől (1645.) H. Rákóczi György lengyelországi hadjáratáig (1657.) a vitézkedósre valami sok alkalom nem nyílt. De azért a végeken, ha nem is ágyúkkal, örökké dúlt a háború és a fiatal Gyöngyösy ebben éveken át részt vett. Nem egyszer látta, Írja ő maga, hogy „skarlátszín“ festi a füleki zöld pázsitot és búzakévék helyett török holttesteket látott keresztekben. A mindennapi leshányásban is lópten-nyomon volt része, mikor a törököt megtámadva, ezt lováról szedik le, annak fejét veszik, ezt rabbá kötözik, amott meg téregetik őket össze, kinek kopját vernek a hátába, kinek pedig, puskalövés esik a mellébe. Ámde a fiatal Gyöngyösynek nem a kard volt az eleme, hanem a szó s a toll. Kor- és kartársai nagyrabecsülték benne az akkor folyó cu- riális latin stylus művészetét. Mint nagytehetségü s ékesen szóló és író prókátornak híre napról- napra emelkedik. 1652-ben Nógrád megye, nyomban reá Gömör, Abauj, sőt Pest vármegye is es- küdtjöknek választották. Koháry István, füleki főkapitány, seregbiróvá nevezte ki; Báthory Zsófia-, Zrínyi Ilonának, a ki 1680-ban az ország leghíresebb törvény tudójának nevezi és nagyrabecsűlte, az Andrássyak-, Wesselényi Ferenc- és Széchy Máriának országos hírű ügyvédje vala; a szegény népet is sokszor védelmezte a nádornál, meg a német generálisoknál; Heves vármegye, a legújabb levéltári adatok világánál, többi kiküldött jogtudósai sorában fisA-ahs-ának választotta és 1653-tól 1682-ig, tehát egész férfi korán át, e megye szolgálatában bámulatos közéleti tevékenységet fejt ki. Heves megyének alig akadt fontosabb ügye, melyben részt nem vett volna. A kényesebb dolgok, melyek nemcsak jogi és közigazgatási, hanem diplomáciai tehetséget is követeltek, a polgári és katonai legfőbb hatóságokkal, még a vérszomjas Caraffával való alkudozás is, a vármegye népének a nemzeti kizsákmányolás e sötét korszakában jogvédelemben való részesítése, a szepesi kamarával való kínos és nehéz és száz- rétü tárgyalások, a legkülönfélébb és fontos gyűlésekre való örökös járás-kelés és az ezen üléseken való felvilágosító, irányító és vezető ténykedés, mind majdnem teljesen a nyakába szakadtak. Heves vármegye mindezért 1679-ben Pápay Péter helyére helyettes alispánnak is választotta. Pedig ugyanezen időkben, mint már futólag érintettük is, más megyék dolgaiban is eljárt, főurak ügyeit intézte, füleki seregbíró, majd balogvári kapitány is vala és az irodalom terén is lanka- datlanúl munkálkodott. Közben, az 1652-ik évben, már mint házas csattogott szavában, ügy nőttek lel együtt szeretetben, hűségben. A játszópajtást cimborájáért eltűrtem, de egyébként nincs bennem makulányicska uritempó sem, hogy állatért fölmelegedjem. Embert, csak embert 1 Jó lelkűt, fényes jellemüt, nagy eszüt! És megemelem előtte legdrágább, legcifrább kalapom. Meghajtom előtte vénülőn merevedő derekam. Paraszt sem vagyok eléggé, hogy együtt őrizzem vele a portát, megosztva falatom és kutyamód töltötte életem. Inkább itt hagyom, madárlelkem föllendülésével elszállva, szárnyaim bontogatva a szép, népes világ felé, kicsi emberek, nagy kutyák közé, hol sivárlelkü gazdagok és dúslelkü szegények élvezik az Isten teremtett, szép világot. A gyerek sem szerethette örökké cimboráját, mert az vértanúként kimúlt. Emberi kezek pusztították el kisbecsü életét, Istenem, emberek mennyi lelket tudnak kiölni meleg, emberi testből 1 ... És milyen érdekekből 1 . . . Isten meg még a légyben is meghagyja zümmögő mivoltát. A hogy a vérem elkerült a buta, de himes me- zejü faluból a fényes, sivár, nagy városba, kedvencét gazdátlanul kellett hagynia. És gazdátlan nem hal el, nem pusztul-e el porta is, vagyon is? Lumpival is ngy esett. Könnyen lépett ki a diák az élet küzdő terére. Zokogva hagyta el gyermekjátékinak színhelyét, anyja ölét, apja lovait. Kapkodva búcsúzott, csak kutyájára borult megható barátságban: Vakációra visszajövök, együtt nyargalunk 1 emberrel találkozunk. Elvette a Radvánctól csak félórányira fekvő Baranya községből az apja és anyja révén előkelő nemesi családból származó Baranyay Ilonát. Ez első felesége által Csetneken, Gömörben is birtokos lett, a hol Andrássy Miklós, gömöri főispántól nyert zálogos háza és földjei is lóvén, ezen időkben állandóan itt lakott. Ez volt az első lánczszem, mely őt e megyéhez fűzte; a második sokkal erősebb és elhatározóbb vala s végképp oda láncolta. Még a füleki várban ismerkedett meg Wesselényi Ferenczczel, a vár kapitányával. Ez már egy francia írónak, Jean de Labo- reurnek is elmondta volt a murányi vár regényes megvételét; e francia író azután egyik munkájában megörökítette ez eseményt s a szerelem és várhódítás e tényét a század emlékezetre legméltóbb eseményének mondja. Wesselényi égett a vágytól, hogy Murány- nak általa való elfoglalását és Széchy Máriával való regényes egybekelését a magyar költészet is megörökítse és körűlövezze a dicsőség sugarával. Ismervén tehát Gyöngyösy sokoldalú tehetségét s nyilván már ezen korbeli költői működését is, az esetet neki is elbeszélte. így fogott hozzá Gyöngyösy korszakalkotó müvének, a Murányi Fenus-nak megalkotásához, melylyel Gyöngyösy hosszú időre a magyar Parnassus csúcsát foglalta el, mely müvet újabb pártfogója, Wesselényi, bőkezűségéből 1664-ben kiadtak és a melylyel Gyöngyösy a már ekkor nádorrá választott Wesselényinek komornyikja, titkára lett; a füleki várból a gömöriMurányba, a füleki seregbíróságból a nádori udvarba jutott. Ezen időtől fogva mindvégig híven kitartott Wesselényi és Széchy Mária mellett. A gyalázatos vasvári béke után vérző szívvel látta hazája pusz- túlását s a Wesselényi-féle nemzeti mozgalomhoz — már a titokba beavatott sógora, Szepessy Pál, engesztelhetetlen kuruc vezér révén is — szívvel lélekkel csatlakozott. 1667-ben birtokügyben, de úrnője bizalmas küldetéséből is Lengyelországba, Lyubomírszky Sándor herceghez ment, mert a Wesselényi-párt lengyel segítségben is reménykedett, bár hasztalanúl. Mint Heves vármegye és Széchy Mária követe részt vett a bécsi udvartól eltiltott 1670-iki kassai gyűlésen. Szóval, a hol csak lehetett, iparkodott hazája sorsán segíteni. Mindezért már 1668-ban mint a „rebellió hive“ belékerült a pártosok összeírt lajstromába és a rettenetes vértörvényszékek emez idejében nyolc nógrádi nemes társával együtt fogságba vetették, honnan Szelepcsényi érsek közbenjárásával csak katolizálása s Bólteki Pál, füleki kapitány és a füleki várőrség tisztikarának tízezer tallérnyi kezessége árán szabadúlt ki. De még ekkor sem hagyta el úrnőjét, Széchy Máriát, dacára annak, hogy udvari rágalmak következtében kis időre kegyét elvesztette s a murányi udvarból balogvári kapitánynak kellett mennie mintegy számkivetósbe, bár úrnője kegyét csakhamar visszanyerte és hűsége jutalmáúl Ba- baluska falut kapta; nem hagyta el Széchy Máriát annak dacára, hogy ez ekkor már — természetesen a költő tudta nélkül — áruló útján voit A vakáció el is jött, de nem ám a kutyák feltámadása. Nagy volt a bánat. Tengernyi üröm a vakáció örömcsöppjeiben. Nem használta vigasztalás, hogy a falu orvosa, a bacsó: a helyság borbélya: a kovács, valami rossz bőrbetegségben szenvedőnek nyilvánították. A leányok féltették rózsaszínű bőrüket, a legények kutyáikat és kimondották szegény ártatlanra a halálos végítéletet. Akadt egy vén kérges szivü ember, ki belevágta nevetve a fejszét, mint szokta a fatuskóba. És tovább kacagott árván maradt gazdájának rángatózó sírásán, szivbéli fájdalmán. Nem értette, mi az, ha az állat összenő gyermekszívvel. Mi fájdalom az, ha küzdő emberke hosszú, komoly esztendő után hazatér játszani, ölelkezni és valaki hiányzik azok közül, kikkel szeretkezett. Potyogó könnyekkel illet szemrehányón: Hát igy vigyáztál Lumpimra anyuka ? Nem lehet gyerekkönnyet életbölcseséggel felszántani, hogy: örülj lelkem a többinek, a mit találtál. A kenyér épp oly lágy, mint tavaly volt. Anyád régi játszótársad, apád régi kényez- tetőd. Vannak szomorú képek az életben, mikor a gyermek hazatér és csupán kutyát talál. Gazdátlan kutyát, búbánatos otthont. Ki, mi vigasztalja azt ? Fiacskám, kutya akad korpára . . . Csak játszópajtás elveszítéséért nagy kár mindig. De idővel mindegyikünk elveszti maga mögött. Újak kerülnek helyére ; irigyek, kajánok. Mégis, mégis indokolt a hűségért való könnyhullatásod. . . Vannak fájdalmak, melyekre nincs vigasz. Vannak kérdések, melyekre nincs feleletés a nemzeti mozgalmat önző, de hiú reménykedésében a bécsi udvarnak föltárta, elárúlta. Alig hogy kiszabadúlt börtönéből, a hű ember, kinek nagy jogi tudására és törvényismeretére is szüksége volt e válságos időkben Máriának, legazonnal sietett ennek segítségére Murányba, hol fogolyként tartották, majd Pozsonyba, végre Bécsbe, hol úrnője képviseletében minden törvényes közbenjárást megtevén, nem tágított és nem is hagyta el Széchy Máriát mindaddig, a mig sorsa el nem dőlt, vagy legalább a mig szabad lábra nem tették, azaz 1671. végéig. Ekkor történt, hogy a hatalmas Andrássy Miklós Gömör megyébe hívta vissza, melyet Gyöngyösy már második szülőföldjének tekintett, hisz első felesége, Baranyay Ilona révén gömöri föld- birtokos vala és már idestova tíz esztendeje Csetneken lakott. Első feleségét, kitől négy gyermeke született, ez időtájt elvesztvén, ekkor nősült meg másodszor, elvévón az Andrássyak udvarában nevelkedett árva nemes leányt, Görgey Ju- dithot, ki nyolc gyermekkel áldotta meg. Hovatovább minden munkásságát Gömör vármegyére fordította, mely nagy hasznát vette az ő fényes és sokoldalú tehetségének; s mig férfi-korát Heves-, hajlottabb korának áldásos munkáját Gömör vármegyének szentelte, hol népszerűsége fokról- fokra emelkedett és köztiszteletben álló nyilvános jellem gyanánt ünnepelték: táblabírónak rendelték, az 1681-iki soproni és az 1687-iki pozsonyi híres országgyűlésekre követül küldik, Thököly diadalai idején 1682-ben, a mikor mindenki bízva bízott, hogy végre „a kalpag szab rendet a kalapnak“, ugyancsak képviselőül a kassai kurucz- gyülésre küldik, 1686-ban alispánnak választották és e díszes méltóságban, melyre az osztatlan közbizalom emelte, némi megszakítással, öregségével s betegeskedésével való szüntelen szabadkozása ellenére, megmaradt haláláig, 1704. szeptember haváig. A csetneki, ma már jeltelen, sír zárta be a fáradhatatlan, százrótű és századokra kiható munkás életet. (Folytatása következik.) Ki a kedvenc színésze vagy színésznője ? Erre a kérdésre a múlt számunkban megkezdett feleletek közlését most folytatjuk és egyúttal befejezzük. * Fiatal koromban, mikor az egyik kolozsvári napilapnál színházi kritikus voltam, nekem is volt kedvenc színésznőm és színészem, a kiket minden alkalommal kidicsórtem. Most meglett koromban az a meggyőződésem, hogy egyesek és a színházi kritikusok „kedvencei“ nem mindig a közönség kedvencei is. Ezt tartva szem előtt, a Szerkesztő ur felhívására csak annyit irhatok, hogy azt a színésznőt és színészt becsülöm, a ki jól megfelel feladatának és mindig arra ügyelek, hogy a közönség kiket szeret s mert ma én is a közönség közé tartozom* a szinészvilágból csakis ezek lehetnek az én kedvenceim is! Végül az igazság érdekében megjegyezhetem, hogy a színtársulatoknál sohasem szabad kicsinyelni a legkisebb szerepet játszó színésznőt vagy színészt sem, mert ezek az előadás sikeréhez épp úgy hozzájárulnak, mint az elsőrendű tagok. És nekünk az a fő, hogy összevágó, jó előadásokat kapjunk, én legalább csakis akkor szeretek színházban lenni. Aigner Ferenc. * Tisztelt Szerkesztő ur I* Valóban nagy dolgot kíván tőlem azzal, hogy az Ungvárott működő színtársulat nézetem szerinti legjobb tagját megnevezzem. A sok jó közül a legjobbat, a sok szép közül a legszebbet nehéz kiválasztani. Mikor e kérdés felől gondolkozom, úgy érzem, mintha egy szép virágos kertben lennék, a hol jól esik időznöm s minden egyes virágon találok szépet, de az már rosszul esnék, ha a szép virágok közül a legszebbet kellene kiválasztanom, mert az egész kertet szeretem s csak az fáj, hogy válnom kell nemsokára tőle. Tisztelettel Farkas Ernő. * Igen tisztelt Szerkesztő ur! Kertben ülve kaptam szives felhívását. Itt néhány gyönyörű rózsa mellett fakad egy kifejlett bimbó. A nagy virághoz szükséges anyag összetömöritve duzzasztja szirmait. A leláncolt erő közeli felszabadulását jelzi egy elhajló szirom s a rózsa jövő szépségét sejteti egy nyíló levél üde színe. Én nem a rózsákban gyönyörködöm, de bámulom a bimbóban működő hatalmas erőt; szivemet, lelkemet ez köti le. Ugyanígy színészeink közül figyelmemet a Jolánok mellett Greguss Margit s Peéry Ilus kötik le. Előbbi bájos megjelenése, közvetlen előadása, nagy szorgalma s előadásából gyakran kicsillámló igaz tehetsége szeretetet ébreszt a legelfásultabb szívben is s a közönség kedvencévé teszi. Legjobban az „Otthoniban tetszett nekem, mely darab egész előadása, nem csak az ungvári, de bármely európai színház dicséretére vált hurutok, C g köhögés, skrafulozis, influenza 7?rsnhnf* g W'Wg MW Wie ellen számtalan tanár és orvos által ^ náponta ajánlva. M l #/ K. Mi mT v I _ . .... , Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor , ___.. . fr T „Boche“ eredeti eecmaffoiást. Kapha,d orvo“ re"de,e** * f^*“*4™* teti a köhögést, váladékot, éjjeli tzzadást. ______ bao — Ara Dvegenklot 4.— korona. F. Hoffnunn-La Roehe dk. Co. Basel (Svájc)
