Ung, 1905. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1905-03-12 / 11. szám
11. szám. TT IsT <33. oldal. Ezen összegből már a múlt években fel lett küldve a magyar általános hitelbankba .................................................. 5300 K — f 1905. február végével pedig méltóságos Török Hermina grófnő és elnöknő utján fel lett küldve az országos bizottság elnökségéhez..................................2138 „ 88 „ Ungvárott, 1905. február 27. Gébé Andor, teológiai liceumi szenior-professzor, szentszéki ülnök és az Ung vármegyei gyűjtő bizottság pénztárnoka. Gyermek-szinielőadás. Az 1905-ik évi márczius hó 5-én rendezte az ungvári Drugeth-téri áll. népiskola tanítótestülete. Az elmúlt évben — 1904. október 20-án egy derék, értelmes és széleskörű olvasottsággal biró pap, névleg Dudek János dr. nyitrai kath. felsőbb leányiskolái igazgató Budapesten tanügyi felolvasást tartott ezen a cziinen : „A kath. tanügy állapotáról.“ Ebben a tanulságos felolvasásban mondotta Dudek János dr. a kath. pap : „Azt lehetne mondani, hogy az iskola ma több, mint a templom. Ha elveszítjük az iskolát, elveszítünk mindent!“ stb. stb. Igen nevezetes szavak ezek, melyekben a modern kor mélységes tárgyi igazsága rejlik, hisz a minden rangú és rendű iskolák, azok falain belül lelkesen, buzgón és lelkiismeretesen működő tanítók, tanítónők, oktatók és nevelők hiányában nemzeteket az emberi élet magaslatára emelni nem lehet; országok jövőjét megszilárdítani nem sikerül! Ami riigyfakadáskor a földnek a nap melege és a felhő esője, az az emberiségnek a hivatása magaslatán álló iskola, de csak akkor, ha a tudományba szivet és a szívbe érző szere- tetet plántál akkor is, a midőn a cselekvés egyik kezével folyton munkálva oktat, javít, buzdít, bátorít s bőven osztja az elismerést; akkor is, ha nyesegetés közben a tett másik kezével olykor-olykor int, dorgál, büntet és feddeni kénytelen. Az ily iskolának nyomán nemzetekre, országokra áldás fakad, miként a hitből a fentartó remény ! Az ilyen iskola a nemzeti fejlődésnek, a nemzeti haladásnak átalakító tavasza, a mely tavasz helyes változást eredményez a lelkekben, a gondolkodásban, az életfölfogásban, a becsületnek értelmezésében, a munkának megbecsülésében; az ilyen iskola okosan teszi és talán meg is teszi, ha fölhívja a figyelmet arra, miként hirdetik manapság a züllő családok, a kivándorló ezrek, a felforgató eszmékhez tartozóknak ezrei bomló közéletünk sebeit! Az ilyen iskola munkája közben nem feledkezik meg róla, hogy növendékeit tanítás, oktatás közben itt- ott ne intse, mily erős harczot kell folytatni egyes időközökben az emberi önzés gyarlóságai ellen; menynyire szükséges, hogy a túltengő érzékiség ellen a a lelki nemességet, az anyagiasság ellen az eszmónyi- séget, hatalmi dölyf és gőg ellen a testvériséget gyakoroljuk és hogy kerüljük s hivalkodást meg a lelket- lenséget. A mely iskolának nevelői, oktatói, tanítói és mesterei a cselekvésnek, a működésnek ezt az irányát emberileg véve csak megközeliteni is igyekeznek és akik nemes példaadással a jót, szépet, okosat, a helyest és igazságost igyekszenek beplántálni növendékeikbe, azok kimagaslóbb alakjai a nemzetek társadalmainak, a népek és országok közéleteinek, mint akár a ministerek, akár a fejedelmek, akár a világ összes elzárkózott bölcsei. Igaz, nincs még ez úgy az életben, de sok más sincs úgy. Messzire vezetne, ha annak fejtegetésébe bocsátkoznék, vájjon hát mely iskolák azok, a hol ilyféle irányú munkálkodás folyik; az se czélom, hogy az ungvári Drugeth-téri állami népiskola derék és tevékeny tantestület tagjainak hízelegjek, de azt már hízelgés nélkül is írhatom, őszintén és komolyan, hogy az a munkájuk, szorgalmuk és odaadásuk, melynek végeredménykép sikerét az 1905. márczius 5-én bemutatott gyermekszinielőadáson láttuk, elismerést, méltánylást, sőt köszönetét érdemel. Ennek a munkájuknak, tevékenységüknek czélja, iránya, veleje szintén oda tartozik, mint a melyről mi előzménykép beszéltünk. A darabokat a tantestület tagjai jól választották meg, mert mindegyiknek hasznosan oktató és oktatva nevelő hatása volt első sorban a szereplő gyermekekre nézve, úgyszintén erkölcsi tartalmuk is felemelőleg hatott. Jól válogatta ki a tanítótestület a szereplő gyermekeket is, a begyakorlásuk meg kifogástalan volt, a mit az egyöntetű, összhangzó és egységes előadás té- nyesen hirdetett és igazolt. Fokozta ezt a hatást a disz- szel-csinnal felállított színpad, a kapkodás és zavar nélküli rendezés. Mintha előre érezte volna ezt Ung- vár város közönsége, a mely ezúttal szokatlan nagy számban töltötte meg a főgimnázium tornacsarnokát. Vármegyénk derék és köztiszteletre méltán érdemes alispánján kezdve — egyetemben kedves családjával — városunk tekintélyes számú intelligens családja volt ezen a helyesen rendezett gyermek-szinielőadáson — hálát érezve a tanítók iránt, örvendve a kicsinyek buz- góságán, igyekezetén és mulatva azok ügyes játékán. Az első darab — mely színre került — Forgó bácsinak (Ágai Adolf) Laura és Juliska czimü 2 fel- vonásos vigjátéka volt. Ebben a darabban ügyesen alakítottak Rosenberg Anna, mint Korpásné; Lenyik Mariska és Nehrebeczky B, az első Juliska, a másik Pétiké szerepében. Megállták helyüket és pedig jól Moskovits Laura, mint Halmainé; Schwarcz Irénke — Laura és Kovács E. mint tiszttartó. Kiemelkedőbb része volt az estének : Zsuzsika és Misiké czimü 2 felvonásos tündérjáték. Igen ügyesen, eleven élénkséggel, jól alakítva játszott Wassermann P. mint Zsuzsika és Románecz Mityu Misiké szerepében. E két gyermek sok tapsot aratott, de hát ki is tettek magukért összeillő, kerekded játékukkal, idején alkalmazott mozgékonyságukkal s jól betanult szerepeikkel Melléjük sorakoztak dicséretre méltó alakítással Reha Mihály,'“’mint István gazda és Majoros Ilona, mint Örzse felesége. E kettő is, mint a többi társuk, kitünően tudták szerepeiket, de igyekeztek is azt rátermett módon előadni. Szépek voltak — Ízléses öltözékeikben — Körös- kényi Blanka, Seyfried Elza, Bánóczy Magda, Schul- m nn Gizella mint tündérek. Szép része volt az estnek a III-ik pontja is. Előlépett minden félsz, minden zavar nélkül a kis Bánóczy Magda és kecsesen meghajtva magát, nyugalommal, helyes tagoltsággal, értelmes hangszinezéssel elszavalta Gáspár Jánosnak „Bízzál Istenben!“ czimü költeményét. A IV. pont „A tavasz és a tél versengése“ színjáték 2 képben, melyet Gáspár Imre szerzett, szintén tetszett, mert jól volt előadva s ügyesen rendezve. Az élőkép csoportosítása ügyesen volt végrehajtva. Szerepeltek benne Rosenberg Anna mint tél, Mándoki Mariska, Grüner Ilona, Grosszmann M., a tél szolgái. Eisenstädter Margit mint tavasz, Bánóczy Magda, Merényi Vilma, Schwarcz Rózsi a tavasz társnői gyanánt. Pillangók voltak: Mandula Jolánka, Schwarcz Erzsiké ; virágok: Nagy Valéria, Pileczky Róza, Merényi Sári, Gonda Aranka, Rosenberg Mariska, Szimeth Gizi, Keszi Mariska, Hágler Ida, Farkas Della, Fehérváry Mariska, Kovács Erzsiké, ifj. Rosenberg Mariska. Megemlítjük még, hogy az egyes felvonásközökben és a IV. pontban előadott énekszámokat jól betanítva, szabatosan énekelték a növendékek. Az énekeket tanította és vezette Takács László igazgató és har- moniumon kisérte Rákosi Ilona kisasszony. A pénztárnál segédkeztek az örökké ifjú kedélyű Bartakovics Andor és Boros Mór tanító urak. Megújítjuk nézetünket, hogy az ungvári Drugeth- téri áll. népiskola tanítótestületének minden tagja, első sorban a női tagok: Szegeletby Ilona, Laudon Laura, Grabovszky Jolán, Nécsey Istvánné, Jankovics Irén, Orosz Gizella tanítónők, valamint a testület férfi tagjai, úgyszintén szives segédkezésért Rákosi Ilona kisasszony elismerést, köszönetét érdemelnek. A Drugeth-téri áll. népiskola tanitószemélyzete sokat fáradozott, sokat munkálkodott: övé a munka, övé osztatlanul a dicséret is, melyre büszke lehet. Isten segítse a tanítók jóakarata terveit, a jó növendékek hálája és ragaszkodása legyen a legszebb földi jutalmuk, az' a tudat, hogy nemzetük javán munkálkodnak, a legmaradandóbb örömük. Blanár Ödön. „Ne tessék komolyan venni!“ — Zombory Dezső dr. felolvasása a katholikus körben. — A szerző a bevezető részben, a tudományos előadások hosszadalmas és czikornyás stílusát imitálva, festi a tudósok, államférfiak és nagykópü zsurnaliszták századelkeresztelő elméleteit, melyekkel a történelem különféle korszakainak különféle neveket adnak. E századelkeresztelő elméletek közül különösen a mai emberek századai — a XIX.-ik és XX.-ik század — elnevezésénél óriási kavarodást lát, mert a világ nagy emberei nem tudnak megegyezni a mai századok jellemző sajátságának megválasztásában. Sorra idéz ennek bizonyítására egy egész sereg embert s e nagy férfiak századelkeresztelő elméleteit a humor pajzán erejével sorra ledöntögetve, a különféle tudományos rendszerek kaczagtaió szatírájaként a maga elméletének kér helyet a századelkeresztelósek sorában, mert szerinte nem a „soczializmus“, nem a „liberalizmus“, nem a „parlamentarizmus“, de nem is a „gőz és villany“, a „kereskedelem és ipar“, a „munka és a szabadság", vagy más hangulatos elmélet, hanem a „Ne tessék komolyan venni“ százada aXIX. és XX.-ik század. Majd igy fotytatja : Mindez azonban bizonyításra szorul, hisz közönséges ficzkónál egyéb nem lennék, ha a világ tudósaival és államférfiaival, no meg a tudomány magas horizontjával igy szembehelyezkedve, állításomat indokolatlanul hagynám! Legyenek nyugodtan, nyájas hallgatóim, állításom felolvasásomban tudományos érvekkel fogom igazolni s egész törekvésem arra fog irányulni, hogy az Önök tudományok iránti rajongásától megittasodva értekezésemben kifejtsem : minő határozottan dominálja a mi századainkat a „Ne tessék komolyan venni“ teóriája * * * Most pedig szives engedelmökkel áttérek tételem tudományos indokolására. T. hölgyeim és uraim! A világ csodás eseményeinek, emberi észt felülmúló sorrendjének egy bizonyos időpontjában . . . elhatároztam, hogy . . . megházasodom. Én magam eme nagyszerű elhatározásomról nem tudtam semmit. Annál többet tudtak azonban ismerőseim. Nekem a dologban csak annyi részem volt, hogy egy szépséges leánykával kétszer végig mentem az utczán, egyszer megvártam a templomnál s egy bálon végig tánczoltam vele egy kétórás szuppécsárdást. Ez képezte az ón házasságom kiinduló pontját, a házasodási elipsis focusait, melyeken szabályos távolban, de jó messze egymástól, bámulva állottunk bájos menyasszonyom és én. Ez a pont azonban mozgásba jött, horribilis méreteket öltött, s pár nap alatt vidáman gömbülyödött az ón házasodási elipsisem. Tudott róla mindenki s hiteles informácziókkal száguldtak végig a városon a „Házassági Híradó“ közismert riporterei, kiknek javarésze a jó nénikékből s a helybeli leányképezdéből kerül ki. Egy jó néni egyenesen hozzám fordult: — Gratulálok, kedves fiam ! Ön igazán szerencsés ember! Ön a Fortuma kegyeltje! Ön egy . . . ! — De nagyságos Asszonyom! — Ugyan ne szerénykedjék! Elismorem e kvalitását . . . Éppen ezért is megérdemli a nagy szerencsét .... Mondhatom Önnek, valóságos angyal az a leány . . . ! — De nagyságos Asszonyom! — Semmi tiltakozás kedves barátom! ... Én jobban ismerem azt a leányt, mint maga . . . Micsoda háziasszony, . . . hogy főz . .! Egy unikum . . ! Egy „speczialitás“ . . ! Egy „csodaleány“ ! — De nagyságos Asszonyom ! — Micsoda műveltsége van! . . . hogy zongorázik !.. . hogy tánczol! . . . hogy társalog! . . . Minő csodás szinü a haja ! — De nagyságos Asszonyom! Nem igaz . . . — Nem igaz?! Nekem mondja azt, hogy nem igaz, midőn én gyermekkorától ismerem azt a leányt... Maga egy szerencsés ember! . . Gratulálok, gratulálok ... s a jó néni siet tovább. Tanácstalanul, de megbokrosodva a szapora nyelvtől, megyek utamon előre. De ah! jön egy másik néni. — Jó napot uram ! gratulálok. Igazán szép, hogy végre elhatározta magát! . . . így kellene minden fiatal embernek tenni! . . . Persze nem mindenki olyan ügyes mint Ön ! . . . — De nagyságos Asszonyom ! — No, no ! semmi ellentmondás. Ismerem én a maga ügyességét! . . . Még a hóditási eszközeit is ismerem ! . . . Pompás eszközök! . . . ügyes eszközök !.. — De nagyságos asszonyom ! Tévedés van a dologban . . . — Semmi tévedés! Ismerem ón a maga egész életét! . . . — De nagyságos Asszonyom! Nem magamra vonatkoztattam a „tévedés“ szót ... de a . . . — Nem magára! No hallja, a másik félen meg éppen nincs mit töprengeni ... Az egy bűbájos leány . . . Egy szépséglexikon . . . — De nagyságos Asszonyom! A dolog alapja... — Micsoda „dolog alapja“ ! Csak nem akar itt a nyílt utczán valami filozófiai értekezésbe kezdeni . . . Tudja ettől irtózom ! No Isten vele ! sietek a dolgom után. És ment. S én állottam . . . valami isteni segítség után sóhajtozva, mely kivezessen e bonyodalomból. De jön egy bácsi. — Édes öcsém ! — szól— fogadja gratulácziómat. Igazán örülök . . . — De Urambályám — tör ki belőlem a felhalmozódott elkeseredés. — Én nem fogadhatom a gratu- lácziót, a dologból egy szó sem igaz . . . Igazán illetlenség egy leáuy tiszta nevét minden alap nélkül össze fűzni egy idegen emberével! ! — Nagyszerű, édes öcsém! — szól a bácsi — Nagyszerű! . . . Pompás! Én is éppen igy beszéltem annak idején! . . . Hehehe ! . . . Önnek pompás nevelése van! . . . Megakarja védeni a leányt! Nagyszerű) . .. Pompás! ... Én is éppen igy beszéltem! . . . Én is igy tettem! No de úgy négyszemközt! . . . Mi ? . . . Elfogadja ugy-e gratulácziómat. Mi ? . . . Ugye . . . hehehe ! — De bátyám ! Mondtam, hogy nem igaz! . . . Egy szó sem igaz . . . Tagadom a hir valódiságát! — Hehehe! tagadja ? . . Micsoda fiskálisósz ! .. S még mondják, hogy a magyar nem prókátornép ! Tehát tagadja? . . . Fenomenális ! ! Én is éppen igy tettem! Hehehe! ... Ön pompás fiú! ... No de jó családba kerül . . . Megyei emberek . . . Szép házuk van s vagyonosak . . . S a leány ! ... No de ! Ön tagadja? . . . Milyen ravasz ! ! ! Hehehe ! ... De én is igy tettem annak idején ! . . Én se fogadtam a gratulácziót, pedig hej! . . Hehehe! Nagyszerű! . . . Ön is igy tesz !! . hebehehe ! És megy. Én Istenem, fura egy helyzet. Hát mit csináljak? Utóvógre nem vagyok ón „félhivatalos“, hogy egész nap czáfoljak se „Búd. Tud.“ se „M. T. I“, hogy minden szavam tiltakozás legyen. De mégis rettentő a helyzet. A házasság eszemben sem lehet s mégis házasítanak. Mitevő legyek . . ? Mindenki avval fogad, avval üdvözöl! . . . Mit tőgyek ellene ? . . . Csak nem plakatiroztathatom ki a hir alaptalanságát ? Mit szólna ahoz a leány ! De meg nincs nekem plakátra annyi pénzem, mint szegény Moskovitznak ! Hol itt a segítség ! Mindezt s velem együtt megannyi fiatal urnák hasonló sorsát legkevésbé sem veszi azonban figyelembe házasságaink teljhatalmú intézősége. Ez a bizonyos in- tézőség rendelkezik, tárgyalásokat tart, meghagyásokat bocsát ki, akárcsak egy törvényszék. Éppen azért nagyon csodálkozom azokon, kik a kerület uj képviselőjétől törvényszéket kívánnak s még inkább bámulom azokat, kik azt a t. képviselő ur zsebében keresik!! Ván nekünk kérem törvényszékünk régóta, nem is vitték el azt soha innen, se az öreg Tisza, se más ! . . Itt van e „törvényszék“ közöttünk, él és működik a leghatározottabb rendszer mellett. Hogy helyisége nincs, hogy sablonos idézéseket nem bocsát ki, hogy tagjait nem az igazságügyminiszter s a király nevezi ki, mindez e „társadalmi törvényszék“ jelentőségét nem csökkenti s létét nem alterálja. Szervezete, működése e formahiányok ellenére is meg van. Szavazó bírái javarészt a jóakaró nónikókből kerülnek ki, a segéd személyzetben azonban férfiakat is találunk, hi*) Búd. Tud. = Budapesti Tudósitő, M. T. I. - Magyar Távirati Iroda.
