Ung, 1902. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1902-12-21 / 51. szám
Nagy a szeretet hatalma; tiszta igaz a gyermeköröm. A szeretet hatalmával támasszunk tiszta, igaz örömet a gyermeki szivekben! Cselekedjünk igy és béke honol sziveinkbe! Szeressük egymást és szeretettel segítsünk egymáson; kiki gyakorolja úgy, mint teheti; ne feledjük, hogy ha szegények vagyunk is, vannak még mindig szegényebbek is és mikor igy gondolkozunk, akkor jusson eszünkbe, hogy a gyermekek legjobb, legönzetlenebb barátja is azt hirdette: „Szeressétek egymást, mert egy atyának vagytok a gyermekei!“ Az adományokat, bármily csekélyek legyenek is azok, köszönettel fogadja az egyesület pénztárosa, Szabó József áll. iskolai igazgató (Ungvár, Kossuth- téri iskola), ki azokat hirlapilag is nyugtázza. Ungvár, 1902. deczember 15-én. Hidasi Sándor, Gr. Török József, Lőrinezy Jenő, kir. tanfelügyelő. főispán. alispán. Foglalkozzunk a néppel! Most, — midőn a földmives a megkopott ekevasat s a föld hasi.ása által tükör-simára csiszolódott csoroszlyát gondosan elteszi rozsdamentes helyre; mikor a mezőgazdasági napszámos kaszat-kapát a kakasülőre akasztja — eszembe jut, hogy bekövetkezett az esztendőnek azon szaka, melyben a nép vezetőinek kínálkozik az idő s mód a néppel való foglalkozásra. Itt vannak a hosszú téti esték, pihen a természet s vele együtt pihen a gazda is; ez a gazdálkodó népnek vacatiója Nappal a gazdának akad a házkörül dolga; de a hosszú estét már csak a korcsmában tölti ol. Erről kell a népet leszoktatni, s ezért kell gazdálkodó népünkkel foglalkozni. Azt kérdezheti tőlem valaki, hogy kik. foglalkozzanak a néppel, s mik legyenek a foglalkozás tárgyai? Vegyék kezükbe ezen szent ügyet a község vezető elemei; kezdje meg a munkát a tanító, mutassa meg, hogy valóban méltán megérdemli a nép-tanitói nevet; nyerje meg erre a község lelkészét, s ha van a faluban jegyző, ez okvetlen vegye kezébe ezen ügyet s a tanítóval vállvetve munkálkodjék. Foglalkoztassuk az öregeket; de különös súlyt fektessünk a serdülő ifjúságra; mert: hogy a serdülő ifjúságot foglalkoztatni kell, hogy az ifjúságot az erkölcsi romlástól meg kell menteni: az oly tény, mely bizonyítására nem szorul. Látjuk, hogy az ország tanítói versenyeznek az ifjúsági egyesületek szervezésén; országszerte iparkodnak az ifjúság erkölcsi romlásán segíteni. Az ifjúságot a téli korcsmározástól és a semmit tevésből csak úgy fogjuk kiragadni, s a hasznos cselekedetekre szoktatni, ha megalakítjuk az ifjúsági egyesületeket; de az ily egyesülőtök szervezése — különösen a nemzetiségi vidéken — igen nägy nehézséggel jár. Azért, — mielőtt az ifjúsági egyesületek szervezéséhez fognánk, készítsük elő taláját Tartsunk "tehát f4. féli h&í&fföfebafi - atfer rS. ..fel* nőtteknqk, néha az ifjabb nemzedéknek vonzo felolvasásokat, előadásokat és társalgási estéket. A téli felolvasásra a tárgyakat megválaszthatjuk a földmivelés, — állattenyésztés, látenyesztés, méhészét stb. köréből. Földmivelésügyi kormányunk megteremtette azt az emberbaráti intézményt, mely a gazdálkodással foglalkozó népnek, valamint a mezőgazd. cseléd- s napszámosok segély és nyugdíj intézetének nevezhető, de melynek vármegyénkből még kevés tagja vau : ez az „Országos Gazdasági Munkás és Cseléd-segély- pénztár.“ Ezen intézménynek a vármegye területen való kiterjesztése tárgyában, — az Ungmegyei Gazdasági Egyesület meghívása folytán szépén látogatott értekezlet tartatott; kimondotta ezen értekezlet a segély- pénztár ismertetését és plakatoknak minden községben való kifüggesztését.—Ragadjuk meg tehát az alkalmat s néhány estén át foglalkozzunk behatóan ezen üdvös intézméuynyel, hozassuk meg a magyarázó lüzetet több példányban s osszuk széjjel az oivasui tudók között; kedveltessiik meg a néppel ezt az intézményt s végre buzdítsuk őket a belépésre. Az nem eleg, hogy a falragaszok minden községben öreg betűkkel hirdetik a segélypénztár fenállását, hanem ezt teljességgel mégis kell ismertetni, mert a nagyobb számban való beiratkozás, — mint a tapasztalat igazolja, — azon lordul meg, hogy1 az érdekeltek az ő jóvoltukat szolgaié intézményről teljes tájékozást nyerjenek. Majd a mezőgazdaság köréből foglalkozzunk oly dologgal, mely a gazdaküzönséget legközelebbről érdekli; a gazdálkodásnál észlelt íerdeségekrői igyekezzünk a népet leszoktatni s az okszerű gazdálkodásra rávezetni. A látenyesztés oly tárgy, mely több esten at bő- és érdekfeszitő anyagot szolgáltat; vonzóvá tehetjük ezt, ha bemutatjuk a legújabb nemesitési módok különféle nemeit, — minden esetre gyakorlatban. De nem folytatom tovább, hisz mindenki tudja, hogy községeben mit lehet legjobban megkedvelteim, esetleg még a közönséges házi ipart is ieuet felölelni, u. m. kefekötést, kosaifonást, és seprükészitest. így vélem én a hosszú téli esteket falun eltölteni í igy gondolom a gazdálkodó népet szórakoztatva oktatni, az ifjúságot a korcsmarozástol elszuktaiui s a létesítendő iljusági egyesületekhez előkészítem. Grigássy Károly. Gyermekek színi előadása. — A Kossulh-téri állami iskola tanulóinak színi előadása. — Sok és igazi lelki gyönyörűségben volt része annak, a ki e hó 14-én délután a Kossuth-tóri áll. iskola tanítótestülete által rendezett gyermek sziuielő- adásban részt vett. S ezen lelki gyönyörűséget a jelen voltak nemcsak egy irányban, nemcsak egy érzékükkel élvezhették, hanem érezhette azt mindenki teljes összharmóniában mint oly alkotásnak hatását, a melyben semmi kivetni, semmi kifogásolni való nem volt találha'ó. A szem alig győzött betelni a látottakkal, a fül pedig a hallottakkal. De hát mit is láttunk, mit is hallottunk ezen a ayermekelőadáson ? Hát nyájas olvasó, láttunk először is olyan színpadot, a mely becsületére válnék bármel.v vidéki színkörnek. — Kordina, díszlet, kulissza, stb stb. mind-mind ott terjeszkedett a maga igaz valóságában a sok leleményességgel felállított színpadon s az ember — az egyszerűen, de csinosan és ügyesen kifestett függönyt szemlélve (a díszletekkel együtt a Schmidt-testvérek ügyes munkája) már az előadás megkezdése előtt is valóban színházban képzelte magát. Csak egy dolog hiányzott a színházi kellékekből: a sugólynk. De erre itt valóban nem volt szükség, mert a kis szereplők bizony sokkal, de sokkal jobban tudták szerepüket, mint bármely hivatásos színész. Láttuk továbbá a színpadon a szereplőknek oly b'ztos, oly megszokott s minden tekintetben fesztelen fellépését, hogy alig hihettük el, miszerint ezek olyan gyermekek, a kik efféle szerepléssel először próbálkozták meg. S mindezek mellett két ügyesen megirt gyermekszindarab- nak s egy párbeszédes jelenetnek összevágó, kedves előadását hallottuk, melyVhangos dicséretet aratott, s mely a nézőket — a színen lejátszódó derűs és humoros epizódokkal — hangos jókedvre ragadta. S ha most az előadott darabof hatása és előadása fölött gondolkodunk valóban nehezen tudjuk eldönteni, hogy váljon mi volt kedvesebb: a „Gavallér Jankó“ önérzetes fellépése, vagy „Találdki Liliké“ pajzán csevegése, — a „felsőbb“ leányoknak a góthok tanulmányozásába való nagyfokú „elmélyedése“, az Orzse „okvetlenkedése“, vagy pedig az uj kalapra vágyó kis fruska, illetve segítőtársa furfangja ?! De azt nem is kutatjuk. Kedves és igazán dicséretrwnéltó volt mind a három darabnak előadása s meglátszott mindegyiken, hogy gondos, — ahhoz értő, a fáradtságtól és munkától vissza sohasem riadó, e téren is tapasztalatokkal biró egyének fáradoztak az előadás sikerén. — Az utolsó darabot egy hatásos előkép : a „Hit, remény és szeretet“ bemutatása követte, mely valóban elfelejthetoílen látványt tárt a nézők szemei elé. Angyal angyal mellett, ki szőke, ki barna, ki fekete fürtökkel ; ki fehér, ki kék, ki rózsaszínű földig érő köntösben; egyik oldalt fekszik, másik összetett kezekkel térdel, harmadik széttörj esztett szárnyakkal áll s mindegyike olyan, mintha csak hires művész ecsetje a vászonra pingálta volna őket oly czélból, hogy áhítatra gerjeszszék a sziveket. S az egész kép, — az eget ábrázoló kék háttérrel, — oly harmonikus, oly felemelő volt, hogy az ember szinte elfelejtette, hog}’ a földön van — Ezen szép élőképpel nyert az előadás befejezést s ennek hatása alatt oszlott szét a díszes, kivált sok előkelő hölgyből álló közönség, melynek soraiban Firczák Gyula munkácsi püspököt is szerencsések voltunk tisztelni, ki az egész előadást látható érdeklődéssel kisérte. S most még csak pár szólamokról. l|ik ezen gyermekelőadást rendezték s ezen — sorsok fáradtságot és munkát igénylő feladattal oly derekasan megbirkóztak. A Kossuth-téri áll. iskola tanítótestületének tagjai — kivált a hölgytagok, kiknek vállaira nemcsak a betanítás és rendezés munkája, de az élőképhez szükséges kosztümök és díszletek megvarrása stb. is nehezedett, a gyermekelőadás rendezésével annak tanu- jelét adták, hogy nemcsak az iskola falai között állják meg helyüket, mint a tanügy modern és szakképzett munkásai, hanem, hogy más irányban is fejtik ki el ismerésre méltó törekvéssel s eléggé nem méltányolható eredménynyel hasznos munkálkodásuk erejét. \djon az Isten sok olyan derék, olyan kiváló és ügy buzgó, — olyan odaadóan és önzetlenül működő tanítótestületet a hazai iskoláknak. Elszámolás. A Kossuth Lajos-téri állami népiskolában e hó 14-én megtartott jótékonyczélu gyermek színi előadás úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben olyan fényesen sikerűit, hogy egy igazi színtársulat is megirigyelhette volna. Az összes bevétel 228 kor. 70 fül. volt. A kiadás 170 kor. 30 till. Maradt tehát a szegény gyermekek felruházására tisztán 58 kor. 40 fül. Hogy a kiadás olyan jókora összeget tett ki, az abban leli magyarázatát, hogy az apró színtársulat a kezdet kezdetevei küzdött akkor, a mikor arra merte magát elhatározni, hogy minden anyagi eszköz híján, csupán a jövő reményére támaszkodva, felszerelte magát mind azon kellékekkel, melyek az előadott darabok bemutatásához szükségeltetlek. így a teljesen uj színpad, díszletek, az élőképhez haszuált ruhák nagy részé stb. stb. igen sok koronát nyeltek el. Ezek azonban nem vesztek kárba, sőt ellenkezőleg, tőkéjét képezik ma egy kicsi szintársaságuak, mely a jövő alkalommal már kevesebb kiadás mellett többet juttathat a szegény, nyomorral küzdő, ehező és didergő iskolatársaknak. Fogadjak mindazok, kik ezen nemes czélt úgy erkölcsileg mint anyagilag támogatni kegyeskedtek, a rendező tanítótestület nalás köszönetét s egyben azon kijelentését, hogy azt a bizalmat, melyet intézetükkel szemben oly nagy mértékben előlegezni szívesek voltak, tartozásuk lapjara Írtak, mely adósság csak fokozni fogja bennük a tevékenykedést azon irányban, a melyet megkezdettek. A színi előadásra jegyeiket megváltották: Gróf Sztáray Sándor orsz. gyűlési képviselő 2U K, gróf Török József főispán 5 K, Lőrinezy Jenő alispán 3 K, Hehelem Karoly prépost kanonok 10 K, Komjáthy Gábor ev. ref. lelkész 2 K, özv. Patay Gyulánó 10 K, Bérezik Aipád miniszteri tanácsos 10 K, Rónay Antal főerdőtauácsos 6 K, gróf Hadik Béla Zempléntnegye főispánja 10 K, gelsei Gutman Izidor 5 K, Lehoczky Béla bO f, dr. N. 10 K, özv. Tabódy Jenőné i K., Orosz Margit 60 f. Binét N. 60 f, Lám Gyuláné 1 K 20 f, Patay Andrásné 4 K, dr. Hiersch Károly pénzügyigazgató 5 K, Beökönyi Viktor 10 K, dr. Nehre- beczky Györgyné 4 K. Weinné Hóthársy Mária 60 fillérrel. Felülfizettek: F rczák Gyula püspök 9 K 40 f, Microys Vilmosné 3 K, Benkő József apátplébános 1 K 40 f, Bradács Gyuláné 2 K 20 f, Rákosi Jánosné 1 K, Sirola Károly 2 K, Wenninger Sándor 2 K, dr. Virányi Sándorné 2 K, dr. Sajó Elek 80 f, Ráczközy János 40 f, N N. 40 f, Schächter N. 30 f, Hersko- vicsné 1 K 40 fill, Unterberger 60 f, dr. Sajó Elekné 1 K, Czibur Vilmosné 80 f, Lechovszky Kázmérné 40 f, Schmidt János 1 koronával. Dr. Virányi Sándorné és Zinner Jenőné az angyalruhákat az intézetnek ajándékozták; fogadják a tanítótestület köszönetét. Uj tanítási mód. Eleget teendő a Tek. Szerkesztő Ur szives felhívásának, a phonomimikai tanítási módom megismertetésére a következőkben óhajtok kiterjeszkedni. — Indali 1852-ben volt az, ki irodaimilag először kísérelte meg nálunk ezt az irányt fejtegetni Azóta hallgatott ez irányról a tanítóság, de nem azért, mert nem alkalmazták, hanem, mert minden uj dolognak a nyilvános alkalmazását megteremteni nehéz feladat, mely nem egyszer nem csak nem talál visszhangra az elméleti kritikusok óriási tömege miatt, hanem e mellett gúny tárgyává teszi az embert. Igenis gyakorlatban alkalmazták e módszert talán még Indali előtt is nálunk, de hogy utána igen, példa erre Beregmegve derék tanítója Toros S. beregszászi igazgató, ki már húsz éve tanít phonomimikai utón. Pl. a p’ hangot úgy hozza ki, hogy az asztalra homokot rakat és azt a gyermekekkel onnan igy fuvatja le: p’ p’ p’. Ha a gyermek elfelejti a p' betűt, reá mutat az asztalra s azonnal eszébe jut a gyermeknek a betű. Alkalmaztam ezen eljárást más formában én is, sőt eljárásom irodaimilag is közhírré tettem „Betüboncztan vagyis az irvaolvasás tanításának mesterfogásai czimen.“ Ezen munkám más czimen ugyan, de úttörője a phonomi- mika irodalmi mozgalmának, mit a „Néptanítók Lapja“ 37. számában a szerkesztőség el is ismert és daczára annak, megjelenésekor pokolra kárhoztatta nem egy elméleti kritikus, sőt az Ugocsamegyei tanító testületben a legélesebb szatírát alkalmazták eljárásom ellen. 1898-ban egy nő, Tomcsányiné Czukrász Róza bővebb tanulmányozás után szerencsésebben vette kezébe a fontos ügyet. Megtoldotta a magyar phonomimikát a francziák mesterkélt taglejtéseivel, tárgy megkötés helyett taglejtéseket használva tanítás közben, honnan, mert elveinek életet tudott teremteni, származik az a balfelfogás, hogy a phonomi- mika csakis taglejtéses tanítás, pedig mint a név is mutatja, a tulajdonképeni phonomimika a hangutánzati rész, melyet én természetes taglejtéseken kívül az 1896- ban megjelent munkámban arczmimikával s azon tárgy megemlítésével pótoltam, melyhez a hangot kötöm, Toros S. pedig tárgyakhoz kötéssel A „Néptanítók Lapjára“ csak azért hivatkozom, mert vannak olyanok, kik tagadásba veszik, hogy 1896-ban kiadott munkám phonomimikai irányú, — mert nincs benne szó taglejtésről, pedig még reá is tudok mutatni több részletére, mely egy a Tomcsányiné részleteivel, sőt azt is kitudom mutatni, hogy Tomcsányiné kész eszmét is vett át tőlem. Ne tekintse az itt felsoroltakat senki szerénytelenségnek, mert már azért is felkellett ezt említenem, hogy a szóval, vagy lapok utján tett támadásokra feleletet adjak. Jelen „Képes phouomimikám“ ugyanazon elveken nyugszik, mint „Betüboncztanom,“ eltekintve attól, hogy saját eszméimet angol kutforrások felhasználásával bővitettem. Pl. a h’ olyan mint a karosszék stb. az angol „Readings vithont tears“ ez. munkából való. Hasonlóképen e miiből való a f és a j hasonlata. A g olyan mint a pápaszem, e helyett vettem egy mesét és beleszőve a görbe kulcsból vezetem le agbetűt,. Ugyan ebben a munkában van: „az a olyan mint a hattyú “ En ismeretesebből indulok ki s mondom : „az a olyan mint egy nagy begyii csirke.“ — stb. Munkám eredetére felhozott bevezetés után egy minta- tanitást irok le még. Jancsi igen jó fiú volt, volt azonban egy nagy hibája is. És ez az voit, hogy a száját mindig nyitva tartotta, azt sem bánta, ha a légy repül bele. Egyszer a gyermekek hozzá fogtak négykézláb járni, bárá- nyosdit játszani. Jancsi is úgy tett. Mikor a gyermekek igy mekegtek : me me, Jancsi, mert nyitva volt a szája, folyton csak ezt kiabálta: e e. Jól mekegett Jancsi? Tartsátok ugy a szátokat mißt Jancsi! Mondjátok a
