Ung, 1902. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1902-09-07 / 36. szám
XL. ÉVFOLYAM. 36. SZÁM. Ungvár, 1902. szeptember 7. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyeház-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden köz- emény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap niegjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. KIADÓHIVATAL: Székely ée Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 8 kor. I Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. | Egyes szám 20 fill Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér zoronkint 40 fill. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A borvám-klauzula. A magyarországi bortermelőkre örvendetes hirt közölt e napokban a kormány fél- hivatalos lapja, a Búd. Tud. Azt irja, hogy a kiegyezési megállapodásokból csak az az egy bizonyos, hogy az olasz borvám-klauzula nem fog fennmaradni. A magyarországi bortermelőkre, a nagy áldozatokkal rekonstruált és még rekonstruálandó szőlők tulajdonosaira ennél örvendetesebb hir csakugyan nem jelenhetett volna meg. Hisz tudja mindenki, hogy az olasz bornak beözönlése már-már megsemmisítéssel fenyegette a magyarországi borkereskedelmet s kétségbeejtő helyzetbe juttatta a szőlősgazdákat. Különösen a Hegyaljára volt az olasz bor behozatala nagy csapás, úgy annyira, hogy a Hegyalja pinczéi telve vannak a legelsőbb rendű borokkal s nincs aki reális értékben azt átvegye. Most azonban — az elterjesztett hírekkel szemben, hogy az olasz borvám-klauzula marad a régi, — megjött a félhivatalosan kijelentett hir, hogy bizony nem marad ! Ezt igy adja S{éll Kálmán miniszterelnök a közönség tudomására: „A kiegyezési kérdésekben a magyar kormány mindig azt az álláspontot foglalta el, hogy azokról a kérdésekről, amelyekre vonatkozólag a tárgyalások még be nem fejeztettek, semmiféle jelentéseket nem ad ki, mert ez a tárgyalások menetét csak zavarhatná. A kormány mindig azon a nézeten volt, hogy ezt az ügyet, amig készen nincs, a nyilvánosság elé bocsátani nem lehet; a tárgyalások befejeztével a kész törvényjavaslatok úgyis a parlament elé kerülnek. Ugyanebből az okból a kormány nem tartotta szükségesnek a lépten-nyomon felmerülő ferde és hamis híreket meg- czáfolni és minden alaptalan kombinációra a koholmány bélyegét rásütni, meg lévén győződve arról, hogy mindezen találgatások, amelyekkel a tárgyalásokat avatatlan részről kisérik, úgyis maguktól összedőlnek majd. Egyebek közt már régen bevégzett ténynek állították oda, hogy a kiegyezés már kész, holott az e felett való tárgyalások heteken át azóta is tartattak, a nélkül, hogy ma még befejezve lennének; úgyszintén már hetek óta tudni vélik némely lapok azt, hogy az olasz borvám-klauzula tekintetében mi a megállapodás. A legbiztosabb forrásból merítve, kijelenthetjük, hogy ilyen megállapodás még egyáltalán nem létezik, miért is egyik-másik lapnak az állítólagos megállapodáshoz fűzött kommentárjai és az ezekre épített okoskodások és fenyegetődzések teljesen tárgytalanok. Eddigelé csak az bizonyos, hogy az olasz borvám-klauzula nem fog fenmaradni. Mi, akik szintén eléggé éreztük az olasz bo.' káros hatását, nemcsak mint szőlősgazdák, de mint fogyasztók is, a legnagyobb elisme* réssel kell hogy fogadjuk a magyar miniszter- elnöknek a fenti sorokban megjelölt álláspontját. De elismeréssel kell lennünk különösen a Hegyalja szőlősgazdái iránt, akik igaz, hogy első sorban a saját érdekükben küzdöttek, amikor az olasz borvám-klauzula eltörlését kívánták — de végeredményben mégis az ösz- szes magyar bortermelők érdekében cselekedtek, agitáltak s mozgattak meg minden követ, hogy az olasz bor többé el ne özönölhesse a magyar pinezéket, melyeket már saját terméseinkkel is képesek vagyunk ismét megtölteni. A holnapi napon is lesz Sátoraljaújhelyben monstre-gyülés ugyanebben az ügyben. Csakhogy most már nem az elkeseredés megnyilatkozásának lesz ott helye, hanem az öröm kitörésének afelett, hogy Magyarország miniszterelnöke újból kimondotta a sokat jelentő mondatot: „A{ olas\ borvám-klauzula nem fog fennmaradni!“, melyre még az ellenzéki sajtó egyik legtekintélyesebb orgánuma, az Egyetértés is elismeri, hogy ez a magyar érdekeknek diadalra juttatása, amikor ezt irja: Nincs borvám-klauzula. A közvéleménynek hatalmas megnyilatkozása és az a nagy mozgalom, mely tomboló viharként keletkezett az egész országban, elsöpri a legnagyobb akadályok egyikét, melyek a milliókra rugó áldozatok árán rekonstruált bortermelésünk egészséges fejlődésének útját állják. Az olasz bor-klauzula, a most érvényben levő olasz kereskedelmi szerződésünk ezen elemi csapással felérő szeroncsétlen függeléke, ha a félhivatalos híradásnak hihetünk: volt — nincs! A silány olasz borok, melyek e záradék értelmében majdnem vámmentesen árasztották el az országot — nemcsak hogy a magyar borok árát annyira lenyomták, hogy a magyar gazda a szőlője felújítására költött összegeknek és fáradságának jóformán semmi hasznát sem láthatta, hanem a mellett a magyar bornak a hitelét is nagy mértékben veszélyeztették és rontották, mert rendesen a magyar bor cégére alatt kerültek és kerülnek még most is forgalomba. Nem csoda tehát, hogy a hazai bortermelők amint a kereskedelmi szerződések megújításának |kérdése felmerült, azonnal megmozdultak s a legerélyesebb akciót fejtették ki, hogy a kormányt a kínálkozó alkalom megragadására s bortermelésünk ezen, a filoxeravészszel majdnem egyenlő veszedelmének megszüntetésére bírják. A közvélemény ebben a kérdésben oly elementáris erővel nyilatkozott meg, hogy a kormánynak meg kellett az országos nyomás alatt hajolni s a miniszterelnök kénytelen volt a közvélemény megnyugtatására a képviselőházban kijelenteni, hogy az olasz borvámklauzulát fenntartani nem lehet. Érthető örömmel fogadták a miniszterelnök e kijelentését nemcsak a magyar, hanem az osztrák termelők is, akik ebben a kérdésben teljesen szolidárisán jártak el a magyar termelőkkel. De nem úgy az olaszok. Alig vitte el nekik a táviró a magyar miniszterelnök e nyilatkozatát, azonnal megindították a legnagyobb ellenmozgalmat a klauzula fentartása érdekében, az ügyet csakhamar a kereskedelmi kamarák is magukévá tették s felhívták az olasz kormányt, hogy az Ausztria-Magyar- országgal kötendő kereskedelmi szerződéseknél okvetlenül ragaszkodjék a borvám-klauzulához. Annyira Nyári reggelen. Az azúrkék rg Lsillagsugárban. Kinyújtotta rég Térdre borúi le Rendező kaiját. A dicsők serge. Felhő sehol nincsen, Sugárzva fénytől Éled harmalkincsen Haiieiuját zengve Dalos kis madár. Fent minden virul, Suttog a szellő, A lélek vidul, Bokrok mögül jő, A szív örömteli. Üzenetet hoz Angyalok danája Távol napkeletrő’. Az eget bejárja Szivvágyam emel S üdvét hirdeti Magas menybe fel, A tiszta lelkek. Hol szent béke van, Kik idvezültek, S estve örömtüzek Egymást ölelik, Dicsérik az eget Csókot hintegelnek. Minden hegy. völgy, táj, Csupa égi báj Itt is, a földön. Hókorona csillog, Tenger tükre villog, Szin a mezőkön. Lombos erdő zúg, Szellő sirón búg, Nyájas völgy felett, Pacsirta dalt zeneg. * * * Igen, az ég alatt S embert hűn szerető Mindenből báj fakad, Bántva, gyötörve van Mit az Ég alkotott S mi sors éri el ? Mégis boldogtalan, Ezer csalódásból Ki nem tisztátalan Ébredezve, vágyói Forrásból fakadott. — Égbe fel. Embertársban hivő (Kincsestanya, 1902. augusztus hó 17.) Dortsák Gyula. Az öcsödi halfogás.* Andrássy Gyula gróf életéből. — Zemplén és Ung vármegyék határán a nevezetes Szinnai-kő, „Szninszki kameny“ alatt egy völgykatlanban terül el 618 méternyi magasságban a tenger színe fölött az Éjszakkeletí Kárpátok, illetve a Vihorlát- Gutin hegység egyetlen jelentősebb tengerszeme, a rib- niczei tengerszem Uugmegye határában van. Felette emelkedik Zemplén határán a Vihorlát, a Motrogun és természet egyik ritka csodája, a Szinnai-kő. Két részből áll ez a csodálatos alkotás s úgy vannak pár méternyi távolságban egymásután letéve, mint egy egész és egy felére törött koczkaczukor. A nép legendája természetesen itt is elmaradhatlan. Eszerint eredetileg a Sztarina határában levő Gazdoranyán volt a két hatalmas sziklatömb, a hóimét az ördögök vitték el az 1007 és 1027 méternyi magasságú szirmai hegyre. Mindkét tömb 10 méter magas, teljesen függőleges oldalakkal, az egyik harmincz, a másik tiz méter hosszú s mindkettő tíz méter^ széles felülettel. Kirándulók, vadásztársaságok, ha arra a vidékre vetődnek, el'nem mulaszthatják, hogy meg ne nézzék a természetnek ezt a két egymás mellett levő csodáját. A sziklák fenségesebbek, a tengerszem megragadóbb, poetikusabb, misztikusabb; a mellett a feljutás is hozzá kevésbbé fáradságos. így hát természetes, hogy többen keresik fel a tengerszemet, mint a rideg sziklákat Azokat úgyis látják az egész Ung és az egész Cziróka völgyéből. A tengerszem a Sztáray gróf családé, a minthogy a \ ihorlát alja Sztárétól, Nagy-Mihálytól kezdve egészen a váraljai hágóig mind a gróf Sztárayaké. A felső-remetei vasgyár és a ribniczei tengerszem haszonélvezője akkortájt, mikor történetünk lejátszódik, Sztáray FerA Felső-Zemplénből vesszük át e minket is közelről érintő közleményt. Szerk. Lapunk mai száma 6 oldalra terjed. dinánd gróf volt. Nagyon szerette a tengerszemet. Sokszor kijárt hozzá, el-elmélázott partján és hosszasan nézett a sürü fekete vizébe. Még ha szarvas dugta ki fejét a lombos fák mögött, a buja fűből, még azt sem bántotta ilyenkor. Történt pedig, hogy Andrássy Gyula grófnak —• ki nemrég került haza az emigráczióból — egyszer a te- rebesi várkastélyban igen feldicsórte az ő tengerszemét, fekete, nehéz vizét, vadregényes környezetét. — Fekete a vize, feneketlen a tölcsérje a tónak — mondogatá. — Apály és dagály jelentkeznek rajta s nyilvánvalólag egybe van kötve a fiumei tengerrel. Nemcsak a nép hiszi ezt, de magam is. Andrássy Gyulának megragadta figyelmét ez utóbbi kijelentés és elhatározta, hogy okvetlen megtekinti a természet eme csodáját. Nemsokára végre is hajtotta elhatározását. 1865- ben a gyönyörű szép nyár egy részét otthon töltötte s fölkerekedve ifj. Csáky Tivadar gróffal, a fiatal Sztáray Antal gróffal, Ferdinánd gróffal és egy egész kiránduló társasággal, megtekintette a tengerszemet. Imponált neki nagyban a fekete viz, a buja növényzet, a megragadó poetikus környezet s ellenállhatlan vágyat érzett magában megfürdeni a vízben. Ezt azonban karhatalommal tiltották meg neki, mivel a szóién sok a hínár, a közepén pedig állandó forgatag van. Csónakon sem próbált még senki átmenni a túlsó partra. S valóban, mig a tó szélén csendes a viz, addig a közepén folytonos mozgásban van. Különösen észlelhető ez a nagyobb tóból a kisebb tóba átvezető szorulatnál. Andrássy gróf azonban nem tágított s ha már azt megtiltották neki, hogy fürödjék a vízben, azt mégis megengedték neki, hogy átcsónakázhassék. A gyöngébb nem ugyan ez ellen is élénken opponált, de hát ez nem használt semmit. Hárman ültek a csónakban : Andrássy Gyula gr., Csáky Tivadar gróf, és az ifjú Sztáray Antal gróf. Minden fennakadás nélkül ér: ék el a tó közepét, ott
