Ung, 1902. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1902-02-02 / 5. szám

Melléklet az „UNG“ 1902 évi 5-ik száméhoz A magyar nyelv tanításáról és terjedéséről. Az 189.'5-ilc évben hozott tanügyi törvény alap­ján, a tanítók fizetése állami seíélylyel leit Só i ko- ( rónáig kiegészítve. Ezen a tanítói fizetés kiegészíté­sére kiutalt állami segély, bizonyos feltételekhez lett 1 kötve. A többi között: az állami segély vissza von- I ható az olyan tanitótól, aki az iskolában a magyar i nyelv tanítása körül mulasztást követ el. Hála az Istenek, idáig nem volt arra szükség, hogy * a tanügyi törvény erre vonatkozó rendelkezését igénybe < kellett volna venni; s tekintve a mai kor tanítóságának, j a, tanügy felvirágoztatása rendkívüli ügybuzgóságát és I tántoríthatatlan hazafiságát, ilyen intézkedésre ezután : is nem igen lesz szükség. i De hiszen nem a tanítóságon múlt s múlik az, ' hogy a tanügy megterhelt szekere, illetve a haza nyelve ' lassan haladott és halad a kitűzött czél felé Vollak s vannak a magyar nyelv tanításának s terjesztésének egyéb akadályai, melyek gátul szolgáltak és szolgálnak. [ Nem szándékom az akadályokat mind elősorolni és e fontos kérdésre vonatkozólag, mely már annyiszor volt megvitatva, csak röviden fogom szerény nézeteimet előadni. Azt akarom mondani, hogy még nagyon messze vagyunk attól az időponttól, a mikor elmondhatnánk azt, hogy e hazában nincs olyan itt született honpol­gár, aki az áliam nyelvén nem tudna beszélni; pedig szent kötelessége volna minden honpolgárnak arra tö­rekednie, hogy annak a hazának — melyben született s a hol jó és balsors között él — uralkodó nyelvet, úgy szóban mint Írásban is bírja! De hogy mikor kö­vetkezik el ez az idő, az nagyon, de nagyon is a jövő, titka. Mi, a kik a jelen században tapossuk a föld rögét, azt nehezen fogjuk elérni? D; adja az egek hatalmas Ura, hogy a mi utódaink minél elebb elérjék azt ! Egy nyitott könyv áll előttünk, melynek neve: „1000 esztendő.“ Ez a könyv tanúságot tesz arról, hogy a tanügy embereinek és a tanítóságnak, a legjobb igye­kezetük daczára is, ezen hosszú időtartam alatt sem sikerült a magyar nyelv tanítása s terjesztése kérdését, az egész vonalon a megoldás kikötőjébe terelni. Ezen hosszú idő alatt sem lehetett azt a czélt elérni, hogy a haza nyelvét a Kárpátoktól az Adriáig mindenki be­szélné. A letűnt századok között, a XIX. ik századra bátran rámondhatjuk, hogy az a magyar nyelv taní­tásának s terjedésének a legszerencsésebb korszaka volt. S hogy milyen lesz e tekintetben a XX-ik század, az sejteni lehet csak, de biztos jövend élést mondani róla nem. Hogy a tanügy terén s a magyar nyelv tanítása és terjedése körül még igen sok a teendő és az akadály ; azt talán mondani sem kell Hogy a XX.-ik században, a magyar nyelv ügye nagyobo ered nénynyel és sze­rencsével járjon, a tett üdvös kulturális intézked lseken kivü', szerény nézeten szerint, a következő teendék okvetetlen keresztül vitele válik szükségessé: 1. Minden egyes nem magyar ajkú községben óvoda felállítandó. 2. Minden egyes tanítóra, csak 50 tanulónak ta­nítása volna rábízandó. A mely községben több tan­köteles mutatkozik, ott egy másik tanterem volna fel­állítandó. 3. Minden községben ismétlő iskola szervezendő. Az pedig in igatói értetődik, hogy az óvodi, elemi és ismétlő iskola tannyelve nem lehet más, mint a magyar. Ez az én jámbor óhajtásom s nem több. S ha- ez keresztül lenne vive s beteljesülne, úgy egy felszá­zad múlva, talán hamarább is, bátran el lehetne mon­dani azt, hogy e hazában nem akad olyan itt szü­letett atyafi, aki magyarul nem tudna beszélni ?! Hiszen most is látjuk és tapasztaljuk azt, hogy a -magyar nyelv csak oly nemzetiségi községekben virág­zik és terjed, melyben az elemi iskolával kapcsolatban, óvoda is van. Az ily községekben majdnem minden tmber tud a haza nyelvén beszélni. (Értem ez alatt a fiatal nemzedéket.) Természetesen e mellett anyanyelvét is bírja mindegyik. Megjegyzem, hogy vannak a nemzetiségi vidékeken oly iskolá.k is, melyekben bár ovoda nincs, a tanító rendkívüli szorgalma folytan, a tanulók elsajaiitják a magyar nyelvet. De hogy az elemi iskolában 6 év alatt elsajátított magyar nyelv oly biztos és állandó jelleg- zetü lenne, mintha a gyermek az ovodaban azt elta­nulja : azt már magam sem hiszem el! A tanügy felvirágoztatásának illetve a magyar nyelv tanításának és 'terjesztésének, szerintem, legfőbb alapfeltétele a nemzetiségi vidékeken az ovo lak felál - litása és- a tanerők szaporítása. Di ha továbbra is úgy lesz, hogy a nemzetiségi iskolákban egy tanító vezetésre 100—150 gyermek oktatása s vezelese lesz rabizva, és az ovoJnnak se hire se hamva nem lesz, akkor mondom - s mégegyszer mondom, hogy a magyar nyelv kérdésének megoldása felett napirendre terhelünk. És várhatunk még jó hosszú eszdendőket, mig el lehet lesz mondani azt, hogy Magyarországon nem akad olyan itt született honpol­gár, aki a haza nyelvén ne n tudna beszélni. Lehet, hogy jelen soraimmal keveset használtam az ügynek, de hogy ezeket elmondottam, tálán mégis több a semminél. Vadász Mihály, iglinczi k.-tanitó­A közönség1 köréből Tekintetes Szerkesztő Ur! Az „Ung“ f. évi 4-ik számában „Furcsa eljárás“ czimén Markovszky Sándor rendőrtanácsosnak egy megrendelés gyűjtésre kiadott engedély körüli eljárása tétetik éles bírálat tárgyává. Az igazság érdekében ké­rem az alábbiak szives közlését: Markovszky rendörtanácsos teljesen szabályosan és törvényesen járt el, midőn a Weisz és Heimler ezég utazójának 3 napra megrendelések gyűjtésére en­gedélyt adott, mert 1900. évi XXV. t.-cz. életbe lépte­tése és végrehajtásáról szóló 1901. évi 27483. sz. kér m. kir. miniszteri rendelet 6. §-ának megfelelőteg az engedélyt kapott utazó Pozsony sz. kir varos taná­csától nyert helyhatósági bizony itvanynyal igazolta az általa megrendelésre ajánlott czikkek házi ipari jellegét. Az engedély kiadása tehát szabályszerű és törvényes volt, mert a hivatkozott min. rendelet 6. §-a a házi ipar jellegű czikkekre a megrendelés gyűjtését határo­zottan megengedi, ha ezen jelleg helyhatósági bizo­nyítvánnyal igazolva van. Hogy az engedélyt daczára ennek vissza von­tam s a házalás, illetve megrendelés gyűjtést betiltot tam, az nem abból lolyik, a miért czikkező megdicsér, hogy t. i. a törvényt én jobban tanulmányoztam, hanem tettem azt azért, mert úgy latiam, hogy Pozsony vá­ros tanácsa túl lépte a törvény és végrehajtási rende­let inténliőit, amikor a női kelengyéhez tartozó mgyobb czikkek és ruha darabokat házi iparczikknek minősít, holott azokon esek egy csipke van felvarrva. mely házi iparczikk. A helybeli kereskedők sérelme tehat abból származik, hogy a végrehajtási rendelet 6. §-a alapján kiállított helyhatósági bizonyítványokban Úgy látszik, nincsen kellőleg mérlegelve, vájjon a házi ipari czikkek között nem soroltatnak-e fel olyan tárgyak is, melyek így semmi esetre sem minősíthetők. Szigorúan fogom a jövőben is ez irányban az el­lenőrzést gyakorolni és gyakoroltatni. Ungvart, 1902. január 27 én. Berzeviczy, rendőrkapitány. KÜLÖNFÉLÉK. * A városházáról. A m. hó 25 én megvá­lasztott uj tisztviselők már megkezdették hivatalos mű­ködésűket. Blazsovszky Miklós dr. polgármester m. hó 27-én vette at a város ügyeinek vezetését. A tiszt- viseletői kar Berzeviczy István rendőrkapitány veze­tése alatt mutatkozott be a polgármesterné1, aki a legszí­vesebben fogadta őket, biztosítván a tisztviselői kart, hogy a jogos kivánsigot mindenkor támogatni fogja. Elvárja azonban, hogy a tisztviselői kar is a legna­gyobb ügy buzgalommal fog mgfeleliii kötelességének. * Nyilvános kőszenetek. A szatmári püspök Ur ő méltósága újabb nagylelkű adományával tette nevet és szivének jóságát feledhetetlenné. Mint az ung­vári kath. legényegyesüielnek egyik fővédnöke és sze­rető atyja állandó segede'emben részesíti az ung\ári legényegyesületet, minden esztendőben kétszász koroná val járult különösen az egyesület házbérének törleszté­sére. E napokban háromszáz harmincz három koronát volt kegyes ismét adományozni nevezett egyesületnek, azon vigasztaló kijelentéssel, hogy az egyesület továböra is számíthat O Méltóságának magas kegyére és atyai jóságból eredő támogatásara. Az egyesület elnöksége és minden egyes tagja a legmélyebb hódolat érzelmű­vel mond hálás köszönetst nagylelkű fővédnökének ezen újabb hatalmas támogatásáért. Mig egyrészt folyton kérni fogja Istent nagynevű jóltevőjének hosszú életéért, másrészt erőt fog meríteni jövő munkálkodásában, mert látja ez egyesü'et, hogy Isten áldisaként kel tekintenie magas kegyü jóltevőjének áld jzutkészségét. Weinné Hóthársy Mária úrnő, helybeli g. k. leánynevelő intézeü igazgató tünöknője, a helybeli köz kórház betegeinek a karácsonyi ünnepek alkalmából 12 pár fehér lábzsákot, — mint Geöcze Örzse nagy­kőrösi tanitóné urhölgy adományát, — kegyes volt utó­lag beküldeni. Mely nemes szivü adomány átvételét és kiosztását, —■ az abban részesült szegény betegek ne­vében is tolmácsolt halás köszönetével igazolja, — az ungvári közkórház igazgatósága. * Arczképlt leplezem Az ungmegyei taka­rékpénztár nemreg e.hunyt érdemes igazgatójának : Korr.stein Józsefnek arczképét Margittay Tihamér testőmüvesz által megfestene. Az arczkep ünnepies le­leplezése e hó 6 án, d. e. 9 órakor fog az intézet ta­nácstermében megtörténni. * Eljegyzések. Kálmán Béla budapesti szesz nagykereskedő mű t hó 26-án jegyei váltott Schlesinger Paula kisasszonynyal, Schlesinger Einánuel helybeli kereskedő leányavul. — Szabó Antal oki. ktanitó in. hó 25-en jegyet vallott Tink András f-ribnyiczei k. ta­nító leányával Mariskával. * Felolvasó est. A kith, kör hajmioczőtödik felolvasó estjot ma vasárnap d lutan 5 órakor tartja a tanítóképző intézel földszinti nagy termében a kö­vetkező műsorral: 1. A bakfis. Monolog Janicustol. Előadja Reiss Katinka urhölgy. 2. Az italról. Felol­vassa Roskovics Emánuel főgimnaziumi hittanár. 3. Egy csisze kávé. Vígjáték 1 felvonásban. Személjek: Fa.ussy M iti'd : Tomsics Emika ; Faludy Róza: Kassa Boriska ; Úri nő: Medreczky Márta; Szobaieány: Pelt- sárkzky Anna; Antonia : Haraszthy Maria ; C/.ipészne. Dómján Mária: Kéregetonő : Leuandovszky Erzsiké; Árus: Horváth Ilona; Gyermekek: Saáger Berta és Lenyik Mária. Belépő dij ez alkalommal személyenkint 40 filler. * Az „Ungvári Leányok Erzsébet“-köre ez évben harmadik felolvasó ülését m. hó 26-án tar­totta meg, — mely alkalommal a kör tagjain kívül nagy szánni közönség töltötte meg a vármeuveháza nagytermet, kik feszült érdeklődéssel hallgatták Pogány Gyula gymn. tanár érdekes előadását a „Föld történeté­ről“. Kezdve az őskorszaknát végigvezette hallgatóit egészen a jelenkorig, élénkén ecsetelve mindazon át­alakulásokat, változásokat, melyeken földünk mar edd g is keres tül ment. Pogány tanár nagy tudással s szakértelemmel párosult előadása mindenkinek igazi él vezetet szerzett. Az előadás végeztével Tabódy Ida elnök köszönetéit mondóit Pogány tanár nagy áldo­zatkészségéért s beszédében hangsúlyozta, mennyire ér­dekelte mindnyájukat a fö'd története — hisz ez fog­lalkoztatja s szakadatlanul érdekli az egész emberisé­get, — s általában a természettudomány az, mely kimeríthetetlen marad. Ezután Darvas Boriska k.-a. az „Erzsébet kör“ kedves bijos tagja tartott talpra esett felolvasást „A selyem történetéről*, amely általános tetszéssel találkozott. Igazán jól esett fi ital leány aja- káról hallanunk, hogy helyezők elébe a magyar selyem gyártmányt a külföldinek, ha nem is oly káprázatosán szép az, de ez minden jó honleánynak kötelessége lenne, hisz1 nem kell ahhoz más, csak egy kis önmeg- tagadis! Felolvasására zugó éljenzés s taps volt a fe­lelet, mely a közönség ily módon megnyilatkozó elis­merése volt. Miután az elnök megköszönte a közönség szép számú megjelenését, a gyűlést bezárta s egyúttal értesítette az o t levőket bogy a legközelebbi felolvasó ülés í. hó 9 én azaz vasárnap d. e. 1L órakor lesz a vármegyeháza nagytermében, midőn (elolvasást tart dr. Fibiger Smdor s a tagok közül szavalattal közreműködik Szovák Ilona k. a. Ezen érdekesnek ígér­kező felolvasó gyűlések-e fe hívjuk olvasóink figyelmét. * Az ipar testű let in. hó 26-án megtartott tánczmulatsága igen jól sikerült. Keddyesság és jókedv húzódott végig a mulatságon, mely csak a hajnali órákban ért véget. A mulatság tiszta jövedelme 113 korona 14 fillér. * A kulturminiszter segélye. A munkács- egyházmegye kormányzata alatt álló lelkészek illetmé­nyei javítására a közoktatásügyi m. kir. miniszter 9550 K-at küldött az egyházmegye kormányához, mely ösz- szegből 53 lelkész fog segélyt nyerni. * Az ungvári szőlőbirtokosok gyűlése, mely az elmúlt vasárnap tartatott meg, nagyon zajosan folyt le, de eredmény nélkül. A hegyközség me lett ál­lást foglalók nem akartak tagitani a hegyközségtől s Így újabb közgyűlés fog tartatni. * Az ungvári kath. kör Firczák Gyula püs pök védnöksége alatt az újonnan alakult latin szert. kath. egyházi énekkar és a 66. cs. és kir. sorezred zenekarának közreműködésével e hó 9 én, a korona-szálló nagytermé­ben hangversenynyel egybekötött tánczmulatsagot ren­dez, kezdete este 8 órakor. Beléptidij: személy-jegy 2 kor. család-jegy 4 kor. F'elülfizetesek köszönettel fogadtatnak. Aki tévedésből meghívót nem kapott s arra igényt tart, forduljon Peltsárszky Béla urh z. A hangverseny mű­sora : 1. Rakóczy-nyttány. Keller Belátói. E őadja Foix Adolf karnagy vezetése mellett a katonai zenekar. 2. Sopran-solo. E'őadja zenekari kíséreltél dr. Kerekes Istvánné úrnő. 3. G dur „Gloria“. Peinl Ferencitől. E ő- adja zenekari kísérettel az egyházi énekkar. 4. Első magyar rabsodia. Liszt Ferencztől. Előadja a katonai zenekar. Tancz. A rendező bizottság igy alakult meg : Benkő József elnök. Popovics Miklós elnök. Árky FTi- löp, B bjak György, B rcsik István, Blanár Ödön, C en- gery Jenő, Djtneter Mihály, Demján Mihály, Derüké János, Dabrovszky József, Duhró József, Dubró Miklós, Dtdinszky István, Eperjessy M ityas, F’elsőc'.y István, Dr, Fibiger Sándor, F'ütöp Árpád, Gazdigh Jenő, Gébé Andor, Göndy EJe, Gulácsy Ignncz, Jaczik Miklós, Jaczkovics Mihály, Dr Jóna József, Juhász János, Ktl- lay János, Dr. Kerekes István, lacsny L jós, Magyar Pál, Medreczky István, Melega Mihilv, Melles Gyula, M-.hes Béla, Mihalics János, Milcsik Mihály, Mandtk Pal, Ober Fere.icz, Olényik Emmanuel, Orosz András, Pásztor János, Peltsárszky Béla, Poncsáky J mos, Re- vacskó Mihály, Ringer Mihály, Roskovics Emmanuel, Schaup Ferencz, Tapasztó Pál, Timczó Janos, To- mujkó István, Újhelyi János, Volosin Ágoston tagok. * Tánczmulatság. Szerednj e és vid kének úri közönsége az „ungvári tanítók háza“ javára f. évi feb- iuab hó 9-én tízerednyén, a grót Buttler-fele kastélyban jotekonyczélu batya-balt rendez. Belélépti dij : szemé­lyenként 4 K, csaladjegy 5 K. Felülfizetések köszö­nettel fogadtatnak. Jó italokról gondoskodva lesz. * Adomány. Ösv. Vincze Mihály né R id- vánczról 2 K át küldött a Gyermekbarát Egyesület javara. Köszönettel nyugtatvanyozza: Szabó Józset, egyes, pénztáros. * A kivándorlók vizsgálata. Az Egye- süit-Álatnok évről-évre óvatosabbak a kivándorlókkal szemben, akik innen Európából mennek Szerencset keresni. Törvény mar az Egyesült-Államokban, hogy a kikötői hatóság átvizsgálja a hajódat és partra nem eresztik az olyan kivándorlót, kinek nincs az uj elethez legalább - száz dollárja. Most még tovább mennek; partraszállas előtt meg akarjak vizsgálni a kivándorlók­, uak nemcsak a zsebet, hanem — a fejét is. Az Ejye- sült-Allamok szenátusához törvényjavaslatot nyújtot­tak be, melyszerint ezentúl a bevándorlókat partra* szálláskor meg fogjak \izsgalni a kellő n űveltség igazolásalvégett. Hanem állanak a műveltségnek megfelelő fokán, akkor be sem eresztik őket Amerikába. A tör­vényjavaslatból még nem lett törvény s részleteit nem ismerjük ennek ; az azonban kétségtelen, hogy a rend- , szabály élénkén érdekli a magyar kivándorlókat, akik j tudvalevőleg jobbara a felvidéki szegény népből valók. * Halálozás. Özv. Dubró Györgyné, Dubró i József és Miklós ungvári iparosok édesanya, a napok­I ban, életének 82. évében e hunyt. Béke hamvaira, %

Next

/
Oldalképek
Tartalom