Ung, 1901. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1901-01-13 / 2. szám
piaczot kell teljesen uralnia s akkor haszonnal s kisebb regie-költséggel értékesítheti rendes, normális évi termelését. 2. Épület terracotta- díszítések piacza. Az épület terracotta-diszitések piacza ma még az egész ország területe, mert e tekintetben berendezésével igazán egyedül áll az országban. Van nehány nagyobb szabású agyagipari vállalat: a „Zsolnay gyárak“ Pécsett (Fünfkirchen), >Marhenka< Budapest és Vögerl Budapest s több gipsz-szobrász Budapesten, ezek azonban csakis önállóan tervezett nagyobb szabású épületek díszítéseinek elkészítésére vállalkoznak, ezen tárgyak sablonszerű sokszorosításával azonban nem foglalkoznak. Amit elkészítenek, azt csakis azon épület részére készítik, melyre azok az építész által tervezve lettek, azokat sokszorositaniok nem szabad, a modellek a tervező építész magántulajdonát képezik. Igaz, hogy ily esetekben a munkálatokat jóval magasabb árban szállíthatják; ezen árakat azonban csak nagyobb szabású építkezések bírják meg, melyek azután a modeil- és forma-költségeket is önmaguk viselik és csak nagyvárosi építkezéseknél számíthatnak munkára. (Vége következik.) Hunyady János élete és hadjáratai. (Dortsák Gyula reáliskolai igazgaló bevezető előadása az »Ungvári Leányok Erzsébet-Köré «-ben megkezdett felolvasó cyklusához.) (Folytatás.) • A királyi sereg Szent István óta hatalmas védője volt az Árpádok alatt nemcsak a királyi ° hatalomnak, hanem ezzel karöltve a hazának és a törvényes állapotnak egyaránt. Gerincze volt ez a honvédelmünknek. Szabadon rendelkeznek vele királyaink. Bent a hazában és a külföldön válogatás nélkül kelletett harczolnia. (A nemesi had a haza határain kívül csak a király személyes vezérlete alatt volt köteles hadakozni.) Ez a gerincz azonban sorvadozni kezdett Imre király alatt, aki, hogy magánál megtarthassa híveit, éppen úgy eíajandékozgatta a várbirtokokat egyeseknek, mint ellene pártot ütő öcscse: Endre, aki azért osztogatta pazarul a kot onás birtokokat, hogy a királytól a maga partjára édesgesse a nemességet, ügy ám, csakhogy a királyi sereg tagjainak, a várjobbágyoknak zsoldját a vár körűii földek, a várbirtokok, a koronajószagok képeztek s mivel e földek jogosulatlan idegenek kezébe jutottak, a varjobbagyok sok jövedelem hijján megszűntek katonáskodni, a királyi sereg fogyott s ezzel nemcsak a kül- ellenség veszélye volt növekedőben, de a belső zendülés is vérszemet kapott, a királyi tekintély hanyatlott, a törvény ereje gyengült. Mindez már Imre király alatt. Hát meg mind e hátrányok, bajok mennyire fokozódlak II. Endre szerencsétlen uralkodása alatt, amikor mar nemcsak a párthiveit kelletett mindig telhetetlenebbüi nyilvánuló földéhségük kielégítése áltál a várbirtokokból nagy uradalmakkal, sőt egész vármegyékkel elcsitilani; amikor nemcsak a Gértrud királyné közel) rokonainak s a velők honunkba rajzotl idegen uraknak volt kénytelen ismét csak a koronabirtokokból rengeteg domíniumokat odaajándékozni, — de amikor nem is kértek már a királytól, nem is vártak a királyi adományozásra, hanem aki bírta, marta, mint a hollósereg a hullani, úgy vetette magat a hatalmas főur és pártoskodó nemes a koronabirtokokra s foglalta el. Betetőzéséül a köny- nyelmü tékozlás- és rablásnak, ott volt az udvar pazar fényűzésé, költekezése, amire, mikor már másként nem tellett, bérbeadta Endre király az ország többi jöve- de me közölt a még el nem oszlott, vagy el nem rabolt várbirtokok utolsó foszlányait is. De ezzel vétkesen elrabolta magatói nemcsak a királyi tekintély védésének ultima ratiojat, végső esetben való eszközét, a fegyveres hatalmat, nemcsak a közrend tentartásanak őrségét, phaliankszát semmisítette meg, hanem szabad, személyesen kisértem őket utolsó utjokban az örök pihenésre ! . . . . .... Ily váltakozó, folytonos szeretetteljes érintkezésben elmúlt pár hé!, mely alatt én otthon, a telepen, uton-utfélen, mindig szerencsémnek tartottam „nép“-einet oktatni, tanítani, szem előtt tartván az Írás szavait: „A jó pásztor elhagyja kilenczvenkilencz juhat s megy fölkeresni az egy eltévelyedeltet s jobban örül az egy eltévelyedettnek, mint a kilenczvenkilenoz el nem té- velyedettnek“. * * * * . . . Beállott a „nagyhét“ ; alig vártám, mert e napok s az azokat követő sz. ünnep bő alkalmat nyújtanak majd arra, hogy „választolt nép“-em teltekkel mutassa rneg, mily földbe jutott az általam-oly nagy fáradtsággal hintett mag. Hogy azonban híveimet a sz. ünnepekhez külsőleg is előkészítsem, fölkerestem „szülőt, testvért, rokon“-t s egy kocsirakomány ruha, czipő, kalapot-szállíttattam be atyámíiamak atyai szeretetem kézzelfogható jele gyanánt s vártam a tórténendöket; — nem ugyan azt, hogy az u. . . . i „rongyos“-egy!et disztagjává válasszon meg, bokros érdemeim miatt, de szomjuhoztam ama édes pillanatot, midőn „tanítványaimmal a keresztény elvek gyakorlatában láthatom. . . . . S hála neked Isten, híveim beigazolták, hogy az általam szórt mag »fekete« földbe jutott, mert a lelki mosdásban részt kívántak, Nagypénteken pedig a kitett Krisztus halotti képén a sebhelyeket telerakták szívesen oda helyezett filléreikkel. Eredeti ötlet volt tőlük, mely mai napig is ájtatos szokásként áll tenn a kőrösfalvi templomban. Husvétkor pedig a pászka- szentelés alkalmával, ott guggolt öregebbje a földre kitett húsvéti ételek és a „nagy pászka“ mellett, buzgó áhítattal várva a szenteltvíz áldását. Mondhatom, nem is sajnáltam azt tőlük! »Ingyen kaptam, bőven adtam.« Dé aminö meglepetésben még csak ezek után volt tág tért nyújtott az olygarchák, a törvénynyel daczoló, a törvényt sértő, a kiiályi hatalmat fitymáló, a király ellen még harczolni is elég vakmerő eme gyászos rendnek megalakulására, utóbb elhatalmasodasára is. És külső veszély esetében a nemzeti nagy pusztulásra, ami IV. Béla alatt, a mongol-tatár-vészben be is következett. IV. Béla ugyanis, bármily szigorú, erélyes, üdvös és sikeres intézkedéseket tett a várbirtokok visszaadására, ezáltal a várjobbágyok intézménye felújítására, tehát a királyi sereg visszaállítása, megerősítése által a honvédelem megszilárdítására; ámbátor a királyi tekintélynek tiszteletet, a törvény sújtó karja előtt meghódolást birt is szerezni, az olygarchák hatalmát megtörni s a nemesség pártoskodását és ellenszenvét lefegyverezni ő sem bírta. Ez vezetett a muhi gyásztérre. IV. Béla a tatárpusztitás után többi szent gondja között a honvédelem megerősítését is szorgalmazta, még pedig főleg a királyi sereg gyarapítása által. Utolsó Árpad-házi királyaink alatt, a szomorú közállapotaink között azonban újból megingott, majd a várbirtokok elidegenítése folytán megszűnt e szervezet és az Anjouk erélyére volt szükség, hogy az elgyöngült honvédelmet uj alapokra lehetett fektetni. Ez az úgynevezett ban- deriális rendszer volt. Úgy tekintem ezt, mint az előbbi két hadi szervezel pótlását és szerencsés egyesítését. A nemesi, a nemzeti sereg megmaradott, mert a bandériumot a nemes ur vezette, tebát ő, a nemesség is harczolt; és volt - gondoskodás arról is, hogy a régi várjobbágyok helyét is betöltse katonaság. Ez a nemes uraknak saját czimerükkel diszitett zászlaja köré sorozott, az illető urak által kiállított, ruházott és dijja- zott s eltartott lovas katonaság volt, az úgynevezett bandérium. De ennek a király nem parancsolt. Hogy mégis, kevéssel az olygarchák nagy hatalmának nagy- nehezeni megtörése után az Anjouk leifegyverezni im r- ték a nemességet s ugyanakkor féken is tartottak, ez úgy Róbert Károlynak, mint hírneves fia és utódja: Nagy Lajosnak nagy tekintélyére mutat s örök dicsőségük marad. Tehát a várjobbágyok-alkotta királyi seregek, mint hivatásos, állandó katonaságnak helyét a bandérium foglalta el. Ennek számát a király azonban nem gyarapithatta, úgy, mint azt tehették az Árpádok, amig volt bőven koronajó'szág, melyre telep thelték a várjobbágyokat. Az Anjouk tehát kénytelenek voltak más utón hatni a sereg mind nagyobb gyarapításának elérésére. Tették pedig ezt kétféleképpen. Egyrészről igyekeztek a fóurak dicsvágyát (elkölteni és éleszteni. Ez sikerült; mert oly bőkezűen áldozták lőuraink s főpapjaink a bandériumok előállítására és felszerelésére, hogy akárhánynak nagyobb saját bandériuma volt, mint magának a királynak. A másik intézkedés, amivel Nagy Lajos a bandériumok számát növelni s így a honvédelmet megerősíteni akarta, az volt, hogy az I35l-i<i országgyűlésen a rendekkel törvényt húzott, az 1848-:g fennálló ősiséget, t. i. amely megváltoztatta az arany bullának azt az intézkedését, mely szerint a nemes ember a leunyagat illető negyeden kívül birokaval szabadon rendelkezeíf^es meghagyta, hogy a nemes idegenre csak akkor hagyhatta birtokát, ha családja és rokonsága nem volt. A birtokkal az arany bulla felhatalmazása alapján való feltétlen rendelkezési jog gyakorlása folytán igen sok nemes csal. d elszegényedett s igy nem birt bandériumot kiállítani, nem birt honvédelmi kötelezettségének eleget tenni. Az ősiség behozatala áltál a birtok a családok kezében maradott, akik aztán kellő anyagi erővel is rendelkeztek, hogy bandériumokat állítsanak elő. Ugyancsak a nemesség vagyonossá tételét s igy közvetve a honvédelem megerősítését czélozta Nagy Lajos a kilenczed behozatalával, mely a nemes részre termesztményben fizetett adó volt a jobbágyok részéről. (Folytatása következik.) részem, annak méltó megírására hivatott toll s megörökítésére művészi ecset lett volna kívánatos. Amint ugyanis az elbocsátó imák után híveimhez kifordulva, kezemet áldásra emelem, nyíló ajkamon majd elhalt a szó a káprázatos meglepetéstől, mert — ime — előttem állott sorakozva az általam adományozott diszöltözetben »szivem ifjúsága«, hogy díszes jelenlétét előttem beigazolhassa. Irgalmas Isten ! Majd harmincz urfi, kisasszony ! A gyönyörűséges kisasszonyok sima, tunikás szoknyában, bő, mideres blúzban, ötven-féle színben; a barna legenyek pedig atlila, frakk, magyar, német nadrág, lakk- czipőbeti, huszáros magyar csizmában, valószínűleg a nagyobb halas kedvéért összevegyitve minden divatot, darabot, szint, a magyart a némettel, a trakkol a zsinó- ros magyar nadrággal; s hogy a színes kép még fes- tőibb legyen, éppen előttem parádézott egy „rigó“, egyik nagybátyámtól örökölt, szépén ki zöld ülő czimádábun, fején egy Bach-korszakbeii méter-magas czilinderrel, mellette pedig egy »liba« vigyorgott — „Uram bocsáss", szeretve tiszteit anyósom leánykori krinolinos szoknyájában. Ó egek ! Soha iiyetl. . . . . . Besiettem a templomba, hogy minél előbb letegyem egyházi ruhámat; — reméltein ugyanis, hogy még egyszer hosszasabban lesz Szerencsem gyönyörködni ilju híveimben; — azonban az „iljusag“, követve a helyi szokást, villám-sebességgel neki iramodott a pászkaval menekülők után s csak az utón bőven látható, a futást akadályozó uszály-, czipőmaradvanyok jelezték, merre tartotta bevonulását a díszes ilju sereg .. . .... Az utón egy lélek sehol! Magam mentem hazafelé, elragadtatásomban nagy lelki örömmel mormolva az írás szavait: „Uram, kiket nekem adtál, egy sem veszett el«; »Ez azon nap, melyet azért teremtett az Ur, hogy azon örvendezzünk és vigadozzunk« . . . . .... Óh 1 ha tudtam volna, hogy örömöm rövidesen ürömmé változik, hogy hittérítői működésemnek bánatos vége közeleg 1! . . . (Vége következik.) Az árva és szegény gyermekek felruházása A Gyermekbarat-Egyesülel az elmúlt év utolsó napjaiban újabban fényes tanujelét adta magasztos feladatának, amennyiben számos, teljesen vagyontalan gyermeket látott el a legszükségesebb ruházattal, mintegy előre látva az erős tél által teremtett nyomor enyhítésének szükségét. A ruhakiosztás alkalmával a gör. szert, katli. leánynevelő-intézet helyiségében szép számú közönség gyűlt össze, akik között ott láttuk Czibur Vilmosné. Hidasi Sandorné, Popovics Miklósné, Roskovics Manóné, Lászlóne úrnőket, Cserszky Olga urhölgyet, Takács László állami iskolai igazgató-tanitót és az állami iskolák összes tanítóit. A kiosztás megkt zdése előtt Takács László igaz- gató-tanitó igen szép beszédet intézett a szegény gyermekekhez, melylyel nemcsak a gyermekeket, de az összes jelenvoltaknt könnyekre fakasztotta ; mélyen nng- ható látvány volt a sok szegény, alig egy durva vászon ing, vagy egyetlen alsó ruhaba öltözött gyermek-tömeg, arczukon a félelem, kétségbeesés s keveseknél a remény kifejezésével. Weinné-Héthársy Maria, a Gyermekbarát-Egyesület helyettes elnöke, 28 uj ruhát szabatott ki a szegény tanuló leányoknak, jó erős, meleg kelméből, — azonkívül 5 alsó ruhát; e 33 darab ruha varrását a következő nemes lelkű urhölgyek voltak kegyesek elvállalni és pedig Bradács Gyuláné, Czibur Vilmosné, Kende Péterné Sztáray Sarolta grófnő, Popovics Miklósné, Cserszky Olga 2—2 darabot, Durcsák Dezsőné, Volosin Ágostonná, Volosin Olga, Balog Emilia 1—1 darabol ; a polgári leányiskola növendékei közül : Vajdafy Irén 3 darabot, Matyaczkó Cornelia 2 darabot, Cornidesz Ediih, Csák Vilma, Vidonyi Elza, Pogány Irén, Tomesányi Emi, Szemán Mária, Kunsch Anna, Schmelcz Henrielle 1—1 darabot; Chira Emilia urhölgy l darabot és 5 szoknyát. Ezenkívül kiosztatott: nagy téli kendő leányoknak 10 drb., kis téli kendő leányoknak 14 drb., uj lel öltő fiuk számára 12 dárab, nadrág fiuk számára 4 darab, czipő leányok számára 45 pár, csizma fiuk számára 39 pár. Ócska ruha fiuk és leányok számára 500 drb. Az ócska ruhanemüeket a következő jótékony hölgyek voltak kegyesek küldeni: Bradács Gyuláné, Vágner Károlyné, Románecz Mibályné, özv. Györötskev Istvánná, Geőz Erzsébet, Dóry Carola, Fincicky -Margit, Schmelcz Henriette, Tóth Margit, Komjáthy Irén, Punyko Maigit, Elfer Regina. Diós/.eghy Ilona, Jaczko- vics Ilona, Pogány Íren, Csák Vilma, Vidonyi Elza, Scbulcz Viktória, Márványi Lujza, Pavlik Irén. Reis- man Hajnalka, Lebovics Szidónia, Neumann Regina, és az arva leányinlézet bennlakó növendékei 40 darabot. Fogadják kegyes adományaikért ez utón is a bánts köszönetét, isten áldja ama kezeket, melyek e nemes munkában közreműködtek. Elszorult mindenkinek a szive a szegény árva leánykák láttára, kiknek nyári ru- hájokon kívül semmi, legcsekélyebb meleg ruhájok nem volt, — de boldogság és öröm volt látni, midőn lel - rubázkodotlau először kezdték érezni az első melegei. A kiosztás után Weinnó Héthársy Mária a Gyermekbarát-Egyesület helyettes elnöknóje, az elnök : özv. Tabódy Jenöné és saját nevében is szívélyes In - szédben köszönte meg a jelenvollaknak meleg érdeklődését és közreműködését, — kérve őket, hogy ezen nemi s feladatot teljesítő egyesületet a jö.őben is erkölcsileg és anyagilag támogatni igyekezzenek, mert az imádság után, a teljesen vagyontalan, a nyomornak kidobolt szerencsétlen árvák felkarolása, segélyezése és ellátása az emberiség legszentebb kötelessége. A Gyermekbaral- egyesület eredménydús és üdvös működését első sorban az elnök özv. Tabódy Jenőné úrnő odaadó lelkes tevékenységének köszönheti, ki a vallás- és közoktatásügyi minisztertől pé dás tevékenységéért kitüntető elismerésben részesült. Másodsorban Weinné-Héthársy Mária úrnőt, mint az egyesület alelnökét illeti a dicséret és elismerés, ki, mint a gör. kath. papárva-leánynevelő- intézet elnöknője, sok irányú hivatalos teendője melleit, láradtságot, munkát nem kiméivé, példás odaadással igyekezett lehetővé tenni, hogy a szegény árva gyermekek, ha a karácsony örömeiben nem részesülhetnek, legalább a hidegtől, fagytól megóvassanak. A nagy közönséget pedig nem mulaszthatjuk el ez alkalommal is töikérni, hogy a Gyermekbarát-Egyesületet, mely valóban magasztos feladat teljesítésére van hivatva, a jövőben is támogatni kegyeskedjék ; hiszen alig van ház, hol ne lenne égy darab ócska ruha, mely értékkel már alig bir, de a szegény, elhagyatott árvának elég arra, hogy testét pár hónapra befedje s ha ezt elértük, már is Isten dicsőségére cselekedtünk. Az állatorvosi közszolgálat államosítása (Folytatás, i 46. §. Úgy hivatalos működése, mint állatorvosi magángyakorlatának végzése közben figyelemmel van a patkolásra s a kovácsoknak a patkolás körül követelt eljárására. Ha helytelen patkolast vagy abból ered » beteges elváltozásokat tapasztal, arra, mint a helytele u patkolás következményére az elöljáróság utján a közönséget s az illető kovácsot figyelmessé teszi s egyúttal annak a helyes patkolásra megadja a szükséges útmutatásokat. 47. §. Vágatási biztosi teendőket és állatvásárokon az 1888: VII. t.-cz. 11. §n rendelkezésének megfelelő állategészség-rendőri teendőket csak a m. kir. löki- mivelésügyi miniszter engedélyével végezhet rendszeresen. (3. §) Oly esetekben azonban, a mikor az illető vásárjog-tulajdonos vagy bérlő nem gondoskodott állatorvosról, az 1. fokú hatóság az 1888: VII t. c -. 40,000/1888. számú végrehajtási rendeletének 33. § ábait nyert felhatalmazásánál, illetőleg kötelezettségénél fogva szakértőül eselről-eseüe hivatalból kirendelheti.
