Ung, 1900. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1900-10-07 / 40. szám
tartja, hogy a háborgó elemek, kik a válságnak részben előidézői, túlsúlyra vergődése meggátoltassák. Miután dr. Lüley Sándor előre bejelentette távozását, addig is, mig a város közönsége más, alkalmas egyénről gondoskodnék, felkérendő lenne a polgármester, hogy tartsa meg tisztét, mig e tekintetben megállapodás jön létre. Pártolja és csatlakozik Árky indítványához. Dr. Spitzer Sándor kifogást tett az értekezlet ellen, mert e kérdésben a határozás joga a képviseletet illeti meg. Árky indítványát, melytől eredményt nem vár, nem támogathatja, mert lehetetlenségnek tartja, hogy azt a férfiút, kinek vezetése alatt a jelenlegi s már erős kritika tárgyává lett állapotok előállottak, uj bizalommal keressék fel. Nem akarja azt, hogy a képviselet önmagával jöjjön ellenkezésbe. A polgármester lemondását időponthoz kötötte, mely tudtával elérkezett, sőt már el is múlt, ennek folytán ajánlja, hogy a polgármester-jelölés egy szükebb körben történjék, mert a mai értekezlet előtt bizalmas természetű ügyet tárgyalni nem lehet s ha majd a szükebb körű értekezlet megállapodásra jut, azután lenne egy nagyobb szabású értekezlet összehívandó. Berzeviczy István úgy látja, hogy a vita nem folyik helyes mederben. Itt nincs helye annak, hogy dr. Lüley Sándor polgármester működését s egyéniségét bírálat tárgyává tegyük, nincs pedig azért, mert dr. Lüley Sándor polgármester a város közönsége iránt figyelemreméltó előzékenységet tanúsított akkor, midőn lemondásának bekövetkezését már félévvel előbb bejelentette; de, miután kijelentette azt is, hogy ő állásában tovább maradni nem akar, arról lehet csak szó, hogy őt egyelőre, addig, mig a város közönsége alkalmas jelöltet talál, felkérjük az ügyek ideiglenes vezetésére, jobban mondva arra, hogy lemondását addig be ne adja. Miután a város közönségének jelöltje nincs, de ha volna is, akkor sem tehetnénk mást, mint hogy dr. Lüley Sándort az ügyek ideiglenes vezetésére felkérjük, mert ha október 2-án lejáró szabadsága után lemond, a végleg megürült polgármesteri állást a községi törvény értelmében helyettesítéssel betölteni úgy sem lehet. Ha dr. Lüley Sándor az ügyek további vezetését elvállalja, csak előzékenységet tanúsít, melyet hálás szívvel vehet mindenki, még azok is, kik működésével nem voltak megelégedve. A város közönsége pedig nyugodtan hajthatja le fejét, mert az ügyek vezetése az ő becsületes kezében van, mig a végleges megoldás elérkezik. Hogy a város mai áldatlan helyzete kiknek róható tel, ahhoz sok szó tér. Azok az állapotok, melyek Novak Endre dr. szavai szerint a város intelligens elemeit visszatartották és teljesen elkedvetlenítették attól, hogy lelkesedéssel üljenek a zöld asztalhoz, elvehették a polgármester munkakedvét is. Szóló is érzi a városi ügyek körüli lürhetet len állapotok súlyát, de ez annál inkább arra ösztönzi, hogy szilárdan megmaradjon a helyes utón. Azon reményének ad kifejezést, hogy a város intelligenciája és az erre illetékes laktorok belátva e nehéz állapotokat, kedvezőbb helyzetet teremtenek s ha a közügyekben erős elhatározással egyesülnek, dr. Lüley Sándornak is megadhatják a munkakedvet, hogy mindnyájunk által ös- mert, puritán jellemmel párosult kiváló tehetségeit végleg a város javára szentelheti. Novak Endre dr. a baráti vonzalom és kötelék daczára, mely őt a polgármester személyéhez lűzi, kijelenti, hogy a mai helyzetet részben a polgármester maga teremtette s miután a polgár- mesteri állás szerinte ma már csak ideiglenes, inkább ma kivánja, hogy a polgármester személyében megállapodjanak, mint később. Egy szükebb körű bizottság kijelölését kéri s e részben dr. Spitzerrel egyetért. Dr. Ivántsy László a polgármesteri felkérendőnek véli, hogy állását ideiglenesen tartsa meg és a bizottság kijelölését is szükségesnek tartja. Grabovszky Komán nem tartja helyesnek bírálatot mondani a polgármester működéséről akkor, midőn távol van és nincs módjában védelmét előadni s maga sem fog ez alkalommal rámutatni azon viszonyokra, melyek a polgármestert ebbe a helyzetbe jutlaliák, mindazonáltal kijelenti, hogy a mai értekezlet összehívásának oka az, hogy a város közönsége egyáltalán nem akarja azon személyek jelölését elfogadni, kiknek nevét a városban hangoztatják. Régi sebeket, régi bűnöket kell itt gyógyítani, mert a mai rendszer nem egy személy ottlétén, vagy ott nem létén lordul meg, a régi rendszert alapjában kell megsemmisíteni. Ennek folytán indítványozza: bízza meg az értekezlet az alispánt azzal, hogy az értekezlet nevében szólítsa fel a polgármestert az ügyek további vitelére addig, mig a polgármesteri állásra megfelelő egyénben megállapodik. Helyesnek találja azt is, hogy az alispán maga mellé bizottságot alakítson, melylyel a polgármesteri állás betöltése iránt bizalmasabban folytasson tárgyalást. Kende Péter alispán a vélemények és indítványok meghallgatása után határozatilag kimondja, hogy az értekezlet elnöke utján Lüley Sándor dr. polgármestert felkérni határozza, hogy állását továbbra tartsa meg, valamint megbízza az elnököt egy szükebbkörü bizottság alakításával. Az elnöklő alispán a tárgyalás folyamán indokolta a mai értekezlet szükséges voltát, mert csak ezáltal lehet elejét venni a fejetlenségnek és meglepetéseknek, melyeket senki sem óhajt s éppen ezért figyelmezteti az értekezlet tagjait, hogy a polgármestert köztevékenységében s feladatának teljesítésében teljes odaadással támogatni mindenki kötelességének tekintse. — Ezek után elnöklő alispán megköszönve az érdeklődést, az értekezletet berekesztette. mire az értekezlet tagjai az alispánt lelkesen megéljenezték. Egy pár szó az ipari és kereskedelmi érdekeinkről. Ha megismerjük hazánk nemzetgazdasági életét, úgy látni fogjuk a mezőgazda, az iparos, a kereskedő életküzdelmeit., a pénz- és hitelviszonyok olykor előnyös, de többször káros hatásait. Mindezek önkéntelenül sarkalnak az észlelt jelenségek behatóbb megfigyelésére, melyek után keresnünk kell azon módokat és eszközöket, melyekkel föllendithetnök kereskedelmi és iparérdekeinket. A legnagyobb veszélyt abban látom, hogy serdülésben levő hazai iparunk daczára — még mai napig is 200—300 millió forint vándorol ki évenkint hazánkból a külföldi piaczokra, holott honi fogyasztó közönségünk összes ipari szükségleteinek 7/io-ed részét itthon is be tudná szerezni. Itt a baj forrása. Készséggel kell elismerni, hogy úgy a kereskedelmi, mint a földmivelési kormány és velők párhuzamban az Orsz. Iparegyesület is minden lehetőt elkövetnek a hazai gyári és kézi ipar föllenditésére, — de sajnos, még ez a végtelen jóakarat és odaadó munkásság is sokszor szenved hajótörést — népünk furcsa indolenciáján. Ezt kell minden kigondolható eszközzel megtörni, mert a mig a hazai fogyasztó közönséget meg nem hódítjuk, közönyét meg nem törjük a magyar ipar iráni, addig illusorius minden törekvés és minden államsegély egyes iparágak fejlesztésére valósággal tecsérléssé válik. Egy másik, nem csekély kóros allapota a magyar iparnak — vidéki iparosaink szögletes, nyers modorában rejlik. Gyártmányait olyik méregdrágán szállítja, vevőivel összetűz, azokat sértegeti, ha eljárását bírálják. Mindezek nagyban hozzájárulnak a fogyasztó közönség elidegenítéséhez és ahhoz, hogy a közönség iparszükségleteit külföldről rendelje, hazai iparunk mondhatallan hátrányára. A magyar ipar eme kórtüneteit leginkább hazánk egyik legegészségesebb alapon működő intézménye, az »Országos Iparegyesület», illetve ennek iparlejlesztési ügyosztályai, támogatva a vidéki iparegyesületek által, tudná legsikeresebben elenyés/.tetni. A külföldi ipar szabad versenyének ellensúlyozására, egy czéltudatos társadalmi védelem volna szervezendő. E védelem részben már kifejezésre jut, a nagy áldozatokkal létesített kereskedelmi és iparmúzeumok működésében, részben a keletkezőben levő kerületi iparmúzeumokban; de ezekkel még nincs elérve a hazai fogyasztó közönség meghódítása a magyar ipartermékek számára, sem az iparos-osztálynál észlelt félszegségek, modorukat és társadalmi magatartásukat illető kinövések kiküszöbölése, melyek szinloly beható figyelmet igényelnek. Az még nem elég a magyar ipayos boldogulására, hogy gyártmányai jóságát és szolidságát agyondicsérje, de elengedhetlen feltétel, hogy vevőit lekötelező nyájassággal vegye körül és óvja magát durva kifakadások- tól, ha vevőjét nem sikerült vásárlásra bírni. — Erre, valamint arra, hogy gyártmányai eladásánál elégedjék meg egy bizonyos szolid lukrativ haszonnal is, — magyar iparosainkat még nevelni kell, — megértetvén velők, hogy verseny nélkül egyetlen iparág sem fejlődhetik, az tehát ne bántsa őket, de sarkalja minél jobb munka előállítására. Iparosaink vallás-erkölcsi nevelése is rendkívül elhanyagolt a külföldi iparosokkal szemben. Itt a nevelés mindjárt az iparos-tanoncznál kezdendő. Ideje volna már, hogy létesüljenek »honi iparpárloló, társadalmi sző vei kezetek» minden megyében, melyek állanának a megye és város hazafias értelmiségéből és tegyék ezen szövetkezetek czéltudatos feladatává a hazai ipar löllenditését előmozdítani és megértetni a honi fogyasztó közönséggel, hogy mily káros az, ha ők ipari szükségletüket külföldről vásárolják, emiatt drágulván meg a pénz és válik nehézkessé a személyi hitel. Ezen hazai iparpártoló szövetkezeteknek az volna a feladata, hogy helyenkint a kereskedelmi és iparegyesületek helyiségeiben szakszerű felolvasásokat és népszerű előadásokat rendeznének a hazai ipar érdekében. Az ilyen hazafias iparpártoló-szövetkezetek nemcsak dicsteljes missiot teljesítenének és nemcsak hatni tudnának a hazai fogyasztó közönség honi iparpárlolására, de jövő iparos-nemzedékünk helyes iránybani nevelését is fokozatosan biztosíthatnák. Ugyanezen czéltudatos, hazafias működéssel leküzdhetjük az intelligens szülök ama káros előítéletét is, melylyel eddig az iparos-pálya iránt viseltetik és aminek szomorú következménye hazánkban a szellemi proletarismus folytonos növekedése. Az intelligens elemeknek iparos- és kereskedői pályára való buzdítása, — azon való észszerű felnevelésben láthatjuk biztosítva hazánk jövő ipari felvirágzását s nem ok nélkül, mert a műveltebb elem okvetlen megtermékenyíti a magyar iparos- és kereskedelmi osztály alkotó- és termelő-képességét ... Halász Arnold. Vidéki újságírás. Sokszor halljuk itt is, olt is az olvasók kifa- kadásait, hogy „nincs ebben az újságban semmi“ ; lecsapják a lapot a kávéházi márvány-asztalra s oly kifejezést vesznek fel arczukra, melylyel minden szónál erősebb kritikát mondanak. De ez urak nem gondolják meg, milyen könnyelműen mondtak Ítéletet; nem is tudják különben, mily nehéz a vidéki újságol érdekessé, változatossá, élvezhetővé tenni. Ha egy kicsit gondolkoznának, ha összehasonlítást tennének a fővárosi napi lapokkal és okszerű kritikát gyakorolnának, belátnák, hogy nincs igazságuk. Ugyanis szemmel látható az a nagy igyekvés a napi lapoknál ilyenkor, midőn az országgyűlés szünetel es politikai élet pang, — hogy mivel töltsék ki a hasábokat ; egy persa sah látogatása természetesen a mennyei manna ilyenkor és 3 oldalt Írnak tele azzal, hol hány pohár vizet ivott a nagy fejedelem, mikor feküdt le, mikor kelt fel, mit jálszott az ariston stb. Azonkívül a nagy- lapoknak meg van engedve a személyeskedés is, mert politikai színezetet adnak a dolognak és akkor már szabad nekik akármilyen nagy politikusra akár a zsebmetszést is rászólani. Végre egy nagy előnyük a szabad hazudozás ! Ha egy fővárosi lapban azt olvassák, hogy Felsö-Domonyán egy asszony ötös ikreket szült, senki nem fog azon megbotránkozni, mert az ellenkezőről legfölebb az ottani községi biró tud meggyőződni, mig a helyi lapok ilyenféle dolgokat a nevetségesség nélkül ki nem Írhatnak. Nem frázis tehát, midőn a vidéki zsurnaliszta néha igazán azt mondja : nincs miről Írnom ! —- hacsak nem akarja ugyanazt a témát tízszer is variálni, mindig ugyanazokat a témákat és személyeket csépelni: nem tud szóhoz jutni. Olvassák csak el a helyi lapokat, hányszor czikkeztek már a „Köztisztaság“-ról, a város állapotáról, a po'gárme&.eii s .ék megürüléséről, közku- takról stb. Mindig ugyanaz, mindig egyformaság. Ilyen körülmények között nem csoda, ha megszületik a czikk, meL te’evan közhelyekkel, frázisokkal, melyek semmit előbbre nem visznek, senkinek meg nem ártanak, nem is segítenek. Azután meg, már a folytonos szidás is unalmassá válik és kevés haszonnal jár; újdonságokat is honnan vegyünk, mikor a mi kedvünkért senki öngyilkossá nem akar lenr:, semmiféle szenzációs bűneset itt elő nem fordul; pletykázni meg ilyen komoly lapnak nem illik. Elmondani, hogy e héten egy érdekes becsületsértési pert fog a járásbíróság tárgyalni, hogy a circus megérkezett, melynél 12 ló lehet, 6 drb. poni van összesen és egy család adja ki az egész műsort, — ugyan mi érdekesség van ebben. Hogy a költségvetést már tárgyalni kellene, hogy a polgármester még szabadságon van, hogy ma szeptember utolsó napja van, mindez rég tudott dolog; hogy a szüreten ezúttal krumplit és kukoriczát fognak ásni és törni, a présnek alig lesz dolga, oly szomorú körülmények, hogy kár az olvasót vele szomoritani. Kérjük tehát a lap olvasóit, legyenek tekintettel ezekre és ne Ítéljenek el bennünket, ha egyszer nem ülünk senkit, úgyis nem vagyunk ezúttal elég érdekesek ; ígérjük azonban, hogy e mulasztást legközelebb kipótoljuk és dorongról gondoskodni fogunk. Irodalmi értesítő. Ottó herczeg czimen*) egy nagy írónak nagybecsű művét tette hozzáférhetővé Dáni Ede ungvári főgimn. tanár s nem szükséges hangoztatnunk, hogy igen jó szolgálatot tett azoknak, a kik a komolyabb és értékesebb szellemi termékekből táplálkoznak s lelki gyönyörűséget csak abban keresnek, a mi maradandóbb becsü. Dáninak szép jártasága van a külföldi irodalmakban s elég fejlett Ízlése és érzéke ahhoz, hogy idegen területről csak az elismert becsü műveket ültesse át a mi talajunkba. Azt is igen jól tudja, hogy ezzel nagyobb szolgálatot tesz a közönségnek, mint az olyan iró, a ki a maga eretlen, vagy idétlen eredeti műveivel szaporítja a repertóriumok és árjegyzékek anyagai; mert irodalmunknak ma — nem ugv. mint egy időben — csak jeles eredetiekre és kitűnő idegen művek mefelelő fordításaira van szüksége, azoktól gazdagodik s nyer erőt és tartalmat. Midőn Dani különösen az angol irodalom felé fordította tekintetét s onnan hozogatja át hozzánk az értékes szellemi kincseket, a legszerencsésebb útjára lépett a szellemi importálásnak, mert az angol szellem komoly, tartalmas s még leginkább ment azoktól a modern túlzásoktól, melyek a mi Íróink egy részének ep Ízlését hatalmába ejtette és megrontotta. Fordítónknak vannak magvas gondolatai, melyekről Gondolatok czimü eredeti műve tanúskodik. Szereti összeszedni másoknak, a kiváló gondolkodóknak gondolatait, eszméit, irányelveit, a mint Arany Mondások czimü hasznos gyűjteménye mutatja. Lefordított Scott Waltertől egy regényt (A kárpitozott szoba), Smiles Sámueltől, az élet nagy ismerőjétől egy örökbecsű müvet (Élet és Munka), mely fáradozása széles körben vívott ki méltánylást; most egy harmadik angol szellemet szólaltat meg nyelvünkön, Stevenson Róbert Lajost, még pedig legkiválóbb művében. A kitűnő regény azonnal felkölti az olvasó érdeklődését s hovatovább fokozza az utolsó sorig. Szokatlan és szövevényes lélektani helyzetek roppant emberismereten alapuló rajzai, a természet zordon és nyájas, titokzatos és nyílt jeleneteinek és képeinek plasztikus leírásai, a műszerkezetnek kerekdedsége és teljessége, a szereplők egyéni jellemzése s az iró szellemének és felfogásának emelkedettsége, mely az igazság és erkölcsi világrend megsértőit, vagy figyelemre kevésbbé méltatóit az ön- hibájokból eredő szomorú .következményekkel úgy tudja elénk varázsolni, hogy őket, illetve közülök a főszereplőket nem hogy megvetnők, de részvétünkkel s rokonszenvünkkel kisérjük: mindezek oly tulajdonságai a regénynek, melyek hatásának maradandóságát biztosítják s lelkűnkben mély gyökeret vernek. Ottó herczeg Patak-tanyai kalandja s a trónvesztett herczegnő erdei bujdosása bizonyára kitörülhetlenül vésődik emlékezetünkbe s vágyat ébreszt időnkint a mű ujraolvasására. F. Á. Az Olcsó Könyvtár legújabb kötetei. A Gyulai Pál szerkesztéseben megjelenő Olcsó Könyvtár hova-tovább eléri 1200 ik számát. Korrekt szövege, tiszta és választékos nyomása eddig is, ezentúl is legbecsesebb e fajta könyvtárrá teszik, a melyre már nagy választékánál fogva is mindig érdemes közönségünk figyelmére. Legújabban Arany, Petőfi, Tompa, Vörösmarty és Shakespeare munkáinak közlését vette fel sorrendjébe. Ezúttal Arany Jánostól Murány ostromát (1186—1188., 60 fillér), Petőfi János vitézét (1170., 20 filler) közli, a mely által hozzáférhetővé lesznek nagy költőink kimagaslóbb művei olcsó, de mindazonáltal olvasható kiadásban. Érdekes kötete a vállalatnak Goethe Faustjának II. része, Váradi Antal fordításában (1171 —1882., 1 kor. 40 fillér). Az orosz regényirodalom egyik legkiválóbb termékével Patapenkó N. J.: Szerelem czimü regényével van képviselve, melyet Ambrozovics Dezső fordított le hűséggel, választékosán (1183—1185. 60 fillér). *) Ottó herczeg. Történeti regény. Irta Stevenson Róbert Lajos. Angolból fordította Dáni Ede. Kiadta Lévai Mór. Áára '& korona.
