Ung, 1899. július-december (37. évfolyam, 27-53. szám)

1899-09-17 / 38. szám

Melléklet az „UNG“ 1899. évi 38-ík számához. akarnám ez időszerint a falun működő kartársaimnak és a községi elöljáróknak figyelmébe ajánlani. Sokak előtt ez csekélységnek látszó dolog, pedig a tanításnál nagyon is fontos tényező az iskolai mu­lasztások végrehajtása körüli helyes eljárás. Azt mondja a példabeszéd, hogy a rend minden­nek lelke. A tanításnak is lelke a rendes iskolába való járás, mert ettől függ nagyobbára az eredmeny, tudja azt igen jól tapasztalásból minden tanitó, hogy bár­mily óriási erőt fejtsen ki a tanításnál, használja bár a legjobbnak elfogadott tanítási módszert, ha nine? meg a rendes iskolalátogatás a tanulók részéről, a végeredmény nem lesz kielégítő. Nekünk, tanítóknak az 1S68. évi népoktatási törvény, valamint vármegyénk közigazgatási bizottsá­gának 1898. évi október hó 11-én 590—1289/kb. jkv. szám alatt hozott„Szabályzat“ értelmében kötelességünk kethetenkint kiadni az iskolai, mulasztókat a községi elöljáróságnak kézbesítési iv (könyv) mellett, a községi elöljáróság tartozik az 1868. évi XXXVIII. t.-cz 4. §-a értelmében az igazolatlanul mulasztó gyerme­kek szüleit meginteni, illetve megbüntetni. De nem egészen igy megy az különösen a nemzetiségi vidéken, hol a községi bírák többnyire Írni olvasni nem tudó egyének. Mint tudva van a községi elöljáróság a biró, jegyző stbből áll, miután minden községben nincs jegyző, tehát a bírónak, mint a község elöljárónak adatik át a „Mulasztási kimutatás“ megfelelő eljárás végett, aki ezt végrehajtani nem kepes, miután a mu­lasztók neveit sem igen tudja elolvasni (tisztelet a ki­vételeknek) beteszi a mulasztási kimutatást a községi ládába, hogy a körjegyző adószedés alkalmával hajtsa vegre az isk. mulasztásokat. Mig a faluban az adó­szedés napja elérkezik, két-három mulasztási kimuta­tás'is találtatik a biró ládájában s akkor egyre-másra I irságolják a szülőket, kiknek az esik a legfurcsáb­ban, hogy akkor büntetik őket, midőn már a legren­desebben látogatják gyermekeik az előadásokat ; ilyen­kor csak a tanítónak gyűl meg a néppel a baja, ezáltal elveszti a tanitó népszerűségét, egcsz ártatl nul magára vonja a szülők haragjat. Szerintem, leghelyesebb eljárás, azt legjobb aka­rattal ajánlom elfogadásra kartársaimnak is, hogy a mulasztási kimutatást kéthetenkint nem a községi bíró­nak, hanem a körjegyzőnek — hivatalosan — posta­könyvvel küldessék. Ha a körjegyzők elfogadjak az iskolai mulasztások körüli eljárásnak azt a módját, melyet az alábbiakban bemutatok, akkor egy tanitó sem fogja érezni a rendetlen iskolázásnak hátrányait, 1—2 év múlva nem lesz igazolatlan mulasztás, a köz­ségi elöljáróság pedig meg lesz kiméivé a nagy stra­pától. Az elmúlt iskolai év elején, midőn az előbb em­lített közig, bizottsági szabályzatot kezemhez vettem, melyre körjegyzőnk figyelmét is felhívtam, hozzá lát­tam erősen az igazolatlanul mulasztók szülőinek meg- birságoltatásához, miben nagy segitségemrevolt Strausz Mihály oki. jegyző, a szobranczi körjegyzőség rendes s. jegyzője, ki a körjegyzőhöz beterjesztett „Mulasztási kimutatás“ szerint, ha első Ízben letteK a tanulók mulasztókként kiadva, három napon belül kézbesittet az igazolatlanul mulasztó gyermek szülőinek vagy gyámjának egy ily intő-czédulat : lm824"1­N. N.-nek..............................................on. X. nevű gyermeke a f. évi ... . hó I—II. felében .... fél napon át az iskolai előadásokon meg nem jelent, miért is figyelmeztetik, hogy is­mételt mulasztás esetén az 1868. évi 38. t.-cz 4. §-a értelmében 50 kr. pénzbírságban fog elma- rasztaltatni. Kelt........................................................ N. N. körjegyző. Ha a szülő megkapja ezen intő-kártyát megma- gyaráztatja magának s szalad vele a tanítóhoz, hogy többé nem tartja otthon ok nélkül avagy előzetes bejelentés nélkül iskolás gyermekét. Az ilyen megin- tésnek, határozottan allito.r, hogy meg van a kellő eredménye. Akad azonban olyan szülő is, ki az ilyen figyelmeztetésnek nem hisz, csak ijesztgetésnek veszi s továbbra is otthon foglalkoztatja gyermekét a taní­tás alkalmával, akkor a jegyzőtől ilyen „végzést“ kap: 1899.SZam' A .....................iskolai gondnokság (iskola­széki elnök) beterjeszti az elmúlt fél havi iskola­mulasztási kimutatást. Végzés. .........................................lakos az 1968. évi XXXVIII. t.-cz. 4. §-a alapján . . , . frt . . . kr. pénzbüntetésnek jelen végzés kézbesítésétől szá­mítandó három nap — különbeni végrehajtás terhe alatti megfizetésében elmarasztaltatik. Egyúttal figyelmeztetik, hogy .................... gyermekének ismetelt igazolatlan mulasztása ese­tén .... frt .. . krral fog megbüntettetni. Indokolás. A beérkezett iskolamulasztási kimutatás sze­rint ...............................nevű gyermeke előzetes intés daczára az elmúlt félhónapban ismételten .... félnapot igazolatlanul mulasztott, mely mu­lasztásáért, mint gyermekének atyja, a törvény értelmében büntetendő volt. Ezen végzés ellen — azonban csak birto­kon kívül — felebbezéssel élhet a kir. tanfelügye­lőséghez. Kelt Szobránczon, 1899 ..................hó . . . Ha három nap alatt nem fizeti meg a kiszabott bírságot, megzalogoltatik s azután legazonnal fizet. Már a másik végzésié nem lesz szükség, mert a gyer­mekek rendesen küldetnek az iskolába. Ajánlom ezen eljárást az öszzes kartársak és a tisztelt körjegyző urak szives figyelmébe. Grigássy Karoly, áll. isk. tanitó. Kérelem az ung-megyei szőlő­birtokosokhoz !*) Azok a sok bajok és károk, melyek szőlőhe­gyeinket az utolsó években érték és végeredményeben egyik jövedelmi forrásunktól fosztanak meg fokozato­san, méltán ejthetnek bennünket gondolkodóba és in­tenek arra, hogy tegyünk valamit saját érdekünkben ! Mert hisz a mai rendezetlen állapot nemcsak a szőlő­termékek megfelelő értékesítését gátolja meg, de az itt-ott már foganatba vett felújítási munkálatok elé is nagy nehézségeket gördifi mivel a szükséges segéd­eszközöket egyesek helyesen megszerezni és azokat okszerűen alkalmazni nem képesek, ha meg azok ren­delkezésre állanának is. Ezért kétségtelennek kell hogy tartsa minden helyesen gondolkozó szőlőgazdr : hogy a letező bajok orvoslására a szőlőbirtok áltál nyerhető jövedelmek loko/.asára szervezkednünk kell. A szervezkedésnek határozott meggyőződésem szerint szövetkezeti alapon kell megtörténnie, mert azon kettős feladat folytan, melyekkel a szövetkezetek bírnak: a czélt legköny- nyebben vélem elérhetőnek. Ez a két feladat: erkölcsi es anyagi iránynyal bir. Az erkölcsi feladat a tagok gazdasági értelmének cs gazdálkodási képességének fejleszteseben ormolódik; az anyagi feladat ellenben a gazdaságok folytatására szükséges tőke megszerzését, illetve Összegyűjtését foglalja magában. Es minthogy mind a kettőre a sikeres működés és biztos eredmé­nyek elerese érdekeben feltétlenül szükség van, a szer­vezkedés csak szövetkezeti alapon foganatosítható. A szövetkezeti eszme azonban vármegyénkben oly lassan ver gyökeret, hogy mielőtt a komoly mun­kát egy szőlőszeti és borászati szövetkezet letesitese ügyeben megkezdenők, szükségét látom annak, hogy a szőlőbirtokosokat ez utón megkérjem : miszerint szi- veske jenek levelezőlapon értesíteni, vájjon hajlandok-e a szövetkezésre ? mert ha meleg érdeklődés és komoly részlvevési szándék nincs, kár lenne minden további fáradozás ! Tájékozásul közölni kívánom még, hogy mihelyt 30 résztvevő jelentkezik, az értekezlet határnapját ki­fogom tűzni, hog/ a további teendők iránt az alap­szabálytervezet szövege végleges megállapításával az alakuló közgyűlés megtartásara nézve is egyetértő meg­állapodás létesittessék. A szövetkezet czélja és az alapszabályok a lapok utján mar szellőztetve lévén, az ügyről az érdeklődők tájékozást szerezhettek. Ungvár, 1899. szeptember 8-án. Rónay Antal, főerdotanácsos. KÜLÖNFÉLÉK. * Szomorú évforduló. Az elmúlt vasárna­pon, Mária nevenapján volt az első évfordulója an­nak a sötét napnak, mely gyászba borította a magyar nemzet minden igaz fiának szivét. Ekkor volt egy éve, hogy jóságos királynénk áldozatul esett egy őrült em­ber tőrének. Azt a királynét érte akkor a gyilkos tőre, akit mindnyájan szerettünk, mert ő is szeretett min­ket, annak a királynénak halála évfordulója volt az elmúlt vasárnapon, aki csak könnyeket tudott szárítani, de könnyezésre okot soh’sem szolgáltatott. A magya­rok második Nagy-Asszonya a legjobb, a magyar né­pet igazán szerető királyné halálának első évfordulója volt e hó 10-ike. Egyházi törvények szerint azonban e napon gyászistenitiszteletek nem voltak tarthatók, s igy történt, hogy Magyarország népe e hó 11-én ál­dozott a Nagy-Asszony örökké fennmaradó emlékének es áldozott nemcsak igaz és őszinte imával, de áldo­zott anyagilag is, hogy megsiratott Patronánk emlé­két olyan templom hirdethesse századokon át az utó­kornak, mely minden részében méltó legyen az ő éle­téhez, az ő nemes emlékéhez. A gyászistentiszteletek a róm. kath. plebániatemplomhan e hó 11-én, a cze- holnyai gör. kath. templomban 13-án tartattak meg, melyeken az összes hatóságok képviselve voltak, Tö­rök József gróf főispán vezetése alatt. Az „Örök imádás Templomára“ történt adakozásokról a kö­vetkezőkben számolunk be: A róm. kath. templom­ban e hó 10-én összegyűjtött a 7 órai mise alatt: Medreczky Istvánná és Fülöp Arpádné 5 frt 45 krt, Kunsch Mártonná es Eperjesy Anna 3 frt 65 krt. A 8 órai mise alatt: Brujmann Károlyné és Tabódy Ida 5 Irt 35 krt, ifj. Ringer Mihály né és Kunsch Anna 8 frt 94 krt. A 9 órai mise alatt: Kecskés Dezsőné és Gra- bovszky Berta 12 Irt 24 krt, Büsch Viktorné és Lám Irén 11 frt 61 krt. A 3 órai vecsernye alatt: Kecskés Dezsőné és Grabovszky Berta 5 frt 04 krt, Büsch Viktorné és Lám Irén 4 frtot. Szeptember 11-én, a requiem alatt: Komjáthy Tihamérné és Kovalóczy Ella 25 frt 37 krt, Medreczky Istvánná és Fülöp Ár pádné 25 frt 05 krt, Sztáray Irma grófnő 10 frtot, összesen 116 frt 70 krt. A gör. kath. püspöki székes- egyházban e hó 10-én a 8 órai mise alatt: Kende Péterné és Kőrösy Margit 11 frt 63 krt, Peltsárszky Béláné és Kovács Gizella 7 frtot. A 9 órai mise alatt: Wein-Héthársy Mária 18 frtot, Durcsák Dezsőné és Cserszky Olga 16 frt 28 krt. A 3 órai vecsernye alatt: Wein-Héthársy Mária 2 frt 25 krt, Durcsák Dezsőné N. N. körjegyző. *) Kérjük a helyi lapokat ezen közlemény szives átvételére, és Cserszky Olga 3 frt 50 krt. Szeptember 11-én a 9 órai requim alatt: Wein-H.thársy Mária 16 frt 43 krt, Durcsák Dezsőné és Cserszky Olga 17 Irt 62 krt. Ösz- szesen: 92 Irt 71 krt. A c zeliolnyai gk. templomban e hó 10.es 13-án gyűjtött Volosin Ágostonná és Ka- minszky Irma 25 frt 26 krt, Holovács Emma és Máthé Anna 16 frt 61 krt. Összesen 41 frt 87 krt. A vármegye különböző községeiben eszközölt gyűjtések mai napig beérkezett eredménye: A ráthi rk. templomban br. Redwits Ká­rolyné gyűjtése 30.— A tibai rk. templomban 27.86 A szobranczi rk. templomban Gulácsy és Szabó kisasszonyok gyűjtése , 26.— A dobó-ruszkai rk. temptomban 1.76 A csaj)i rk. templomban 8.60 A kosztrinai gk. templomban 3.— A sztavnai gk templomban 1.83 A szerednyei rk. templomban 14.— Az ubrezsi rk. templomban 6.46 A horlyói gk. templomban _­_____1.88 Összesen: 91.39 Hozzáadva az ungvári gyűjtés fent kimutatott eredményét, a mai napig begyült összeg eredménye 342 frt 67 kr * Felségsegély. Magyar Pál zahari ev. ref. tanitó 15, Matolai Pál kis-gejőczi ev. ref. tanitó 25 frtnyi felségsegélyben részesült. * Tihanyi Domokos jubileuma. Tihanyi Domokos, úng varmegyei volt kir. tanfelügyelő, jelenleg Tolna vármegyei kir. tanfelügyelő 30 éves tanügyi mun­kásságának jubileumát e hó 19-én ünnepelték meg Szegzardon. A szeretet és ragaszkodásnak igazolására, s Ung vármegyeben lelkes odaadással teljesített műkö­désének elismerésére megyénkből Torma Janos tanítói egyesületi elnök és Takács László egyesületi jegyző vezetése alatt egy küldöttség vitte el Szegzárdra a dísz­oklevelet, mely szerint az ungmegyei tanitó-egyesület egyhangúlag örökös dísztagjának választotta meg. Mi, akik az ünnepélytől távol csak szívben és lélekben ünnepelhettük jubileumának napját, ez utón adhatunk kifejezést őszinte tiszteletünk, szeretetünk és elismeré­sünknek, kívánva, hogy az isteni gondviselés a magyar tanügynek előmozdítására és boldogitásara még sokáig tartsa meg, s a tanügynek felvirágzása legyen jutalma buzgó működésének. * Tanügyi hirek. Volosin Ágoston az ung­vári tanítóképzőben gyakorlóiskolai ll-od tanitó, az előkészítő iskola vezetője, tanitóképezde segédtanárává, Boksay József aldozópap, oki. tanitó az ungvári ta­nítóképzőhöz gyakorlóisk. ll-od tanítóvá, az előké­szítő iskola vezetőjévé s székesegyházi karnagygyá neveztetett ki. * Adomány. Az ungvári kereskedelmi és ipar­bank Erzsébet királyné szoboralapjára 50 frtot szava­zott meg. * Esküvő. Fényes esküvő volt városunkban e hó 12-en Jaross Sándor Gyula vezette oltárhoz Far­kas Mariska urhölgyet néhai Farkas Balázs 48 as honvéd százados kedves leányát. Az esküvőnél nász­nagyok : Matolay Etele Zemplén vármegye alispánja és csicseri Orosz Ádám kir. aljárásbiró, vőfélyek: szentmártoni Szabó Zoltán központi közig, gyakornok, csicseri Orosz Olivér m. kir. Ludovika akadémia növen­déke, nászasszonyok : Czibur Vilmosné és Haraszthy Lajosné úrnők, nászleányok: Haraszthy Jolán és csi- cseri Orosz Margit urhölgyek voltak. * Elmaradt közgyűlés. Ungvár város képvi­selőtestületének e hó 15-ére ingatlan átengedése ügyé­ben kitűzött közgyűlése, tekintettel, hogy a képviselő- testület vál. tagjai egy részének mandátuma lejárt, — az uj választások megtörténtéig elhalasztatott. * Ungvári lövők diadala. Az Aradon meg­tartott évi főlövész ünnepély utolsó napján e hó 10-én Ungvárról Mocsáry Béla és fia is részt vettek, a körülbelül 15.000 lövésből összesen 3 szög és 49 négyes lett lőve, a legjobb lövést Mocsáry Béla tette, elnyervén ezzel az első mély lövés diját. Ezen kivül 50 lövésből ugyan ő vitte el 26 mozsárlövéssel az e czélra kitűzött első díjat. Ezeken kivül még egy, és ifj. Mocsáry Béla három dijat nyert. * A csendőrségi laktanya építése ügyében tett tanácsi javaslatot a város pénzügyi és gazdasági bizottsága nem tartotta elfogadhatónak, tekintettel egy­részt arra, hogy a telekkel együtt mintegy 31,000 frtba kerülő épület nyers házbérjövedelme csak 2400 frt lenne, másrészt pedig, mert a városnak most sokkal sürgősebb építkezési ügyei (városház stb) kell, hogy elintézést nyerjenek. * Nagy idők tanúja. Deák Vincze nyugal­mazott körjegyző 1848—49. honvéd főhadnagy folyó hó 8-án 72 éves korában Daróczon elhunyt, halálát fia Deák Bertala,n a bereznai járás főszolgabirája és csa­ládja nagy számú rokonsággal gyászolja. A megbol­dogult bátor, sót vakmerő katona volt s kilencz csatá­ban vett részt, hol elszántságának sokszor adta fényes tanujelét. A forradalom után sokáig bujdosott, sokat küzdött mig szerény állásában kissé megpihenhetett. Igen vigkedélyü öreg ur volt, ki mély érzéssel és ha­zafias hévvel beszélte el a szabadságharcz részleteit. Ezrekre ment az anekdották és tréfás elbeszélések száma, melyekkel a társaságot talán órákon át képes volt a legjobb hangulatban tartani, és boldog volt ha v/dakinek kellemes perczeket szerezhetett. A küzdelmes élet után neki is elérkezett az örök pihenés órája. — Nyugodjék békével. * Örökbefogadás. Leveledi Kozma Fei*encz méneskari százados, turja-remetei méntelep parancsnok, királyi jóváhagyás mellett örökbe fogadta Lázár Mik­lóst, Dénest és Györgyöt, akik eddig Lázár László ügyved, nyugalmazott alügyész gyámsága alatt voltak. Az örökbefogadó-szerződést február 5-én Ungvárt irta«

Next

/
Oldalképek
Tartalom