Ung, 1899. július-december (37. évfolyam, 27-53. szám)
1899-10-08 / 41. szám
Melléklet az „UNG“ 1899. évi 41-ik számához. Az iparos osztály fáradságos munkájának legszebb méltánylását és becsülését mutatták meg vármegyénk és városunk vez )tő előkelőségei, midőn szebbnél-szebb jelmondatok kíséretében versenyezve állották körül a legény-egyesület zászlóját, hogy abba beleverve egy-egy szöget, nemes lelkűknek legszebb emlékét véssék be nem a szögekbe, de azok szivébe, kiknek örömére megjelentek és örökké felejthetetlenné telték e napot, nemcsak az érdekeltnek, hanem minden jelenlevőnek. A legény-egylet jeligéje: »Isten áldja a tisztes ipart» fényes bizonyságot nyert ez alkalommal, ne féljetek iparosok, az Ur megáldja kezelek munkáját, csak hívek legyetek Istenhez, hazához, királyhoz, azok, kik munkátok gyümölcsében részesülnek, fényesen jutalmaztak meg titeket örömnapotokon, megjelenésükkel, azzal, hogy veletek ünnepeltek és nagylelkűen bőkezű áldozatkészségükkel bebizonyították, hogy veletek együtt éreznek, veletek örvendenek, de ha a sors keze sújtana, veletek szenvednek is. Legelsőnek a zászlóanya lépett e'ő s beverte a szöget a rudba, ezen jelmondat kíséretében: »A hit és a munka teszi az embert boldoggá». Ezután következtek a további szögbeverések : Firczák Gyula munkácsegyházinegyei püspök: »A keresztény szellemben létező munkássághoz Isten áldását kérem.» Meszlényi Gyula szatmáregyházmegyei püspök nevében, Hehelein Károly prépost-plébános : *Á legényegyesület fővédnökének nevében azon óhajommal verem be szegem, hogy az egyesület tagjai »imádkozzál és dolgozzál» jeligében minden örömüket megtalálják. Hehelein Károly prépost-plébános, mint szentelő : »Áldja Isten mindenkinek örvendetes buzdítására e lisztes ipart.» Jakovies János prépost-kanonok a káptalan nevében: »Minden munkát az Istennel kell kezdeni.» Török József gróf, főispán: »Isten áldását kéietn, hogy az egyesület zászlója alatt gyarapodjék és virágozzék az ipar, hogy fenkölt feladatának teljesen megteleljen.» Kende Péter alispán: »Az egylet minden tagja szivében viselje, hogy a munka nem szégyen.« Rónay Antal főerdőtanácsos: »A munka nemesit és erősiti az önérzetet.« Tábor Péter h. pénzügyigazgató : »Ezen zászló alatt csak magyarok legyünk.« Hidasi Sándor kir. tanfelügyelő: »A munka teszi az embert nemessé. Ez alapja az egyéni jólétnek és fenntartója az államnak. Kívánom, hogy mindazok, akik e zászló alatt csoportosulnak, a munkában leljék örömüket.» Lüley Sándor dr., polgármester a város nevében : »A hit, remény és szeretet nevében«. Peltsárszky Béla a róm. kath. hitközség nevében. Szaxun József czeholnyai esperes a gör. kalh. hitközség nevében: »A szent háromság nevében a kalh. vallás követői közötti szeretet fel világosodjék.» Fejér Emánuel kanonok a szeminárium nevében: »Isten, király, haza a legszentebb eszmékhez fűződő eszmék vezéreljék munkájokban mindég az egyesület tagjait.« Medreczky István főgymn. h. igazgató: »Lengjen e zászló, mint a tiszta vallásos erkölcs jelképe a tisztes hazai ipar felett.« Dortsák Gyula reáliskolai igazgató: »Csak vallásos, hazafias és munkás polgárok virágoztatják fel a hazát.« Kaminszky Géza képezdei igazgató: »Vezérelje e zászló a legény-egylet ifjúságát egymásiránti szeretet- ben, munkásság és szorgalomban a kath. egyház dicsőségére és édes hazánk boldogitására.« Lőrinczy Jenő főjegyző az ungvári dalárda nevében : »A magyar nemzeti dal szeretete és ápolás nevében.» Wein-Héthársy Mária a gk. leánynevelő intézet igazgatónője: »A munka csak akkor nemesit, ha Isten nevével kezdjük.» Hadzsega Bazil dr. konviktusi igazgató: »A munka az ember rendeltetése, áldása boldogságra fakaszt.« Jaczkovics Mihály a papi! tápintézeti igazgató: »Isteni félelem és ernyedetlen szorgalommal előre.» A kath. kör képviselője: »Isten áldása lengjen e zászló alatt sorakozó ifjúság felett.« Juhász János ipartestületi elnök : »Munka és szeretet nevében.« Novák Endre dr. az iparos szövetkezet nevében: »Isten segélye és nemes lelkek vezetése biztosítsa ezen egyesület nagyságát és fontosságát. Takács László áll. el. iskolai igazgató: »A haza- szeretet szent erénye hassa át azok szellemét, kik e zászló alatt tömörülnek.« A munkácsi kath. legényegylet képviselője: »Istennek dicsőség, egymás iránt szeretet.« Fibiger Sándor dr., gymn. hittanár a jászberényi legényegylet nevében: »A vallásosság és testvéri szeretet nemes érzelmei hevítsék mindig e zászló alatt sorakozó iparos ifjúságot. Jóna József dr., helybeli káplán a beszterczebá- nyai legény-egylet nevében: »Isten áldja a tisztes ipart.« Ezenkívül még húsz külömböző városokban levő legény-egyesület nevében vertek be szöget az egyesület tagjai, Munkácsról egy tag személyesen vett részt az ünnepben. A szögbeverés után . a zászló elővitele mellett a koszorús leányok és egyesületi ifjak szép rendben végig vonultak a városon és az egylet helyiségébe mentek, hol a délelőtti ünnepség befejezést nyert. Utánna az egyleti elnök, alelnök és több tag tisztelgett a zászlóanyánál megköszönve kegyességét. * A színi előadás. A templomi ünnepély befejeztével pihenőre tért a az ifjúság s a közönség, hogy ujult erővel vegyen részt az örömnap befejezéséül szolgáló színi előadáson és tánczmulatságon. Sokszor volt már alkalmunk a legényegyesület tagjainak műkedvelői előadásában gyönyörködni, s mulatságaiban szórakozni, — mindezeket felülmúlta azonban a múlt vasárnapi. Nagyban hozzájárult ehez az, hogy a legényegyesületnek a múlt vasárnapi nap örömünnepe is volt, de azt hisszük, nem csalódunk, midőn azon határozott meggyőződésünknek adunk kifezést, hogy úgy az előadás sikere, mint a közönség óriási részvétele legelső sorban Jóna József dr., legényegyesületi elnöknek érdeme, aki nemcsak hogy oda lorditotta fáradhatlan buzgalmát, hogy az előadás összevágó, kerekded s kielégítő legyen, de előzékenységével, figyelmességével s minden irányban való körültekintésével biztosította az anyagi sikert is: a közönség tömeges, sőt igazán várakozáson felüli részvételét, melynek úgy a szinielőadáson, mint a tánczmulatságon, tanúi voltunk. Az előadásra kitűzött vígjáték: Moliére „Botcsinálta doktora“ volt. A humoros jelenetekben bővelkedő, de igazi meg- játszást igénylő darab pompásan folyt le. Szmolár Anna valódi színpadra termettséggel játszotta el szerepét, a férjét doktorrá avattató feleségei. Méltó partnere volt Merovics Dezső, a bottal doktorrá avatott férj szerepében. Merovics ügyes játékán felül szépen énekelt is, ami a közönség általános tetszésével találkozott. Hazslinszky Erzsi (szobalány) és Hock Etelka (a lüldesur szerelmes leánya), Galgóczy Gyula (mint Leander), Vajnay Lajos (löidesur), Bobulszky Antal és Bartók Istrán (ezek szolgái), valamint Dalej- csik Gyula és Slinszky Vincze többi szereplők, mind otthonosan moz >gtak a színpadon, s szerepeiket folyékonyan betanulva mulattatták a színkört zsúfolásig megtöltő közönséget. Az előadás megkezdése előtt Estók Gyula szavalta szépen, hatásosan Fülöp Árpád főgimn. tanárnak „Tiz éve most“ czimü prológját, melynek tapsok és lelkes éljenzések között történt befejezése után a legényegye- sület ifjúsága uj zászlója alatt tett fogadást arra, hogy a zászlót soha el nem hagyja. A fogadásnak siri csöndben és a közönségre nagy hatással történte után az ifjúsági énekkar elénekelte az egylet jeligéjét. Az első felvonás után Székószky Mihály szavalta el Babik Józsefnek „Zászlószentelésre“ irt alkalmi költeményét, sikerült szavalatáért elnyerve a megérdem- lett tapsot. Az előadás befejeztével pedig az énekkar magyar népdalokat adott elő, teljesen felvillanyozva a közönséget. ügy a darab rendezését, mint az énekek vezényletét Göndy Ede szives segédlete mellett az egyesület elnöke Jóna József dr. teljesítette, amiért azután a függöny legördüllekor nemcsak ,a szereplők részesültek megérdemlett tapsokban és kihívásokban, — de Jóna dr.-nak is bőven jutott rész a közönség igaz elismeréséből. Peltsárszky Béla, mint pénztáros és Jäger Bertalan alelnök szintén buzgólkodtak, hogy az előadás és mulatság sikere biztosítva legyen. A tánczmulatság. A szinielőadás után a közönség legnagyobbrésze a Korona-szállodába vonult, hogy az ifjúság jókedvének tanúja legyen. Kende Féterné, Sztáray Sarolta grófnő, zászlóanya, férjével, Kende Péter alispánnal itt is megjelent, ami a közönségre általános jó hatást tett s nagyban fokozta a jókedvet. A táncz a reggeli órákig tartott s tekintettel a közönség nagy számára s a teremnek szűk voltára, a boldog az volt, aki a teremben egy kis helyhez juthatott. * így végződött az ungvári kath. legényegyesület tiz éves fennállásának zászlószentelésének örömünnepe, melynek, hogy méltó folytatásai lesznek a következő évek, az ifjúság önképzési vágyán kívül teljes biztosítékot nyújt az uj elnök Jóna József dr. személye, aki, ismételjük nemcsak oda fordítja fáradhatlan buzgalmát, hogy az egyesület a nyilvánosság előtt is megtudja állani helyét, de előzékenységével, figyelmességével s minden irányban való körültekintésével a közönség íokonszen- vét is biztosítani tudja az egyesületnek. * A kath. legény egyesület zászlója dicséretére válik az ungvári közkórházi irgalmas nővéreknek, kiknek ügyessége folytán sikerült aránylag igen kicsi áron kiállítani a zászlót, mely bordó-veres selyemből való alapon selyem hímzéssel ellátva a női kézimunka kiváló dísze. Egyik oldalán Szt. József képe disziti, körülötte arany hímzéssel a legény-egylet jeligéje: «Isten áldja a tisztes ipart.« Másik oldalán Szt. István király képe van ezen körirattal: »Imádkozzál és dolgozzál.« Az egész zászló arany paszománt és díszes arany rojttal van körítve ; a rudban levő több mint ötven aranyozott szög Gavora József budapesti egyházi müintézetében készült, a zászlóanya, a két püspök és a szentelő nevét viselő szögek ezüstből valók, minden szögbe az illető személy vagy testület neve be van vésve. A zászlórúd Kova- lóczy Péter helybeli képfaragó készítménye, kivitelére nézve minden tekintetben hozzáillik a zászló diszéhez. A zászlóhoz való összes anyag magában mintegy 80 Irtot képvisel. Az „UngvArmegyei Kör*4 alakuló közgyűlése. Múlt hó 30-án tartotta meg a budapesti »Ungvár- megyei Kör« alakuló közgyüését, miután előbb a tavalyi és a szünidei tisztikar számolt le működéséről. A közgyűlés színhelye a Lipót-utczai városháza tanácsterme, az esti hét órára összehívott ungmegyeieket a kijelölt idő után alig tudta kellően elhelyezni. Oly jól esett any- nyi ismerőst, jó barátot, (öldit látni egy rakáson. Csak felcsillantak a belépő uj alakok szemei, amint az óriás épület idegen helyiségében oly tömeges baráti üdvözlésre találtak. Midőn az elnöklő sz. i. elnök Grabovszky Miklós a közgyűlést megnyitotta, már valamennyi ungvári fiú, idősek, fiatalok, jó ismerősök, talán azon édes illúzióba ringatták lelkűket, hogy újra egy otthoni egyesületnek régi kipróbált tagjai. Még folyt a barátkozás, midőn eszmecsere, kérdezgetés, tanácsadások stb., midőn az elnöki megnyitó helyére intett mindenkit a hosz- szu zöldasztalok köré, a faragott öklös diványszékekbe és csak hamar úgy ültük körül az asztalokat, mint legkomolyabb városatyák, kik valaha közügyek felett tanácskoztak. Grabovszky Miklós üdvözli a tagokat és ezen ülés jegyzőkönyvének vezetésére Nagy Józsefet kéri fel. Most következik a beszámolás. Terebess János a fővárosból eltávozott Kaminszky József tavalyi elnök helyett jelenti a lemondást és tartja meg röviden az elnök beszámolását. A közgyűlés jegyzőkönyvi elismerését határozza Kaminszky volt elnöknek jegyzőkönyvi kivonatban tolmácsolni azon munkálkodásért, melylyel Kaminszky a kört talpra állítani és kiválóbb működés elé vinni segített. Egyúttal távozását sajnálattal veszi tudomásul. Ezután sorra mondanak le a többi tisztviselők. A özgyülés a tisztviselőknek jegyzőkönyvi elismerését fejezi ki. Mielőtt a sz. i. bizottság is benyújtaná beszámolását, az elnöki széket az egyhangú lelkesedéssel üdvözölt Wilcsek János, mint korelnök foglalja el, kinek rövid elmondott beszéde után Grabovszky Miklós mond köszönetét azon bizalomért, melynek következtében, mint sz. i. elnök vezethette a szünidőben a kör ügyeit. Prodán János pedig felolvassa titkári jelentését, mely magában foglalja a sz. i. bizottság munkálkodását is. Rámutat az egyesület történetére, a jelen munkálkodásra, mely kellő bizalmat kell, hogy ébresszen, jövő existentiájára é j virágzására nézve is. A közgyűlés azon buzgó és érdemdús munkálkodásért, melyet Prodán az egyesület érdekében kifejtett, — Nagy József tag felszólalására — egyhangú köszönetét és elismerést mond. Még Nagy József sz. i. jegyző számol be és mond le a szünidőben viselt állásáról, mire a közgyűlés elismerést szavaz a szünidei bizottságnak kiváló működéséért. Most megmozdultak a zöld asztalok élő sávjai, a körül ülő tagok, megélénkül a hangulat — kezdődik a szavazás. Alig várják a hivatalos jelölés és az elnöki utasítás és buzdító beszéd végső szavait, — hisz hogyne — szavazhatnak. S az ember szavazni szeret a legjobban, talán mert akkor oly hatalmat érez a czeruza hegyében, mikor tőle függ a döntés. A szavazatszedők gyűjtik a voksokat és a jegyző pontosan jegyzi föl a neveket, rójja melléjük a vonásokat, melyek egy-egy szavazatot, egy-egy bizalmat, egy embert, kire teljesen számíthat a jelölt, — képviselnek. De meg van, összeszámlálás, az elnök hirdeti az eredményt — s a tisztviselői kar lassankint egészitődik ki — megalakul. No a szavazás eredménye: Elnök lett Tahy Endre, alelnök: Szabó József, titkár: Zombory Dezső, főjegyző: Terebess János, aljegyző: Bobonka András, pénztáros: I1 lés Brúnó, ellenőr: Rosenberg Gyula, háznagy: Vajda Károly. A választmány tagjai lettek: Wilcsek János, Obhlidál Antal, Tabódy Elemér, Prudán János, Szamovohtky Miklós, Nagy József, Grabovszky Miklós, Schvartz József, Melles Tivadar. A számvizsgáló bizottság tagjai: Lyahovits Ákos, Varsányi Leo, Tóth Ferencz. A választás igy megejtetvén, türelmetlen hangulattal oszoltak szét késő este a tagok, de felvillanyo- sult kedvvel a jövő működés iránt, — a közgyűlési teremben nem maradván más, csak fáradt csillárok és egy halmaz gyűrött — szavazó-papir. —gy. Október 6. A magypr nemzet gyásznapjai köziV a leggyászosabb. Az idegen hatalommal erőre jutott vérszomjasok kegyetlenséggel s a legyőzöttek meggyalázására irányított törekvéssel 50 évvel ezelőtt e napon gyilkolták meg a haza legjobbjait, e napon ölték meg a 13 magyar tábornok s Magyarország legelső alkotmányos miniszter- elnökének porhüvelyét s fojtották el azon nemes szivek működését, melyeknek minden verése a magyar nemzet, a szabad magyar hazáért dobogott. Emléküket, a szemekbe könyet csavaró, lelkületűnket fájó szomorúsággal eltöltő emléküket, hogy a legnagyobb kegyelettel őrzik a magyar nemzet nagy fiai: — mindenki meggyőződhetett már eddig is. Hisz Magyar- ország majd minden nagyobb városában minden évben megkondultak e szomorú nap évfordulóján a harangok, imára hívni a közönséget azok lelkiüdveért, akiknek nem volt más bünük ; mint az, hogy hazájuk szabadságáért életüket is áldozni készek valának. Az idei évforduló, a nemes lelkeket magukban hordó porhüvelyek erőszakos elpusztításának 50-ik évfordulója volt. És e napot az eddiginél is nagyobb kegyelettel ülték meg mindenütt, ahol magyar ember él, ahol magyar szív dobog. Vármegyénk és.városunk közönsége is oly impozáns módon rótta le kegyeletének adóját, minőre még nem volt eset vármegyénkben. A róm. kath. plebánia-templom, a püspöki székes- egyház, az ev. ref. templom s az orth. izr. hitközség imaháza mind-mind kinyitotta kapuját, hogy a nemzet vértanúinak lelkiüdveért imádkozni akarók betérhessenek oda.
