Ung, 1899. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1899-02-12 / 7. szám
Melléklet az „UNG“ 1899. évi 7-ik számához. asztalnemüek bőven vannak képviselve. A inai sokkal gyakorlatibb irányú Ízlés, úgy ezeket, mint a magas hímzéseket száműzte az asztalneműből és sokkal egyszerűbb fehér és lapos hímzéssel á jour munkákkal s Pointe- Lace és egyéb vert vagy horgolt csipkékkel vagy pedig egyszerűen egy szinü hímzéssel, vagy Keresztöltéssel díszíti e tárgyakat. E tekintetben köv. tendő példákul szolgálnak Horváth Máriának (S.-A.-Ujhely) feher selyemmel remekül hímzett havasi gyopár mintájú asz- alnemüje, továbbá a dr. Herz Mórné fehér pamuttal hímzett s úgy az ő, mint a Guautschnigg Nelli Pointe- Lace asztalfutói, Lám Sándorné magyar stylü kredencz takarói, úgyszintén Virányi Sándorné Stern Anna és Korláth Sarolta (Kassa) piros és kék keresztöltésü munkái A színes hímzésű asztalnemüek között dicsérettel kiemelendők egyébként a Weinné Héthársy Mária, Ár- vay Irén (Budapest), Fleischmann Olga, Kiss Berta, Tabódy Erzsébet, Sirokay Anna, Tomcsányi Mária, Reich Etelka, Homoki Anna és Linner Margit szép munkái. Ez első teremben kiváló figyelmet érdemel gróf Sztáray Viktorné gobelin-szerű keresztöltéses fali dísze, mely réten játszadozó nyulakat ábrázol. A második és harmadik teremben a fényüzesi munkák, pamlagvédők, diványpárnák és egyéb disz kézimunkák, függönyök, rajzok és festmények, por- czellán és majolika testesek, faragások, bútorok, lomb- fűrész munkák, magasabb színvonalon álló hazai és es keleti házi iparczikkek, s végül nagyon értékes régiségek találtak elhelyezési kiváló művészi elrendezésben. A kézimunkák majdnem minden ágában kitűnik Stern Anna nagy művészete, kinek valósággal költői ihlet vezeti tűjét. Fehér selyemre hímzett chrisanthéme csokra, egy keztyütartóra hímzett galagonya ág, egy- egy darab üde természet; apró színes selyemdarabokból összeállítóit zongora-takarója, a színek elragadó harmóniájában, sáiga selyem kendője egy bámulatos árnyalásban tűfestett bagolylyal, egy-egy költemény. Ritook Margit zöld bársonyra irisekkel hímzett párnája, dr Földi Emilné nagy modern tulipánokkal tűfestett milienje, valamint Kardos Emilné gyönyörű kályhaellenzője remek színezésükkel es precíz kivitelükkel nemcsak kézügyességet, hanem határozott festői érzéket is árulnak el. E téren kitűnnek még Csuha Malva Ízléses párnával, Virányi Sándorné és Nemes Emilné brokáton hímzéssel kombinált szép munkáikkal, Elek Zsófia szép faiidiszszel, Hirtenstein Ilona több kedves aprósággal, Weltman Iren es Lujza nagyszámú csinos darabbal, Szabó Ida, Lőrinczy Jenőne, Grosz Rezsőné, Gergelyi Etelka, Antalúczy Margit, Kaminszky Ilona stb. A congrés-munkák között az áttörtek dominálnák. Figyelemreméltók a Kiss Berta tiszta fehér bölcsőtakarója, Mokcsay Jolán bámulatosan filigránszerü lilaszinü asztaldísze, Elek Zsófia milienje, Mittelmann Bella, dr. Földi Emilné, Goldberger Szeréna, Lám Margit, dr. Weinberger Mórné munkai. A canevas-munkakon a Skandináviából származó motívumok uj áramlata hozzánk is elérkezett, eredetiben be vannak mutatva egy Christiániában Horn Johanna kisasszonytól készített takarón. E styl ben vannak tartva Nemes Emilné és Weinberger Viola párnái s milieni, Szabó Ida takarója, Ritook Emma, Horváth Ignáczne es Lévai Mariska futója és Pollacsek Mi- hályné (Budapest) lambrequinje. Értékes smirna munkákat mutatnak be dr. Virányi Sándorné (nagy pamlag kis támla vánkossal), Nemes Emilné és Tomcsányi Mariska (hintaszéktakarók), Molnár Margit (vánkos). Selyemre applikált pompás pointelace-munkakat küldtek dr. Weinberger Mórné (orgona-szinü selyempárnán) Darvas Boriska es Szabó Ida (takarócskak). Az ajtókat, ablakokat dúsan disziiik a szebbnél- szebb függönyök, melyek közül különösen kiemelendők Michailovics Ibolya, fantaise-applikációs tulle-füg- gónye, valamint két antik függöny, a Stern Miksáné és Banóczy Béláné nagyon értékes ó-magyar függönyei, melyen áttört mintában egy egész bibliai jelenet van ábrázolva. Grósz Rezsőné hímzett függönye. Egy egész falat foglalnak el az érdekesebbnél érdekesebb régi és uj kalotaszegi varrottasok, melyek mintában s a kivarró selyem és pamut színeiben gazdagon váltakoznak s eredeti bájukkal a szemlélő figyelmét váltig lekötik. Kiválóan kitűnnek e téren Pogmy Jonőné és Ritook Margit részint sajatkezüleg készített munkáik al Kende Istvánné, Papp Janosné, Büsch Victorné, Bydes- kuthy Sarolta (S.-A.-Ujhely), Pajor Tamásné, Guttmann Sándorné, Kaminszky Irma, Bornemissza Tahy Katalin. A kiállítás egyik fődiszét képezik továbbá az értékes zsebkendők, draga anyagon áttört hímzésekkel s pókháló finomságú pointe-lace és vert csipkeszélekkel: Bornemissza Tahy Katalin 150 éves 200 frtot érő zsebkendője, valamint Berzeviczy Istvánné, Kende Péterné, Czibur Vilmosné, Juhász Erzsiké, Árvay Irén, Stern Anna, Lám Irén, Tabódy Erzsébet, Weinberger Zsig- mondné, Darvas Boriska, Mihalkovich Irén, Tarczaliné Árky Ilona csipkekendői, különös csodálkozást keltenek. Itt említendők még meg a régi fehér hímzések és csipkék, melyek között feltűnnek a Lám Sándorné, Kornstein Józsefné és Berzeviczy Istvánnétól kiállított műremekek. Megannyi családi ereklye. Örvendetes benyomást tesznek a bőven kiállított rajzok és festmények, melyek úgy is mint kézi munkák, úgyis mint képek a dillettantizmus határait gyakran messze túlhaladva, helylyel-közzel igazi művészi magaslatra emelkednek. Petrides János nagy falfestményei, király-szobra és több pályamunkáról kiállított fotográfia hors concours allanak a tárlaton. Nagyban emeli e kiállítás díszét egy cassette, mely ő császári és királyi fensége, Margit főherczegnő Thurn- Taxis herczeg nejének bájos festményével ékes s melyet Sztáray Irma grófnő a főherczegnőtől ajándékban bir, Novák Magda rajza (Krisztus-fej), Seidler Irma természet utáni aquarelljei igaz hivatottságról tanúskodnak. Kranzthor Jakab olajfestménye igen szép. Nagyon bájosak s az inventiónak tag teret engednek a kézimunkákon alkalmazott itt-ott hímzéssel kombinált selyemfestések, melyek közül kitűnnek a Futó Erzsiké remek szép virágos párnája (Papp János tulajdona), Novák Magda rózsás legyezője, Seidler Irma centifoliás, Novak Agatha szesdlis párnája, Darvas Boriska gyönyörű selyemre festett vizirózsái, Rákosi Ilona több bájos aprósága, Ritook Emma fehér selyem futára egy költői mesét festett, szinte leheletszerű gyöngéd virágalakokkal, Walter Crane motívumai szerint. Macassy főhadnagy olajban festett ügyes genre-képet fale gyezőre. Csinos porczellán és majolika festményekkel szerepelnek : Lám Sándorné, Darvas Boriska, Tarczalyne Árky Ilona. Sikerült lombfürészetekkel pedig Tabódy Elemér, Özvegyi Béla és Schächter Lajos. Igen szép szép fából faragott széket és képrámát küldött dr. Özvegyi Ferenczné. Elmúlt századok culturá^át lehelik felénk a kincseket érő régiségek, díszei es büszkesége a kiállításnak : Török Hermin grófnő tollrajza, mely a középkori kolostorok csöndjében munkálkodó szerzetesek bámulatos szorgalmára emlékeztet, gróf Török bosnyák szőnyege, Sztaray Irma grófnő régi perzsa párnája és eredeti indiai aranyhimzése, Medreczky Istvánné 120 éves takarója, továbbá Czibur Vilmosné, Krémer Gyuláné és Bosik Taby Mária réges-régi tűfestett képei, Bornemissza Tahi Katalin bámulatos gyöngy gobelinje szinarany foglalásban, Kende Istvánné viselete a század elejéről, Pollacsek Cecilia (Budapest) tulajdonában levő takarók, csipkék, kendők és sok egyéb, kisebb-nagyobb dísztárgyak, Visontai Kovach Ilona csipke-legyezője. A hires spanyol legyezők is nagy szambán vannak. Oly bájosan egyesitik ezek a könnyed csipkézeteket és a kicsiny rococó festményeket. Büsch Victorné, Kende Péterné, Hoffmann Béláné, Szepessy Aladárné állították ki a legszebbeket. Ugyancsak Madridból ered az érdekes sok szinü bőrből, összeállított hímezett párna, mely Hoffmann Béláné tulajdona, Konstantinápolyból pedig Reich Mórné aranyhímzésű vankosa és Teseasból Kranzthor Jakabné aranyszállal varrott nagy képe. Mint mai nap már igen r lka különlegességet megemlítünk két hajhimzést, melyek a múlt idők hölgyeinek bámulatos türelméről regélnek. Az egyik Kornstein Józsefné, a másik Weinberger Zsigmondné tulajdona. Hogy a szebbnél-szebb kiállított tárgyak hosszú sorát méltán fejezzük be, végül felsoroljuk ,es kiemeljük a számos régi magyar öltözeket és a kiválóan érdekes magyar házihimzeseket, melyek főkép főkölőkön, mennyasszonyftfityölökön, ruhadarabokon vannak alkalmazva. Így pl. Czibur Vilmosné, Krémer Gyuláné, Stern Miksané női- és férfi öltözetei, kötői és menyasszonyi fátyolai és főkötői. A kiállítást, mely mindössze csak nehány napig lesz nyitva es mely városunk és vidéke közönségének ízlésére, szép érzékere mindenesetre jólékonyan, fejlesztőig hat, a nagyérdemű közönségnek, főleg hölgyeinknek szives figyelmébe a legmelegebben ajánljuk; az erősebb nem kedvéért pedig megjegyezzük, hogy e kiállítás nagyban eltér más kiállításoktól, mert a szokott rokkant felvigyázók helyett csupa „kekszemü" és „szöghaju“ teremőr ügyel a rendre és minden feliratnál ékesebben hirdeti: „Minden a szemnek! “. Levelek a szerkesztőhöz. I. TJng-Verchovina, febr. hó. Tek. szerkesztő ur! Ösmerve a tek. szerkesztő ur azon nemes hajlamát, mely a közel múltban — mint a felvidék főszolgabírója — a nép úgy anyagi minL szellemi fölvirágozá- sára irányult; karöltve azon jó szándékával, mely a nép nehézségeinek könynyitésére és a nép elleneinek megtiprására törekedett: fölbátoritott e pár sor megírására és azt hiszem, azoknak b. lapjában helyt ad. Az 1898. évben ugyanis nemesen törekvő szivek : a magas minisztérium, főpásztorunk és több megyei notabilitás fölvetették a ruthén kérdést s habár beható tárgyalás is volt, s több czikk is jelent meg ez ügyben, ez ideig a nép állapotán ez mind nem segített. S kérdezné valaki, miért ? Röviden felelek rá, mert nem keresték azon segítő eszközt, a mi kéznél van, és a dolgot egy oldalulagvezették. Szerény néze em szerint «segíts magadon az Isten is megsegít«- elvénél fogva nem keil egészen felülről várni a segélyt, de a kezdeményezést magunknak keli tenni saját eszközeinkkel, mik hatalmunkban vannak es akkor hiszem, ha látni lógja a magas kormány igye- kezünket, tényleg segíteni fog. Tizennégy évi felvidéki lelkészkedésem óta tapasztaltam azt, hogy a nép megmentése csakis közös erővel vihető ki, azaz ha a polgári elem egyesülve a papsággal, oly pontokat állít össze, oly segély eszközüket nevez meg, mely hatalmában van, hatásköréhez tartozik, — nem kapkodva lehetetlen után, a hatóság pedig ez ügyet kezébe venné, ez volna a rugó, ez volna a felvidék megmentésének első alapja. Mert a felvidéken az úgynevezett «népboldogito gyűlés« vagy mondjuk a hetes bizotság ma mar megvan fogyva; de —legalább az én emlékezetemben! időn belül — kevés életjelt adott magáról és sokszor politikai pontokra terelte figyelmét. Igaz, egy jótéteményét ösmeri a nép, a kincstártól olcsón vett földek bérletét, ha az is nem Rónay tóerdö-tanácsos ur őnagyságának az érdeme. A legutóbbi gyűlés, mely az 1898, évi márczius hóban volt nem mondható teljesnek, a mennyiben csak egy kerületre szorítkozott, alig egy czivil elemmel képviselve ; már pedig egy ily gyűlésnek általánosnak kellene lenni, belevonva az összes érdeklődő intelligens elemet, hatóságot, de minden falu küldött képviselőit. Hogy pedig ezen bizottság ma még nagyobb dolog előtt áll, bizonyítja az, hogy népünk láthatólag vész, vándorol ki, elszegényedik. De itt van az 1899. július hó is a nyakunkon, ekkor jár le a magas kincs tártul vett földek árának lefizetése. Ez életkérdés, e nélkül a hlvidék nem létezhetik. Ez nincs rendezve, kevés lalu van, mely fizetett volna valamit; a papság ir.a már kevés magában a nép megmentésére, tölvirá- go/.ásanak előmozdítására. — Itt tenni kell! A menynyiben pedig a hetes bizottság elnöke egy jobb hazába költözött már, «hol nem fáj semmi és nem bánt senki«, ugyanazért e helyen szólítom fel főt. Kossej János vuloszánkai lelkész, megyei bizottsági tagot, mint e bizottság jelenlegi korelnökét, hogy haladéktalanul legszelesebb körben hívja össze Nagy-Bereznára a felvidék értelmiségét, hova minden község egy választolt képviselőt küldjön. Itt vitassuk meg az ügyeket, de különösen a vett földek ügyét, itt alapítsunk meg egy alapelvet, megmentő pontot, mely kötelező erővel bírna s a mit a hatóság is magáénak vallana Úgyszintén fölkérendő volna Rónay főerdőtaná- csos ur ő nagysága, hogy mint eddig úgy, e/.entul is szivén viselné a nép jólétét, jelenlétével gyűlésünkéi megtisztelné, sok gordiusi csomót hatalmával, szavával ketté vágna. Ha tehát szivén teks ik valakinek a felvidéki ruthén ügy, azt együttes tanácskozás és egy kis jóakarat u ellett nyélbe ülhetjük egyelőre mi magunk is, csak akarni kell s talán soha nem volt égetőbb ügyök mint ma. Azért fel uraim, tegyünk valamit, mert itt ez ügy 12-ik órája ! A viszontlátásig! Nagyrabecsült hajlamába ajánlott vagyok a szókimondó. II. Tekintetes Szerkesztő ur! Az Ungvári Népbank közgyűléséről az >Ungvár Közlöny« legutóbbi szamában megjelent közleményben foglaltakra lehetőleg röviden reflectálni óhajtván, kérem, hogy megjegyzéseimnek becses lapjában tért engedni szíveskedjék. Általánosságban megjegyzem, hogy nem mutat talán a legjobb Ízlésre, hogy az Ungvári Népbank állítólag megtámadott tisztviselői karának védelmére irt azon czikket épen az «Ungvári Közlöny« hozta, holott-e lap igen tisztelt felelős szerkesztője köztudomásúlag az Ungvári Népbank erdetnes főtisztjének — veje. Hogy vájjon felszólalásomban foglaltatott-e tényleg sértés a tisztviselői kar ellen, annak elbírálása czéljábój ime szó szerint ide iktatom az általam ez irányban mondottakat í «Sajnálattal bár, de a kényszerűség nyomasztó hatása alatt mindjárt felszólalásom elején ki kell tisztelt közgyűlés jelentenem, hogy én ez intézel eredményeiben a legjobb akarattal sem találhatom fel azt a tejlodést és azt az előmenetelt, melyet mi, ezen kellőleg tondált közel 30 éves és jó hírnévnek örvendő társulattól méltán elvárhatnánk. És ha kutatom az okokat, melyek e stagnatiót előidézik, akkor én ezeket csak nagyon kis részben találhatom fel abban a sokat hangoztatott üzleti pangásban, hanem találom igenis abban, hogy ez intézet nek különben igen érdemes tisztikara egész actióját egyedül annak a mechanikai munkának szenteli, melyet a banküzlet belső ügykezelése involvál a helyett, hogy az igazgatósaggal egyetemben az üzlet szellemi részével is bővebben foglalkoznék, a helyett, hogy az üzlet mivelése, az ipar és kereskedelem fejlesztése, üzletek szerzése és uj üzletágak megteremtése, szóval a külvilággal való érintkezési pontok keresése körül is fáradoznék és nem szorítkozna egész tevékenységével e 4 fal közé; és tulajdonítom a stagnatio okát annak, hogy a mi tiszteletre méltó tiszti karunk nem tanusiija a hitelt igénylő közönséggel szemben azt a conciiiáns előzékenységet, udvariasságot és figyelmet, melyet a bank-üzlet comittensei ép oly joggal várhatnak el és követelhetnek meg, mint ama tüszerüzlet vevői ; mert hisz e 2 üzletnem közt lényegileg csak az az eltérés, hogy a banküzlet egy sokkal egyszerűbb, egyöntetűbb és minden esetre egy sokkal kedveltebb és keresettebb czikkel — a pénzzel kereskedik, mig az a szegény füszerkereskedő száz meg száz féle áruczikkel kell, hogy üzérkedjék . . .♦ Felszólalásom egy további részében azután igy folytattam: «Ezen, a hivatali rendszerből eredő fogyatékosságon az én legbensöbb meggyőződésem szerint csakis úgy segíthetnénk Uraim, ha önök a mi igen érdemes elnökségünk es főtisztünk mellé az igazgató- tanács évenkénti kiegészítése alkalmánál nem a főtiszt ur és vezérkara által designált, hanem olyan igazgató tanácsosokat választanak, a kik önálló véleménynyel, független gondolkodással, akarat- és tetterővel és főleg szakértelemmel rendelkeznek, a kik azután hivatva legyenek az itt uralkodó jelenlegi conser- vativ politikát, íerde rendszert és szellemet lassan- lassan kiküszöbölni és e jobb sorsra érdemes intézetet a maga impulsusával a letargiából kiragadni és előre vinni.« ltelje meg ezekből bárki, hogy mikor a vezetés szelleméről, a kezelés módjáról és az üzletvitel irányáról van szó, lehet e szavaimból az egyének ellen oly invectivákat kimagyarázni, mint a milyeneket a czikkiró nekem impuiál. Ha lett volna szavaimban a tisztviselői kar ellen megtorlást érdemlő sértés, a közgyűlés elnöke által bis
