Ung, 1899. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1899-06-11 / 24. szám
Melléklet az „UNG“ 1899. évi 24-ik számához. grólék komornája) már e hó 6-ától a beregszászi törvényszéknek teljes beismerésben levő loglya. Hogy mi is indilotla e gyalázatos mérgezésre Heincz Laurát, épen a további vizsgálat érdekéből nem sikerült megtudnunk. De azt minden egyéb közleménynyel szemben hangsúlyozzák, hogy telbujtás, vagy pláne bérgyilkosság nem történt. A vizsgálat nem is folyt oly irányban. A tény az, hogy Heincz Laurának czéljai voltak a gyermekek megmérgezésével, de czéija nem az volt, hogy úgy a vendég grófi csaladot távozásra bírja, szülésének titokban történhetése okáért. Tény az is, hogy Heincz Laura egy még nem reg feleségmérgezéssel vádolt budapesti mérnökkel folytatott viszonyából évekkel ezelőtt szült gyermekét önkezűleg megfojtotta s ezért börtönben is ült és tény az is, hogy Heincz Laura önmérgezést is követett el a pá- lóczi kastélyban, de nem akkor, mikor a gyermekeket megmérgezte, de azt megelőzőleg két héttel. Ezek a tények, ezek a valóságok. Minden másformában közölt s ténynek mondottak nem lelelnek meg a valóságnak. így nem valóság a lekvárral való mérgezés, nem igaz, hogy a mérgező nőre Glubovits Máté esztergomi lakos, volt detektív hívta volna fel Bérczy kapitány figyelmét s igy önként értetődő valótlanság az is, hogy a vizsgálat tovább folytatását az indította volna meg. Amint a vizsgálat teljes belejezést nyer, azonnal értesíteni fogjuk olvasóinkat annak eredményéről. * * Ugyanez ügyben alkalma volt tudósítónknak, aki egyúttal lapunk belmunkatársa, egy a bűnügyi szakban nagy képzettséggel, e téren nagy tekintélylyel biró tisztviselővel találkoznia s a társalgás folyamán a Hadik- gyermekek megmérgezése ügyében is egyet-mást kérdeznie. Az illető szakférfiú, akinek a különböző bűntények felderítése terén meglepő sikerei közismeretesek, (Ko- roknay-, Takács-, posztkisztli-ügy stb.) a legnagyobb bámulattal van eltelve Malonyay Gyula beregszászi kir. törvényszéki vizsgálóbíró személye és tehetsége iráni. A társalgás folyamán ennek nemcsak kifejezést adott, de egyúttal csodálkozolI azon, hogy Malonyay ma még mindig a beregszászi törvényszék vizsgálóbirája, holott e működési kör kicsiny neki. — Számos vizsgálóbíróval volt már alkalmain hivatalosan érintkezni, — úgymond; — de ily határozott áttekinlésü, előrelátó s vasakaratu vizsgálóbírót, aki még a szakértői véleménynek sem hisz, mert neki más a feltevése, — el sem tudtam magamnak képzelni. Gratulálok Beregszásznak. Tanitóg’yülés. Az »Ungvármegyei Áll. Néptanító-Egyesület“ kaposi járásköre m. hó 30-án tartotta meg a lakárti gör. kath. iskola vizentuli tantermében tavaszi köri gyűlését, mely a szokottnál jóval látogalottabb s egyszersmind érdeketus (pochválem Jézus Krisztus). El is kezdték utánam mondogatni, de még nem ment, meg volt az ő nyelvűk kerékkötőlánczczal kötve. Ah ! szinte gyönyörűség volt ezeket a gyermekeket elnézni, mindegyik elkezdte verni a méhecskéjét, hogy: uzs ja znám (én már tudom), a já znám (én is tudom már). Megfogtam az elsőt, no hát mond el édes lányom, hogy tudod? Persze én ezeket mind tótul mondtam. »Je nat« mondá az első, »ona« mondá a második, a harmadiknak csak a szája mozgott, de hangot nem adott; az ötödik is belesült, de csakhamar kivágta magát »pochválem Jézus Krisztus« mondván. Nekem ezek ellen nem lehetett semmi kifogásom. Utoljára egy kis leány szétdöfögette maga előtt kicsi barátait, egész bátran előmbe állt, szépen, illedelmesen »jó napot« kívánt. Enni való csöpség, de meg is jutalmaztam, mert egy lényes kétfilléres krajczárl csúsztattam a markába. Megérdemelte. Ez a kis leány meg is hálálta nekem a két fillérest, mert a legközelebbi találkozáskor néhány nefelejts szálból álló csokorral lepett meg, »nyehsze pácsi, sztari pán« mondá. (Tessék öreg ur.) Otthon »Bácsi«, itt »sztari pán«, vége van már az én legénységemnek, hiába szépítem magamat, nyira- tom a hajamat (a mit már letarolt az idő) vágatom a többi szőrt az arczomról, nem leszek én már ifjú ur soha. A feleségem mindig azt mondta, mikor úgy enye- legve a szeme közé néztem: ember! mikor leszesz te már öreg? Hát itt van ni, megjött az idő, Szepességen öregedtem meg, ahol fiatal hévvel szerettem, itt lett belőlem sztari pán. Milyen hunezut a gyermekeknek a szeme, hogy leolvassák az embernek az arczárói, a járásáról, lalan a beszédéről is, hány esztendő nyomja a vállát. Mikor megszáll a szerető család utáni vágy, mindig bemegyek a hullai gyermekek közé, ott vagyok otthon, találgatom, melyik arcz is hasonlít az én gyermekeimhez, szinte várom, hogy valaki hátulról befogja a szememet és a fülembe súgja : mit csinálsz te itt öreg? gyere már haza, várlak én is, várnak a gyermekek is, sebb is volt. Részt vett benne hat tanítónőn, illetve tanítón kívül a körnek minden tagja s mint vendégek Kopcsay Antal lakárti gör. kath. lelkész, Barta József lakárti róm kath. és Dudás Tivadar zahari gör. kath. tanító stb. Nem is minden emberöltő alatt látnak lakárt községbeli atyámfiai annyi nadrágos embert egy csomóban, mint a mennyien most sorakoztak a szalmafödeles kunyhók közül kiemelkedő iskolai épület előtt, mely ez alkalomból nemzeti lobogóval és zöld gályákká! volt feldíszítve, hogy emelje az ünnepies színezetet, az ünne- pies hangulatot. Az iskolaépület (.lőtt csoportosult tanítók s vendégeik 10 óra után vonultak be a tanterembe, ahol vidám, egészséges s eleven gyermeksereg fogadta őket illedelmes köszöntéssel. Erre mindjárt kezdetét vette a gyakorlati próbatanitás, melyet Choma Demeter tegenyei gör. kath. tanító tartott a beszédértelem-gyakorlatokból az I—11. osztályban. Előadásának tárgya a »Baromfi-udvar« ismertetése volt, czéija pedig, hogy miképen kell a nem magyar ajkú népiskolában a magyar nyelvet magyar nyelven a direkt-módszer alkalmazásával tanítani. Előadásának befejeztével Marosi Mihály köri elnök tartotta meg tartalmas megnyitó-beszédét, melynek az volt a vezérgondolata, hogy mindaddig, mig a tanítóság iskolai jellegre s személyes indulatokra való tekintet nélkül nem tömörül, nem egyesül, sem teljes, harmonikus egyetértésről, sem egészséges tanítói közszellem- röl beszélni nem lehet, már pedig ezek főbenjáró tényezői a magyar nemzdi népnevelés felvirágzásának, úgy mint a tanítói tekintély emelésének stb., miért is összetartásra, tömörülésre buzdítja kartársait. A lelkes éljen- z.éss“l fogadott megnyitó-beszédnek mintegy koronáját látszott képezni az a szép s gonddal egybeállilott »Folyóvíz partján« czimü gördülékeny költemény, melyet Kalinyák Illés őrdarmai gör. kath. tanító szerze tt ez alkalomra és szavalt el általános lelkesedés közölt. Áttéri ezután a kör a gyakorlati próbatanitás bírálatára. Legelsőnek Scsavnyiczki Gyula szólalt fel, s hibáztatta a tanítót, hogy helylyel-közel a gyermekektől nehezen érthető kifejezéseket használt, a mi pedig a tanítás eredményének a rovására íródott; a második felszólaló Rostás Jenő a karban való mondatást ajánlja a tanítók figyelmébe; a harmadik Bacsó András több élénkséget kíván az előadástól stb. Abban azonban mindnyájan megegyeztek, hogy az előadás sok buzgóságol és készültséget árul el, s ez pedig, mint mindig és mindenütt, úgy a jelen esetben is megtenné a maga gyümölcsét — a sikert. Most aztán Marosi Mihály ült a felolvasó-asztal mellé s „A magyar nyelv helye és módszere a nem magyar ajkú népiskolában« czim alatt egy felolvasást tartott, melyben röviden foglalkozik azzal a tollbarczczal, melyet e kérdésben Hargitai József s Láng Mihály visellek s a saját nézetét illetőleg azt állítja, hogy a nem magyar ajkú népiskolában a magyarlannyelv sikeres támlásának alapleitétele a magyar nyelv a legtermészetesebb módja a szemléltetés« n alapuló direkt-módszer stb. Ezt követte Rőthy Konstantin szelmenczi tanító mindvégig éber figyelemmel hallgatott humoros mezbe öltöztetett tanulságos felolvasása mezőgazdasági ismétlő-iskolákról, melynek bevezetésében rámutat ezen intézmény szervezése elé gördülő akadályokra és nehézségekre, tárgyalásában pedig a mezőgazdasági ismétlő-iskolák szakszerű vezetését illetőleg mond el sok figyelemreméltó hasznos tudnivalót, miért is méltán megérdemelte azt az osztatlan figyelmet és elismerési, melyben a kör részesité. 'A tisztujitásra került most a dolog, mit Rostás Jenő indítványára titkos szavazás utján ejtett meg a kör a következő eredménynyel: elnök lett Marosi Mihály, alelnök: Bacsó András, jegyző pedig Bodó Sándor, (ekelemezői áll. tanító. Az újonnan megválasztott elnök megköszönvén úgy a maga, mint tiszttársai nevében a szives bizalmat, kitűzvén az őszi köri gyűlés helyét és tárgyait, a gyűlést berekesztette. Gyűlés után Scsavnyiczky Gyula vendégszerető házánál gazdagon teritelt asztal fogadta a szép számmal egy begyült vendégeket, kik aztan áldomásozás közben hálásan emlékeztek meg a többek között felejthetetlen emlékű tanfelügyelőjükről, Tihanyi Domokosról is, aki a folyó évben lógja megünnepelni tanügyi munkásságának 25. évfordulóját. Imbolygó. Színház. Csóka Sándor színtársulata a múlt vasárnap kezdte meg előadásait Blaha Lujzr vendégjátékaival; és ép azért, miután négy népszinmüelőadast kellett az első héten tartania, nem lehetünk abban a helyzetben meg ezúttal, hogy a működőket megbírálhassuk avagy méltathassuk. Sajnos! úgy halljuk, nem is igen lesz alkalom reá, mert az első bérlet lejárta után clakarnak hagyni bennünket. Erről a kérdésről különben annak idején fogunk bővebben diskuralni, ha a jelzett eme hir csakugyan igaznak bizonyul Egyelőre csak felemlítjük, hogy Csóka Sándor pályázatában kötelezte magát 6 heti működésre. Nem szándékunk Blaha Lujza művészetét újból felfedezni, de hogy Ungvár város és környéke ezúttal is beigazolta müpártolását és a felemelt helyárak da- czara mindnégy estén zsúfolásig megtelt a színház, annak igazán örülni tudunk. Úgy hisszük, hogy a nagy vendégmüvésznő is megvolt elégedve azzal a méltatással, melylyel közönségünk felléptéit fogadta és kisérte. Szerdán este búcsúzott el tőlünk a „Náni“-ban, mikor is sok szép csokrot és egy gyönyörű koszorút nyújtottak át neki az ungvári müpártolók. Magáról a társaságról egyelőre kevés mondani való van ; Breznay, Baghy régi jó ismerősünk, kiket szívesen látunk viszont. A társulatnak jobb erői Mar- kovits Margit, Rátonyi Stefiké, Abonvi Aranka, Ta- raszovits, Huckstadt Irén, a férfiak között Betleni, Haníy, Győré, Réthy és Molnár, — de egy-egy szerep után megítélni őket bajos volna. Csokáné ismert kitűnő tehetségét még nem láttuk ezúttal ; Csongory Mariska a társulat starja még csak tegnap este lépett fel először, tehát nem emlékezhetünk meg ezúttal. Két dolog azonban egészen bizonyos és ez az, hogy az enek- és zenekar igen gyenge I Legközelebbi számunkban egész részletességgel fogunk a társulattal foglalkozni, a díszleteket és rendezést már ezúttal is kiemeljük. KÜLÖNFÉLÉK. * Az Erzsébet királyné emlékére eme- lendő„Örök Imádás Templom“. Azé napokban elhalt özv. gróf Gziráky Jánosnénak támadt az a gondolata, hogy dicső és felejthetlen emlékű Erzsébet királynénknak tartozó kegyeletünk állandó megőrzésére Budapesten egy „Örök Imádás Templom“ emeltessék. E gondolat a főrangú körökben, de a többi társadalmi osztályoknál is gyorsan hódított. Nagyon tetszett ezen terv Felséges apostoli Királyunknak is, úgy, hogy a fővárosi szervező bizottság védnökévé leányát: Mária Valeria Őfenségét nevezte ki. A fővárosi szervező-bizottság egyik tagjai báró Sennyei Mária az elhalt gróf Cziráky Jánosnénak, mint elnöknek nevében a mi varmegyénk és városunk közönségének egyik nemesen kimagasló alakjához, gróf Török Herminhez fordult kérelmével, hogy az ország összes vármegyéinek és nagyobb városainak mintájára alkossa meg ő a gyűjtő-bizottságot. Török Hermin grófnő nemes és vallásos leikével, hazafias érzületével engedett e felhívásnak s élére állva az ügynek, folyó hó 8-ára értekezletre hívta össze vármegyénk és városunk katholikus közönségének szine-javát. Megjelent ezen értekezleten Firczák Gyula püspök, Sztáray Irma grófnő kölesei Kende Petemé, Sztáray Sarolta grófnő, Popovics Mik- lósné, Wein-Héthársyj Maria, Szoták Margit, Csuha Mihályné, Lasztókay Béláné, Lukács Janosné, Komjáthy Tihamérné stb. Kölesei Kende Péter alispán, Mikita Sándor, Hampel János, Hehelein Károly, Rónay Antal, Szaxun József, Kaminszky Géza, Roskovics Emanuel, dr. Fibiger Sándor, Árky Fülöp, Gébé Andor, Guiacsy Ignacz stb. Az egybegyűlteket Török Hermin grófnő üdvözölte meleg szavakkal s felhívta őket a szervező-, illetve az adománygyűjtő bizottság végleges megalakítására Az értekezlet egyhangú lelkésedéssel s örömmel választotta meg elnökké Török Hermin grófnőt s az ő ajánlatára azután szintén egyhangúlag alelnökké Popovics Miklósnét, jegyzővé Blanár Ödönt és pénztarnokka itj. Gébé Andor theologiai ny. r. tanárt ; választmányi tagokká Kende Péterné sz. Sztaray Sarolta grófnőt, Kecskés Dezsőnét, özv. Kunsch Már- tonnét, Wein Héthársy Máriát, Hehelein Károlyt és Szaxun Józsefet. Az adománygyűjtés módozatainak hosszas megbeszélése után felemelkedett Firczák Gyula püspök s meghatóan szép szavakkal, a lelki érzés őszinteségével emlékezett meg a szegények lánglelkü istápolójáról, az elhalt gróf Cziráky Jánosnéról s kérte az egybegyűlteket, hogy az elnökség utján fejezze ki igaz részvétét a családnak. Ehhez az értekezlet hozzájárult. Végül Blanár Ödön kért szót s Kiemelve gróf Törölt Herminnek minden nemes és magasztos ügyben kifejtett önzetlen buzgólkodását, lelkiismeretes fáradozását, erőt, egészséget kívánt a főrangú nőnek, hogy még sokáig buzgólkodjon köztünk azokon az emberbaráti tereken, ahol lelkes tevékenységének megható igyekezetével oly sokszor s oly sok helyen találkozik vármagyénk és városunk közönsége. Tudomásara hozzuk ezúttal az érdeklődőknek, hogy az adománygyűjtésre vagy egy eb ezen ügyre vonatkozó körülményre nézve szívesen ad felvilágosítást Török Hermin grófnő mint elnök: Az emelendő „Örök Imadas Templomira bárki is nyújthat adományt bármily csekély mértékben. Félretéve minden felfogásunkat, politikai avagy egyéb érzelmi különbségünket, e templomra úgy fogunk tekinteni, mint a mely fölött Erzsébet királynénk lelke fog lebegni, kihez örömünkben, bánatunkban fohászkodni fogunk, mert e nagy lélek nagyon szeretett mindnyájunkat. Nyilatkozat. Alólirotlak ezennel kijelentjük, hogy a Thuránszky Tivadar és Lőrinczy Jenő urak között felmerült becsületbeli ügy előttünk mai napon a lovagiasság szabályai szerint nyert elintézést. Ungvart, 1899. évi junius hó 10-én. Grabovszky Román, Bánóczy Béla, mint Lőrinczy Jenő megbízottai. Rónay Antal, dr. Spitzer Sándor, mint Ttiuránszky Tivadar megbízottai. * A koronázás évfordulója. A helybeli főgimnázium igen szép és élvezetes müelőadással ünnepelte meg junius hó 8-án a koronázás évfordulóját. Délelőtt 11 órakor a király arczképével, fenyőgalyakkal és nemzeti zászlókkal ízlésesen díszített tornacsarnokban az intézeti ének- és zenekör müelóadást tartott szépszámú díszes közönség jelenlétében. Medreczky István tanár, mint a kör elnöke, tartalmas beszédben méltatta a nap jelentőségét, mely a nemzeti dal és zene föllendülésének uj korszakot alkotó kiindulási pontja volt. Majd az énekkar adott elő két szép éneket, a zenekar játszott népdalokat és müdarabokat, összhangzó, szabatos játékával meg-megujuló zajos tapsokra ragadva a közönséget. A mindé í pontjában kiválóan élvezetes müelőadás dicséretére válik a főgimnáziumnak, mely kebelében nagy gonddal és ily szép eredménynyel ápolja a kedélyt nemesitő szépmüveszeteket. — Az ungvári állami reáliskola is ünnepet ült. Reggel 8 órakor isteni tisztelet volt, utánna pedig iskolai ünnep, melyen a tanulók a Hymnust, a Szózatot s két dalt énekeltek, majd szavaltak, Dortsák Gyula igazgató
