Ung, 1898. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1898-02-06 / 6. szám

felekezeti érdeket képvisel, hanem a szeretet es\méjét képviseli tettekben.

A mely emberbaráti intézetekben önfeláldozó munkára, kimeríthetetlen munkára van szükség a legcsekélyebb díjazásért, ott az apácza, vagy már otthon van, vagy utón van -oda, hogy kiszorítsa onnét azokat, a kik az emberbaráti intézmények szolgálatában a földi boldogulás eszközeit keresik. A kórházban egymás után fogadják be az apáczákat és az orvosok és a betegek nem győzik eléggé magasztalni áldozatkészségüket, tettekben nyilatkozó nagy emberszeretetüket.

Azonban nemcsak a kórházak, az iskolák is sokat köszönnek az apáczáknak; az ő türelmük és önfeláldozásuk e téren is nagy eredményeket ér el. Igaz, hogy hitfelekezeti intézeteket nevelnek, minthogy hivatásukkal ezek vannak szorosan egybeforrva, de ezekben sem jellemzi őket a{ az exclusiv szellem, melyet róluk feltételemek azok, a kik működésűket közelebbről meg nem figyelték. Intézeteiket nemcsak katholikus vallásu gyermekek látogatják. S a kik látogatják, azoknak rendszerint nincs okuk panaszra

Azonban a mi esetünkben nem erről van szó. Mi egy emberbaráti intézetet akarunk állítani, melyben a társadalom elhagyatottjai, kitagadottjai megtalálják azt, a mihez minden embernek születésénél nyert joga van: a lakást, élelmet, ruházatot, a szereteti, a tevékenységi ösztön terét és eszközeit. Mindezeket szeretetházunk együttesen, közös hajlók és a közös hajlókban az alapítók intentioit megvalósító emberek által fogja nyújtani intézményünk. ÉS pedig nyújtani akarja mielőbb s hogy mielőbb nyújthassa, az olcsó emberi erők közül szeretnek, ha a legjobbakat választaná. S ezek — ismételteu hangsúlyozzuk — felfogásunk szerint nem lehetnek mások, mint a mai szerzetesek. Ők és csakis ők czáfolhatnák meg az olcsó húsról szóló közmondást, mert az ő munkájuk az emberbaráti czéiok szolgálatában nagy olcsósága daczára is a legjobb.

Nem mondjuk ezzel, hogy mások — nem szerzetesek — az emberbaráti intézmények szolgálatában jó munkát nem végezhetnek. De igen végezhetnek, sőt végeznek is. Csakhogy legalább is 4—5-ször akkora díjazásért, mint az apáczák. Kétségtelen, hogy a világi elemek kiválóbbjai lelkesedés és ügyszeretetből nagy munkát végeznek ; ámde az ilyen kiválók mindig a kisebbséget képezik, a többséget az érdek mozgatja. És mert ^az igények egyre növekednek, ezeknek kielégítése egyre nagyobb áldozatokat követel.

Az apáczáknál sem hiányzik az érdek, csakhogy ez nem földi érdek. Nekik egyedüli földi érdekük, hogy rendelkezésükre bocsáttassák mindaz, a mi életük és egészségük fenntartására szükséges. Ez pedig végtelenül kevés; mert nem az a költséges, a mi szükséges, hanem a szükségesnek vélt. S az apáczának vélt szükségletei nincsenek. Ő nem anyagi érdekből szolgálja a humanitás ügyét, hanem magasabb rendeltetésből. Máshonnan várja a jutalmat.

Olyan tény ez, melyet a mindennapi élet lóp- ten-nyotnon igazol.

Lehet valakinek elvi ellenvetése a szellem, az eszme ellen, mely az apáczát csodás önfeláldozásra képesíti, ámde magát az önfeláldozást, mint absolut

jót a humanitás szolgálatában e miatt elvetni nem lehet. Nem különösen olyan esetben, mint a mienk, a midőn csekély eszközökkel nagy czélokat kell meg valósítani és pedig mielőbb. Elvi szőrszálhasogatások miatt a szeretet munkájának mielőbbi megkezdését elodázni — meggyőződésünk szerint — nem szabad. Már/ pedig elodáznék, ha világi felügyelőket, ápolókat alkalmaznánk, mert jó erők alkalmazásához egyhamar nem volna pénzünk. Mi a szeretet munkájának elodázásáért a felelősséget magunkra nem vállaljuk; azért a mellett vagyunk, hogy a szeretet- ház gondozói apáczák legyenek. Ha a Mária-nostrai országos fegyintézet apáczák kezében lehet, ha a bihari nő-egyesület internatusa apácza vezetése alá kerülhet, a mi szeretetházunk is jó lélekkel kebelébe fogadhatja az apáczákat.

Jelentés az ungvári „Gyermekbarát- Egyesület“ 1897. évi működéséről.

Mélyen tisztelt Közgyűlés !

Ha városunknak társadalmi életét — bár futó pillantással is — szemügyre vesszük, örömmel észleljük azon élénk egyesületi tevékenységet, mely társadalmi életünknek oly jellemző vonását képezi. Ezen anyagilag általában szegény társadalom szívesen karol fel minden nemes eszriTét, szegény filléreiből szívesen áldoz az emberbaráti szeretet, a közművelődés oltárán. Társadalmunk ezen dicséretre méltó áldozatkészségét, hangosan hirdetik azon nagyszámú egyesületek, melyek az emberbaráti szeretet és a közművelődés szolgálatára városunkban fennállanak s általában oly áldásos tevékenységet lejtenek ki. Ezen jótékony társadalmi intézmények sorában a legelső helyek egyikét az az egyesület foglalja el, melynek szerény munkásaiul szegődtünk mindnyájan, kik e teremben felen vagyunk, az ungvári >Gyermekbarát-Egyesület. * Egyesületünk, mint.szép és sokatmondó neve is mutatja, abban a korban igyekszik enyhíteni az emberi nyomort, mikor csak boldogságot kellene ismernie az embernek, az élet hajnalán, a gyermekkorban. Szép és magasztos tehát a czél, melynek betöltésére hivatva van. S ha most egy uj egyesületi év küszöbén visszatekintünk a bezárult év eredményeire, nyugodt önérzettel elmondhatjuk, hogy kitűzött magasztosczélunkhoz hívek valánk.

Bár zajtalan volt a működés, melyet kifejtettünk, de az eredmény : a tagok száma, a felruházások összege, a társadalom tapasztalt rokonszenve egyesületünk iránt, örvendetes tüneményei az elmúlt egyesületi év működésének. Hogy egyesületünk a társadalom mily széles rétegeiben terjesztette ki gyökereit, annak legfényesebb bizonyítékát tagjaink száma képezi. Jelenleg egye- sülelünknek 258 rendes ^és 41 alapitó tagja van. Ez magában is hálára kötelez városunk nagylelkű közönsége iránt.

Egyesületi ügyeink elintézése végett az elmúlt évben egy közgyűlést, egy ízben pedig választmányi ülést tartottunk.

Működésűnk legfontosabb eredményét, mely egyesületünk tulajdonképeni rendeltetése, a szegénysorsu iskolás gyermekek felruházása képezi. 1897. decz. 23-án uj ruhaneművel felruháztunk 82 fiú és 77 leánynövendéket, összesen 152 tanulót. A felruházás az egyes iskolák között a következőleg oszlik meg : A sastéri áll. elemi iskola növendékei közül uj ruhát kapott 24 fiú, 35 leány, a savanyuvizi áll. el. iskolában 38 fiú, 22 leány, Gizella- ház 10 leány, Mária-ház 7 leány, czeholnyai gk. el. isk. 10 fiú, 2 leány, református el. isk. 5 fiú, 1 leány, izraelita el. isk. 5 fiú. Ezeken kívül viselt ruhaneműt kapott 35 növendék, vagyis összesen 187 iskolás gyermek részesült ruhasegélyben.

A szükséges ruhanemű beszerzésére fordított kiadás összege 369 írt 15 kr.

íme, e számok legjobban igazolják fentebb említett azon állításomat, hogy kitűzött czélunk érdekében híven

valahol csoda történt. Összesereglik nagy-messze vidékről a kegyeletes helyre és ott tartózkodik napokig, hetekig s a hányszor csak teheti, a bucsujárást megújítja.

A misztikus iránti hajiam és a babonában való vakhit talán hazánk lakossága egyik részében sem fejlődött ki annyira, mint éppen a palóczban. Ha nyúl szalad át kocsija előtt, ha czigány kerül az útjába, ennek megannyiának megvan a maga sokatmondó jelentősége. Hej, hogy hányja a palócz magára ilyenkor a keresztet, hogy a rossz lelket, amely az ö útját meg akarja rontani, elűzze! Hogy tér vissza, bármily sürgős lett légyen is különben az útja! Mert azt hiszi a jó palócz, hogy a nyulat, czigányt a rossz lélek küldi elébe. Főleg a czigány veheti ezt érzékenyen. (A nyal nem tehet róla, hogy nem érzi!) A czigány ugyanis a palóczot születésétől a sírig kiséri, hol mint muzsikus, hol mint szögkészitő, hol mint vályngvető, levélhordó, patkóverő és ■— diplomakészitö (vonatkozással a — veszett ebekre!)

Említésre méltó a palócznak a csodákban való rendíthetetlen hite. Ez össze van forrva egész lényével, elannyira, hogy ez a lelki világának a bázisa, aminthogy a vallási csodákba vetett erős hitben, sőt határozott meggyőződésben rejlik a misticismus iránti feltétlen hajlandóságának forrása is. Ez az oka annak is, hogy nem tu Iván distingválni, a saját falubelijei által ie1 fedezett /csodákban* is hisz, sőt rajongó tiszteletben részesíti az ilyetén csodák felfedezőit.

A palócz babonás voltát érdekesen megvilágítja a következő eset:

Hire terjedt egy palócz kis községben, hogy a bíróba belebujt az — ördög. Személyesen ismertem a

bírót és becsültem józansága s a palócznál gyéren előforduló ama tulajdonságáért, hogy — nem hetvenkedett a bíróságával. A hir terjedt szájról-szájra; egészen csinos históriákat kerekítettek ki belőle. Mondogatták,' hogy a totságon (igy hívja a palócz megyéjének, Nóg- rádnak a tótajku nép lakta részét és Zólyommegye ama kerületét, ahonnan eljár »a sógor* a losonczi vásárokra palócz búzáért és káposztáért) harangot öntöttek s mindaddig, amig az a toronyban meg nem szólal, a bíróból ki nem megy az ördög. A mende-monda szerint el is fogták az »ördögöt* s a helység házába kisérték, hol nagy meglepetésükre — a bírót ismerték volna tel benne. Más versio szerint a biró ördögnek öltözködve egy özvegy asszonyt rémitgetett, hogy annak pénzéhez jusson; de a csendőrök megragadták, ámbár kereken kijelentette, hogy ő — ördög ... És ez a bolondság járta szájról- szájra napokig, hetekig; pedig a bírót látták jönni-menni, beszéltek is vele. De azért, — mégis csak beléje bujt az ördög. íme, egész »históriákat* kikomponálnak, a minek semmi alapja nincs.

Beszélnek egymás közt — és el is hisznek — olyat, ami sohasem történt meg. És vájjon miért? „Mert úgy mondják.“ S amit mások »mondanak*, azt a palócz, mint néhai jó krónikairóink, elhiszi. Éppen úgy, mint mikor a Tatár Péter-féle rémhistóriákat olvasgatták. „Nem igaz az, János bácsi!“ „Mán hogyne vauna, mikor nyomtatásban aulvastam !“ (S a mi fő, a — ponyvasátor alatt vásárolta)

...............(Ebből látszik, hogy Hazafy Veray János nevű díszköllőnk »csinálmányái* is kapósak lehetnek kedves paló- czaimnál!)

(Folyt, köv.)

fáradoztunk az elmúlt év folyamán. Hogy ezen fényes eredményt elérhettük, azt egyesületünk a társadalom meleg érdeklődése mellett első sorban azon valóban lelkes, fáradtságos, időt és munkát nem kímélő tevékenységnek köszönheti, melylyel annak ügyeit a m. t. elnök, alelnök ő nagyságaik és a választmány tisztelt tagjai kezelik. Köszönet azért első sorban m. t. elnökünk ő nagyságának, kinek lelkes buzgalma egyebeken kívül létrehozta, mélt. és főt. Firczák Gyula püspök ur közbenjárásával a múlt év legkiemelkedőbb s legeredményesebb mozzanatát: a fényesen sikerült hangversenyt- E hangverseny a fényes anyagi eredményeken kívül igazi műélvezetet nyújtott, különösen Rigó József kiváló hegedűművész közreműködésével. Köszönetünket kell lerónunk Wein-Héthársy Mária úrnő ő nagysága iránt, ki a vezetése alatt álló intézet növendékei között —- mint az előző években is — gyűjtést rendezni és a ruhavarrás körül hathatósan közreműködni szíves volt. Köszönetét kell mondanunk Erdey György urnák, egyesületünk gazdájának és a választmány lelkes, ügybuzgó hölgy tagjainak, kik az elnök ő nagyságával a ruha-beszerzés és kiosztás, valamint a hátralékok behajtása körül oly lelkesen fáradoztak. Végül köszönetünk illeti a helybeli Társaskört, mely helyiségeit mindenkor a legnagyobb készséggel engedi át egyesületünk czéljaira. Fogadják mindezen szives közreműködők egész társadalmunkkal együtt, a felruházott kisdedek általunk tolmácsolt igaz háláját. Adja Isten, hogy a jövő évi működésűnk eredménye a zsenge szivek könnyeinek felszáritásában még fényesebb legyen !

Mazuch Ede,

titkár.

A kereskedelmi kör közgyűlése.

Az ungvári kereskedelmi kör m. hó 30-án tartotta ez évi rendes közgyűlését a kör tagjainak nagy érdeklődése mellett.

A közgyűlést Seidler Lipót elnök nyitotta meg, kinek üdvözlő szavai után Tüchler Sándor dr. titkár felolvasta az elmúlt évről szóló következő jelentést:

Tisztelt Közgyűlés !

Egy élénk lefolyású esztendőről szól ezúttal jelentésünk ; mert élénknek kell neveznünk az oly évet, melyben a rendesen tartani szokott 12 választmányi ülésen kívül egy disz- és egy rendkívüli közgyűlés is tartatott és mozgalmas volt társasköri életünk az által is, hogy a helyiségeinkben meghonosított társas-estélyek több Ízben sikerrel rendeztettek.

Mint mindig, ezúttal is telvettük jelentésünkbe az év fontosabb mozzanatait, melyek voltak :

1897. évi november 10-én tartott disz-közgyülés, melyen az egylet csatlakozott azon országos mozgalomhoz, mely megnyilatkozott széles e hazán felséges királyunk országos nemzeti adománya iránt kifejezett hálás köszönetben, a mely társadalmi mozgalomtól.jűí sem maradtunk tehát távol.

Végtelen ‘fontos momentumnak találjuk azt, hogy a kassai keresk. és iparkamara minden fontosabb szak- ügyben egyenesen körünket keresi fel véleményadásra, állásfoglalásra és a ringek ügyében általunk fölterjesztelt szakvélemény a. budapesti sajtóban reprodukálva lett.

És mindenképen jelezhetjük azon örvendetes tényt, hogy az »Ungvári Kereskedelmi Kör* tekintélyben folyton öregbedik és kellő helyen szavainak nyomatéka, súlya van.

Nagyon fontos két irá%ban kell a tisztelt Közgyűlést figyelmessé tennünk.

Az egyik az, hogy egyletünk tartalék-vagyona készpénzben megfogyott; a mig ugyanis például a múlt év végén 925 Irt 94 kr. volt pénzkészletünk, addig a felolvasandó forgalmi kimutatás szerint ez év végén csak 537 frt 22 krral rendelkezünk; keresve az okát ennek, azt találjuk, hogy a különbséget okozta egyrészt 200 Irt alapítvány letétele, 200 frt házbér különbség,, némi beruházás; másrészt azonban az is, hogy bár az évi bevétel meghaladja a múlt évit, de mégsem olyan, a minőt teljes joggal remélhettünk volna, tekintettel az egyleti helyiségek tágas, alkalmas voltára,' tekintettel, hogy az a város kellő közepén van, tekintettel az egyleti tagok szaporodására. E tekintetben tehát, az egyleti helyiségek látogatását illetőleg, nem tettük meg a lehetségest és teljes reménynyel vagyunk az iránt, hogy a pártolás jövőben melegebb lesz és évi kimutatásunk ezáltal kedvezőbbé válland.

A másik fontos ügy, a mire még inkább hívjuk fel a t. Közgyűlés figyelmét és kérjük hozzá teljes jóakaratát, az a könyvtári bizottság jelentése. Ebből kiviláglik, hogy körünk ezen értékes vagyonát az egyleti tagok ép ügy, mint a könyvtár kezelői, nem becsülték meg eléggé; és ha könnyelműség terheli a könyvtárnokot — ki ezért az anyagi felelősséget el is vállalta, — de az egyleti tagok is bűnösök abban, hogy a könyveket derüre- borura korlátlan számban vették ki, illetve — és ez a főhiba —- vétették ki gyermekek, tanonczok, cselédek által. A baj nem végzetes bár, de mindenesetre igen jó figyelmeztetés volt arra, hogy ezen gazdálkodásnak vége vettessék és a most megválasztandó választmánynak legfontosabb és legelső feladata lesz a könyvtár használatára uj szabályzatot dolgozni ki, mely minden visszaélést megakadályozni, a teljes felelősséget megálla pitani legyen alkalmas.

Végül bátorkodunk következő statisztikai adatokat az albizottságok kimutatásából kiemelni:

1. A forgalmi kimutatás szerint volt pénzkészletünk 925 Irt 95 kr. Bevétel az elmúlt évben ,2034 frt 65 kr., mely együtt teszen 2960 frt 57 krt. Kiadatott pedig 2423 frt 35 kr., maradt pénzkészlet 537 frt 22 kr.

2. A leltári bizottság újból felvette berendezési tárgyainkat és 1440 frt 72 krra értékelte. Megjegyezzük e helyen, hogy ezt fogja kiegészíteni a legközelebbi jövőben készítendő könyvtári leltár, a mi vagyonúnknak ogy igen tekintélyes része s igy a teljes leltár még sokkal kedvezőbben fog hangzani.