Ung, 1896. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1896-05-24 / 21. szám
melyek ismételt bizonyítékai annak, hogy a munkácsi gör. kath. egyházmegye Firczák Gyulában oly püspököt bir, akinél a hazaszeretet a vallásossággal egyenlőn jut kifejezésre. Az ünnepély további sorrendjén Lévai Margit (1. o. növ.) Erdődy Dániel -»Isten áld még» czimü, Kova- lóczy Ella (IV. o. növ.) pedig Szemlér Ferencz »A régi könyv« czimü költeményét szavalta. Az összes növendékek »Imát* énekeltek ezután, majd Hódoly Erzsébet (IV. o. növ.) Garay János »Apostolát«, Máthé Anna Kisteleky Ede »Hazaszeret« czimü költeményéi, Berhelyi Sarolta (1. o. növ.) Czuczor Gergely »Hu- nyady“-át, Pulchárt Gizella (111. o. n.) Szügyi József »Király hymnus«-át szavalta el. Az összes növendékek által énekeit »Szózat« elhangzása után Gébé Péter intézeti hittanár záró beszéde következett, mely úgy tartalmánál, mint jó előadásánál fogva nagy hatással voll a közönségre. Hogy a növendékek éneke és szavalata teljesen megtelelt a várakozásnak, s hogy azok az ünnep magasztosságához teljesen méltók voltak, erre elég biztosítékul szolgál az intézet tanári-testülete, s a tanintézet igazgatója Weinné-Hétháisy Mária. * Az ungvári kir. gk. tanitóképezde szintén e hó 17-én d. e. 11 órakor tartotta meg intézeti ünnepélyét. Az ünnepély mindvégig arról telt őszinte tanúságot, hogy falai között magyar szellem, magyar érzés uralkodik a vezetőkben épugy, mint a növendékekben, akik a jövő nemzedék nevelésére vállalkoztak. A zöld levelekből készített »Éljen a haza!«, »Éljen a király !« telira- tok, a magyar nemzeti lobogók sokasága, a csakis magyarul előadott szavalatok, énekek és felolvasások, s a mit először kellett volna említenünk : Kaminszky Géza igazgató, az ünnep jelentőséget méltató tartalmas megnyitó-beszéde, mind annak voltak sokat érő bizonyítékai, hogy az ungvári gór. kath. tanitoképezdében a magyar szellem, a hazafias érzés otthonát bírja. Az ünnepélyen jelen voltak nagy szamában ott láttuk Firczák Gyula püspököt, Gébé Viktor nagyprépostot, Fejér Emanuel kanonok és egyházmegyei tőtanfelügyelőt, Mikita Sándor ez. kanonokot, Danes Bertalan kif. tanlelügyelót, s közéletünk többjeiesét. A képezdei ifjúsági dalárda által énekelt Szózat elhangzása után Kaminszky Géza igazgató megnyitotta az ünnepélyt. Beszédét, annak jelenlöségteljessége, hazafias hangja, s őszinte testvéries megnyilatkozása miatt, egész terjedelmében adjuk : Édes magyar hazánk ezer éves leunállásának emlékünnepét nem engedhetjük lefolyni anélkül, hogy kép- zöintézetünk is hozzá ne járuljon e nagy és magasztos örömünnep dicsöitéséhez. S habar szerény körülményeink nem engedik azt. hogy nagy lénynyel és pompával ünnepeljünk, mindazonáltal ide hoztuk e magasztos örömüunep dicsöitéséhez legdrágább kincsünket : szivünk meleg szeretetét I (Éljenzés.) A szeretet érzelmeiből emelünk oltárt sziveinkben s azon mutatjuk be a hála legszentebb áldozatát a mindenható Istennek ! E szeretettel üdvözlünk téged ezer éves Magyarország ! (Hosszas eljenzés.) E szeretettel üdvözlünk téged kedves drága hazánk ! Üdvözlünk itt a Kárpátok tövénél ruthén népünk fiai nevében, kik a múzsák e csarnokában élesztik azt a Veszta tüzet, mely hivatva van a Kárpátok bérczei közt lakó népünket megvilágítani ! (Hosszas éljenzés.) Azonban midőn ma szivünk megszentelt érzelmével hazánk ezer éves határkövéhez lépünk, dicstény- nyel körülövezve latjuk itt a nemzet géniuszát megjelenni, egyik kezében a beke olajágát tartva, a másikban pedig az ezer éves küzdelmekben kipróbált zászlót lobogtatva, melyen e szavak vannak felírva : Szabadság, egyenlőség, testvériség, (Éljenzés.) az ezer éves küzdelmek jelszavai. A nemzet géniuszának e néma képlete arra int minket, hogy elmélkedjünk fölötte s kutassuk az okokat, keressük azt az ősi erőt, mely képes volt a magyart annyi vész és viszály között ezer éven át fenntartani, De midőn mi a magyar nemzet ezer éves fennállásának s ezzel együtt létének alapokait keressük, — a történelem múzsája előlép s csalhatatlan érvekkel megmutatja nekünk azt, hogy a magyar nemzet ereje az ősi erenyek gyakorlásában áll. Ez ama biztos talizmán, mely nemcedékról-nemzedékre átszármazott s a bátorság és kitartás, a szenvedés és türelem erényeit ápolta, igen, az Istenben való rendületlen hit, a király iránti hűség és a lángoló hazaszeretet, (Hosszas éljen- zésj ezek ama ősi erények, melyek bátorságot és kitartást adtak a harezban, békés türelmet és bölcs mérsékletet a szenvedésekben. Valóban, ha a magyar nemzet történetét olvassuk, lehetetlen, hogy abban az Isten áldó kezét ne vegyük észre. Az Isten láthatatlan keze vezette Ázsiából a magyar népet a pusztaságokon keresztül ide e földre, hogy itt hazát alapítson. Árpád elfoglalta e hont, egyesítette benne a hét törzset az alkotmányos országgyűlés által, és igy ez állal egyesítette ama ruthén törzset is, melyet Kievből magával hozott s a mely neki a honfoglalás nagy munkájában segédkezet nyújtott. (Él- jenzés.j Es hogy ezen egyezség igazi, testvéries egyezség volt, bizonyítja ezt ezer éves múltúnk, mert a történelem nem képes felmutatni egy esetet sem, melyben e testvéries egyezség fel lett volna bontva. (Hosszas éljenzés.) Az isteni Gondviselés különös kegyét látjuk megnyilatkozni ama magasztos eseményben is, midőn Isten szt. István királyunkat a szent keresztvíz alá vezeti, hatalmat és erőt ad neki ahhoz, hogy a népet keresz- ténypyé tegye s a kereszténység áldásos nevelésében részesítse. A keresztény vallás, a keresztény nevelés és a keresztény erkölcsök gyökeret mertek a magyar nemzetben, mert magok a királyok s a királyi családok a legszebb példával jártak elől úgy, hogy az Árpád házból apostolok s próféták keletkeztek a magyar nemzet megmentésére. Az Árpádok kora volt a nagy és a szent királyok kora ! Az a lelki jóság és bölcsesség, mely szt. Istvánban nyilvánul, valamint az a buzgóság, ájta- tosság és szüzesség, mely szt. Isván fiát, szt. Imrét jellemzi, megalapították hazánkban az erényes életet és a vallásos költészetet. Szent László hősiessége emelte Magyarországot a kereszténység védbástyájává. E szellem vezette Il-ik Endrét a szent földre, ez adott erőt IV-ik Bélának, hogy a tatárjárás után hazánkat helyerállitotta. Vagy mint mondjak szent Erzsébet, szent Katalin és szent Margitról, kiknek vallásos erkölcsét a költészet örökre megaranyozta ? És e nagy szentek élete hatással volt a magyar népre századokon keresztül. Fel van ez jegyezve régi törvénykönyveinkben, állami intézményeinkben, egyházi alapítványainkban, irodalmi emlékeinkben, sőt még a templomok kövei is erről beszélnek. Es igy az Árpádok által elkészített alapon Magyarország hatalmas állammá lett Európában. így ezen alapon jelentek meg a lengyel, olasz és írauezia szövet- égben az Anjouk, Jagellók és Hunyadiak is. E szövetségnek köszönhetjük azt, hogy Nagy Lajos királyunk alatt Korjatovics Tódor lithvániai orosz herczeg népét ide behozta (Éljenzés.) s Munkács vidékén letelepítette, a szent Bazilról nevezett szerzetesek részére a Csernek hegyen kolostort építtetett s. azt javadalmakkal ellátta. Az isteni Gondviselés megnyilatkozását látjuk abban is, hogy Isten édes hazánkat tette a kereszténység védbástyájává a török invázió ellen. És a nemzet Isién tői nyert e magasztos hivatását önfeláldozással teljesítette száz éven át szerencsésen, százötven esztendeig, fájdalom, szerencsétlenül ! Elbukott, elvérzett a nemzet, — de azért nem veszett el ! Romjaiban megtartotta önállóságát s nem hódolt meg soha senkinek ! Az isteni gondviselés áldó kezének működése volt az is, hogy hazánk királyait a Habsburg házból va- lasztá, mert e dicső házban támaszt nyert arra, hogy vissza szerezze mindazt, amit elvesztett. —- A hála és kegyelet legszentebb érzelmeivel emlékezünk meg ezen dicső uralkodó házról, melynek tagjai közül védő angyalként jelenik meg előttünk Mária Terézia királynő, ki népünk kulturális haladását biztosilotta, emlékét pedig közöttünk halhatatlanná tette. És végre az isteni gondviselés határtalan kegyének megnyilatkozását látjuk abban, hogy dicsőségesen uralkodó apostoli királyunk (Hosszas, szűnni nem akaró éljenzés.) bölcs uralkodása alatt a nemzet összes reményeit teljesitetie. Magyarország mint egységes királyság fennáll, mely felett Szt. István palástjában s koronájával a lején uralkodik a mi szeretett királyunk 1-sö Ferencz József! (Éljenzés.) Meg van tehát az ország, áll az alkotmány és él a nemzet ! De midőn ezt ezredéves ünnepünk alkalmával kimondjuk, lehetetlen, hogy eszünkbe ne jussanak halhatatlan kultuszminiszterünknek b. Eötvös Józsefnek e szavai : »Szép az ősök emlékére visszatekinteni, de nagy tettekben meghaladni s nemesíteni azok emlékét, ez szebb s dicsőbb hivatás. És valóban, ha valaha úgy különösen most érezzük e szavak súlyát, mert az ezred éves műit arra int minket, hogy annak szentelt hagyományait megőrizzük, fentartsuk és ápoljuk. Ezt pedig az által lógjuk teljesíteni, ha ama ősi erényeket, melyekben ezer éven át t Andok lőtt a magyar, a jövőben is gyakorolni fogjuk. Azért tehát önökre kedves ifjak, mint leendő néptanítókra, igm nagy hivatás vár e jövő év- ezn d küszöbén, mert önökre lesz bízva a jövő évezred ilju nemzedéke Neveljék azt az ősi erényekben ! De hogy ezt tehessék, önmagukat is kell ezen erényekben gyakorolniok úgy, hogy sem megfélemlítés, sem semmiféle más mellékes érdek ne tántorítsa el önöket e nagy hivatás teljesítésétől, hanem mindenkor e jelszó lebegjen szemeik előtt: »A haza minden előtt!« (Zajos hosszas éljenzés.) Most is ezen emlékünnep alkalmával, hazánk ezer éves határkövénél, tegyenek szent fogadást arra, hogy az önökre bízandó ifjú nemzedéket úgy fogják nevelni, hogy azok az Istent mindenek felett szeressék, törvényeit megtartsák ; szeressék édes magyar hazánkat, (Lelkes éljenzés.) mint legjobb anyánkat, mely ápol s eltakar és hűséggel viseltessenek a Koronás király iránt, (Éljenzés.) mint alkotmányunk legfőbb őre iránt. E szent fogadással, a hala és a kegyelet legszentebb érzelmeivel hozzád fordulunk mindenható nagy Isten, ki szeretett magyar hazánkat ezer éven át annyi vész és viszály közölt fenntartottad, ime itt leborulva ellőtted hálát rebeg szivünk mindazon jókért, melyekkel minket mégajándékoztál és csak arra kérünk : ne vond meg tőlünk segítő jobbodat a jövőben sem, melynek szárnyai alatt dicsőiteni fogunk Téged nemzedékről nemzedékre. Tedd óh Uram édes magyar hazánkat nagygyá, áldd meg annak minden rögét, védelmezd meg ellenségeitől, hogy jólét, béke, szeretet, és egyetértés lakozzék polgárai között és hogy viruljon e hon áldásaidban az idők végtelenségéig. Éljen a haza ! Éljen a király ! (Hosszas lelkes éljenzés.) A sorrend többi részei a lapunk legutóbbi számában közöltek voltak. Elismerésünket kell nyílvánítunk a szavalok értelmes előadásáért, az ifjúság szabatos énekéért, de különösen Vajda Mihály III. éves növendék ni k, aki a magyar népnevelés 1000-éves történetéről Írott vázlatát olvasta fel, s aki ezzel nem mindennapi szorgalomról lett tanúságot * Az irgalmas nénék vezetése alatt álló Mária házi leányiskola külön ünnepélye vasárnap, e hó 17-én, d. u. 3 és lél órakor tartatott meg. Az ünnepély helye, az intézet' tágas és ízlésesen díszített udvara, majd egészen megtelt szülőkkel és érdeklődő közönséggel, kiknek sorai között ott láttuk Kende Petemé Sztáray Sarolta grófnőt, Török Hermina és Török Marianne grófnőket is. Az ünnepély kezdetén a Mária-házi növendékek elénekelték a Hymnus két versszakát, majd Szabó Ilona és Huszita Mariska Zoltsálc Jánosnak ez alkalomra irt »Az ezredik év« czimü verses párbeszédét szavalták el, nagy tetszést aratva. Gergelyi Margit szavalata, az intézeti növendékek »Honfidal«a-, s Nagy Hermin szavalata után Tofnsits Kornélia, Szabó Ilona, Moskovits Laura, Gergelyi Margit és Huszka Mar.ska adtak elő egy vígjátékot: A boszorkánymestert-t. Az előadás mindvégig lekötötte a közönség figyelmét, s az állandó jó hangulat megtartásáról Huszka Mariska és Gergelyi Margit gondoskodtak hálás szerepeikben A vígjáték után még egy szavalat, a Vojtkó Gizelláé következett, mire az ösz- szes növendékek elénekelték a Szózatot. Az ünnep befejeztével Hehelein Károly prépost-plébános köszönetét mondott az intézet vezetőinek, tanítónőinek, akik a tanítás fáradalmai mellett időt találtak a növendékek értelmes előadásainak‘betanítására. A közönség hosszas éljenzése bizonyította, hogy a Mária-házi irgalmas nénék rászolgáltak az elismerés nyilvános elnyerésére, melynek lapunkban való konstatálása által mi is hozzájárulunk ahoz. * * * A vármegye ünnepe. Előkészületek. A vármegye ünnepét, a vármegye törvényhatósági bizottságának e hó 18-iki díszközgyűlését megelőző vasárnapon már észrevehető volt a városban, hogy ünnepre, nagy ünnepre készül a város, az egész vármegye. Hosszú társzekerek vonultak végig a városon, — megrakva zöld gulyákkal, székekkel, padokkal s egyéb szükséges holmikkal, melyek az ungvári esi vár és kertjének díszítésére, a közönség kényelmének biztosítása czéljából hordatluk össze. Vitt ich Lajos in. kir. erdész, Nemes Emil és Zinner József kir. mérnökök vezetése és fáradhatlan buzgalma mellett az erdészeti hivatalok altisztjei fejtetlek ki elismerésre méltó tevékenységet a var kapujának s a rendkívüli közgyűlés helyéül szolgáló várkert elrendezésének munkájában. S mig ez a varkertben és környékén történt, azalatt a kivilágításra készülő közönség is megtette előkészületeit. Itt egy kaput díszítettek, amott gondos női kezek az erkély tetszetőssé tételén munkálkodtak, majd tekintetünk a varmegyeilázára esett, melynek bejáratát rendezték, tették díszessé ahhoz értő egyének. A házakon megsokasodtak a nemzeti lobogók, vig szellő susogóvá tette őket, beszé tek mind a hétfői ünnepről. Közbe-közbe megindult az eső, s leverte kissé az utcza porát, telélinkitve a levegőt. Káveházak vendéglők, társas-körök és magánházakban mindenütt a hétfői ünnepélyről folyt o beszéd. Szóval, már az előkészületekből teljesen látható volt, hogy a héttői ünnep, ünnep lesz a szó-szoros értelmében. Délután 4 óra fajban az alsó-domonyai iskolások Zloczky lelkész és az ottani tanító vezetése mellett ünnepi menetet tartottak a városban. Minden gyermek kezében kis nemzeti zászló lobogott, s mig a domonyaiak zenészei indulókat játszottak, a gyermekek hazafias énekeket énekeltek, magyar nyelven. Mindenfelé a merre a gyermekcsapat megjelent, éljenzés hangzott tel a közönség soraiból. Mikor már a kisded csapat bejárta az ulczákat, a Széchenyi-téren pihenőt tartottak, ahol azután a zsemlye és kitli-uzsona következett. Az uzsonna elvégeztével újra hallottuk a hazafias dalokat, melyek elhangzása után a gyermekcsapat szép rendben hazavonult Alsó-Domonyára. Mire szürkülni kezdett, bevégződtek az előkészületek, s kezdetét vette a kivilágítás. Ezer és ezer gyertya fénye idézett elő majdnem nappali világosságot vasárnap este városunkban. Ezer és ezer ember hömpölygött végig az utczá- kon, hogy e ritka látványosságnak, melynek minden egyes fényét a hazaszeretet gyújtotta, lobbantotta lángra, — szemlélője lehessen. Hogy a kivilágítás még élénkebb képet nyújtson, színes gyulákat haj igái tak a légbe a gyermekcsoportok, hosszas éljenzést hangoztatva egy-egy kitünöbben díszített és világított lakház, iskola vagy középület előtt. Bőven kijutott az éljenzésből a gk. leányiskolának, a melynek díszítése és világítása valóban a legszebb volt az egész városban. Meglátszott az egész épületen, az ízléses díszítés minden darabján, hogy az tel- lesen női kezek munkája, melyhez az irányítást az intézet igazgatónője adta meg. Sürü gyertyafény hatott ki az összes ablakokból, s az intézet előtti kertben a mécsek világa mellett három óriás tüzoszlop szórt fényt a király arczképére, mely fölött a magyarok Nagy-asz- s/.onya, Mária képe tekintett le népére. Szép látványt nyújtott továbbá a a vármegye- háza, melynek minden ablakából 6 gyertya sugárzott, a bejáratot pedig nemzeti szinü drapériákból, fenyő-girlandok I ól készített diszités tette impozánssá, az első emeleten elhelyezett és kivilágított ország czimerével. Az orlln izr. hitközség épülete, Hoffmann gyógyszerész erkélye, Reismann Bertalan ablakai, Özvegyi
