Ung, 1894. július-december (32. évfolyam, 26-52. szám)

1894-07-15 / 28. szám

Melléklet az UNG 28. számához.

A közig-azg’atási bizottságból.

A vármegye közigazgatási bizottsága folyó havi ülését Török József gróf főispán elnöklete alatt 10-én tartotta. A beállott holt évad hatása meglátszott az ülésen, alig vett egy óránál több időt igénybe, főleg a szakelőadók junius havára vonatkozó jelentéseinek tudomásulvételére s nehány előterjesztés elfogádására szorítkozott.

Az alispán 4 tűzesetről tett jelentést, mely 902 frt erejéig tett pusztítást, a miből 500 frtnyi érték volt biztositva.

A vármegyei árvaszék gyámpénztárának forgalmi kimutatása azt tanúsítja, hogy a gyámpénztár junius hóban bevett 27331 frtot, kiadott 37410 frtot és kezelése alatt maradt 291,682 frt érték.

A t. főoros jelentése szerint az általános egészségi állapot — tekintettel úgy a betegülésre mint halálozásra — általában véve kielégítő volt. Az állandón nedves, hűvös időjárás a légzőszervek hurutos bántalmainak sűrűbb felléptét eredményezte, úgy ezen körülmény, mint a váltólázas bántalmak és a heveny-fertőző kórok gyakori előfordulta az általános egészségi állapotra ke- vésbbé kedvező befolyást gyakoroltak ; s bár a bete- gedések számát növelték, a halálozások számára befolyással nem voltak. — Junius hó folyamán hevenyfertőző ragályos bántalmak következő helyeken léptek fel: kanyaró: Szobráncz, Karcsava, Kormulya és Turja- Bisztra községekben összesen 64 esettel, melyek közül 58 g3',ógyult, 3 elhalt és 3 további ápolás alatt maradt; roncsoló toroklob: Csap, Horlyó és Jenke községekben 7 esettel, melyek közül gyógyulással végződött 1, halálozással 6 eset, további ápolás alatt maradt 1 eset; himlő előfordult Pinkócz községben 6 esettel, melyből 5 felgyógult, 1 eset—egy még be nem oltott csecsemő — elhalt; hökhurut: Csepely, Nagy-Kapós, Budaháza, Szerednye és Korumlya községekben összesen 75 esettel, melyből 45 gyógyult, 6 elhalt, 24 további ápolás alatt maradt: végül előfordult vörheny Botfalva és Antalócz községekben és Ungvárt összesen 17 esettel melyből 10 gyógyult, 4 elhalt és 3 további ápolás alatt maradt. Eszleltetett junius hónapban Beladonna mérgezés 3 esete a kaposi járássan; mely gyógyulással végződött.

A kir. tanfelügyelő junius hóban 9 iskolát és 2 óvodát látogatott meg és résztvett 9 napon át az ungvári tanitóképzőintézet vizsgálatán, hol vizsgára jelentkezett 59 tanítójelölt, a kik közül jeles eredménynyel 3, jóval 16 és elégségessel 30 vizsgázott és igy képesítettnek 49 találtatott, ismétlésre utasittatott 6, az összes részben pedig egyes tantárgyakból 10. Bejelentette egyszersmind a tanfelügyelő, hogy az ungvári izr. orthodox hitközség iskolahelyiségi egy tantermen kívül a követelményeknek meg nem felelnek, mert annyira szükek, hogy hogy a gyermekek elnyomoro- dásnak vannak azokban kitéve.

A kir. államépitészeti hivatal főnökének jelentése szerint a folytonos esőzések a közutak fentar- tási munkáit nagyban hátráltatták. Az ungvár-uzsoki állami közút mentén több helyen földcsuszamlások voltak, melyek az utfentartási átalányt nagyon igénybe vették. Az árvizek is kárt okoztak, a perecseny-turja- völgyi törvényhatósági közúton mintegy 400 méter földtöltést elsodort az ár.

A kir. pénzügyigazgató jelentése szerint junius hóban adóban befolyt 10435 frt. hátrálékcan maradt 376,419 frt: hadmentességi díjba befolyt 56 frt, hátralékba maradt 22934 frt; bélyeg- és jogilletékbe bevétetett 6389 frt; fogyasztási-, ital- és italmérési adóba 34220 frt; dohányelaádsi jövedékbe 26982 frt.

Iskolai értesítők.

Közoktatssi intézeteink közül a gkatholikus elemi és polgári leányiskola, továbbá az ungvári állami eilend népiskola adtak ki értesítőt.

Ezen népoktatási intézetek 1893/4. tanévi állapotát az értesisök alapján a következőkben ismertetjük.

I.

A polg. leányiskola. Tolstoj ugyan azt mondja, hogy »dolgozzál ... a munka édes«, munka után édes a — munka; de hát mi magyarok azt mondjuk, hogy >munka után édes a pihenés., és azi tartjuk, hogy pihenés átán édes a heverés. Leányiskolánk az aranykö- zéputon marad s maradhat is; mert derekas munkát végzett úgy tanitói, mint tanítványai által. A siker főérdeme mindenesetre az intézet fönöknőjeé, Wein Hét- hársy Máriáé.

Az intézet benlakással van összekötve, és a ben- lakó növendékek leggondosabb nevelésben részesülnek, s ez évben mintegy 54 növendék lelt ott otthont. Ezek közül körülbelül 20-an papárvák, s dicséretére legyen mondva az intézet elöljáróinak, az árvák, s a fizetéses bennlakó növendékek között nem tétetik semmi különbség. Itt nincsenek, mint más köztartásokban »con- victorok».

Az intézetben összesen 175 teányka nyert oktatást, és pedig az elemi osztálybae 25-en, a négy polgári osztályban 140-en. — A 111. elemi osztályban általános kitűnő osztályzatot nyertek: Budaházy Margit, Reöthy Irén, Suba Mária, és Waszócsik Stefánia. A JV. elemi osztályban: Fenczik Alexandra, Kontratovics Neszta, Orosz Anna, és Popovics Irén. Az 1. polgári osztályban: Medveczky Anna, Suba Eugénia és Tóth Mária II. polgári osztályban: Ilniczky Margit, Iváncsó Anna, Kacsanovszky Ilona, Kotán Anna, Loy Mária, Torma Anna és Volosin Mária. A III. polg. osztályban: Bobnyák Julia, Kaminszky Irma, Lescsisin Olga, Slepkovszky Ilona, Sztokovszky Bruna és Vaszkó Gizella. A IV. polg. osztályban: Barna Etel, Csák Ilona, Demja- novics Anna, Engländer Zsófi, Kuthy Mária, Mazurek Karolin, Moskovics Éva. Rácz Kornélia, Weiumann Malvin Balogh Hona, Remenár Mária és Weigl Mária.

Ez évben is, mint mindig, gyönyörű kézimunkák voltak kiállítva, melyeket tömegesen tekintettek meg, de meg is érdemelte ez érdeklődést. Them Auguszta kisasszonynak nem mulaszthatjuk el elismerésünket nyilvánítani, mivel e téren nagy tevékenységet fejteit ki, s példájával a növendékeket szorgalomra és kitartásra buzdította.

Az iparosztály ez évben 15 tagból állott, ezek közül kimaradt öt. Kitűnő osztályzatot nyertek: Apjári Ilona, Dőry Ilona, Farkas Margit, Medveczky Emma és Speck Erzsébet. A tanévet ünnepélyes »Te Deum.-mal és záró ünnepélylyel fejezték be, melyen a növendékek zenedarabokat és szavalmányokat adtak elő a nagy kö zönség előtt.

Az intézet és a nevelés nemeskeblü barátai lehetővé tették a szorgalmas növendékek megjutalmazását. Adakoztak e czélra : Firczák Gyula, Roskovics lgnácz, Danilo- vics János, Wein-Héthársy Mária, Gébé Viktor és mások. Mint a lennebbiekből kitűnik, az intézet a hozzá kötött igényeknek megfelel.

Tájékozás kedvéért még csak azt kívánjuk megjegyezni, hogy a jövő tanévre való beiratások szept. 4—10. napjain eszközöltetnek, 11-én »Veni Sancte» s a nyilvános előadások kezdetűket veszik.

II.

Az ungvári elemi néziskola. A vármegye legnagyobb népoktatási intézetét ismerteti s annak szellemi műhelyébe enged bepillantást a Kardos lgnácz igazgató által összeállítóit s a növendékek segítségével kiadott értesítő.

Az első közlemény az iskola történetével foglalkozik s elmondja, hogy az 1884-ben két tanitói állás rend- szerisitésével szervezett állami népiskola tiz esztendő lefolyásé miként nőtt, miként fejlődött az egész vármegye legnagyobb népoktatási intézetévé. — Az uj intézményt 1884-ben idegenkedéssel fogadták az emberek, nem bíztak benne s nem egészen alap nélküli volt bizalmatlan ságuk, a mennyiben a közös iskolai intézmény Ungvá- ron többszöri próbálgatás után sem tudott gyökeret verni. A mint a következmény megmutatta, ezen idegenkedés azon a tévedésen alapult, hogy az intézménynek tudták be, a mi a fenntartó városnak hibája volt, mely a tanítót s az iskola anyagi ügyeit (örökös pénzzavaraival ellátni,) a iejlődést, miután az 5%-os pótadót ki nem vetette, biztosítani nem tudta.

Miután az állami iskola fejlődését anyagi okok meg nem bénították, a két tanítóval szervezett s az első évben 128 tanuló által látogatóit iskolából 10 esztendő alatt 12 tanítóval biró és 630 elemi isk. tanulót kebelébe fogadó iskola lett.

Az értesítő II. czikke az iskola 1893/4. adataival foglalkozik, a további közlemények között az érdemsorozat ragadja meg leginkább a figyelmet. Hiába, az ember még az apróságok munkájának, küzdelmének eredménye iránt is erősen érdeklődik. És van is mi iránt érdeklődni; az év végén megmaradt 561 tanuló közölt 81 kitűnő és 122 jeles volt. — A növendékek vallás szerint igy oszlottak meg: rk: 199, gk: 103,

gkel: 1, ev. rét.: 38, ág, v,: 5, izr: 223.

Az értesítő utolsó közleménye az állami óvodákról szól, melyekben 120 -130 gyermek nyer naponként ápolást és nevelést.

Pitypang.

tással egészen kielégitőleg hozták színre; Offenbach, Strauss, Millöcker, Konti, Zell és Genée sat, régi jó operettjeit pedig épenséggel kitűnő előadásokban élvezhettük.

Mostani repertoárunk pedig javarészt a városligeti, krisztinia-városi sat. „színkör-“ök műsoraiból szedett férczmunkából áll.

Az e heti műsorból a vasárnap előadott „Szökjünk“ Vidor Pál énekes színműve, továbbá Jókainak rég eltemetett és elfeledett két darabja, a hétfői „Gazdag szegények“ énekes életkép, és a szerdai „Fekete gyémántok“ regényes színmű kritikai méltatásra alig érdemesek. Ez utóbbinak különös érdekességet kölcsönzött az, hogy a Dombay-pár jutalmáül adatott elő, a kik iránti szívességből Kissné-Breznay Anna asz- szony lépett fel Evila szerepében.

Kissnét szép színpadi alakja, elegáns megjelenése, minden modulatióra képes zengetes, erős hangja és intelligens játéka a vidék elsőrendű drámai színésznőjévé avatják; a meleg érzelem és a tragicus kitörések interpretátiójában egyaránt kitűnő és azt hiszszük, hogy nem csalódunk, ha megjósoljuk, hogy ha természeti adományai mellett szorgalommal fog tökélesedésén dolgozni, rövid időn belül az ország első színpadán fogja méltó helyét elfoglalhatni. — Dombay, mint Szaffrán Péter és Dombayné, mint Angela grófnő, jók voltak, hasonlóképen Nikó Lina, kinek ezúttal drámai anyaszerep jutott. — Ez a képzett, intelligens nő és Boross E. az egyedüliek, a kiknek az igazgató által színészeire rótt „sokoldalúság“ nem árt, a kik minden szerepüket jól fogják fel, igyekezettel alakítanak és mindig elfogadható alakot produkálnak.

Természetesen a Jókai fenti két darabjának alapos elhibázottságánál fogva a publikum felmelegedni az ő jó játékuk mellett sem tudott. — Csodálatos a Jókai regényeinek nagy hatása mellett a belőlük átdolgozott drámák absolut hatástalansága. — Regényeiben a hihetetlen alakok egész sorozatát szívesen fogadjuk, nem annyira képzelő tehetségünket foglalkoztatják, mint inkább kedélyünkhöz szólanák lelkeikkel, melyekbe az aranyszívű költő mindig tud egy kis fölme- legitő fluidomot csöpögtetni; de ha a színpadon megtestesülve látjuk a nagylelkű drótos-legényt, az önfeláldozó virágárus lányt, hihetetlenül együgyüeknek tetszenek. — Berend Ivánt a nagy vegyészt, kutatót, természettudóst, finánczkapaczitást, jóltevőt és ellenáll- hatalan Don Jüant egy személyben Mészáros játszotta fölös hévvel és pátoszszal; az ily emberfeletti léptekben megrajzolt alakokat csak az absolút, impozáns nyugalom tudja hihetővé tenni s ez hiányzott alakításából.

Káldy Mariska kisasszonyról is akarunk ezúttal megemlékezni. A „Gazdag szegényekében nehány betét-kupiét énekelt sok grácziával és kellemesen csengő hanggal. E felléptéből azt a benyomást nyertük, hogy a kisasszonyban megvan az isteni szikra, külalak, temperamentum és szép hang, de énekét az energia hiánya teszi bágyattá, mintha egy kis ösztökélésre volna szüksége. Igen jól tudjuk és becsülni is tudjuk e fogyatkozás magyarázatát az alig 8 hónapja működő primadonna fiatalságában leli és nem kételkedünk, hogy benne, hogy jó énekmester és kellő training mellette tekintetben meg fog erősödni és méltó díszévé lesz társulatának.

Kedden „A kis hadnagy“, Kyss operettje, Barna Izidor, a temesvári színtársulat karnagyának zenéjével, katonazene kísérettel, csütörtökön pedig „A kis molnáráé“ Radó A. operettje, Stojanovits J. zenéjével, tehát két eredeti magyar zenemű került színre.

Feltétlen elismerés illeti meg Békéssyt, a társulat fiatal karnagyát ez előadások zenei részéért, melyek a legmesszebb menő igényeknek is bcsülettel megfeleltek.

J Békéssy teljes biztossággal ül dirigensi székén, finoman nüansiroz és a zenének minden száma nagy képzettségéről tett fényes tanúbizonyságot.

„A kis herezeg“ zenéje igen sok csinos áriát tartalmaz, ámbár első hallomásra egyik sem ragadja meg az ember figyelmét. A nehéz czimszerepet Halmayné énekelte a nála megszokott bravourral és virtuozitással, Káldy Mariska jó partnere volt. Kis Pista igen jól alakította az örökké elégedetlen generálist. — Nikó, Boross és Ferenczy humoruk kimeríthetetlen forrásából ezúttal is sok élvezetet nyújtottak. Az előadás általában a jobbak közé tartozott, különösen tetszett a 2-ik felvonásbeli duett és a 3-ik felvonásbeli septett.

„A kis molnáráé“ zenéje annziban tér el — és előnyösen — az újabban megszokott sablontól, hogy nem valczerek és marsok tarka egyvelege, hanem pompás magyaros zamatu dalai képezik törzsét. Az előadás főérdekességét Szende Anna k. a., a győri színház primadonnája képezte a fejedelem szerepében. Szende k. a. valódi soubrette-vér, pezsgő temperamentum, telve chic-kel és grácziával; hangja, mely a középfekvésben kissé gyönge ugyan, szépen és ércze- sen cseng a felsőbb régiókban. Elegáns játéka, ellen- . állhatlanul kedves mozdulatai és kitűnő iskoláról tanúskodó énekmüvészete egy csapással meghódították ; közönségünket, melyek tetszése nyílt színen többszöri ismételtetésben, felvonások végén pedig szűnni alig akaró tapsviharban nyilvánult. Kiváltképen a 2-ik felvonásbeli madár-dal és a 3-ik felvonásbeli rózsa-dal arattak óriási hatást.

Ferenczy mint Bicsky András erős viscomicáról

• tanúskodó alakítást nyújtott és bőven volt tapsban része. — Az énekkarból előrántott Sándoriné a czimsze: repben nem rontott. A többiek is mind megállották

• helyeiket.

Szombaton „A madarász“ operette Szende Anna ■ felléptével.

özinnaz.

Naponkint félig telt ház jellemzi az idei saisont. j — E haladásból az előbbi évekhez képest arra lehetne következtetni, hogy a publikum Halmay társulatának működésével nagyon meg van elégedve. — Csalódnék, a ki igy következtetne: mert a színházba járó közönségnek nemcsak száma, hanem színezete is alaposan megváltozott. — A Halmay előtti direktorok — igen helyesen — azt tekintették feladatukúl, hogy az évi színi irodalom jobb újdonságait s a kiválóbb régi darabokat mutassák be közönségünknek és főtámaszukat az első sorokba járó, fejlett múizlésű bérlők képezték.

Halmay kasszájának főjövedelmi forrását a hátulsó, olcsóbb helyek látogatói adják, kiket még azonfelül különböző kedvezményekkel és olcsóbbitásokkal édesget előadásaira. Csak örvendenünk kellene azon, hogy a színházlátogatás szüksége nagyobb körben terjed, ha az a szellemi táplálék, melylyel ennek az egészen újdonsült közönségnek szolgál a direktor, olyan silány nem volna, hogy nagyobb igényekkel biró — mondjuk ki — intelligens ember a színházba nem mehet anélkül, hogy boszankodását a nyújtottak alsórendű minősége fölött legyőznie ne kellene.

A társulat személyzete ez idő szerint annyira hiányos, hogy jobb fajta színművek, vígjátékok előadására egészen képtelen, mert alig van 5—6 tagja a ki elfogadhatóan beszélni és mozogni tudna; operette előadásaiban is a legszűkebb körre van szorítva, mivel a két primadonnán és Nikó Linán kívül az esetleg előforduló női szóló-szerepekre a 6 tagból álló női karból kell hézagpótlót előrántani; ilyenkor azután négyen vannak a kórusban, kik közül egy nem énekel, hanem feltűnő szépségénél fogva staffage-úl szolgál, énekelnek tehát netto hárman.

Bánatos szívvel kell visszaemlékeznünk a 3—4 év előtti idényekben itt működött színtársulatokra melyek Sardou, Dumas, Ibsen, Csiky és Szigeti színműveit, sőt Shakespeare tragoediáit is igen jó szereposz-