Ung, 1894. július-december (32. évfolyam, 26-52. szám)
1894-07-08 / 27. szám
kálkodásáról szóló része élénk vitára adott alkalmat, a melyben Ember, Torma és Tihanyi vettek részt. Az eredmény az lett, hogy a közgyűlés utasította a berez- nai kört, hogy gyűléseit az alapszabályok értelmében rendesen tartsa meg. Tisztviselők jelentései (Oberle János, szeretetházi és segélyegyesületi pénztárnok és Tóth Kálmán könyvtárnok) tudomásul vétettek. Elsősorban Óberlének a segély-egyesületre vonatkozó jelentése keltett vitát, melyben Ember, Kilin és Tihanyi vettek részt. Elhatározta a közgyűlés, hogy Kardos Ignácz megbízott segély- egyesületi elnököt az egyesület szervezésére utasítja. A Kardos Ignácz pénztárnok részéről Kemény János által bemutatott folyó évi költségvetés is eszmecserére adott alkalmat a mennyiben az egyesület a debreczeni orsz. tanszerkiállitás meglátogatására egy pár tagját némi pénzsegéllyel határozta kiküldeni. Kiküldettek: Glatz Anna, Tóth Kálmánná, Budai István, Tóth Kálmán és Kilin György. Egyhangúlag eltogadta a közgyűlés Takács Lászlónak az országos bizottság közlönyére vonatkozó előterjesztését, mely szerint az ungi általános tanitó-egyesület szükségesnek tartja, hogy a tanítók orsz. bizottságának külön orgánuma legyen (havi folyóirat). Majd Tóth Kálmán felolvasására került a sor. »Fizika eszközök nélkül» czim alatt érdekes és tanulságos kis értekezést mutatott be a felolvasó, a melyben igazolta, hogy a természettan elemei minden mesterséges eszköz nélkül is sikerrel taníthatók a népiskolában. A közgyűlés élénk tetszésével tüntette ki a felolvasót s örömmel vette azon Ígéretét, hogy a népiskola egész természettani anyagát felolvasása szellemében minta- leczkékben fogja feldolgozni. Ezután a népoktatási törvény revíziójának kérdése került sorra. Előadóként Ember János szerepelt, a tanácskozás tárgyát pedig a Tanítók Orsz. Bizottsága titkárának, Szabó B. Lászlónak terjedelmes emlékirata képezte. A munkálat végén pontokba foglalt irányelvek részletesen tárgyaltattak. Az előadó erős meggyőződéssel ajánlotta az orsz. bizottság előterjesztése helyett a a maga javaslatait; a miből élénk és nagy érdekeltséget keltő vita fejlődött s egy pont kivételével mindany- nyiszor az előadó győzelmével végződött. Az orsz. bizottság titkárának javaslata, mely az állami központosítás elvét domborítja ki s a többi iskolatentartó tényezők jogait konfiskálni akarja, az ungi tanítók közt elesett. Az egyesület Tóth Kálmán indítványára elhatározta, hogy saját álláspontját, melynek lényege, hogy a 68. évi 38. t. ez. szabad szelleme fenntartassék, a szerzett jogok tiszteletben maradjanak, az eddigi összes szellemi és erkölcsi tényezők a népnevelés javára a főczél, a magyar nemzeti népnevelés biztosítása mellett, továbbra is igénybe vétessenek, az orsz. bizottsággal s az összes hazai tanitó-egyesületekkel hozzájárulás végett közölni fogja. Az emlékirat megszerkesztésével Ember János bízatott meg. Az állásfoglalást minden egyes pontnál meg-meg- ujuló élénk vita előzte meg. Részt vetlek a vitatkozásban az előadón kívül Tihanyi Domokos, Masztelyák Pál, Budai István, Erdei György, Kotyó Márton, Tóth Kálmán, Andrejezó Mihály, Torma János, Moncsák Gyula és főleg Kilin György, kinek élvezetes felszólalásait a közgyűlés szívesen fogadta, sőt a tanítóképzés kérdésében az ő álláspontjára helyezkedett. (Mai tanítóképzés, tisztes anyagi ellátás.) A hosszú, bár tanulságos vita a figyelmet és türelmet erősen igénybe vette. A közgyűlés tehát, eltekintve attól, hogy a volt tisztikarral teljesen meg van elégedve, szívesen rámondta az áment egy hatalmas él jen alakjában Kilin Györgynek azon indítványára, hogy a szavazás mellőzésével, felkiáltás utján a volt tisztikar kezébe tegye le az egyesület a legközelebbi 3 évre is a sorsát. A tisztikar és választmány tehát a következőleg alakult meg: I. Tisztikar: Elnök: Tabódy Jenő, alelnök : Torma János, főjegyző: Taká3s László, jegyzők : Hollós Sándor, Masztelyák Pál, pénztárnok: Kardos Ignácz, ellenőr : Wladimir János, könyvtárnok: Tóth Kálmán. II. Választmány : Andrejezó Mihály, Bacsó András, Bodnár István, Csépes Tivadar, Csomár József, Dzsuppa Sándor, Erdei György, Hirschler Soma, Ignáczy János, Ihnato- vicz Miklós, Kaminszky Géza, Kotyó Márton, Margarethen Izrael, Óberle János, Panulin Péter, Púza Sándor, Répay András,'Révész József, Rőthy Konstantin, Schenk- ner Antal, Szabó József, Terebes János, Tóth Jenő és Weinné-Héthársy Mária. „Az ung-beregmegyei r. k. néptanító-egyesület“ közgyűlésén 58 tag vett részt. A gyűlést Benkő József esperes-plébános, egyesületi elnök tartalmas beszéddel nyitotta meg. Visszapillantván az elmúlt 3 évre, elismeréssel emlékezett meg az egyesület tevékeny munkás tagjairól, a kevésbbé munkásokat lelkes tevékenységre buzdította. Férfias nyíltsággal kell —- úgymond — a küzdő térre kilépni, mert a kath. iskoláknak 800 évi törvényes gyakorlat által szentesített tulajdonjogát kell megvédelmezni. A beszéd nagy tetszést aratott. Szabó József főjegyző terjedelmes jelentése, mely az egyesület múlt évi munkálkodását tükrözi híven vissza, tudomásul vétetett. A számvizsgáló bizottság jelentése hasonlóképen tudomásul vétetett. A jelentékeny hátrálék behajtására vonatkozólag Göndy Ede indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy ezentúl a tagdíjak a tavaszi körgyüléseken szedessenek be, a hátralékok beszedésére pedig az esperesek kéressenek fel. Laudon Sándornak a könyvtár gyarapodásáról szóló jelentését örömmel vette a gyűlés tudomásul. Ez a közgyűlés legfőbb tárgyára, a népoktatási törvény módosítását ezélzó javaslatra került a sor. Göndy Ede és Kapornoky Elek előadók tüzetesen ismertették a lapunk múlt számában kivonatosan közölt Szabó-Bugáth-féle javaslatot, mely után igen élénk eszmecsere fejlődött ki, melyben Hehelein Károly, Benkő József, Forgách János, Szabó József s mások vettek részt. A közgyűlés akként határozott, hogy a javaslat azon pontjait, a melyek a tanítói állás és tekintély emelését s a magyar nyelvnek hivatalos nyelvvé tételét ezé- lozzák, egyhangúlag eltogadta, az oktatás szabadságának elvét azonban feltétlenül fenntartani határozta. A tanítói fizetések rendezéséről szóló törvényt akként kívánja az egyesület módosítani, hogy a kántortanitók fizetésébe ne számittassék be a kántori fizetés. Müller Lajos gyakorlati előadást tartott a mondat tárgyának ismertetéséről az elemi iskola 3-ik osz- [ tályában». Az előadást a közgyűlés elismerésben része- sité. Ez előadásnak kiváló érdeket kölcsönzött Hehelein Károly prépost-plébános, a ki mint előre jelzett »igen figyelmetlen» tanuló erősen próbára tette a tanító erejét. A »figyelmetlen tanuló» azután a tanítást követő eszmecsere kapcsán e kérdést vetette fel: »Mit tapasztaltak uraim, mi könnyebb a gyermeknek, ha előbb az alanyt, vagy az állítmányt kerestetjük ki » A felelet nem vala egyező, ügy az alanynak, mint az állítmánynak meg volt a maga tekintélyes pártja. Az eszmecsere igen érdekes és tanulságos volt. E tárgyra vonatkozólag Szabó József indítványára a jövő közgyűlésen minden e. tag nyilatkozni fog, megfigyelvén egész éven át a gyermekeket saját iskolájában. Ezután a tisztujitásra került a sor. Csehticzky József indítványára a közgyűlés a régi tisztviselőket egyhangúlag megválasztotta. Gyűlés után a tanítók a Korona vendéglőben közebédre gyű tek össze. Emelkedett szellemű telköszöntőket mondtak: Hehelein Károly, Benkő József, Szabó József, Csehticzky József és Müller Lajos s a pár jó szóra, egy-két pohár borra csatlakozó vendégek közül Torma, Kilin és Ember. Pár szóból álló kérdés a város Tanácsához. Az újonnan épült kőpartról van szó, a melynek élőállitási költsége a képviselőtestület által kivitelre elfogadott tervezet alapján 1200C írtra volt előirányozva, a mely összegből azonban a munka elkészítése után nem tudom melyik régebbi szisztéma szerint csak úgy dirnix- mirnix 16000 frt lett. Hogy a kőfal költsége a képviselet előleges megkérdezése nélkül kinek, vagy kiknek az önkénykedése következtében nagyobbodott meg s hogy e tekintetben kit fog majd terhelni, azt a nálam hivatottabb pénz- és jogügyi bizottság fogja megállapítani; annyil azonban mégis bátor vagyok megkérdezni a tiszti ügyész- és városi orvossal is biró Tanácstól, a melynek az általam szóvá tett 4000 frt többletnek a költségvetésbe való utólagos beillesztéséről mégis csak tudomásának kellett lenni, hogy ha már a költségvetésnek a város terhére való módosításába minden felhatalmazás nélkül beleegyezett, mért nem volt gondja változtatást tenni a tervnek azon részén is, a mely a levezető csatornáknak a kőfalban való elhelyezését illeti ? Avagy a Tanácsból még mindig nem vette észre senki, hogy a csatornák tartalma a tervezet alapján való kivitel következtében a levegő inficziálására s a hídról és kőfalról lenézők un- doritására nem a kőfal méter magas alépítményének alatta, a mint az a magántulajdonosok által foganatosított kőfalépitésnéf is keresztül van vive, hanem a felett 2—3 méter utat téve folyik az Ungba. Miután azonban erre szóval kielégítő választ adni nem lehet, azon választ váró kérdést intézem még a város tanácsához, hogy az általam említett hiba jóvátételét újabban igénybe veendő 4000 frt nélkül, egyedül az eddigi költségvetés keretén belül hajlandó-e eszközöltetni vagy nem ? Egy városi polgár. Szinház. Szombaton, junius hó 30-án A szultán, operette 3 felvonásban, szövegét és zenéjét irta Verő György. Úgy látszik, a darab kedvencze az ungvári közönségnek, mert bár a múlt idényben többször volt alkalmunk látni, vonzó erejét még sem vesztette el s a közönség ugyancsak megtöltötte a színházat. Halmayné hangja oly frissen csengett s egészben is oly szeretetreméltó kedves kis szultán volt, hogy teljesen értjük, ha Roxe- lanenak küzdelmébe kerül már előbb nem omolni a karjaiba. Roxelane, az eleven temperamentumu franczia leány a valóságban talán ügyesebb, mint a milyennek Káldi Mariskától láttuk ezt az inkább játék, mint énekszerepet. Énekelni, mintha csakugyan énekelne a kisasszony, de hangja annyira gyönge, hogy bizony még közeiből sem igen tud érvényre jutni. Egyébiránt a Szultán bohókás mulatságos jeleneteit a karzat közönsége ma is nagyon élvezte s hálásan megtapsolta A komikusok rovására ma azt jegyeznők meg, hogy magyar színészhez inkább illik és magyar közönség ízlésének inkább megfelel a franczia stylü tréfa, mint a bécsi nyers, fiakker kedélyesség. Vasárnap, julius hó 1-én Az asszony verve jó népszínmű 3 felvonásban. Tele ház mulatott e darab mai második előadásán is. Hétfőn, julius hó 2-án Otthon, dráma 4 felvonásban, irta Sudermann Henrik. Az ibsenista Sudermann első bemutatója színpadunkon egészben véve jól sike rült. Dombayné — Magda — sok igyekezettel, gond dal, tanulmánynyal törekedett megfelelni feladatának» s ha ma ez neki kevésbbé sikerült, nem neki rójuk fe* hibául, csupán ama körülménynek, hogy ő volt kénytelen megjátszani e szerepet. Dombayné phisikuma s egész egyénisége annyira ellenkezik a szerep charak- terével; hogy magunk részéről szintén kizártnak tekintjük a tulajdon anyagiság megtagadásának ama fokát, a melyre szükség volna, hogy Dombayné mindvégig jó Magda lehessen. Dombay —- Schwartze ezredes — jól átgondolt, egyöntetű alakítást adott ma és Schwartze-t bátran a jobb szerepei közé számíthatja. Lángh Ilona — Mariska —■ és Füredi (Wendlowsky) meglehetősen színtelenek voltak. Szefferdinck lelkészt Halmay játszta. Már emlegettük s ismételten csak sajnálatunkat fejezzük ki, hogy a direktor oly ritkán lép ki a színfalak mögül. Azt a valamit, a mit tisztán „beszédnek“ szeretnénk nevezni az előadásban, az egész társulat tagjai között senki sem tudja úgy, mint ő, ezzel a képességével aztán bár egészében elnagyolja a szerepet, mégis könnyen nyert játéka van, s ilyen volt ma este is. Nikó Lina — Wendlovvski Francziska — ha nem karikiroz, sikerültebb alakot mutathatott volna be. Direktor ur! Ujjné csak a háttérbe való ! Kedd, julius hó 3-án „Angot asszony leánya,“ operette 3 felvonásban, iiták. Siradin és Rossing. Zenéjét szerzé Lecoque. Jó gondolat volt ezt a régi jó operettet — mondjuk ki — legjobb operettet feleleveníteni, kivált pedig így a katonai zenekar közreműködésével. Békéssy karmester, a ki jutalomjátékául választotta a darabot, rászolgált arra a szép bokrétára, mely a dirigensi asztal mellett pompázott. Halmayné, a mennyire ének dolgában kifogástalan volt, annyira indisponáltnák látszott játék tekintetében. Néha Home- ros is szundikál. Persze-persze a kofák leánya nagyon is fürgének termett ott a párizsi utczák kövezetén. Nikó Lina kitűnő Amarant, a publikum annyira rövidnek találta szerepét, hogy jónak látta legalább azt az egy énekszámot megismételtetni vele, a mit az ő torkára bízott a szerző. A többiek szintén minden lehetőt elkövettek a különben is gondosabban rendezett előadás sikerére. Szerda, julius hó 4-én, A 231. czikk. Vígjáték 3 felvonásban, irta Ferner Pál. Ügyes, könnyebb fajta termék, amolyan ebéd utáni franczia csemege, komolyabb mag nélkül. A folyton változó komikus helyzetek az előadóktól sok-sok élénkséget igényelnek. No és mi sem voltunk hijjával ma este az elevenségnek. A darab hősnője Hermine, az eleven párizsi asszony, a ki idegességével annyira fel tudj a ingerelni különben türelmes férjét, hogy ez őt arczul üti s ezzel oka lesz az egész vígjátéknak, Dombainéban igazán kitűnő sze- mélyesitőre talált. Talán az az egy nehezebb vonás — szereti a férjét s mégis válni akar — nem volt eléggé kiemelve játékában, pedig a nézőnek pillanatra sem volna szabad kételkednie szerelmében. Boross — La Verpelliere — okozott legtöbb derültséget a néző téren. A leányától szabadulni vágyó apát, a vén, mulatni szerető fiatal embert nagy élet- hüséggel játszotta. Ilyen salon szerepekben még csak azt kivánnók Borosstól, ha a szabójára kényesebb lenne valamivel. Helyén volt Füredy — Saint Medard — csak ne felejtse, hogy az ő szerepköre az, a hol a pointirozásra kell a fősulyt fektetnie, különben színtelen lesz. A darab jó vígjátéki tempóban elég gyorsan pergett s megérdemelte volna a teltebb házat is. Mintha idegenkednék a közönség az újdonságoktól, bizony ma is szinte hiába volt a szinlapra .'nyomtatva az „először“ jelszó. Csütörtökön, julius hó 5-én A próbaházasság. Vig színmű 3 felvonásban, irta Gerő Károly. Nagyon kis számú közönség nézte végig a kitűnő előadást. Péntek, julius hó 6-án szünet. Szombat, julius hó 7-én A ki alamuszi, operette 3 felvonásban, irta Bokor József. Harmadszor. Halmayné jutalomjátéka. Hivatalos közlemény. Ungvármegye közigazgatási bizottsága által 1894. évi junius hó 12 én tartott ülés jegyzőkönyvének kivonata. 305. (681). Az alispán bemutatja a néhai Sztáray Antal gróf, illetve most már örököse tulajdonát képező úgynevezett »megyői» hídon gyakorolt vámszedési jognak igazolása tárgyában beadott s a kereskedelemügyi m. kir. minisztériumnak 1893. évi augusztus hó 5-én 59458. sz. alatt kelt leirata értelmében kiegészített kérvényt a vonatkozó iratokkal együtt. A közig, bizottság a közutakról és vámokról szóló 1890 évi. I. t. ez. 92. §-a alapján határozza, hogy néhai Sztáray Antal gróf örökösének vámszedési jog igazolása tárgyában beadott s kellőleg felszerelt kérvénye, miután a vámszedési jog a közgazdasági érdekek szempontjából kifogás alá nem esik, — a törvényben előirt 30 napi felebbezési határidő lejárta után az engedély- okmány kiállítása czéljából a nagyméltóságu kereskedelemügyi m. kir. minisztériumhoz lellerjesztessék. Ehhez képest elrendeli a közig, bizottság, hogy ezen határozat a vármegye hivatalos lapjában közöltessék és erről Barna Bertalan mint a nagy-mihályi uradalom megbízott ügyvédje jegyzőkönyvi kivonat kiadásával értesittessék. Kende Péter alispán, mint a közig, bizottság h. elnöke.
