Ung, 1894. július-december (32. évfolyam, 26-52. szám)

1894-09-02 / 35. szám

XXXII. ÉVFOLYAM. Ungvár, vasárnap, 1894. szeptember 2. 35. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-tér I. szám. I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közle­mény. meiy a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak e1. Semmit sem közlünk, ha nem tudjak kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 > Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. » ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ DNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Uj korszak. Az életrevalóság mértéke az elcsüggedós fellé­pésének ideje alatt válik nyilvánvalóvá, úgy az egyesek, mint a communitás, de magában az állam életében is. A nem életre való gazda vagy keres­kedő az első jelentékenyebb csapásnál éppen úgy romba dőlve látja egész jövőjét, mint az első csa­tát vesztett, rá nem termett hadvezér, vagy állam­férfi ; mindannyian egyformán meghátrál uak a to­vábbi küzdelemtől. Ellenkezőleg, kellő rátermettség mellett a váratlan csapások vagy kudarczok újabb erő gyűjtésére is szolgálhatnak okul, de nem en­gedhetnek tért a tehetetlen elcsüggedésnek. Egy egész embernek vagy egy életre való társadalom­nak a kitűzött czél elérése előtt a balsors akadá­lyozó körülményei által nem szabad akaraterejét le­nyűgözni hagyni soha. Városi kommunitásunk tevékenységének legutóbbi szakában méltán elmélkedhetünk a felállított óletelv felett. Mi tűrés-tagadás, városunk közigazgatásánál az utóbbi időben felmerült események méltán aggó dalommal tölthetik el a lakosság jelentékeny részét, sőt nem csodálható, ha a gyengébbek szivében az elcsüggedós szomorú tünetei is mutatkoztak. Csoda e, ha a fóielem erőt vett rajtunk, kik hónapok óta csak ma juthattunk először egy erősítő lélekzetvó- telhez ahhoz a sziszifusi munkához, melylyel nem­csak anyagilag, de erkölcsileg is hivatva vagyunk az erősen megbillent egyensúlyt helyreállítani. Dr. Liiley Sándornak helyettes polgármesterré történt egyhangú kiáltása kétségtelenül csak beve­zető munkája végleges megválasztásának. E tényben pedig nyilvánvaló bizonyítékát lát­juk annak a mindnyájunkra megnyugtató körül­ménynek, hogy városunk életében időnként ha fel is merülhetnek a normális rendet pillanatokra meg­zavaró körülmények; de ha ezzel szemben némi ag­godalom fog is el minket, az elzsibbasztó csügge- dósnek tért nem engedünk. De lehet-e ez másként? Hisz ha mi sem lehetünk mentek azoktól a vesze­delmes mikrobáktól, melyek a társadalmak testén csak a morál sötétjében képesek élősködni; más­részt polgárságunk zömében meg van bőven az az őserő, mely a veszély pillanatában mindnyájun­kat egygyó olvaszt a közös czél munkájára legszűkebb, de nókünk legódesebb itthon érdekében. Hogy városunk polgármesteri székébe egy, a közéletben még nem szerepelt s csakis szükebb kör­ben ösmert ifjú embert ültettünk, hogy e kérdés elbirálálásánál a kipróbált képesség és gyakorlat qualifikátióját másodsorba helyeztük, ez szerencséje Dr. Lüleynek és jellemző signaturája a helyzetnek. Szerencséje Dr. Lüleynek, mert ő a még alig 28—30 éves ember — úgy kiválóbb értelmisége, mint eléggé kedvező anyagi situatiója mellett, a polgármesteri székkel kellő hivatottság mellett igen nagy ugrást tehet. Signaturája a választási helyzetünknek, mert ma már kétség sem térhet ahhoz, hogy azon epu- ráló munka, mit szeretett főispánunk megkezdett, jótékony gyümölcsét közvetve már is meghozta ak­kor, midőn a városi polgármesteri állás betöltésénél, az érdem, az eminens képesség alá lett rendelve annak, mi e kérdésnél kétségtelenül a legfőbb — a jellem tisztaságának. Elérkezett immár az idő, midőn városunk értel­misége a hosszú évek során folytatott, úgy gyakor latilag mint moraliter rossznak bizonyult rendszer telensóget szive mélyéből megunta, megutálta. Ez undor után, mint a gyomrát rontott üdülő beteg, szigorú mértéket szab megkényesedett emésztő képes­ségének s ma már mindannyian azt mondjuk, hogy ha érdemekben megöregedett, tapasztaltabbak meg­nyeréséhez nem lehet szerencséje városunknak, szí­vesen és örömmel megnyugszunk egy 28 éves, ta­pasztalatokkal még nem biró ifjúban, ki nem Ígér­het még nekünk egyebet mint szive romlatlan- ságát s rugékony ifjú heve teljes becsvágyát — szó­val egész lényét, cserébe azért, hogy mi őt vezes­sük, támogassuk s válIáinkon neveljük városunkkal együtt nagygyá s boldoggá. Nékem úgy látszik, hogy ezen üzletnél mind­két fél jó vásárt csinált, mert azt hiszem, hogy szá­mítását mindkettő megfogja találni. Lüley ma tán maga sem tudja, hogy minő ki­tüntetés az, egy Ungvárhoz hasonló város polgár­mesterévé lenni. A Lüley tapasztalatlanságán neta­lán aggódók (mert természetes, hogy ilyen sok van köztünk) pedig szintén rá fognak jönni, hogy mint a háború viseléshez is három dolog szükséges elke­rülhetetlenül — pénz, pénz és pénz ; épp úgy egy város adminisztrátiójának helyes vezetéséhez sem kell egyéb, mint három dolog — becsület, becsület és becsület! A hol ez megvan, a hol apró-cseprő biinöcskék nem feszélyezik a puritán vezetőt, ott igen, de igen könnyű mesterség egy város polgár- mesterének lenni ! A fenti három tulajdonság pedig Lüleyben megvan s a jó Isten segélyével hiszem, meg is ma­rad a jövőben is. Épp azért ismétlem, kölcsönösen örülhetünk a jó fogásnak. De ideje is, hogy majdnem elzsibbadt letar­giánkat felébreszsze légyen ezen újabb helyzet, mert bizony-bizony mint mondám, közéletünkben majd­nem elrómitő módon mutatkozott az elcsüggedós veszedelmes symptomája. A utóbbi hónapokban olya­nok voltunk, mint a királynéját vesztett méhcsalád, kik vegetáltunk, éltünk, de a jövőt előkészíteni alig voltunk képesek ; mert sorsunk teljesen bizonytalan volt s nem tudtuk, ha a közvélemény gyakran vég­zetes szeszélye nem hoz-e a múltnál nehezebb hely­zetet reánk. Ma a helyzet tisztult, — ma Ungvár városá­ban a közvélemény ereje — a szigorú morál hatal­mából a közjó szolgálatába jutott. E hatalom ma már nem tekint maga előtt más érdeket, mint a te­kintélyében és vagyonában csorbát szenvedett város communitásának jólétét. E lélekemelő tudatban ne recrimináljuk ámultakat — azok hibái már úgyis az illetékes hatóságok el­bírálása alá tartoznak, — recriminálássaí a múltak mulasztásai, legalább anyagilag pótolva nem lesznek. E helyett azonban szerezzük meg azt a vigasztaló tudatot, hogy ha anyagilag szegényebbek is lettünk pár évre, — de ezen tandíj árán átusztuk a Léte vizét, melyuek most már ármentő partján megtisz­tult érzékkel testünk élősdi férgeit le fqgjuk rázni tudni a közérdeket érintő ügyek ellátásánál. És ezt jegyezzük meg most már jól, mindnyájan, úgy lefelé mint felfelé ! Ha különben az erkölcsi nyeressóggel szemben anyagi bajaink kutforrására elfogulatlanul gondo­lunk — állapodjunk meg abban, hogy az régi, igen régi keletkezésű. Emlékezzünk vissza 6 év előtt egy kiküldött 5 ös bizottság (alantirott és benne műkö­dött) jelenlegi bajainkat már szóról-szóra consta- tálta. Fájdalom, hogy e lelkiismeretes munkálatok megértésére közvéleményünk még megérve nem volt ; szívesebben elhitte, hogy mi sötét képet festettünk tán, hogy szavainknak hitelt adva, bele men! volna egy alapos vizsgálatba, melyről előre sejtette, hogy eltekintve a subjectiv érdekektől, jelentékeny adó­felemeléssel fenyegetett. Tényleg már 6 év előtt úgy állottak pénz­ügyeink, hogy ha költségvetésünket a mai rigorozi- tással készítjük, legalább is 30 % pótadó többlet fizetést kellett volna elvállalnunk. Az említett ötös bizottság e körülményre nyíltan rámutatott. Az egy megmásithatlan valóság, ebből pedig nyilvánvalóan megállapítható, hogy 6 óv óta átlag mintegy 20 ezer forint pótadó fizetése alól vontuk ki magunkat. Nyilvánvaló tehát, hogy a mai deficzitünkben rejlő többlet bő fedezetet nyer azon aquisitiókban, miket, a város azóta tényleg keresztül vitt, hogy csak egy párt említsek, a kanális, aszfalt, lúgos dűlő és cservenyiczai földekből előállott haszonból. Azok a bizonyos borravalók, a, mjkről mindenik tud és mégis senki sem tud, — bizonyára nem rontották meg teljesen a mi financziánkat. E tekin­tetben a vesztesség moraliter volt megmérhetlen. De épp a legközelebbi múlt megtanított minket arra, hogy e vesztességet ma már megelégeltük — más útra léptünk — más levegőt fogunk szívni, s ez a mi tiszta nyereségünk. Fel tehát a közös munkára, polgártársak ! A reánk váró esetleges 100% pótadót is vegyük ügyi a mint tényleg van, hogy t. i. azt a várostól 6 óv óta kölcsön kaptuk. — Ha pedig rendet aka­runk, legelső kötelességünk, hogy ezen tartozásun­kat minden dnzzogás nélkül fizessük vissza mielőbb. A város kommunitása — mint testület, a mi tápláló közös anyánk. Ez a jó anya ma bajban van, kell, hogy a segélyadásban versenyre keljünk. E verseny első feladata pedig az anyagi eszközök biztosítása. A többi immár könnyebb feladat. Ha ifjú polgármesterünk ma még nem is bir a kellő tapas: talattal, a pénzügy és gazdasági bi­zottságban szolgálatára áll egy oly tagokból álló értelmiség — mely iránt mindnyájan feltétlen bi­zalommal viseltethetünk. De maga a képviselet is a múltak hibáin okulva, bizonyára minden mellókte- kintet nélkül fogja támogatni városunk sorsának ve­zetőit. E mellett azonban minden egyes polgár szivé­ben kell, hogy az életrevalóság nyilvánuljon. A mikhez hasonló felvidéki központoknak kettőzött tö­rekvéssel kell a jóléthez szükséges közgazdasági eszközöket megszerezni. Ez eszközök leghatalmasabbika pedig egy kom- muuitásban mindég az az erkölcsi érték, mely a polgársággal megérteti a közös munkásság a „Vi­ribus unitis“ értékét. rDr. Novak Endre. Testté lesz az ige. — A Fillér-bank megalakul. — A >Fillér-bank« eszméje testet fog ölteni. A múlt vasárnap megtartott népes értekezlet kimondta a meg­alakulás szükségességét, megállapította 3 szervezés íőbb módozatait, s ma már az aláírási iv köröztetik annyi alapitó nevével, a mennyi — átlag a törzsbetétet szá­mítva — elegendő egy évtársulat megindításához. Közöljük a nagybizottság felhívását, s a szövetke­zet szervezetének ismertetését, különösen a vidéki kö­zönség tájékozásául azzal, hogy aláírási ívek Ember János szervező-bizottsági elnöknél kaphatók, ki azokat egy levelező-lapon bejelentett kívánatra azonnal meg­küldi. Az Ungvár város és vidéke közönségéhez intézett >Felhívásf szövege a következő : Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Next

/
Oldalképek
Tartalom