Ung, 1894. július-december (32. évfolyam, 26-52. szám)
1894-09-02 / 35. szám
XXXII. ÉVFOLYAM. Ungvár, vasárnap, 1894. szeptember 2. 35. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-tér I. szám. I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény. meiy a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak e1. Semmit sem közlünk, ha nem tudjak kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 > Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. » ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ DNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Uj korszak. Az életrevalóság mértéke az elcsüggedós fellépésének ideje alatt válik nyilvánvalóvá, úgy az egyesek, mint a communitás, de magában az állam életében is. A nem életre való gazda vagy kereskedő az első jelentékenyebb csapásnál éppen úgy romba dőlve látja egész jövőjét, mint az első csatát vesztett, rá nem termett hadvezér, vagy államférfi ; mindannyian egyformán meghátrál uak a további küzdelemtől. Ellenkezőleg, kellő rátermettség mellett a váratlan csapások vagy kudarczok újabb erő gyűjtésére is szolgálhatnak okul, de nem engedhetnek tért a tehetetlen elcsüggedésnek. Egy egész embernek vagy egy életre való társadalomnak a kitűzött czél elérése előtt a balsors akadályozó körülményei által nem szabad akaraterejét lenyűgözni hagyni soha. Városi kommunitásunk tevékenységének legutóbbi szakában méltán elmélkedhetünk a felállított óletelv felett. Mi tűrés-tagadás, városunk közigazgatásánál az utóbbi időben felmerült események méltán aggó dalommal tölthetik el a lakosság jelentékeny részét, sőt nem csodálható, ha a gyengébbek szivében az elcsüggedós szomorú tünetei is mutatkoztak. Csoda e, ha a fóielem erőt vett rajtunk, kik hónapok óta csak ma juthattunk először egy erősítő lélekzetvó- telhez ahhoz a sziszifusi munkához, melylyel nemcsak anyagilag, de erkölcsileg is hivatva vagyunk az erősen megbillent egyensúlyt helyreállítani. Dr. Liiley Sándornak helyettes polgármesterré történt egyhangú kiáltása kétségtelenül csak bevezető munkája végleges megválasztásának. E tényben pedig nyilvánvaló bizonyítékát látjuk annak a mindnyájunkra megnyugtató körülménynek, hogy városunk életében időnként ha fel is merülhetnek a normális rendet pillanatokra megzavaró körülmények; de ha ezzel szemben némi aggodalom fog is el minket, az elzsibbasztó csügge- dósnek tért nem engedünk. De lehet-e ez másként? Hisz ha mi sem lehetünk mentek azoktól a veszedelmes mikrobáktól, melyek a társadalmak testén csak a morál sötétjében képesek élősködni; másrészt polgárságunk zömében meg van bőven az az őserő, mely a veszély pillanatában mindnyájunkat egygyó olvaszt a közös czél munkájára legszűkebb, de nókünk legódesebb itthon érdekében. Hogy városunk polgármesteri székébe egy, a közéletben még nem szerepelt s csakis szükebb körben ösmert ifjú embert ültettünk, hogy e kérdés elbirálálásánál a kipróbált képesség és gyakorlat qualifikátióját másodsorba helyeztük, ez szerencséje Dr. Lüleynek és jellemző signaturája a helyzetnek. Szerencséje Dr. Lüleynek, mert ő a még alig 28—30 éves ember — úgy kiválóbb értelmisége, mint eléggé kedvező anyagi situatiója mellett, a polgármesteri székkel kellő hivatottság mellett igen nagy ugrást tehet. Signaturája a választási helyzetünknek, mert ma már kétség sem térhet ahhoz, hogy azon epu- ráló munka, mit szeretett főispánunk megkezdett, jótékony gyümölcsét közvetve már is meghozta akkor, midőn a városi polgármesteri állás betöltésénél, az érdem, az eminens képesség alá lett rendelve annak, mi e kérdésnél kétségtelenül a legfőbb — a jellem tisztaságának. Elérkezett immár az idő, midőn városunk értelmisége a hosszú évek során folytatott, úgy gyakor latilag mint moraliter rossznak bizonyult rendszer telensóget szive mélyéből megunta, megutálta. Ez undor után, mint a gyomrát rontott üdülő beteg, szigorú mértéket szab megkényesedett emésztő képességének s ma már mindannyian azt mondjuk, hogy ha érdemekben megöregedett, tapasztaltabbak megnyeréséhez nem lehet szerencséje városunknak, szívesen és örömmel megnyugszunk egy 28 éves, tapasztalatokkal még nem biró ifjúban, ki nem Ígérhet még nekünk egyebet mint szive romlatlan- ságát s rugékony ifjú heve teljes becsvágyát — szóval egész lényét, cserébe azért, hogy mi őt vezessük, támogassuk s válIáinkon neveljük városunkkal együtt nagygyá s boldoggá. Nékem úgy látszik, hogy ezen üzletnél mindkét fél jó vásárt csinált, mert azt hiszem, hogy számítását mindkettő megfogja találni. Lüley ma tán maga sem tudja, hogy minő kitüntetés az, egy Ungvárhoz hasonló város polgármesterévé lenni. A Lüley tapasztalatlanságán netalán aggódók (mert természetes, hogy ilyen sok van köztünk) pedig szintén rá fognak jönni, hogy mint a háború viseléshez is három dolog szükséges elkerülhetetlenül — pénz, pénz és pénz ; épp úgy egy város adminisztrátiójának helyes vezetéséhez sem kell egyéb, mint három dolog — becsület, becsület és becsület! A hol ez megvan, a hol apró-cseprő biinöcskék nem feszélyezik a puritán vezetőt, ott igen, de igen könnyű mesterség egy város polgár- mesterének lenni ! A fenti három tulajdonság pedig Lüleyben megvan s a jó Isten segélyével hiszem, meg is marad a jövőben is. Épp azért ismétlem, kölcsönösen örülhetünk a jó fogásnak. De ideje is, hogy majdnem elzsibbadt letargiánkat felébreszsze légyen ezen újabb helyzet, mert bizony-bizony mint mondám, közéletünkben majdnem elrómitő módon mutatkozott az elcsüggedós veszedelmes symptomája. A utóbbi hónapokban olyanok voltunk, mint a királynéját vesztett méhcsalád, kik vegetáltunk, éltünk, de a jövőt előkészíteni alig voltunk képesek ; mert sorsunk teljesen bizonytalan volt s nem tudtuk, ha a közvélemény gyakran végzetes szeszélye nem hoz-e a múltnál nehezebb helyzetet reánk. Ma a helyzet tisztult, — ma Ungvár városában a közvélemény ereje — a szigorú morál hatalmából a közjó szolgálatába jutott. E hatalom ma már nem tekint maga előtt más érdeket, mint a tekintélyében és vagyonában csorbát szenvedett város communitásának jólétét. E lélekemelő tudatban ne recrimináljuk ámultakat — azok hibái már úgyis az illetékes hatóságok elbírálása alá tartoznak, — recriminálássaí a múltak mulasztásai, legalább anyagilag pótolva nem lesznek. E helyett azonban szerezzük meg azt a vigasztaló tudatot, hogy ha anyagilag szegényebbek is lettünk pár évre, — de ezen tandíj árán átusztuk a Léte vizét, melyuek most már ármentő partján megtisztult érzékkel testünk élősdi férgeit le fqgjuk rázni tudni a közérdeket érintő ügyek ellátásánál. És ezt jegyezzük meg most már jól, mindnyájan, úgy lefelé mint felfelé ! Ha különben az erkölcsi nyeressóggel szemben anyagi bajaink kutforrására elfogulatlanul gondolunk — állapodjunk meg abban, hogy az régi, igen régi keletkezésű. Emlékezzünk vissza 6 év előtt egy kiküldött 5 ös bizottság (alantirott és benne működött) jelenlegi bajainkat már szóról-szóra consta- tálta. Fájdalom, hogy e lelkiismeretes munkálatok megértésére közvéleményünk még megérve nem volt ; szívesebben elhitte, hogy mi sötét képet festettünk tán, hogy szavainknak hitelt adva, bele men! volna egy alapos vizsgálatba, melyről előre sejtette, hogy eltekintve a subjectiv érdekektől, jelentékeny adófelemeléssel fenyegetett. Tényleg már 6 év előtt úgy állottak pénzügyeink, hogy ha költségvetésünket a mai rigorozi- tással készítjük, legalább is 30 % pótadó többlet fizetést kellett volna elvállalnunk. Az említett ötös bizottság e körülményre nyíltan rámutatott. Az egy megmásithatlan valóság, ebből pedig nyilvánvalóan megállapítható, hogy 6 óv óta átlag mintegy 20 ezer forint pótadó fizetése alól vontuk ki magunkat. Nyilvánvaló tehát, hogy a mai deficzitünkben rejlő többlet bő fedezetet nyer azon aquisitiókban, miket, a város azóta tényleg keresztül vitt, hogy csak egy párt említsek, a kanális, aszfalt, lúgos dűlő és cservenyiczai földekből előállott haszonból. Azok a bizonyos borravalók, a, mjkről mindenik tud és mégis senki sem tud, — bizonyára nem rontották meg teljesen a mi financziánkat. E tekintetben a vesztesség moraliter volt megmérhetlen. De épp a legközelebbi múlt megtanított minket arra, hogy e vesztességet ma már megelégeltük — más útra léptünk — más levegőt fogunk szívni, s ez a mi tiszta nyereségünk. Fel tehát a közös munkára, polgártársak ! A reánk váró esetleges 100% pótadót is vegyük ügyi a mint tényleg van, hogy t. i. azt a várostól 6 óv óta kölcsön kaptuk. — Ha pedig rendet akarunk, legelső kötelességünk, hogy ezen tartozásunkat minden dnzzogás nélkül fizessük vissza mielőbb. A város kommunitása — mint testület, a mi tápláló közös anyánk. Ez a jó anya ma bajban van, kell, hogy a segélyadásban versenyre keljünk. E verseny első feladata pedig az anyagi eszközök biztosítása. A többi immár könnyebb feladat. Ha ifjú polgármesterünk ma még nem is bir a kellő tapas: talattal, a pénzügy és gazdasági bizottságban szolgálatára áll egy oly tagokból álló értelmiség — mely iránt mindnyájan feltétlen bizalommal viseltethetünk. De maga a képviselet is a múltak hibáin okulva, bizonyára minden mellókte- kintet nélkül fogja támogatni városunk sorsának vezetőit. E mellett azonban minden egyes polgár szivében kell, hogy az életrevalóság nyilvánuljon. A mikhez hasonló felvidéki központoknak kettőzött törekvéssel kell a jóléthez szükséges közgazdasági eszközöket megszerezni. Ez eszközök leghatalmasabbika pedig egy kom- muuitásban mindég az az erkölcsi érték, mely a polgársággal megérteti a közös munkásság a „Viribus unitis“ értékét. rDr. Novak Endre. Testté lesz az ige. — A Fillér-bank megalakul. — A >Fillér-bank« eszméje testet fog ölteni. A múlt vasárnap megtartott népes értekezlet kimondta a megalakulás szükségességét, megállapította 3 szervezés íőbb módozatait, s ma már az aláírási iv köröztetik annyi alapitó nevével, a mennyi — átlag a törzsbetétet számítva — elegendő egy évtársulat megindításához. Közöljük a nagybizottság felhívását, s a szövetkezet szervezetének ismertetését, különösen a vidéki közönség tájékozásául azzal, hogy aláírási ívek Ember János szervező-bizottsági elnöknél kaphatók, ki azokat egy levelező-lapon bejelentett kívánatra azonnal megküldi. Az Ungvár város és vidéke közönségéhez intézett >Felhívásf szövege a következő : Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
