Ung, 1894. január-június (32. évfolyam, 1-25. szám)
1894-01-07 / 1. szám
kedés mindenfelé megszűnik iránta. A hivatott vezetés e tekintetben sokat tehet, a minthogy tett is már az első évben. A munkások oktatásának kérdése is felszínre került a múlt év végén. Ezt az ideát a „Polgári Körrel“ kapcsolatban lehetne és kellene megvalósítani. A „városi“ kérdések közül a villanyvilágítás kérdése az idén — úgy látszik — meg lesz oldva. A viz-kérdés marad, mig egy valamirevaló kolera lökést nem ad neki. Addig mi haszontalan kutakba pocsékoljuk a pénzt, a helyett, hogy jó ivóvíz biztosítására áldoznók. A kulturális egyesület feltámasztása is a jelen év teendője. Most már sokan hiszünk feltámadásában s a kik hiszünk, a püspöki palota felé fordítjuk tekintetünket. Mislinszky József. — 1824—1894. Ungvármegye közönségének ismét halottja van. Intelligens osztályunk „Józsi bácsija“ ; öreg honvédek bajtársa, fiatalok barátja; a városi és vármegyei közügyek önzetlen munkása ; a humánus lelkületű, embert és minden élő lényt melegen szerető egyenes jellemű1 öreg ur, társas életünknek egyik legismertebb s leg- becsültebb tagja, nincs többé. Influenzát kapott az öreg úr. Vastermészetében bízva, nem vette komolyan a „muszkát“, hiszen farkasszemet nézett ő már másféle muszkával is. Gur- nyasztott a szobában egy-két napot, mint a beteg légy. Mikor aztán jobban érezte magát, kiment a „fiiéval a jégre. Ez a korai kimenetel ásta meg sirját. Az influenza láza még testében lappangott; a csípős, erős levegő kitörésre juttatta a szunnyadó betegséget. Az influenza tüdőgyuladásba ment át. A súlyossá vált betegséget a magas kor által megviselt, megkoptatott gépezet nem bírta ki, pár napi rövid szenvedés után, tegnapelőtt (január 12-én) meghalt. Mislinszky József régi lengyel nemes-család ivadéka. Született 1824-ben, Lyubis zemplénvármegyei községben. Korán árvaságra jutván, Mislinszky János nagybátyjánál, a ki somosi (sárosvármegyei) plébános volt, növekedett. Iskoláit is Sárosban, Eperjesen végezte. 1848-ban megnősült s mint fiatal házas-ember lett honvéddé. Az 1848/9-iki hadjáratot Görgei alatt küzdötte végig s mint honvédfőhadnagy végezte. — A szabadságharcz leveretése után egyideig ő is a haza jobbjainak sorsában részesült: bujdokolt. Majd jó összeköttetéseinél fogva a kassai helytartótanácsnál mint fogalmazó-gyakornok nyert alkalmazást, később fogalmazó lett, honnan az úrbéri törvényszékhez segéd- biróvá neveztetett ki Ungvárrra. Itt törvényszéki biró és a provizórium bekövetkeztével 1862-től 1867-ig közmikor tapasztalta, hogy a megkóstolt jólalat őrzője üt- leggel fogadja, sorba járta a kofákat. Hebarangolta az egész várost. Némely kofa már ismerte is ; dobott az okos állatnak egy darab gyümölcsöt, a mit Hánzi jól eső örömmel ott helyben költött, mig a lopott csemegét mindig hazavitte. Némely embernek e tekintetben kevesebb esze van, mint Hánzinak . . . A Hánzi kiváló tehetsége azonban nem annyira az ügyes lopásban, mint a zseniális védekezésben állott. Gyors lábaival a laképnél hagyta a kutyát; ha kutyába botlott megkergelte. Nagy vala a vitézsége. A szegény ember, kitől kártérítést követelt egyik-másik kárvallott, azt mondta neki : lógd el Hánzit, legyen a lied, vagy üsd agyon ! Csakhogy Hánzit nehéz volt elfogni. Ha megszorították, átugrott az emberen s elmenekült. — Mikor alaposan belejött a kenyérkeresésbe, már nem félt, lassan, csaknem lépésben kandukolt hazafelé; visz-! szatekintve : vájjon üldözik-e ? Igazi élvezet volt .»munkában* látni ezt az eszes állatot. Ha az olvasó talán Hánzi további életének kávásáról szeretne valamit tudni, kész vagyok jogosult kíváncsiságát kielégíteni. Hánzinak tragikus vége lett. Utolérte a nemezis ; az elbizakodolt tolvajok közös sorsában osztozott. Foly tonos sikerei vakmerővé és elbizakodottá tették. Any- nyira ment a bátorsága, hogy a pudliról lekapta a kiflit s ha nem üldözték, hazáig sem vitte; az utón falta fel. Egy Ízben egy nagy sápadt kiflivel ballagot haza- leié. Otthonához közel, (a Béresiné házában lakott) a városháza dombján letette a zsákmányt s elkezdte kényelmesen talatozni. Egy hintó közeledett feléje, a tüzes paripák horkoltak, lülüket hegyezték ; de Hánzi Tárájuk sem hederílett. Mikor aztán a paripák hozzáértek, az egyik ugv fültöven rúgta Hánzit, hogy meg se nyik- kant, azt se mondta, hogy i. Halálra vált tekintete szomorúan esett a még meglevő kitli-torzsára, szép sugár tarkával egy lemondó mozdulatot tett, mintha mondta volna: »Hánzi, nem eszel több kiflit* és — megszűnt Vékonv Donga. ponti főszolgabíróvá lett. Az alkotmány visszaállítása után azonban nyugalomba vonult, bár érezte, hogy ő a közügyekre nézve nem halt meg. És élt is halála pillanatáig. Mint a közdolgokban jártas, nyugalmazott tisztviselő, évek hosszú során át tagja volt a vármegye törvértyhatósági bizottságának, választott tagja a közig, bizottságnak, tagja a legtöbb bizottságoknak, a város képviselő-testületének. — Közmunkássága révén jelen- j tékeny befolyásnak volt részese; jó szivére mutat, hogy e befolyást mindig jó irányban igyekezett érvé- j nyesiteni. Ha nem használhatott, ártalmára nem volt senkinek sem. Az „Ungvármegyei 1848—49-iki Honvéd-egyesületinek, mint a „legfiatalabb“ legény, ő volt a jegyzője. Most elment az elnök után, ki őt alig előzte meg pár héttel. Temetése a közönség igen nagy részvéte és rész- j vétele mellett tegnap délután 4 órakor ment végbe. Áldott legyen emlékezete ! * Elhunytéról a következő gyászjelentést vettük: „Sztankóczy Géza úgy a saját, mint a számos rokonság nevében elszomorodott szív-1 vei jelenti nagybátyja : Mislinszky József volt 1848—49-iki honvédfőhadnagy, ny. főszolgabíró, törvényhatósági és közigazgatási bizottsági tagnak f. 1894. évi január hó 12-én, reggeli 4 órakor, életének 70-ik évében tüdőgyulladás következtében történt gyászos elhunytét. A megboldogult hült tetemei f. hó 13-án délután 4 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartása szerint örök nyugalomra tétetni. Ungvári, 1894. január hó 12-én. Béke lengjen hamvai felett! Valami a husvizsg'álatról. Úgy gondolom, nem végzek hiába való munkát, midőn egy -kis időt fordítok arra, hogy Ungvár rendezett tanácsú városban ezelőtt szokásban volt s most gyakorolt husvizsgálatta! megismertetem a fogyasztó közönséget. Évekkel ezelőtt, midőn a különböző fertőző- anyagok ismeretlenek voltak, midőn még nem tudták, hogy ' a fertőzött hús élvezete mily nagy veszedelem, semmi gond sem lordittatott a husvizsgálatra. Később, mikor Pasteur, Koch és másoknak hosszas vizsgálatok alapján sikerült az egyes fertőző betegségek okozóit, azok természetét megismerni, fertőző voltát átoltások stb. által kimutatni, kezdtek a husvizsgáiattal behatóbban foglalkozni. Törvény által rendeltetett el, hogy minden köz- fogyasztásra szánt állat (szarvasmarha, juh, sertés, ló) levágás előtt szakértő által megvizsgálandó, és csak egészséges, jól táplált, nem túlságos vén állatok vághatok le. Csak ha eme követelményeknek megfelelnek, vágathatok le ; és ha a bonczolás alkalmával is egészségesnek találtatott, akkor bocsátható közfogyasztásra ; ha pedig fertőző betegségben levőnek találtatott, akkor annak szőröstül-bőröstül való elásatása rendelendő el. Azonban ez csak papíron volt igy. Hiába volt törvény, ha nem volt, aki azl végrehajtsa Dr. Hutyra ajánlotta, hogy más államok mintájára nálunk is állíttassanak vágóhídi biztosokat képző tanfolyamok, hogy igy legalább részben pótolják az arra hivatott szakértőket; azonban, nem tudom miért, csak ajánlat maradt Bitka város volt j az, a melynek a husvizsgálat teljesítésére értelmes, hivatott szakközege volt, nem is szólva a nagy és kisközségekről. Vegyük például Ungvár r. t. várost Ungvárrnegyében 1, mondd egy vármegyei állat- j orvos volt, és ugyancsak ö volt megbízva a vasúton történő állatszállításoknál mint szakértő. Belátható, hogy ily nagy elfoglaltság inelleti a husvizsgálat teljesítését nem leheteti reá bízni Más alkalmas ember nem lévén, a husv zsgálat teljesítésével a városi tiszti orvos bízatott meg, a ki tőle télbőlöleg elegei telt ugyan e kötelességének, de a követelményeknek még sem lelelhetett meg, egyrészt azért, mert mint városi orvos annyira el van foglalva, hogy bizony a vágóhídi teendőkre, mint 1 mellékesre igen kevés ideje jutott, másrészt pedig azért, mert ha akarja sem végezheti lelkiismeretesen, miután i sok lanulás és még több gyakorlat után sajátítható el j csak azon szakismeret, mely a husvizsgálat teljesítésével megbízott egyéntől megkivántatik. Ily körülmények között bizony nem lehetett csodálkozni rajta, ha a husvizsgálat körül gyakoriak voltak a panaszok. A panaszok jogosult voltát legjobban a fogyasztó közönség érezte. Legtöbb esetben roszul táplált, vén elcsigázott marha jutott a, vágóhídra. Menny re máskép van az ma, midőn Ungvár város tanácsa belátta, hogy a helyzet tűrhetetlen és egy városi állatorvosi állást rendszeresített, különös tekintettel a vágóhídi biztosi teendőkre és a husvizsgálat teljesité- ! sére. Ezen intézkedés helyessége mellett leginkább a háziasszonyok tudnának hathatósabban bizonyítani, mert ők tudják legjobban, mily nehezen akart »főni a hús*, > mily sok csont volt benne, és mily kellemetlen szagu volt néha. S bizony a tisztaság is sok kívánni valót hagyott maga után, a min nem csodálkozunk, ha visz- r szaidézzük emlékeinkbe a trágya és szemétdomboktól 1 körülvett rozoga vágóhidát. Látjuk tehát a hús minősége tekintetében is a különbséget, ha a husvizsvizsgálat teljesítésével szakértő bizatik meg. Tanácsos volna a hadseregnél is a hús átvételéhez állatorvosokat alkalmazni; a hol nincs katonai, ott a hatósági. Így volna kikerülhető, hogy a hadsereg számára rósz, élvezhetetlen húst szállítsanak a vállalkozók és viszont, nem fordulna elő, hogy jó húst utasítsanak vissza, amint már “volt rá eset. jj j állatorvosnövendék KÜLÖNFÉLÉK. * Meszlényi Gyula szatm. püspök a L- domonyai rk. plébániához tartozó petriczi fiókegyház néptanítói fizetésének 300 Irt készpénzre való kiegészítéséhez sajátjából 1894-tol évi 86 írttal, a huszáki rk. tanító fizetéséhez pedig évi 96 tritál járult Ezen állomások tehát most már 300 Irt készpénz, Vs telki állo- mánynyal, elegendő beíuvarozott famennyiség, jó lakás és konyhakert, nemkülönben gyümölcsössel alaposan vannak szervezve, miért az egyház, a haza s a magyar tanügy tekintetéből csakis legnagyobb hála-elismerés illetheti a kegyesen gondoskodó tőpásztort, ki ezen állomásokon is oly nagylelkűen biztosította a tanítók tisztes megélhetését. H. * Az ungmegyei nőegylet tánczesté- lye, a farsang első mulatsága, e hó 8-án tartatott meg a »Korona*-szálló nagytermében. Kis közönség jött ösz- sze Karnevál bemutatkozásán, hanem akik megjelentek, kedélyesen és jól mulattak Lányiék zenéje mellett. A jelen volt hölgyek névsora a következő : Balogh Istvánné, Bene Sándorné. Czibur Vilmosné, özv. Csuha Sándorné, Ducsay Dezsőné, özv. Hackel Bertalanné, Hoffmann Bé- láné, Ivántsy Lászlóim, ilger Frigvesné, Kende Paine, Kende Péterné, Kende Zsigmondné, ifj. Krausz Adoltné, Kremer Gyuláné, Lám Gyuláoé, Lehoczky Aladárné, Lehoczky Béláné, Molnár Mórné, Nehrebeczky Györgyné, Novak Endréné, Rosenblüth Leone, Szomráky Istvánné, Török Itermin grófnő, Tabódy Jenőné, özv. Varady Ká- rolyné, Bene Sári, Csuha Malva. Farkovich Ilma, Fel- földy Anna, Grumann Ilona, Ivántsy Margit, Hackel Irén, Kende Margit, Szabó Juliska, Szilágyi Berta, Török Mirianna grófnő. * Kossuth Lajos diszpolgársága. Lapunk múlt számában említettük, hogy a közönség körében mindjobban terjed a hir, hogy Kossuth Lajos még mindég nem értesittetett Ungvár város díszpolgárává történt megválasztatásáról, annál kevésbé küldetett el neki a díszpolgári oklevél. E közleményünkre vonatkozólag az »Ungvári Közlöny*-ben a következő nyilatkozat jelent meg: »Díszpolgári oklevél. Az »Ung* folyó évi jan. 7-iki számában a napi hírek rovatában »Kossuth Lajos diszpolgársága* czitn alatt azon alaptalan és roszakaratu híresztelésnek adott helyet, hogy Kossuth Lajos e város díszpolgárává történt megválasztásáról a város elöljárósága még csak nem is értesítette. Ez alaptalan híreszteléssel szemben kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy Kossuth Lajos 1889. évben e város díszpolgárává történt megválasztásáról ugyancsak 1889. év deczember hó 14-én 4194. k. i. szám alatt egy meleg hangú átirattal, melyhez a választásról szóló határozat mellékel- tetett, értesítve lett, s erről az átirathoz csatolt 68/889. számú postai feladó vevény tanúskodik. A kit az átirat s a határozat tartalma talán érdekel, azt a hivatalos órák alatt a városházán bármikor olvashatja. Eöry Elek, v. lejegyző.* Midőn a nyert felvilágosításért köszönetét mondunk, nem hallgathatjuk el azon megjegyzésünket, hogy az általunk lenyomatott »híresztelés* talán még sem annyira '»alaptalan* és »roszakaratu«, mint amilyennek Eöry Elek ur hiszi és vallja. Mert Eöry ur csak azt bizonyítja, hogy Kossuth Lajos a megválasztatásról értesit- tetett, de nem mondja egyszersmind, hogy Kossuthnak a díszpolgári oklevél is megküldetett. Így tehát az egyik része még is igaz a közönség körében Kossuth diszpol- gárságára vonatkozólag elterjedi hírnek, az I. i. : hogy Kossuth Lajosnak nem küldött a város díszpolgári oklevelet. Mis elbírálás alá esik az, hogy a város képviselőtestületének ide vonatkozó határozata úgy szól, hogy Kossuthot csak jegyzőkönyvi kivonaton kell értesíteni ; helyes volt-e a határozatot igy kimondani, nem vitatjuk, annyit azonban tudunk, hogy sehol a világon nem tesznek különbséget a díszpolgárok közt, s egy városnak sincsenek — csak Ungvárnak vannak — osztályozott, azaz „átírattak értesített és okleveles disz- po Igárai. * Karácsonyfa-ünnepély. A munkácsi e.- m. papárvaleány-ház és leánynevelő-intézet díszterme lélekemelő ünnepségnek volt színhelye e hő 5-én, pénteken, a gk. karácsony szentestéjén, ^römöt okozott ez ünnepély az intézetbelieknek, de kellemesen érintette az ez alkalomra Weinné-H.éthársy Mária intézeti (őnöknő által meghívott előkelő társasaságot is. Három karácsonyfa égő gyertyácskái jelezték a gyermekeknek a szeretet ünnepét, mely napon a jótékonyság angyala védszárnyai alá vevén az árvákat, kinek-kinek juttatott valami olyast, ami hasznos, ami gyönyörködtető; a fenyőágak nem bírták meg a sok ajándékot, melyeknek nagy részét az L alakban álló asztalokra helyezJék el. — Firczák Gyula megyés püspök, édesanyja s a püspöki udvar kíséretében pontba i 7 órakor lépett a díszterembe, mire kezdetét vette az ünnepély. A leánynövendékek énekkara Wladimir János tanitókepzö-tanár szabatos vezetése s Vaszócsik Emma intézeti tanítónő ügyes harmonium-
