Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1893-06-25 / 26. szám

Tornaversenyek.

1. Tanitóképezdében. Lapunk múlt számában már megemlékeztünk volt röviden a • tanitóképezdében 1. hó 17-én d. u. ti órakor tartott torna- és hangversenyről. Miután ma egy hete az idő előrehaladottsága miatt a képezdei ifjúságnak az ünnepély alkalmával bemutatott életrevalóságát nem méltathattuk, ezúttal szentelünk még pár sort a lefolyt ünnepélynek

Az ünnepély az intézet nyári tornahelyiségében, tehát az udvaron és a kertben tartatott szép közönség jelenlétében.

Az ünnepély első részét és fénypontját a testgyakorlat képezte. A képezdei tápintézet kosztján jó erőben, egészségben levő ifjak olyan szabatossággal, köny- nyüséggel, sőt elegancziával végezték a különböző szabad, rend-, bot- és szergyakorlafokat, hogy testi ügyességükkel, erejükkel valósággal meglepték még a szakértőket is.

De meg is kapták érte a derék ifjak jutalmukat nemcsak tapsokban és éljenekben, hanem pénzjutalmakban is.

Az intézeti tornaversenyre ugyanis gyűjtés eszközöltetett, melynek eredményéről a következő adatok állanak rendelkezésünkre: Az i. ivén (gyűjtő Papp A.) begyült 2f> írt; hozzájárultak : mltgos és ftő Firczák Gyula megyéspüspök ur 10 frt, Roskovics Ignácz 1.20 kr., Gébé Viktor 2 frt, Jakovics János 50 kr., Fejér Emánuel 1 frt, Turjay János 1 frt, ilj. Gébé Andor 1 frt, P. E. 50 kr., H. B. 1 frt, dr. Mikita Sándor 1 frt, Fundus dioecesanus 6 frt 30 kr; a 2-ik ivén (gyűjtő: Weinné Héthársy Mária) begyült 8 frt, hozzájárultak : Héthársy Mária 2 frt, Sima Gizella 1 frt, Kaminszkyné Balogh Irén 2 frt, ifj. Gébé Andor 3 frt; a 3-ik ivén (gyűjtő: Fejér Emma) begyült 13 frt 70 kr ; hozzájárultak : Popovics Miklós 2 frt, Fincicky Mihály 50 kr.. Kapeller 20 kr., Mihalkovics József 30 kr, Benedek Imre 20 kr., Pukán Jenő 1 frt, Popovics Szilárd 1 frt, Miklóssy István 1 frt, dr. Hadzsega Bazil 1 frt, özv. Hrabárné 50 kr., Beszterczey Gyula 50 kr., Suba Mihály I frt, Roskovics Ignácz 1 frt 50 kr., Nátolya An- talné 50 kr., Fejér Emma 1 frt, Brauer Zsófia 50 kr., két budapesti 50—50 krral. A tornaversenyre eszközölt gyűjtés összesen tesz 46 frt 70 krt, mely összeg tetemesen gyarapodva a verseny alkalmával adakozó urak adományai által a dr. Ivántsy László elnöklete alatt megalakult bizottság által ítéltetett oda a legkiválóbb gimnastikusoknak, névszerint a következő ifjaknak : 1. dijat és elismerő okmányt nyert: Gaganecz Viktor, dijakat nyertek még: Teszlovics Sándor, Leskó Pál, Szakmáry Antal, Biczkó Mihály, Fábián Aladár, Spenik Sándor, Tarr György, Kucsirka Bazil, Koroly András, Milly György, Mulega Emil, Bank Gyula, Terebesy József, Bácsik Fe- rencz, Bednárik Péter, Gebe András, Kizák Miklós, Sztankaninecz Péter, Tótin Mihály, Bárány Dezső, Al- másy ]Miháiy, Gsicsura András, Fetkovics János, Kovács Mihály, Lázár Gábor, Konyuscsák János, Popovics Ferencz, Demkó György, Barna Jenő, Ember János.

A tornaverseny alkalmával a következő adományok folytak be: Hódoly László főgimn. igazgató 20 korona, Tihanyi Domonkos kir. tanfelügyelő 10 korona, Lövy Mayer kereskedő 20 korona, dr. Iváncsy László 6 korona, Mocsáry Béla adótiszt egy zsebóra; a zárünnepély alkalmával Szilágyi Miklós földbirtokos 10 koronát és Gubás Emil tanuló 2 koronát adott.

A tornázás után az ifjúság hangversenye következett elismerést hozva úgy a fáradhatatlan zene- és énekkar vezető Dudinszky István tanárnak, mint a szereplő növendékeknek. — Kár, hogy a hangverseny a szabadban nem érvényesülhetett teljesen. Ha az épület fala mellett a szegletben állittatik tel az emelvény, valószínűleg kevésbbé vesznek kárba a finomabb hangárnyalatok.

Az élvezetes szép ünnepélyt a tűzijáték zárta be, melylyel Jäger Károly gyönyörködtette a közönséget.

*

2. A főgymnasiumi ifjúságnak a kedvezőtlen időjárás miatt két Ízben elhalasztott tornaversenye és majálisa végre csakugyan megtartatott folyó hó 19-én.

A napokat türelmetlenül számitgatva várta e nagy napot minden deák és sok kis nagy lány. S úgy tapasztaltuk, hogy egy sem várta hiába.

A gymnasiumi ifjúság ünnepélye belső siker tekintetében méltán sorakozik a képezdei ifjúságé mellé, külső siker dolgában pedig fölül is múlta azt.

A kivonulás reggel fél 8 órakor történt a gimnas- tika három érdemes tanárának dr. Laudon Istvánnak, Medreczky Istvánnak és Schürger Ferencznek vezetése alatt. Velük tartott az ifjúsági önképzőkör lelkes vezetője Mazuch Ede tanár és Ember János s.-tanfelügyelő.

A menet, melyet, daczára annak, hogy kettős rendekké fejlődött sorban haladt, alig lehetett belátni, valóban impozáns látványt nyújtott. El is gyönyörködött benne a közönség különösen a nagy-utczán, hol sorlalat képezett a dobszó mellett elvonuló ifjúságnak.

Odakün időbe került, mig a testgyakorlás tanárai rendbe szedték az ármádiát; de mikor e műveleten túl voltak, örülhetet a lelkűk, a minthogy öröm ragyogott az ifjúság gyakorlatait végig néző közönség szemében is. A tulajdonképeni testgyakorlást a Himnusz eléneklése előzte meg. Az ének kiválóan sikerült. A 500-at meghaladó gyermeknek és ifjúnak áldást kérő szózata nemcsak lelkesítette, de meg is hátotta a hallgatót.

A szabad gyakorlatokat Medreczky István, a

katonai szakasz gyakorlatokat pedig Laudon István tanár vezényelte. Mindkettő igen szépen sikerült; ment minden gyakorlat, mint a karikacsapás és a fegyelmezés is kitűnő volt, a mi nagy dolog, mikor 500 gyerek vezényletéről van szó. A kisszámú, de vállogatott és lelkes közönség, élén vármegyénknek minden jó és szép dolog iránt meleg érdeklődést tanúsító főispánjával, T ö- r ök József, gróffal, adózott a sikerben nyilatkozott fáradhatatlan igyekezetnek.

A játékokat elmosta az a nehány szem eső, melynek minden csepje erősen növelte a czikerei erdő felé oly hő vágygyal tekingető deák-nép aggodalmát. Szerencsére egyéb baj nem történt, minthogy a játékok bemutatása a jövő évre maradt, s mi csak egy év múlva mondhatunk Ítéletet a felől, hogy minő a gyakorlatban az az ifjúsági ünnepély, melynek javát a játékok képezik. No de bevárjuk az időt türelemmel.

Legélénkebb érdeklődést tanúsított úgy a közönség, mint a tanuló ifjúság a versenyfutások és ugrások iránt.

Az első futásban, a 100 méteres sikversenyben a két első osztály, a 150 méteres akadályversenyben a III. és IV. osztály vett részt, inig a 200 méteres akadályversenyhez csak V. és VII. osztáiyu tanulókat bo- csátattak. Érdekes volt látni mint törtettek elő előbb az apróságok, később a nagyobb fiuk buzdittatva a versenypálya két oldalán sorakozott társaik által, mig a többi közül lassankint kivált egy vezető, ki a többieket megelőzve, nagy éljenzések között elsőnek érkezett a a czélhoz. Majd a nyertesek egymás között is versenyeztek, mire a versenyfutás végett ért. Azután a távol és magas ugrás következett, melynek bevégzése után az ifjúság újra tömegben állott fél, elénekelte a Szózatot s ezzel a lélekemelő mozzanattal végeit ért az ungvári gimnáziumi ifjúság II ik helyi versenye.

Verseny után a majális színhelyére sietett az ifjúság ; délután már csak a sűrűén elszórt papírdarabok, melyekben sonkát, szalámit, túrót, sajtot csúsztattak gyöngédszivü mamák a fiuk zsebébe, jelölték a verseny helyét.

Mielőtt a majális helyére kisérnők az ifjúságot; közöljük azon lelkes ügybarátok neveit, kik adományaikkal a versenyzők jutalmazását lehetővé tették.

Adakoztak: Török József gróf, főispán egy díszes érmet és egy 20 frankos aranyat, Kende Péter alispán 6 koronát, Popovics Miklós kir. táblai biró, ki a versenybíróság elnöki tisztét viselte, és az adományokat gyűjtötte, 3 koronát, ifj. Gébé Andor 2 drb 10 frankos aranyat, Mocsáry Béla 1 díszes érmet és 1 zsebórát, Kaminszky Géza 10 koronát, Pribék Pál 10 koronát, Seidler Lipót 6 koronát, Hoffmann Béla 4 koronát, Fisch- mann Sándor 3 koronái, Bene Lajos, Csűrös Ferencz, Ember János, Fekete Vincze, Grabovszky Román, Illés Dávid, Kende Pál, Lám Sándor, Lám Gyula, Molnár Elemér, Molnár József, Molnár Mór dr., Özvegyi Ferenc dr., Petreczky János, Reismann Bertalan, Szmrecsányi Géza, Wladimir János, 2—2 koronát, Bene Sándor dr., Öszlereicher Jakab dr. és Pollacsek Miksa 1 — 1 koronát ; összesen 2 diszérem, 1 drb 20 koronás, 2 drb 10 frankos arany, 1 zsebóra és 79 koronát.

Dijakat nyerlek: 1. tődij Novoszeleczky E. 4. A. o. tan. diszérem és 20 kor. aranyat, 2. dij Hahn A 6. o. t diszérem és 10 frankos aranyat, 3. dij Deutssh E. 3. B. o. t. zsebórát, 4. dij Berzsenyi Gy. 2. A. o. t. 10 trkos aranyat és Kórba S. 4. A, o. t. 8 koronát, 5. dij Matyaczkó D. 3. B. o. t. 5 koronát, 6. dij Marossy K. 7. o. t. 5 kor., 7. dij Kovács M. 7. o t. 5 kor. 8. dij Pukán E. 6. o. t. 5 koronát és Wldimir .1. úrtól 2 koronát. Ezeken kívül Grumann B. 7. és Hrabár K. 6. o. t. dobosok és Hahn A. 7. o. t. trombitás 3—3 koronát. Továbbá Weltmann M. 7., Keszler J., Szabados M., Szolyánszky Gy., Muha I. 4. A, Pribék A , Weiszber- ger L. 4. B., Filep Gy., Lám D. és Widder P. 3. A., Koscsák 1. 3. B., Bacsinszky. Nagy K, 2. A., Frankó J., Hrabár Gy., Jaczkovtcs P. és Jakubovics A. 2. B., Bacsinszky J., Görög P. I.A., Timkó Gy. 1. B. oszt. tanulók 2—2 koronát.

A majálison nagy és szép közönség volt jelen, úgy annyira, hogy nemcsak a tánczhelyiség bizonyult szűknek (pedig Lányi ugyancsak csábítgatta a tánczra még a vénebb legényeket is,) hanem a Korona vendéglős által röktönzött nem a legolcsóbb, s nem is a legjobb csárda is.

A deák-nép kitünően érezte magát a természet ölén. Széles jókedvében sorra felemelte, s megéljenezte a tanárokat, meg az ismertebb vendégeket. Hiába akart bárki is az ezerszemü Árgosz elől elmenekülni, nem sikerült neki, még 'Józsi bácsinak» sem. A népszerűbb tanárok többször is kiállták a megtiszteltetést; többen kedélyes oldaláról fogták fel a dolgot. Egyik pl. kinyitotta az esernyőjét, a mikor olyan volt az ifjúság vállán, mint valami afrikai hatalmasság; másik egy kis bort kért, hogy igyék a saját dicsőségére ; a harmadik pedig — közkívánatra — egy jóizü és tartalmas dikczióra gyújtott, a melyet azon kezdett, hogy 'ilyen magas helyről még nem beszélt,» a miben igazsága is volt, mert az emberek válla még a Gaurizánkárnál is magasabb. Szóval az idei tornaversenyek sikerével mindenki meg lehet elégedve.

Meg vagyunk tehát elégedve mi is, mindazonáltal nem hallgathatjuk el a következő két észrevételünket:

Sajnosán tapasztaltuk, hogy a tanároknak csak egy töredéke vett részt a tulajdonképeni tornaversenyen. Az ifjúság ünnepéről egy tanárnak sem lett volna szabad hiányoznia. Mikor az iskola ünnepel, minden tanárnak ünnepelnie kell; azokat a magán-vizsgálatokat, a melyek több tanárt távol tartottak, máskor is meg lehetett volna tartani.

Másik észrevételünk a versenyfutásra vonatkozik. Az ilyen nagyon is szabad futást a jövőben tanácsos

lenne szabályszerű torna-futással váltani fel, mely a mellett, hogy a tényleges erőt és ügyességet kiemelné, győzelmét biztosítana, a végzetessé válható erőfeszítést kizárná.

1, 2, 3, 4 és 5.

Talán bizony valaki quintemót csinált? Óh még nem! De ha valaki quintemót akar csinálni, csak ezeket a számokat rakja, mert ezekkel nem egy, hanem sok ezer emberálmodik. Ha a t. olvasó most sem tudná, miről van szó, kénytelen leszek világosabban beszélni, s arra kérni a t. ez. közönséget, hogy ne törje a fejét azon. a mi lo hónapon át oly nagy fejlörést okozott a leendő honleányoknak, (tisztelet adassák a szép nemnek) valamint a jövő oszlopainak.

— Tehát a kalkulusokról van szó?

— Az ám ! — No lám, hogy én is kitudom mondani, hogy >az ám!» nemcsak Nikó Lina. — Tehát a kalkulusokról van szó.

igen is. Az l es és 2-ős az öröm forrása, a :i-as és 4-es a csendes nyárspolgári megelégedésé, az átkozott 5-ös — némely intézetben a 4 es — szivek szomoritója és holmi paedagogiai eszközök mozgásának okozója.

Isten tudná, hány leány és hány fiú elmélkedik most. a classificálás saisonjában ezen számokról! Isten a megmondhatója, mennyi nyugtalan perczet szerez egy ilyen 4-es, vagy 5-ös az ifjú nemzedéknek. De hiába ! A félreismert zsenik nagy családja soha ki nem pusztul!

A nyomdákat környékezik ilyenkor a legkiváncsibb lelkek. Sok diák szerelné, ha ilyenkor minden tinta és nyomdafesték kiszáradna. hogy ö-öst ne lásson a bizonyítványa, de bizony a tinta és festék, daczára a nagy melegnek, ném akar teljesen kiszáradni, s a 4-es vagy :>-ös csak belekerül a bizonyítványba.

Már közeledik az idő, sőt itt is van. hogy minden tanuló megkapja a kiérdemelt számot. Milyen gusztálás közt nézi egyikmásik a bizonyítványát, azt csak az élvezheti igazán, a kit diák korában a szekundák környékeztek, később pedig 4 ászt druk- kolgatott. Hogy vidul fel egyik-másik arcz. a midőn a félt 5-ös- ből 4-es stb. lett. Ennél a meglepetésnél — magamról tudom — nincs kellemesebb meglepetés a világon Ezt eltitkolni nem lehel; mert az embernek még a kis körme örvend. De hát a bánat! Az aztán csak az igazi bánat, ha a számok minden várakozás ellenére megnőnek.

Nagy dolog tehát a d'ák életében a szám, kivált ha nagyobb. Emlékszem rá. hogy diák koromban az 5-ös nagyobb tekintély volt előttem, mint a tanár Hát még a tí-os ! mert akkor- tájban ez is rémitgetett bennünket. Ha valaki (l-ost kapóit, úgy érezte magát, mintha legalább is a tüzes istennyila csapott volna belé. És némely tanár úgy szórta ezeket a menyköveket, hogy Jupiter is megirigyelhette volna tőle. Hja! tekintély Jkellett minden áron. s a ki máskép nem tudott hozzájutni, a (l-ossal segített magán. Ma már vége a »régi jó világnak,« a diák örömére, s a jó tanár megnyuglatására, a ki tudja, hogy mikor classificál, szent dolgot cselekszik : igazságot szolgáltat. fí-ns

Színház.

Vasárnap. A falu rossza népszínmű. Irta Tóth Ede. Újházy Ede első fellépteül. Mióta leszorult az ország első színpadáról a népszínmű, az e fajú legjobb termékek is csak a legritkább esetben találnak a szó igazabb értelmében vett művészi interpretálásra. A fővárosban olykor a három színház erői is össze- állanak hogy el ne felejtse a közönség egészen — mi is volt hát az a néhai való jó népszínmű egykoron ; s a vidék, no hát annak is jut azokból az ünnepi élvezetekből néha legalább mustraképen valami; midőn egyike vagy másika a nagyoknak le-le rándul s legalább egy kiszakított darabját a fényes alkotásnak magával hozva, sejtetni engedi, milyen ragyogó lehetett az egész. Ilyen ünnepi alkalomra hozta össze közönségünket Ujházy Ede — mint Gonosz Pista. Ismeri ezt az alakítást széles e hazában mindenki, hiszen egész iskolát teremtett, minden Gonosz Pista Ujházyt másolja benne, a superlativusok özönét kellene egymásra halmoznunk s e művészeti tökély halvány képét is alig sikerülne nyújtanunk azok részére, a kik nem tapsolták velünk. A többi szereplők is minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy az egész előadás a nagy mesterhez lehetőleg méltó színvonalon maradjon.

Hétfő. Pont-Biquet család, vígjáték 3 felvonásban, Irta Bisson Sándor. Ujházy Ede második vendégjátéka. Amolyan második classisba tartozó franczia vígjáték, mely ha nem lenne abba a gourmandoknak való pikkáns sauce-ba mártva, bizony rá kérdenők, hogy mit keres a színpadon ; de igy a mint van és ha Pont-Biquet vizsgáló bírót Ujházy Ede játsza, valóságos fűszeres csemege. Hiába mutatja a darab, hogy Pont-Biquet falusi ember, meg mint hogy ha túlságos nagy elmével se volna megáldva, nem hisz- szük el szerzőnek, annyira párisi ez a vén gourmand s annyira elárulja minden porczikája, hogy ott termett valamelyik caffée chantant törzsvendégei között. No és Ujházy ? Soha nem láttuk még millió árnyalattal, apró semmikkel, egy-egy arczizom megrándulásával, egy szinte önkénytelen mozdulattal, annyira variálva, úgy kifejezve tulajdonképen ezt az egyetlen mondatot „Szeretem az asszonyt ha — szép.“ Igen, de a kinek felesége van —- a mások szép asszonyát szeretni — még a franczia vígjátékok tágabb lelkiismerete szerint is bűn; Ujházy bebizonyítja, hogy nem az, legföllebb bünöcske ; már pedig mindannyiunknak meg van a maga kedvencz bünöcskéje; minek azért nagy szelet csapni — eltűrjük a ránk rovott büntetést, mint Pont-Biquet a szerző szellemes jóvoltából szombatonkint azt a kis süketséget — s azzal vége. A Pont-Biquet lelke, minden gyarló biinöcskéjével ott ült az Ujházy arczán s alig engedett rá időt, hogy boszankodjunk a ma hozzá nagyon méltatlan környezet miatt; pedig sok okunk volt rá.