Ung, 1892. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1892-12-25 / 52. szám
a bosszuállás czélzatait eláruló határozatok keserű gyümölcsöket teremnek kereskedőinknek: mesterségesen fogják növelni a szövetkezet forgalmát s talán egyesek existenhajában is kárt tehetnek. És ezt mi kereskedő osztályunk érdekében igen sajnálnék, mert hasznos polgároknak s jelentékeny társadalmi tényezőknek tudjuk őket. Kár volna a közügyre, ha utóbbi feladataik teljesítésére többé-kevésbé képtelenekké tenné őket a túlságos buzgalom. A mi becsületes szándékból eredő jó tanácsunk tehát oda irányul, hogy * aludjanak egyet« határozataikra, mielőtt alkalmazásba vennék azokat. Egy két gyengébb lelket megijeszthetnek fenyegetéseikkel; de a komoly férfiakat kettőzött erőkifejtésre sarkallják. S itt ilyenekről van szó. A küzdelem komoly s az egyedül biztos alapon, a verseny alapján lehetséges. Lépjenek erre a térre s fogadják ‘kollegájukénak a szövetkezetét, amelylyel igy békességben és tisztességben megélhetnek holtig; de ha ellenségként bánnak vele, ne panaszkodjanak majd, ha a rövidebbet találják húzni! Nincsenek jó cselédeink. Egyszáztizenkilencz szakaszos országos törvény szabályozza a cselédügyet és sújtja kihágás esetén a cselédeket; tizenhárom szakaszból álló városi szabály- rendelet szabályozza a cselédek szegődtetését, — s mégis: nincsenek jó cselédeink. A köznép gyermeke rá van utalva arra, hogy éveinek bizonyos részét szolgálatban töltse, a megélhetés kényszerűsége behozza őket falvainkból hozzánk, hogy legyen mindennapi kenyerük, s hogy összegyüjthessenek nehány garast, melyből ruházatuk költségeit fedezhessék. Ennek daczára a cselédügy városunkban, mondhatjuk az ország felső részében, oly gyenge lábon áll, hogy a dolgos, megbízható, erkölcsös és állandó cseléddel biró házak vajmi ritkák, s nap-nap mellett hallatszik a panasz.: nincsenek jó cselédeink. A cselédügy jelen állapota, a sok között, szintén félremagyarázhatlan bizonyítéka annak, hogy a törvények, szabályrendeletek, bármily szabatosan szövegez- tessenek, s bármily birság-fenyegetésekel tartalmazzanak, csupán papíron fungálva, (a megfelelő tapintattal ‘^^való alkalmazás s a szükséges ellenőrzés hiánya nélkül) mit sem érnek s az elérni óhajtott czélokal elő nem mozdítják. De a cselédügy jelen állapota bizonyíték a mellett is, hogy a cselédügy rendezésére nem elegendő §§-okba szedni a cseléd és gazda jogait és kötelességeit, hanem ezek mellett szükséges, hogy a társadalom is megtegye a maga kötelességét a jó cselédek nevelésére. A cselédek, különösen a női cselédek, kikre jelen soraink tulajdonkép vonatkoznak, a szolgálatba lépés után úgyszólván családtagokká válnak így hozza ezt j magával a szolgálat természete, melynek tartama alatt 4_ a bizalom sokoldalú nyilvánításával kell irántuk lennünk. És éppen ezért kétszeresen káros az a sajnos való, hogy cselédeink legnagyobb része megbízhatatlan, erkölcstelen. Sokat javíthatna ezen a cselédtörvény ide vonatkozó szakaszának*) a cselédtartók részérőli szigorú alkalmaztatása, úgyszintén a helynélküli cselédeknek nyilvántartása egy, de csakis egy — a szükségletnek teljesen megfelelő — megbízható közvetítő-intézet által, melynek adataiból a rendőrség a dologkerülő s példájukkal másokat is elrontó cselédekről tudomást szerezhetne, s azokkal érdemük szerint elbánhatna; de a cselédek javítása ügyében legtöbbet a közönség azon része tehet, mely a cselédek munkáját igénybe veszi. Teheti pedig ezt emberbaráli intézmények létesítése által, minők a cselédmenház és a népkonyha. Az a falusi lány, midőn 13-14 éves korában bejő a városba szolgálatot keresni, sokszor hetekig kénytelen a szabályrendeletileg tiltott, de azért mégis szép -számmal levő »zugcselédSzerzők * -nél drága pénzen lakni, s pénzéből kifogyva a * cselédszerző * által ajánlott sikamlós útra lépni. S ez a cselédek rosszaságának legelső és fő oka. Ha rendelkeznénk egy olcsó pénzen, esetleg a cselédkönyvnek biztosítéka mellett utólagos fizetésért is szállásiadé cselédmenházzal, vagy az engedélyezett s a hatóság szigorú felügyelete alatt álló cselédszerző utasítva lenne nehány szobából álló cselédlakot is tartani, hol a tájékozatlan s munkát kereső cselédek jutányosán hajlékot nyernének mindaddig, mig szolgálatba lépnek, igy a cselédek »rosszaságáénak egyik oka meg lenne szüntetve. Népkonyha volna létesítendő — (mi módon, ezt legközelebb fogjuk kifejteni) — avégböl, hogy a szolgálatnélküli cselédek szintén olcsó pénzen oly tápláló eledelekhez juthassanak, melyekért most túlságosan magas dijakat kénytelenek fizetni, s a pénznek megszerzése miatt nem épen egyenes utón járni. Ha bírnánk e két emberbaráti intézménynyel (a népkonyhára a köznép érdekében különben is szükség van) joggal mondhatnék, hogy rendelkezünk oly cseléd- nevelő-intézettel, mely cselédügyünket a javulás útjára viszi, s mely rövid idő alatt megszünteti azon fonák állapotot, hogy a cselédtartó kénytelen legyen cselédjének kedvében járni. Gondolkozzunk felette, s tegyünk ez ügyben, hogy: legyenek jó cselédeink! *) 1876. XIII t.-cz. 108. §. : azon cseléd, ki a gazda tudta és jóváhagyása nélkül az engedett időn túl gyakrabban kimarad, 2 írttól 16 írtig, ki a gazda tilalma ellenére látogatásokat elfogad, 2 frttól 10 írtig, ki a gazda engedélye nélkül valakit éjszakára befogad, 4 frttól 24 frttig terjedő pénzbírsággal vagy megfelelő (107. §.) elzárással fenyitendő. A munkácsi püspök a kath. helyi önkormányzatról.* Az ungvárvárosi gkath. hitközség e hó 11-én kül- döttségileg tisztelgett F i r c z á k Gyula püspöknél. A tisztelgésre az a körülmény adott okot, hogy a cze- ] holnyai hitközség helyi önkormányzatára vonatkozó szabályzatot közelebb hagyta jóvá a püspök. Ezt ment megköszönni a küldöttség, melyet Valkovszky Miklós esperes-lelkész, a hitközség egyházi és Popo- v i c s Miklós annak világi elnöke vezetett. A küldöttség szónoka Valkovszky esperes I volt, a ki magvas beszédben köszönte meg a püspöknek a hitközség iránt tanúsított atyai jóindulatát. A püspök igen szívesen fogadta a küldöttsé-; get és válaszában a helyi egyházi önkormányzatról szélesebb körben is figyelemre méltó nyilatkozatot tett. Mindenek előtt kifejezést adott a felett érzett örömének, hogy az ungvárvárosi hitközség jár jó példával elől a helyi önkormányzat megteremtésében. A központból kiinduló mozgalomnak nagy jelentőséget tulajdonit ; mert a tűzhely példája áldásos hatással lesz a vidékre. És neki hő vágya, hogy hatással legyen; mert a helyi egyházi önkormányzatot, különösen a g. katholikusoknál, a hitélet és haza érdekében fekvő dolognak tartja. Az önkormányzat összehozza, az egyházi közügyek szolgálatában egyesíti a papságot s a hívőket, miáltal bensőbbé, elevenebbé válik a hit, gyarapszik az erkölcs s vele a polgári jólét. így szolgálhat az autonómia Isten dicsőségére s részeseinek javára, üdvére. De előmozdítja az autonómia a haza javát is. Bemutatja a g. kath. egyház fiait a közös egyházi, hittestvéri munkában a haza többi polgárainak. Ezeknek alkalmuk lesz meggyőződni a felől, hogy ők minden tekintetben méltók polgártársaiknak, a köznek bizalmára; a mely bizalom fiaiknak benső értékük szerint való érvényesülését fogja eredményezni. S ezen érvényesülés javára lesz a hazának is, mert lehetővé teszi, hogy minden erő a maga helyén, a köz javára értékesíttessék ; melléktekintetek, tájékozatlanságból eredő téves felfogások a közélet egy terén se állják útját az igazi erő, az igazi érdem érvényesülésének. A „Gyermekbarát egyesület“ nagy napja. Folyó hó 22-én volt. Százhuszonhét tanuló gyermek számítja ünnepei közé e napot, kiket ruhával látott el az egyesület, hogy e télen is, minden akadály nélkül iskolába járhassanak ; a többi tehetősebb tanulókkal együtt részesüljenek a tanítás áldásában. Mily nemes és magasztos ezen czél, melyek szolgálatában ezen egyesület áll; átérzi azt, városunk, minden jó, szép és nemesért lelkesedni tudó közönsége, szívesen hoz áldozatot a nemes és szent ügy oltárára. Hála mindazoknak, kik ezen egyesületei támogatják Hogy milyen eredménynyel működött e»en egyesület a 1. évben arról a nagy közönséget a következőkben értesítjük. A ruhakiosztás f. hó 22-én ejtetett meg, mely alkalommal 127 tanuló valláskülönbség nélkül részesült az egyesület által jutalmazásban. A 127 közül körülbelül 40-en teljesen felruháztattak, a többi részben. A ruhakiosztást Fincziczky Mihályné (egyes elnök), Wein-Héthársy Mária (alelnök), Szomráky Istvánné (választmányi tag) urhölgyek, továbbá Tóth Kálmán pénztárnok, több tanító jelenlétében végezték és pedig délelőtt 10 órakor a savanyuvizi városrészben levő áll. iskolában, hol az Ung jobb partján lakó gyermekek gyűltek össze. Nagy volt az öröm, midőn az elnöknő kijelentette, hogy miért jött ezen hajlékba ; de ezen öröm még nagyobb lett, midőn minden gyermek megkapta azt, a mire szüksége volt. A ruhakiosztás után Kardos Ignácz, igazgató- tanító hatásos és lelkes beszédben köszönetét mondott a gyermekek és szülők nevében az elnöknőnek, mint ezen egyesület vezetőjének, buzgólkodásáért és fáradhatatlan tevékenységéért, majd a gyermekekhez fordulva figyelmezteti azokat, hogy a vett jótéteményért legyenek háladatosak és ezen háládatosság: imákban szorgalomban, jó magaviseletben és engedelmességben nyilvánuljon. Az igazgató szavai után oly lelkesen megéljenezték a nebulók az elnököt, mintha képviselő-jelölt lenne. Pedig ő már nem jelölt; de képviselő. Valóságos képviselője a humanitásnak ! Ugyancsak 22-én délután a fekete-sas-téri áll. iskolában is történt a ruhakiosztás, hol egy iskolás fiú szép szavakban üdvözölte az elnököt és a többi jelenlevőket. A kiosztás bevégeztével pedig egy iskolás leány mondott hálás köszönetét a kapott jótéteményért. Végre az elnök buzdító szavakat intézett a gyermekekhez : figyelmeztetve őket a jó magaviseletre és alázatosságra ; egyúttal megköszönve közreműködők fáradozását. Ezzel f. évi ünnepélyes ruhakiosztás végett ért. Ismét egy hatalmas éljen, gyermeki őszinte szívből jövő, szívhez szóló, vala az elnök s a vele fungáló derék hölgyek jutalma. Sokáig élvezzék egészségben e jutalmat; * Múlt számunkra megkésett. A szerk. de engedje megérniök a Gondviselés azt az időt is, midő jótetteteiket fölöslegessé teszi az általános jólét. V-i. Dalárdánk ügye. A folyó hó 8-án tartott közgyűlés által kiküldött szervezkedő bizottság serény munkásságának eredményeként üdvözölhetjük azt az értekezletet, melyet Rónay Antal elnöklete alatt folyó hó 18 án tartottak a működő tagok. A régi tagok nagy része együtt volt ezen értekezleten. A jelenlevők további közreműködésüket nrnd megígérték, a »törzskarinak uj erőkkel való felfrissítését részint magukra vállalták, részint az elnökre bízták, aki eléggé nem méltányolható ügyszeretettel e nehéz dologra is készséggel vállalkozott. A népes értekezleten különben az elnökön kívül a pártoló tagok közül Popovics Miklós, Mocsáry Béla és Zseltvay Emil voltak jelen, kik nemcsak anyagi áldozattal, de tényleges működésűkkel is előmozdítják a dalárda ügyét. Az elnök a szép számmal megjelent tagokhoz intézett buzdító szavakkal nyitotta meg az értekezletet. Kéri őket, működjenek továbbra is közre azzal a lelkesedéssel és odaadással, amelylyel a dalárda országos hírnevét megalapították ; keltsék fel ismét a helyi társadalom érdeklődését s ők viszont a társaság támogatású- ból fognak a további sikefes ténykedéshez erőt meríteni Bzilárd akarat, férfias elhatározás minden hiányt pótolni, minden bajt orvosolni fog. A személyes érintkezés úgy a vezető férfiak, mint a működő tagok részéről az egyes szakok szükségein rövid idő alatt segíteni log. Ezek előrebocsátása után kérdést intéz az elnök a megjelent működő tagokhoz, szilárd elhatározásuk-e a dalárdát lelkes közreműködésükkel fenntartani. S miután a tagok egyhangúlag igennel felelnek, a vezetésre, a karmesterre irányítja a figyelmet. Azon viszonyoknál fogva, mely a kar és karnagy között a siker érdekében lenn kell, hogy álljon, töltetlenül szükséges, hogy e két tényezőt kölcsönös bizalom, tisztelet és ragaszkodás csatolja egymáshoz. E viszony csak akkor állhat lenn a kar és karnagy közölt, ha a működő tagok legjobb meggyőződésüket követve, nyilatkoznak : kit óhajtanak az ungvári zeneértő férfiak közül karmesterükül ? Ő beszélt a dalárda legutóbbi karmesterével, Medreczky István főgymn. tanárral, aki nagy elfoglaltsága daczára is kész a vezetés tisztére, de csak abban az esetben, ha a működő tagok bizalma osztatlanul személyében összfontosul. E feltételt azért tűzi ki, mert. e nélkül sikeres tevékenységre nincs kilátása. Popovics Miklósnak Medreczky zenei képzettségét és karmesteri előnyös tulajdonait kiemelő felszólalása után a jelenlevők közakarattal abban állapodtak meg, hogy továbbra is Medreczky Istvánt kérik fel ' a kar vezetésére Az elnök a dalárda érdekében levőnek tartja, hogy a karnagy az egyes szólamokat szervezze, a tagokat a hangjuknak megfelelő szakba oszsza be s a tényleges munka megkezdését a karral egyetértöleg megállapítsa. Indítványozza, hogy a küszöbön levő ünnepek alatt ismét jöjjön össze ebből a czélból a dalárda. Az indítvány köz helyesléssel találkozván, a legközelebbi értekezlet folyó hó 28-án este 6 órakor a főgymnasium szokott helyiségében lesz, melyre a jeleidevők az újonnan belépő tagokat is szíveskedjenek majd meghívni s magukkal hozni. Popovics Miklós számba kívánja venni a jelenlegi müküdő tagok erejét szólamok szerint, hogy tudjuk, milyen irányban kell a kibővítés, a hiányok pótlása érdekében akcziót indítanunk. — Az értekezlet helyeselvén e felszólalást, megállapítja a jelenleg is működő tagokul jelentkezők és megnyerhetők névsorát. Kitűnik e névsorból az, hogy a dalárda jelenlegi működő tagjaival is akczióképes; ha pedig az előjegyzettek is mind megnyeretnek az ügynek, olyan erős lesz a kar, a milyen virágzása fénykorában volt. Ember János a dalárda végleges szervezkedésétől remélvén csak sikert, szükségesnek véli, hogy e népes értekezlet a közgyűlés előkészítését, annak megtartását szorgalmazza, esetleg tűzze ki a közgyűlés idejét. Az elnök és Popovics Miklós felszólalásai után az értekezlet e tárgy elintézését a szervezkedő bizottságra bízza. 1709. sz. Ung vármegye kir. tanfelügyelőjétől. Felhívás Ung1 vármegye néptanítóihoz. A váczi siket-néma intézet igazgatóságának folyó hó 3-án 429. sz. a. kelt megkeresésével megküldött felhívása értelmében az országos intézettel kapcsolatban rendkívüli tanfolyam van tervbe véve azon siketnéma gyermekek számára, akik a rendes tanfolyamra felvehetők nem voltak. A jelentkezők ellátás és heti 20 órai oktatás fejében 16 frt havi dijat fognak fizetni. Felhívom a címzetteket, értesitsék erről környezetükben a jobbmódu siket-néma gyermekekkel meglátogatott szüléket s igyekezzenek ókét rábírni, hogy szerencsétlen gyermekeiknek a nevelés által előlegezzék az ezeket megillető örökséget. Ungvári, 1892. december 23. Tihanyi Domonkos, kir. tanfelügyelő.
