Ung, 1888. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1888-02-05 / 6. szám

teljesen kifejlett, egyenlően kielégítheti e nemű szükségletét, a legzsengébb kortól, a testi képzett­ség legalsó fokától kezdve, egészen föl a legtisz- tesb korig s a testi képzettség elérhető legteljesb mérvéig. A tornázásnak a testi nevelésnél is alapul fektetett rendszerével a tornaegyletek szorosan odasimulnak azon társadalmi törekvésekhez, sót tényezőiként szerepelnek azon társadalmi actiónak, a mely a törvényhozás által megragadott eszme értékesítése körül kifejlik, és teljes joggal tartanak számot arra, hogy «z akaraterő teljes energiájával támogattassanak a társadalom azon tagjai részéről, kik a nemzet életműködését észlelő szellemük figyelmével kisérik. Ezek a tornaegyletek szövetségre léptek egy" mással, hogy válvetve könnyebben haladjanak Jétcéljuk felé ; és az egymás közt létrehozott egye­süléssel erőteljes kifejezésre hozzák azt az irányt, a mely felé, a társadalom e nemű szükségletének fölismertetése és kielégítése körül, a társadalmi actiónak haladnia kívánatos ; azt az irányt, a mely felé erőveszteség és az erők szétforgácsolásának megelőzése végett haladnia kell. A tornaegyletek ezen szövetsége nemzeti élet- szükségletet lát az egyesületi testgyakorlás fejlesz­tésében. Erőveszteséggel való fedezését látja e szükségletnek a tornázás rendszerével nem rokon, és tisztán sportszerű testgyakorlás-nemek körül való idő előtti csoportosulásban és azért mindent elkövetendőnek tart arra, hogy a társadalom „e 1 s ő szükségle t“-e mindenütt a társadalom kisebb töredékének e nemű „kedvtelési szük­ség 1 e t“-e előtt elégittessék ki. A társadalom szellemi tökéje az, a mely a testgyakorlásban egyrészről védelmét, más részről gyarapodását keresi. A szellemi fegyverekkel való kizárólagos és egyoldalú küz delem az, a mely a szellemmel szorosan összefűzött anyagot, és ezzel együtt a szellem erejét legha­marabb kimeríti : és azért főleg a szellem munkásai azok, kiket munkaerejük főn tartása, fokozása a rendszeres testgyakorlás áldására, és jótéteményére a legsürgősebben utal. Ók azok, kik az egyesületi testgyakorlásban rejlő s kön nyen hozzáférhető erőfor-j rást legelőbb fölkutatni, azt körüknek megnyitni $ az „egyén“ erejében a nemzet, a haza erejét keresni megművelni, a fölismert közszükségletre rámutátni * a nagyszabású gondolat tőkéjét a közélet szük­ségleteibe hasznosan befektetni hivatva vannak. Ók tudják, hogy a népek mérkőzésében az „egyén“ képességei döntenek, akár a harctéren történjék az, akár az élet békés versenyeinek kiizdterén. A mérkőzés pedig mindennapos ! És e mérkőzésben mindig az erősebbé a pálma a gyöngébbé a tanulság, a melyet az egyenlőtlen küzdelemből levon. Erre a mérkőzésre sohasem elég- korai, de sohasem késő a fölkészülés. És ennek a készülődés­nek a vezetésére is ,izok vannak hivatva, a kik már tudják, hogy nem a pillanatnyi elhatározás, nem a rövid erőfeszítés, hanem a kitartó munkás- j ság s az elhatározás ereje eredményezik a sikert. A nemzet elhatározását az egyén elhatározá­sának kell e téren is követnie ; elülazokévalakiknek intelligenciájától a társadalom zöme mindig elvárja, hogy példával járjon előtte. Alakítsuk meg a tornaegyleteket mindenütt a hol a tanintézetek tornatermei ifjú egyesületek működésének megkezdésére könnyen hozzáférhető teret s eszközöket kínálnak ; és szereljük föl isko- j Iáinkat — melyekben a törvény húsz év előtti rendelkezése dacára még ma is hiányoznak — a testi nevelés által kívánt, és korántsem költséges eszközökkel és tornatermekkel. Az előbbit az eszme egy-egy nemzet erkölcsi és anyagi diadalaira való hivatkozással, az utóbbit az eszme nyoxián indult törvény is parancsolja. A haza, és egyéniségünk jólléte egyaránt, és sürgősen kívánja, hogy hazaszerte tömegesen indul­janak meg azon az utón, a melyen már is haladnunk kellene, hogy bármely nagyobb mérkőzés készen találjon ; az élet békés versenyeiben pedig az éberebb által túl ne haladtassunk ! Különfélék, * Nyilvános számadás. A kórház javára rendezett táucestély eredménye: A bevétel 1., beléptijegyek árá­ból : 537 ft. Feiülfizetésekből 136 ft 50 kr., összes be vétel 674 írt 50 kr. Felülfizettek, Gróf Török Napoleon 10 írt, Pásztélyi Kovács János püspök 10 írt, Hodoly László 10 írt, Gelsei Guttmann Aladár 10 írt, Wein Hóthársy Mária 8 frt, Lehocky Béla 5 frt, gróf' Dreux Bréze Eduard 5 frt, Az ungvári VII. oszt. gymn. ta­nulók 7 írt, Gróf Török József 5 frt, Telendy Antal 5 frt, Hoffmann Béla 5 frt, Philipovits Herman 5 frt, Főt. Roskovics Ignác 4 frt, Lám Sándor 4 frt, Bradáes Gyula 3 frt, Báró Vécsey Alajos 3 frt, Köröskényi Elek 3 frt, Török Aladár 3 frt, Főt. Fircák Gyula 2 frt 50 kr.. Royké Béla 2 frt, Köröskényi Béla 2 frt, He- verdle Ferenc 2 frt, Klein József 2 frt, Kende Péter 2 frt, Gnttmauu Salamon 2 frt, Pollák Jakab 2 frt, Weinberger Mór vaskereskedő 2 frt. Főt. Dr. Mikita Sándor 2 frt, ungvári tanító képezdei tápintézet 2 frt, Bornemissza Zoltán 2 frt, Csonka Béla 2 frt, Ózv, Orosz Andrásné 2 frt, Mágocsi Ditz 8and«r 1 frt, Eoth Herman 1 frt, Stahlberger Mór 1 frt, Szepesy Géza, 1 írt. Az összes kiadás tett. 299 frt 19 krt, ezt levonva az összes bevételből 674 frt 50 krból, marad tiszta jövedelem 375 frt 31 kr. A fenti kegyadományokat hálásan megköszöni a szenvedő emberiség nevében a rendezőség. * Pótvásár. Ungvárvárosának a nm. földmiv ipar és kereskedelmi Miniszter 1888-ik évi februárhó 13—14-ére egy országos pót vásár tartását enge­délyezte. A volt vásárbérlők a múlt évben, mikor az esőzések miatt egy vásárunk még olyan népes sem volt, mint az ezidei Pálvásár, minden indo­kolás dacára sem voltak képesek ily pótvásárt kieszközölni s ime az uj bérlő tiz nap alatt meg­szerezte magának az engedélyt. Hol van itt a méltányosság alapja ? * Ház eladás. A Wycalkovszky Cyrill-féle há­zat, mint halljuk, e napokban tulajdonosa eladta Hoffmann Béla gyógyszerész apósának, Guttman Ignác budapesti lakosnak. A volt tulajdonos ek- 'ként végképen megszűnt városunk polgára lenni. * Az ungvári kereskedelmi és iparbank az ung- megyei nőegylet részére 30 ftot adományozott, melyért a nőegylet nevében hálás köszönetét nyil­vánítja. Farkas Ferenc nöegyleti titkár. * Urakra- és nőkre egyaránt érdekes azon kö­rülmény, hogy Mocsáry Géza úr közbenjárásának sikerült egy előkelő csehországi puskamüves csa­ládnak egyik fiát Cakel József puskamüvest váró. sunk báni letelepedésre bírni, ki mint ügyes pus. kamüves, és géplakatos minden a cél- s vadászfegy_ verek nemébe vágó uj munkát, és igazitásokat valamint bármely rendszerű varrógépeket ügye, sen, pontosan és olcsón javít ; ajánljuk a közön, ség figyelmébe. Lakik a bozosi és kaposi utcák sarkán. * Időjárásunk nem enged a nagy hidegből. A múlt heti enyhe napokra ismét 12 fokú hideg állt be, a hó pedig nem hogy fogyna, hanem szaporodik, mert majd minden nap esik. * Táncestély. Az ungmegyei nagy. bereznai járás körjegyzői kara f. hó 2-ikán, N. Bereznán a vendéglő nagy termében az országos jegyzői árvaház javára pompásan sikerült zártkörű tánces- télyf. rendezett. A vidék intelligentiája nagy szám­mal gyűlt egybe. A vig kedély egynél sem hiány­zott. A vendéglős olcsón jó és Ízletes ételek és italokról gondoskodott, a jó kiszolgálat részé­ről nem hiányzott. A táncterem elég csinosan volt dekorálva. A hölgyek és férfiak közül számosán voltak tánckészen, a kiknek a táncban rövidségük nem volt. E mulatságot fényes sikerében az általános közszeretetben és tiszteletben álló Fábry Géza ur, sztavnai körjegyző és posta­mester emelte, aki a maga részéről nem kiméit semmi nemű fáradtságot, hanem egész buzgalom* * mai oda hatni iparkodott, hogy a várakozásnak mél- tólag megfeleljen. Tagadhatatlan is, hogy a finom és tapintatos eljárásában mindenütt kitűnt az ö figyelmes ébersége, különösen a tánc és zenére Az ,,ü]NX3ru tárcája. A sugallásról.*) — 0r. Weiszberg Zsigmond ól. — Mintha hallanám, hogy kérdezik : mi az ? mi­féle fán terem az a „sugallás“ ? ! Hát kérem, méltóz- tassék csak Babos Kálmán „magyarázó szótár“-át segítségül venni és ott megtalálhatják, hogy “su- gallás“ nem egyéb, mint „suggestio“ és hogy „suggerálüi“ annyit tesz, mint „sugallaai.“ Ha most a lapok napi újdonságai közt azt találják olvasni: „Ez nem egyéb, mint egy suggeralt cselekmény“, vagy pedig: „Suggestio befolyása alatt történt“, ezentúl már tudni fogják, mi körül forog a szó ; lényeget pedig a következőben ismer­tethetem. A lélektan, mint tapaszta ati tudomány sze­rint, köztudomású dolog, hogy egy képzet előidézéséhez, az érzéki behatás múlhatatlanul szük­séges. Minden, érzéki behatás folytán létrejött képzetnek, az agy molekuláknak, vagyis egytaste- cseknek bizonyos mozgása feiel meg. Az agy mo­lekulák e mozgásai alkotják a gondolat anyagi subsirátumát, vagyis tárgyát. Valamint a húr érintés által rezgésbe és rezgés folytán hang­zásba hozatik, hasonlókép az egyes agymolekulák is, ama behatások folytán, melyeket az érzékidegek az agyáliománynyal közvetítenek, hasonló moz­gásba hozatnak. E mozgásból ered aztán amaz akarat-inditás (impulsus), mely a megfe* lalő mozgató idegeket hozza tevékenységbe. , A lélektan értelmében már mcst képzelhető hogy az akarat átviteléről is lehessen szó azaz, hogy egy akaratét ős egyén saját akarati m- pulsusait úgy vigye át egy másik, nálánál gyen­gébb egyénre, hogy ez utóbbi amannak értelmében *) T. barátunk és munkatársnak a kitűnő tanúim»­*70t, a tárgy újdonsága, érdakasségo «9 idíiserüség» miatt. t. «basáink figy«lm«bs ajánljuk. Sitrk. mozogjon és cselekedjék ; és ezen akaratátvitelt a lélektan sugallásnak vagy suggestiónak nevezi. Ha most egy „suggerált eseményéről van valahol említés, ezt nem úgy kell képzelnünk, mintha az élő szóval, vagyis rábeszélés folytán történt volna; hanem sugallani annyit tesz, mint valakit valami cselekményre oly módon ösztönözni, hogy az ille­tőben oly akarat ébresztetek, mintha az saját tulajdona volna és olyannak is képzelné. Azért is a suggerált akaratnyilvánítások —* látszó- — semmiféle kényszer bélyegét nem hordják magukon; mert az illetők, a nélkül, hogy csak gyanítanák is, idegen akaratnak pontos teljesítői I Noha a lélektanra hivatkoztunk, mégis joggal kérdezhetik, hogy a tudomány alapján meg is okol­ható-e ez az akaratátvitel, vagy az egész csak egy, a laikus világnak szóló, elmés hypothezis ? vagy talán még az sem, hanem csak merő koholmány ? 1 Mire azt feleljük, hogy a tudomány előtt már régen címzetes ez a teljes akaratlanság ál­lapota, egyidejűleg egy idegen akaiat nein sejtett kormánya alatt. Legszembeötlőbben jelentkezik az, az u. n, hypnotizált vagyis mesterséges álomba ejtett em­bereknek Emlékezzünk csak vissza azokra a nyil­vános mutatványokra, melyek annak idején oly élénken foglalkoztatták a közvéleményt; a mikor egy bizonyos Hansen nevű spiritista, mesterséges álomba ejtett, vagyis hypnotizált embereket saját akarata szerint arra kény szeritett, hogy teszem : nyers burgonyát valódi csemegeként, mint valami jóizü narancsot vagy ananászt egyenek meg; szóval: a fentebb mondottak értelmében, idegen, ismeretlen emberekre saját akaratát vitte át, vagyis saját akarata alá hódította őket. Mind­azok a mutatványok azonban azt is kiderítették, hogy csak oly egyénekre birt hatni, kik szemláto­mást gyenge testalkatuak és kóros idegzetüek, szóval arra mir külsőleg is deponálva voltak. Azonban a közéletben rendszerint még oly esetek is fordulnak elő, melyekben egy szán­dékos sugallásról, á la Hansen, tervszerű, előre kiszámított akarat-átvitelről nem lehet szó; hogyan értelmezzük azokat ? Hát egyszerűen ama lélektani tapasztalat alapján, hogy nem minden agytestecsnek vanaak ama sajátságos mozgásai, melyekről fentebb mondtuk, hogy azok képezik a gondolat anyagi tárgyát. Ugyanis az emberi agynak nincsenek veleszületett képzetei; és minthogy ezek csak érzéki behatások folytán keletkeznek, világos, hogy annáL tökéletesebbek, minél fejlettebbek az érzéki szervek, és viszont annál hiányosabbak, minél gyengébbek ezek. Az élet folyamán ugyanis nevelés és oktatás egy különben rendesen fejlődő agyat, bizonyos mennyiségű, tervszerűen rendezett képzetek összegével látnak el, melyek agytestecsei mozgásainak is, bizonyos folytonosságot és szabá­lyosságot kölcsönöznek; de — magától értetik — hogy e folytonosság és szabályosság foka, különböző embereknél különböző; és e szerint az az önállóság is, mely amazokon alapul és újabb, percnyi beha­tásoktól egészen független, egyes emberek szerint, vagyis emberekként változik is; annyira, hogy valóban önálló gondolkodású és akaratú emberekre, csak. ritkán akadhatni. A nagy többség az ellen­kezőre vall, oly annyira, hogy egy idegen erős behatás, vagy péld , vagy előkép képes nála olyan képzeteket és akarat-inditásokat előidézni, melyekre saját egyéniségök egyáltalán képtelen lett volna, abból az okból, mert, amint már fentebb mondtuk, nem rendelkeznek saját agytestecseiknek ama bi­zonyos mozgásaival, melyek a gondolat anyagi tárgyai; kénytelenek tehát idegen akarat szerint cselekedni, idegen gondolatokkal beérni, szóval idegen észjárás szerint, mások tetteit utá­nozni. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom