Ung, 1886. január-május (24. évfolyam, 1-20. szám)
1886-03-07 / 10. szám
6. Az iskolák állapota. A megye tér ü-j létén 250 iskola van 244 tanítóval és pedig: állami 21; községi 20; rkath. 32; gkath. 119; helvét- hitv. 33 ; mózes val. 1. és 4 engedélyezett magán iskola. A tanköteles gyermekek száma 22435; ezekből iskoláb' járt 16272; iskolába nem járt 6163. 7. Rendőrség. A személy és vagyonbiztonságot tekintve előfordult 2 gyilkosság, 2 emberölés, 2 rablás, 3 gyújtogatás, 60 lopás, ezeken kívül Ungvárváros rendőrkapitánya többféle kihá* gások és vétségek elkövetése miatt 375 egyént tartóztatott le, s ezek közül 18 a fenyitő bíróságnak adatott át. Felsorolja a jelentés a múlt évi ujon- cozás e r e d'ra é n y é t, mely szerint az e megyére kivetett hadjutalékra adatott 253 újonc, hátralékban maradt 182 újonc és 44 póttartalékos; 1 hadköteles a honvédséghez soroztai ott be. A közigazgatási ügykezelés és tévé kenységi kimutatásból arról győződhetett meg a bizottság, hogy majd mindenik hivatali szakma túl van terhelve. Végül az egyleteket és i n t é ze te ke t említi fel s a kivándorlási ügyre vonatkozó részében a jelentésnek arról értesít, hogy a múlt évben Amerikába szóló 13 útlevél adatott ki. hogy a már készletben lévő kézirat bemutatási esetén, szerzőnek 200 forintig terjedő összeget előlegezzen. Az utazó ügynökök. Megütközéssel olvastuk mindnyájan a „Pester Lloyd“ f. évi 61. számában valami kereskedelmi ügynök epéskedését, melyben Ungvár és Munkács városok kereskedőit átalában meggyalázó hangon sértegeti, de különösen, hogy a kereskedők közt lábra kapott bukásokat az ügyvédek előkészítenék s azoknál mint hitelezők és foglaltatok is szerepelnek. Bár minő oldalról vizsgáljuk is a kereskedők üzleti életét, egy kétségtelenül áll, hogy kereskedőink üzleti életében a kereskedelmi ügynökök, mint házalók, ép oly szerepet visznek, mint a növény világban a pusztító rovarok. Valamennyi kereskedő szerencsétlensége ott kezdődik, ahol egy utazó ügynök átlépte a küszöbét, mert az ily ügynökök addig, mig nálok s közvetitésök mellett, —- a miből nekik nagy percentjük van. — megrendelést nem tesz a kereskedő, el nem távoznak; e e megrendelés pedig olyan mint az uzsora pénz, nem annyi, a mennyi a váltón írva van, és soha sem lehet kifizetni. Az ily kifakadásnak szerintünk nincs alapja és nagy merészségnek tartjuk az illetőtől, hogy mérgében az ügyvédi testületet is sértegeti, mert az egyátalán nincs kizárva, hogy ha van olyan ügyvéd, aki kölcsön adhat egy kereskedőnek, attól pénzét ne legyen joga vissza követelni és a birói közbenjárást mellőzze akkor, midőn mások az adós vagyonát zár alá veszik. Az illető hírlapi nyilatkozat tehát ránk nézve minden tekintetben meggyalázó, mert úgy van városunk feltüntetve, mintha csak itt történnének bukások a kereskedők közt, holott tudjuk és a hírlapok minden nap registrálják, hogy ez igy megy nagy Magyarország minden városában; igy megy ez Austriában is. És a cikkező ügynök bizonyára más városban is tapasztalt olyan dolgokat I mint Ungvárt és Munkácson, s hogy mégis csupán rank öntötte ki mérgét, annak a fentebbiek szerint ; személyes vonatkozás lehetett egyedüli oka. Nem osztozunk ennél fog vájj az „Ungvári Közlöny“!, laptársunk abbeli nézetében, hogy az utazó ügynök személyes sérelmét magáévá teve, talán még vastagabban színez és tényeket I emleget átalanossagban, de meg nem nevezi azokat, mert ha megnevezné, bizonyosan hamisaknak bízón yulnának. — A megyei közmunka-erő a kir. épi. tészeti hivatal tervezete szerint osztatott fel; U n g- vár városra nézve kimondatott, hogy megyei közmunkáját megváltani tartozik, a befolyt váltsági összeg a városon átvonuló megyei útszakaszokra lesz fordítandó ; határozatilag kimondatott to vábbá, hogy az ungvári és szobránci járásban a felénél nagyobb mérvű megyeij közmunka meg nem váltható azon okból, mert a váltsági egységár egy napi munka-eredménynyel nincsen arányban. Felolvastatott az állandó választmány véle. mény e Mészáros Károly nak „Ungmegy e monographiája“ elkészítése, megbiráltatása s kiadása tárgyában benyújtott kérvényére, melyhez a „Magyar Történelmi Társulat“ bírálatát is mellé, kelé; az állandó vál. véleménye folytán határozatilag kimondatott, hogy a törvényhatósági bizottság a megye monographiájának elkészítését s kiadását melegen óhajtja s a mű kiállítása, valamint a szerző díjazása iránt annak idején intézkedni fog. Felhivatott azonban a szerző, hogy a bírálatban jelzett hiányok pótlásáról gondoskodjék. S a menynyiben a régibb korszakra vonatkozó adatok beszerzése költekezéssel járna, megbizatott az alispán, A félre vezetett kereskedő megkapja aztán a feliben kifizetett rósz és állott portékát s ott hever boltjában évekig, mert nem adhat túl rajta, de azért három hóról három hóra, vagy féléven- kint fizeti érte a 8°/0-et, még pedig ha nincs pénze készletben, kénytelen azt a helybeli pénzintézetektől felvenni s ha már itt kifogyott a hitelből, ma- j gán utón szerzett kölcsön pénzzel. Természetes, hogy egy pár év múlva a nagy kereskedő árui-: nak értékét megkapja, a még fedezetlenül maradt - követelésére nem nagy súlyt fektet. Az utazó ügynökök azonban a bukásoknál | is követelik a maguk rebachját. Rendesen lejönnek az árverésekre és ott addig hetvenkednek a cég védelme alatt, mig a megkínzott kereskedő; vagy családja ismét kiegyezik vele, rendszerint 50—6o#/0-re s ekkor a cég ismét huzza tovább a kamatokat, sőt némi törlesztést is bevon. Történik azonban, hogy az utazó ügynök el- j számitja magát s nagyobb hitelt nyittat megren-: delőjének a cégnél, mifi'T'kellene, ekkor elő áll az az eset, mely a fentebbi hírlapban panaszoltatik,! hogy az ügynök a kilátásban volt nyeremény el-: vesztése miatt kifakad kereskedőkre és ügyvédekre.' A kereskedelmi világ mai nap ép úgy szenved, mint a birtokos osztály, mint az iparos. Ha a földbirtokos beszünteti fizetését s ingatlanát elárverezik, senkinek nem jut eszébe ezért a pert vezető ügyvédet pellengérezui, mert hát az ügyvéd és biró végzi hivatalos teendőit; de ha valamely kereskedő képtelen fizetési kötelezettségeinek eleget tenni s foglalás alá kerül, már akkor az ügyvéd, aki ott szerepel, megrovatik. A fenntebb vázolt körülmények pedig a kereskedőt kényszerítik, hogy hitelezőivel egyezkedjék. És ha jól körül tekintünk még Ungvárt a kereskedők, bizonyosan megterhel- tetésükkel is, húzzák az igát; hogy meddig, az a körülményektől függ. De hogy a mai kereskedelmi és gazdasági válság közepette még ennyire is képesek, az valóban bámulatos. Ne ítéljünk tehát oly hirtelen és felületesen egy utazó ügynök szava után, mert ez eredhet rósz akatatból, sértett önérdekből is, ily alapon pedig egyes osztályok vagy egyének tettei fölött jogos ítéletét nem mondhatunk. Az „1 TIN Gr“ tárcája. Az én Ilonám. (Folytatás.) E jelenet után vagy egy évvel, egy jellemes komoly, mély tudományu férfiú, Sárhidi Hugó doctor vezette oltárhoz. Soha asszony nemesebben be nem töltötte hiva-, tását. Férje mint a B . . . fürdőnek orvosa, a fürdő,; évad alatt e festői szépségű fürdőn tartózkodott. Oda is követé. Nem szakadhatott el tőle e nehány hónapra se, szerette. Szeretete a nagyra becsülésen alapult. Mindig leveleztünk, onnan is irt. A többi között Írja egyszer. „Képzeld, Gusztáv itt van. Meg- j törve, betegen, nyomorultan. Csak árnyéka a múltnak. Igen szenved. S úgy látszik nincs ki türhe-! tővé tenné fájdalmait. Neje egy érzéketlen, ingerült, köznapi teremtés, ki dacára férje aggasztó betegségének, egész kedvteléssel mutogatja a sétányokon diszes, de minden Ízlés nélküli toilletejeit, (Úgy látszik nekem meg nem bocsáthatja, hogy férje egykor engem szeretett, hiszen látásomra oly furcsán forgatja savó szinü kicsiny szemeit. Vagy tán most is féltékeny még? képzelem mennyi keserűséget szerezhetett ez önző féltékenység-, ez egykor oly szép férfiúnak) a helyett hogy minden percét beteg férjének szentelné. Óh mint sajnálom én ez embert. Oly gyöngéd szeretnék lenni hozzá, úgy eltudnám vigasztalni, szórakoztatni, de fél tőlem, mindig elkerül. „A hűtlenek úgy félnek a megcsalt kedvesükkel való találkozástól mint a bünöa a törvény hatalmától.“ Pedig én rég megbocsátottam neki. Hiszen álom volt csupán .... Óh mint sajnálom őt. Már ezerszer vissza vontam azon őrült pillanatban ajkaimon kicsúszott átkot. Lásd mily jó az isten. Mily hő kárpótlást adott egykori szenvedéseimért lelkem jó férjemben, ki iránt szeretetem az imádásig fokozódott. S még is Rózsa, látva e másik nyomorúságát, oly fájó érzés kél szivemben. Hátha még- vád is nyomja miattam szivét t szeretném értésére adni bocsánatomat, hogy nem haragszom reá. De hogyan is tegyem én azt? gondoltam valamit: engem a poésis a komoly hivatás között rég cserben hagyott. De a te fellengző idealismusodtól minden teli . írj egy verset, melyben egykori lángszerelmem, csalódásom, fájdal, mam, s a jelen megbocsátás is meg legyen énekelve és küld ide.“ És én, fontoskodó arccal leemeltem szegre1 akasztott szakgatott huru lantomat, hajam költői j módon fölborzositám, szemöldömet fölvontam, s mi- j után előbb Apollóhoz fohászkodtam volna ihletért,! kitoldtam földtani rajta a húrokat, s pengetni kéz-; dém. A kicsalt hangoknak fájó nyögéseit lekottáz-; jva, s „Viszont láttalak“ címmel ellátva, útnak indi-: j tottam B . . . fürdő felé. Ilona ezt irá válaszul. „Ott ült a fenyvesek alatt, sápadtan, elgyötör- - ve (a fenyvesek gyógyító levegője úgy látszik reá többé nem lehet gyógyhatással,) közeledésemre arca kigyult, kínos mozdulatot tett, s a földre nézett. Hozzá ültem, reá néztem lehető szeretetteljesen. El voltunk fogúivá, pár percig némán ültünk. Ki tudja miről gondolkodott? Megszólaltam, gyöngéden, majdnem dédelgetőn. Hosszan reám nézett s elforditá fejét mintegy eltitkolni akarva a szemeibe lopózott könyüt. Szivemben mély részvéttel fölállottam. Önkénytelenül megsimitám homlokát, s’meg- feledkezve a jelenről, helyzetemről, kedvesemnek nevezém, s vigasztaltam őt. Hiszen szivem tel ve volt iránta részvéttel. Vigasztaltam hévvel, ékesszólóan, s ez igen jól esett neki. Látszott rajta, hogy a gyöngéd vigaszt nélkülözni kénytelen. — „Megbocsát“ ? — kérdó reszketeg hangon — „Régen megbocsátottam“ válaszoltam. — „Boldog“ — — „Teljesen boldog vagyok, férjemet szeretem.“ E vallomásomra arca eltorzult a benső folin- dulástól, szemeiben mintha féltékeny, mintha irigy lett volna, oly különös vad fény támadt. Soha megcsalt kedves több elégtételt nem kapott sértett büszkeségéért, megvetett szerelméért, mint e pillanatban én; de erre nekem nincs szükségem.) Ekkor átadtam neki a verset, melyet előbb lemásoltam (óh Rózsa, miként tudtad igy sajátoddá tenni érzelmeimet?) Elkezdte olvasni. Óh láttad volna ez arcot- dúlt halvány volt, remegett minden izma, kebléből kínos sóhajok törtek ki, végre megragadá kezemet, hálásan a szemembe nézett. „Bocsánat a múltért, bocsánat jó angyalom! — megvették telkemet! — Ki kelle térnem földi mennyországom elől!“ s zokogott mint a gyermek. E tettemmel érzem, hogy vétettem férjem ellen, de ez legyen első, s utolsó vétkem. Azontúl mindig kérésé társaságomat. Oly boldognak látszott lenni körömben, oly ; busna’ ha távoznia kellett. Már elutazott szegény! betegebben mint mi- ; dön ide érkezett.“ £ * * Hódolat a mélyen érző nőnek, a minta hit- - vésnék I őszinte szerencse kívánat harmadik fiához az anyjának s üdv a honleánynak, a kitűnő barátnőnek Honának 1 — a távolból. Httvassy Rfasa. (Vége)
