Ung, 1886. január-május (24. évfolyam, 1-20. szám)

1886-02-28 / 9. szám

XXIV. ÉVFOLYAM,________ Ungvár 1886. vasárnap, február 28.

9. SZÁ.M.

Megyeien:

M1NDKN VASÁRNA.P.

A szerkesztőhöz intézendő miDden közlemény, mely a lap irodaimi részét illeti. Levelek osak bér- menteeen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, na nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak

Kiadó-hivatal:

Pollaoaek Miksa könyvnyomdája

Főmunkatárs :

BÁNÓCY FERENC.

VEGYESTARTaLMU HETILAP,

üngmegy e hivatalos közlönye.

Előfizetési feltételek :

Egy évre

....................4 frt - 9

Félévre

.........................2 „ — H

Negyed évre . ... 1 „ — 3 Egyes szám ára 10 krajozár. :

Hirdetések:

Bzintugy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Uiievár, PollaoReh M. könyvnyomdájába küldendők.

NTyilUérsoronkérit 20 kr. Felelős szerkesztő:

FINCICKY MIHÁLY.

Tájékozásul a lakárti iskoiaügyre vonatkozólag.

E soraim megírására az adott okot, hogy az „Ungvári Közlöny“ ez idei 6-ik számában a lakárti iskoláról „egy tanügyi barát“ aláírásával egy közlemény jelent meg, melyben a lakárti gk iskola állapotát úgy a múltra, mint a jelenre nézve, szép rózsaszínben tünteti föl, és a midőn azt teszi, megtámadja személyemet, mintha csak kiszámolta volna ajmaga és pártfogása alá vett iskolája részére „Ca- lumniare audacter, semper aliquid haeret“ 1

No de se baj! Ám lássuk azon „egy tanügyi barátinak mennyiben van igaza, ki igen feszegeti az igazságosságot és kérkedik igazság szereteté- vel; ki személyeskedésből kiindulva saját lakárti gk. iskoláját mint non plus ultrát feltünteti.

Lakárton, az eőri oldalon, mintegy 25 évvel ezelőtt a rk. és gk. hívek közösen szereztek belsőséget és közösen építettek iskola és tanító lakot. Minthogy pedig helyben gk. lelkész volt és van, az iskola felügyelet, a tanító kineveztetése a munkácsi egyházmegyei hatóság által gyakoroltatott 20—25 év óta, de jobban mondva az én itteni lelkészkedésem 19-ik éve óta amint láttam, és erről meggyőződött több ízben úgy a kir. tanfelügyelőség, mint a kaposi járás szolgabirája, hogy ezen iskola nem felel meg céljának, nem felelt meg a törvény parancsának; felszólaltam tehát, miszerint a két szertartást követő hívek gyermekeinek száma lévén 130—150 évenkint, hova helyezzük el, midőn az iskolaterem alig képes 30—40 tanoncot befogadni ? Felszólaltam, hogy a gyermekek magyarul alig keveset vagy épen semmit nem tanainak. Felszólaltam, hogy a tanitó minden évben változván, rosszul jellemzi az iskola felügyeletét és igazgatását ! Felszólaltam, hogy annyi iskolás gyermeket egy tanitó a törvény értelmében nem taníthat, nem képes tanítani.

„Nem kell háborgatni a békét“. Ez volt az egyedüli válasz az iskolaigazgatótól.

Mindezek után, az eddigi állapotokkal szaki tani kellett, ez állapot pedig tartott 1885 év október haváig.

Hát kérdem az „egy tanügyi barát“ urat, mit nyertek a lakártiak eddigi közös iskolájuk által ? avagy mivel dicsőítheti a múltra nézve a lakárti közös iskolát ? . . . talán van tanult és iskolázott népe ? Hány lakos, hány ember, vagy ifjú képes magyarul irni, olvasni vagy beszélni, de legalább csak oroszul tudná nevét leirni ? ! . . Ah a szellemi miveltségi állapotot, amint eddig volt, jobb nem említeni! oly elhagyatott, tudatlan, műveletlen nép, nincs több e vidéken, mint a lakárti nép és azt az állapotot nem én mondom, az összes hívek bátran állítják, csak is az ön gk. lakárti iskolájának köszönhetni. Ezen állítás sem nem tévedés, annál kevésbé hazugság.

És e siralmas állapotok indították híveimet azon nehéz elhatározásra, hogy a felsőbbségtől állami iskolát kérjünk. Legalább ez által e tót vidéken az állameszme terjesztetnék. Hisz nem a fúr. frngos humanismus szól belőlünk, de az igazságosság és méltányosság érzete, midőn állítjuk : az állam állitson és tartson iskolát, mert a lakárti nép szegényt . . . És ezt nem lehet hazugságnak állítani, avagy nem tudja hányszor érte rövid évek alatt elemi csapás ? Hát felejti ön, hányszor lett Lakárt innenső része a lángok martaléka?Hát nem olvasta mennyi egyenes állami adóval s más illetékkel van hátrá- lékban ? !*) És ez nem lenne, ha szegény nem vol*) Bizony nem több az mint eeyenes adóban 4172 frt 22 ‘/a kr, illetékben : 3055 frt 35 kr, összesen 7227 frt 571/* kr.

na . . . már ez elegendő ok arra nézve, hogy ott állami iskolát létesítsünk ; a r. k. nép szegény, de a gk. hivek között, többen vannak, kik velünk együtt inkább óhajtják az ál'am áldozatát elfogadhatónak, és igy részesülni a népnevelés malaszt- jában, mint örökösen evickélni saját iskolájuk fön- tartásával. Mert mit várjanak olyan iskolától, amelynek egyik tanítója vadászattal, a másik petroleum kereskedéssel foglalkozik inkább mint tanítással. A harmadik tanitó alig várja az esteli fonóká- kat?! . . Ez tagadhatatlan tény, pedig a tanitó fizetése nem az utolsó osztályba tartozik, hisz elismeri ezt az „egy tanügyi barát“ ur is, mert erősen hangsúlyozza, hogy a lakárti nép nem szegény ! Látják a mindkét szertartása kath. hivek, hogy az állami iskola felállításával, nem nehezülhet újabb teher vállaikra, mert tudják, hogy az 5% iskolai adó által mégis csak kevesebbe fog kerülni egy gyermek iskoláztatása az álllami iskolában, mint eddig az önök iskolájánál, a hol csak tandíj tejében 2 for. követeltetett minden rk. szülőtől, holott a tanitó fizetéséhez pénzben, terményben csak úgy és oly arányban járultak mint a gk. hivek.

Ezek után következtetheti „tanügyi barát“ ur azon eljárásomat is, mely arra kényszeritett enge- met, hogy híveim nevében a törvény útjára lépjek, megszüntessem ama méltatlan bánásmódot, zsarnoki eljárást, melylyel rk. híveimet illették, midőn a 2 frt 30 kr tandíjnak igazságtalan és zsarnoki módon történhető végrehajtásától megszabadítottam. Ha szereti ön az igazságot, olvassa el az itt következő Ítéletet.

Másolat k f498'85 ■■ Főtisztelendő Kaminszky József iskolaszéki elnök, lakárti lakosnak Pataky Gvörgy és társai lakárti lakosok ellen tandíj iránt emelt panaszos ügyben. Határozat: Pataky György és társai lakárti lakosok a rájok kirótt tandíj fizetésének kötelezettsége alól feloldatnak. Okolás. Panaszló Kaminszky József iskolaszéki elnök, sem a tárgyalás folyamából, sem a 2400/885 számú végzésre tett és 4149 szám alatt iktatott jelentésével nem igazolta, hogy a lakárti gk. hivek tanítójuk dijjazásához mily arányban járulnak..

Az 1868. évi 33. t. c. ti. §. és 45. §-a pedig világosan akként intézkedik, hogy a felekezeti iskolák tanítóját a más felekezetüek oly arányban kötelesek díjazni, amily arányban és módon a felekezeti iskola hívei tanítójukat díjazzák ; az iskolaszéki tandíj kivetés nem igazolta, hogy a gör. kath, hivek fizetnek tandijat, ha pedig, miként, látszik nem fizetnek, akkor az iskolaszéknek nem állott hatalmában, az idézett törvény értelmében a más vallás felekezetüekre tandijat kivetni, ezek alap ján panaszlottakat a tandíj fizetése alól feloldani kellett. Nagykapos 1885. nov. 30. Tabódy J■■nő s. k. szolgabiró. 4149/1885. A határozat másolata azzal adatik ki hogy az ellen a feiebbez *s 8 nap alatt beadandó. Nagykaposon 1885 december 21. Tabódy sk. szolgabiró.

Látja ön „tanügyi barát“ ur ezen visszás állapot okozta azon eljárásomat is, hogy lakárti híveimnek nem hogy eltiltottam volna gyermekeiket a gör. kath. iskolába küldeni, mert ma is egyesével járnak oda rk. szülők gyermekei; de aján- lottam azt, és erre senkit erőszakkal nem kényszeri- 1 tettem, hogy amennyiben az állami iskolának létesítése folyamatban van, az iskola miatt legyenek várakozással addig is, de úgy, hogy aki akarja elküldheti oda a gyermekét. Ezt tettem, mert ez kötelességem volt, tettem, de nem felekezeti dühtől indíttatva, mint aki ismerem híveimnek anyagi szükségét, kiket megmentenem kellett a haszontalan ingyenes fizetésektől. Azt is tűrtem és elnézk

tem, hogy a községi közköltségben kivettetett rájuk még a gk. kántor fizetése is! No de ezután a méltatlan fizetéstől is megszabadittatnak ők, mivel ezután Lakárton csak fizesse minden vallás felekezet sajátjából saját kántorát és harangozóját, de ám nem a közköltségből.

És talán ezért és hasonló eljárásomért tetszett az „egy tanügyi barát“ urnák engem a vallási türelmetlenség telivér typuszának elnevezni. Ám le- ’gyen neked a te hited szerinti Én arra csak a mondó vagyok, si tacuisses! . . . . Mig plébános vagyok és leszek, hazám törvényeinek és hivatalos kötelmeimnek teljesiséseért szívesen elfogadom az ön által mérgesen -űsallangózott címeket.

Még merészebb azon állítása, mintha én lel- készi kötelmemet azért teszem meg, „mert háta mögött áll egy magasabb állású egyén, kivel együtt fújják a türelmetlenség rekedt szavú dudáját. Bizony csodálom, hogy lehet még csak „tanügyi barát“ is, aki ily dühtől piszkos szavakkal, igazi türelmetlenséget árul el, s jól eltakart dühében tiszteletlenül illeti azt az általa is elismert magasabb állású személyt, kit nemcsak Ungmegyéq^k intelligentiája tisztel, és nagyrabecsül, hanem mint a népnevelésnek Mentorát ismerik és becsülik a fensőbb helyeken is. S miért e tiszteletlenség épen ellene ? . . Ha csupán azon indok vezérli önt, hogy mindkettőnk iránt kifakadt fenyegetődzései által a népnevelés- és iskolaügyének kivívásában látszassák győzedelmeskedni, biziositsom, hogy ily és hasonló kifakadásaival, ugyancsak a lakárti iskolaügy állapotán nem lendíthet egy mákszemnyit sem. Lafontaine szerint; „szelídséggel többre mégy, mint erősza c és dühöngéssel.“ S amennyiben ön még a „lakárti iskolaügyben szereplők nótáit is kész eldudálni“, annyiban mi is bölcs Plátó szerint fogunk eljárni, és hivatásunk teendőit akkor is teljesítjük, ha nehézség által kell küzdemink, nem félvén sem a haláltól, sem egyéb valamitől, — hanem csak a gyalázattól.“

Ennyit tartoztam nyilvánossá tenni magam érdekében, de azért is, hogy lássa a világ tárgyilagosan a lakárti gk. iskolának eddigi állapotát, és ítéljen fölötte. A jövőben következni fog még valamivel több is.

Laurenszky Ferenc, eőrdarmai plébános.

A megyei törvényhatósági bizottság tavaszi rendes közgyűléséből.

(Ernők gróf Török Napoleon főispán).

Az e bó 26-ikán tartott rendes közgyűlésen sok fontos tárgy kenült elintézés alá, s többi közt az alispáni jelentés a múlt évről; zárszámadás, a közmunka erő felosztása, köz-égi költségelőirányzatok, megyei átiratok stb. mind oly tárgyak, melyek még mindig érdeklik a törvényhatósági bizottság tagjait, kik igen szép számmal jelentek meg a közgyüsésen.

A megnyitás a kegyeletnek volt szentelve. A főispán igen érzékenyen s megható szavakban adott kifejezést a nag, eszieség fölött, mely Horváth Gábor elhunyta által sújtotta a megyét. A megboldogult kitűnő fia volt e megyének s majd egy egész félszázadig működött a közpályán kitartó buzgalommal, példás becsületességgel és hűséggel. A legválságosabb viszonyok közt is helyt állt. Feladatának mint hazafi és mint a megye első tisztviselője is áldozatkészséggel s kötelesség szerűen megfelelt. O érzi legfájóbban a veszteséget, a ki vele karöltve működött a megyei életben s leginkább fel tudja fogni, ki volt az a Horváth Gá-