Ung, 1883. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1883-07-29 / 30. szám

Egy gyermek a II. kocsiosztályban egy egész III. osztályú jegygyei utazhatik. Egy gyermek ,és egy felnőtt a III. osztályban egy II. oszt. jegy váltása mellett utazhatnak.

Minden menet-tértijegy után menet és jövetkor 25 kgr. podgyász szabadsuly engedélyeztetik.

S.-a.-Ujhely, 1883. julius 25.

A választmány nevében : Siegmeth Károly, oszt. elnök.

Az eperjesi püspöki székfoglalás alkalmából.

Rég ideje annak, hogy Sárosmegye és székvárosának lakóit a létkérdéses anyagi küzdés jelen idejében egy alkalmi ünnepély osztály különbség nélkül anyira felvillanyozza s úgy földerítse a lehangolt kedélyeket mint a hogy azt a püspöki székfoglalás teve.

Püspöki székfoglalás? Törtéi ilyen nemcsak nálunk, itt Eperjesen, történt más helyütt is, és nem is oly évszázados ritka valami, mely a közönségnek eszét vegye, és mégis, megtörtént e csoda, s nemcsak osztály de vallás különbség nélkül sietett mindenki hogy az uj gkath. püspöknek szeretetét, hódolatát, tőle kitelhe- tőleg bemutathassa. Az uj püspök minden bizonyára életének legkellemesebb perczei közzé fogja számítani bevonulása idejét, mert meggyőződhetett arról, hogy nemcsak az egyházmegyének főpapját 'tisztelték benne föl, de a politikai megye is az egy nagy családul vett megye édes és gondviselő atyjaként várta őt. E megye, melynek a'magyarosodást terjesztő egylete oly szép kezdettel lépett fel, a nyilvános küzdelem terére, benne a 'magyar állameszme valóban buzgó, és valóban tanítani képes és akaró apostolára vár, mint a hogy ily apostolra egyházmegyéjében tényleg nagy szükség is van.

A szeretett tőpap, kit a megye határán Aboson egy tisztelgő küldöttség fogadott f. hó 14-kén érkezett Ungvárrói Eperjesről. Munkács egyházmegyéből vele jött tisztelői száma hozzá méltó kíséretet képezett a három megye területén át tett útjában. Kíséretében voltak Gebe Viktor, Nehrebeczky György, Petrik János Bezeghy József, Roskovics Manó, Túrjai János, Dr. Demko Ágoston és Homicsko Jenő Ungvárról, Dudinszky Tivadar, Kutka Pál, Szaxun József, és Dudinszky Dezső, munkács egyházmegyei lelkész urak.

Bevonulását székvárosába szegény, gazdag, pár mágnás, ruthén, és reformált egyaránt türelmetlenül várta, s az állomás már déli 12 órától valósággal ostromnak volt kitéve.

Három óra körűi futott be az állomásra a vonat s a püspököt a megyei és városi előkelőségekből alakult küldöttség fogadta. E küldöttség szónokai Ko- valiczky István, törvsz. ülnök és Furhmann Andor polgármester valának, kik szívből jövő hangon tolmácsolták, a megye és város érzelmeit. 0 méltóságának válasza emelkedett, megható vala.

Az állomástól a díszkocsik gyönyörű sora követte a főpapot. A székesegyházig, hol majd 150 lelkészhive egyházi ornatusban várt reá, hogy vele együtt mondhassák el szerencsés megérkezéséért a hálaimát.

A tisztelgések a hálaima után ejtettek meg. Vagy 30 küldöttség, valamennyi hatóság, testület s egyesületek képviseletében.

Az ünnepélyes beiktatás egyházi értelemben másnap, azaz 15-ikén történt meg.

A templom és környéke zsúfoltan vala megtömve s az ünnepély reggeli 8-tól déli 12 óráig tartott.

A beiktatási szertartás után, melynél a megye és város szine.java disz magyar öltözetben vala jelen, s melyen a királyi és pápai kinevező és jóváhagyó okmányok saz Ungvári végbement felszentelést igazoló szentelő püspöki okirat olvastattak fel, a beiktatott főpap három beszédet tartott: latinul, a zegyházi személyek számára, oroszul más nyelvet nem értő híveknek, s magyarul a vegyes hitvallású jelenvoltakhoz.

Pél kettőkor vette kezdetét a diszebéd 300 terítékkel, a város és megye in teli igen tiájából meghiva.

A beiktatási ünnepélyt fáklyászene zárta be, melynek szónoka Kiss Géza hűen ecsetelte azon érzelmeket, miket az ünnepelt egyháznagy által az ünnepély folyamán szívből jőve s jótakarva mondattak, s a város közönségében ébresztettek. A válasz mit e szónok szavaii’a nyert,még inkább föllelkesítek a kedélyeket. Eperjes városnak és Sárosnak szép múltja volt, kell tehát, hogy ahhoz mért jövője is legyen, s erre, mint egy refrainül a szűnni nem akaró „éljen“-ek között kihallatszott sokszor az ily kívánság is: „a hazának sok ily főpapja legyen“ 1

Adja az Ég, hogy legyen. 1

Fölhívás

A magyar „Kiräly-hymnusz“ érdekében.

A magyar nemzet rövid idő múltával fenállásá- nak ezredik évét fogja megünnepelni.

Az ezredéves ünnepély, midőn egyrészt a magyar nemzet kiható állami és közművelődós hivatásáról fog tanúskodni: másrészt a sz. István első magyar király koronájával egybeforrott egységes állami eszme dicsőségét is fogja hirdetni.

Mert a magyar királyok sorához és azok számos dicsőséges alakjához vanuak kötve a magyar nemzet történelmének legfényesebb lapjai, melyek bevilágitnak a jelenbe is. S mégis minden nemzet közt, melyek kegyelettel viseltetnek úgy a korona emlékei, mint koronás fejeik nemzeti érdemei iránt, egyedül a magyar az, mely az ebbeli kegyelete kifejezésére szolgáló nemzeti ünnepélyek alkalmával még máig sem rendelkezik oly önálló „király-hymnuszszal“, melynek hivatása volna, úgy szövegileg mint dallamilag is egybeforrni a magyar nép érzületével.

E helyett minden ily alkalommal idegen s a nemzet érzelmeinek meg nem felelő dallamnak kell a magyart e nagy hiányára emlékeztetni.

E régóta és számtalan alkalommal érzett hiányon segítendő: az országos magyar daláregyesület, mely a dal- és zeneművészetet nemzeti irányban művelni s terjeszteni első sorban tűzte feladatául, múlt 1882-ik év augusztus havában, Debrecen sz. kir. városában megtartott országos daliiunepélye és közgyűlése alkalmával, egyhangú lelkesedéssel karolta fel a „magyar király-hymnusz“ indítványozott ügyét, melynek mielőbbi megvalósítását is elhatározván, annak gyakorlati megoldása részleteivel Budapesten székelő központi igazgató választmányát bízta meg.

A midőn tehát alulírottak, az orsz. magyar daláregyesület, valamint a korszerű eszme érdekében jelen felhívásunkat hazafiui tisztelet és bizalommal intézzük az öszszes magyar koronaországok minden rendű és rangú honfiai s honleányaihoz: ama hit és meggyőződésben teszszük ezt, hogy minden magyar honpolgár és honleány méltányolván az ügynek indokolásra nem szorult nemzeti jelentőségét: az orsz. magyar daláregyesületet nagybecsű pártolásával támogatni fogja.

Az orsz. magyar daláregyesület első sorban a „király-hymnusz“ nemzeti szövegére s azután annak megzenésítésére nyilvános pályázatot tűz ki.

Az előbbinek pályadíját száz, az utóbbiénak pedig kétszáz darab cs. kir. aranyban határozta meg.

Mindkét rendbeli pályázat már legközelebb közhírré fog tételűi olyformán, hogy azok eredménye is már a jövő 1884-ki mhkolezi orsz. dalünnepély alkalmával az egész ország színe előtt bemutatható legyen.

Az orsz. magyar daláregyesület, eme az ország általános óhajának megfelelő eszme megvalósításával szemközt, sokoldalú és tetemes kiadások fedezésére lévén utalva: alulírottak hazafiri bizalommal járulunk az egyesület nevében a nemzet színe elé, hogy az egyesületet e célja elérhetésében hazafias adományaival támogatni kegyeskedjék.

Minden ez ügy anyagi támogatására vonatkozó adományok, gyűjtések vagy küldemények, az orsz. magyar daláregyesület pónztárnoka, t. o. Engeszer Mátyáshoz (Budapest, belvárosi plébánia-épület) intézen- dők. — A hazafias adományok hirlapilag közöltetnek, az ügy befejeztével pedig nyilvános kimutatás fog köz- zététetni.

Egy önálló s a magyar nemzet vérébe nemzedékről nemzedékre átmenő „király-hymnusz“ nemcsak arra van hivatva, hogy a magyar királyt nemzeti szellemben dicsőítse: hanem hogy a művészet világmezején a hymnusz-irodalomnak is egyik méltó díszét képezze.

Az orsz. magyar daláregyesület hazafias bizalommal teszi le a magyar király-hymnusz sorsát a nemzet kezébe s él benne a hit, hogy annak megvalósit- hatási reményében, a t. c. magyar közönség támogatása mellett nem is fog csalatkozni.

Éljen a magyar haza s áldás a magyar király fejére !

Budapesten, 1883. apiil hó.

BARTAY EDE, SIMONPPY KÁLMÁN,

az óvsz. magyar daláregye- az orsz. magyar daláregyesület; elnöke. sülét alelnöke.

ID. ÁBRÁNYI KORNÉL, ENGESZER MÁTYÁS,

az orsz. magyar daláregye- az orsz. magyar daláregyesület titkára. sülét pénztirnoka.

HUBER KÁROLY,

az orsz. magyar daláregyesület karnagya.

Különfélék.

— Meghívás. „A magyarországi Kárpátegyesület“ rendes évi közgyűlését az alapszabályok értelmében f. évi augusztus hó 5-kén d. e. 10 órakor tartja, Tátra- füreden. A t. c. egyesületi tagok arra kéretnek, hogy minél számosabban szíveskedjenek megjelenni. Napirend: 1. Elnöki jelentés. 2. A múzeumi bizottság jelentése. 3, Pénztárnoki jelentés (múlt évi pénztárvizsgálat. jövő évi előirányzat) és uj számvizsgáló bizottságnak az alapszabályok értelmébeui megválasztása. 4. A Rózamenedélcház eladása iránti határozathozatal. 5. Általános tisztujitás, valamint a választmánynak újbóli alakítása. 6. A napirenddel össze nem függő indítványok.

— A helybeli kir. tanító képezde uj épületének

alapkövét az úgynevezett „Vizniczkiné“ kertben, a nagyutezára levezető várutezai szoros szögletén tegnap déli 12 órakor tették le az összes káptalani személyzet jelenlétében. A beszentelő lelkész Markos Mihály székesegyházi parochus, éneklő kanonok volt, a segéd- lelet pedig Roskovics Manó és Homicskó Jenő székes- egyházi segédlelkészek teljesítették. Az alkalmi beszédet ugyancsak a beszentelő kanonok ur mondta el. (B. J.)

— A nagykaposi kir. járásbíróság helyiségéül, miután a megyeházában a közigazgatási hivatal fog. lalandja el az összes szobákat, az igazságügyminiszter a vármegyétől átvette a kert végén üresen álló magtár helyiséget s még ez év folytán átalakíttatja, illetőleg kiépítteti. Az átvétel napjától 15 évig az igazságügyi kincstár ingyen fogja használni, azontúl pedig 10 évig 300 frt évi bérfizetés mellett, mely idő letelte után a megye tulajdonába megy vissza az épület, A szerződés megkötése végett Szeles Károly kir. ügyész

ur itt időzik.

— A magyarországi kárpátegyesület azon osztálya, mely a keleti Kárpátok átkutatását tűzte ki felatasául, f. é. julius 22-én Sziegmeth Károly e. titkár vezetése alatt kirándulást rendezett a Vihorlát-tengerszem tájékára. Az idő nem ígérkezett kedvezőnek, a mennyiben megelőző héten folytonosan esett. Magán az elindulás napján (22-én) égi háború ébresztett fel, melyet csakhamar hatalmas de csendes fellegekkel borított ég követett. Ezen időjárásban rejlik oka, hogy a kirándulásban nem vett annyi egyén részt, mint a mennyivel a remények kecsegtettek; a megjelent résztvevők azonban minden várakozásukban kielégítve szép emlékkel távozhattak. — 22-én reggel a jószai fürdőben történt a gyülekezés, honnan az igen ízletesen kiállított ebéd után 3 órakor derült ég és kedély mellett elindult a társaság Vihorlát felé. Az ut Szokola és [Rika patakok mentén vezetett felfelé, mely ez alkalomból Sztárav Antal gróf nagylelkűségéből a legjobb karban van, oly annyira, hogy bár valamennyi kiránduló számára hátilovak voltak készletben, a társaság legnagyobb része mégis gyalog tette meg a 3 órai utat. Az utfáradalmait a Vihorlát egy igen kedves, kitűnő forrással biró, rétjén épített menházban pihenték ki. Megjegyezzük, hogy e menház építéséhez anyaggal Sztáray Antal gróf járult, miértis Sziegmeth K. a menház megnyitását eszközlő beszédében „Antal menház“-nak kereszteltette el a kirándulók lelkes „éljen“-ei között. Építését Winter- nitz Vilmos erdőmester vezette. — Itt vacsora és meg- hálás e körülmények között meglepő kényelemmel, minek ügyes rendezését Pulchard erdésznek köszönhetni. 23-án reggel 4 óra előtt történt a Vihorlát csúcsának megmászása, mi a menháztól 12—15 pereznyi időt igényelt. Napfelkelte és a minden irányban kínálkozó pompás kilátás oly látványok, melyek bőven kárpótolják a fáradságot. A Vihorláton részt vett kirándulók névsora következő: Dr. Enyiczkei Gábor ügyvéd (S.- a.-Ujhely), Fetter Géza vasúti felügyelő (Prsemisl). Hübel József vasúti osztályfőnök (Bécs), Jaszencsák Sándor tanár (Ungvár), Kérészy István tanár (S.-Patak) Lindner Sándor tanuló (Budapest), Lonszky Adolf főmérnök (Szerencs), Nagy József tiszttartó (Jeszenö), Pólányi Gyula s. szolgabiró (N.-Mihály), Pulchard Miksa erdész (Jósza), Dr, Raisz Gedeon orvos (N.-Mihály), Dr. Szalay Alajos törzsorvos (Prsemisl), Sziegmeth K. vasúti felügyelő (S.-a.-Ujhely), Wiuteruitz Vilmos erdőmester (Vinna). — Reggeli után elindult a társaság kitűnő ulou a szinnai kő és tengerszemhez. Az igen érdekes formatióval biró trachyt. szikláról, mely tekintélyes magassága daczára is az alkalmazott létrák segélyével könnyen megmászható, gyönyTörü kilátás kínálkozik egyrészt a vidék, másrészt az alatta elterülő tengerszemre. A tengerszemnél ebéd, vacsora és meg - hálás az e czélra már régebben épített menedékházakban. Közvetlenül ide nevezett napon még a következők rándultak ki: Stoffa János vasgyári igazgató (F. Re-