Ung, 1879. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1879-01-19 / 3. szám

vagy felső népiskolákban. — Az előbbi pontban kitett határidő bekövetkezte előtt is. ha valamely iskolában oly tanító alkalmaztatik, aki a magjai nyelvet tanítani képes, ez azonnal köteles tantárgygyá teendő. — A val­lás- és közoktatásügyi minister a belügyministerrel egyetórtőleg, meghatározhatja ; mely megyékben, vagy azok egyes részeiben legyen a magyarnyelv tanításá­nak kötelezettsége a kitűzött határidő eltelte előtt is. fokozatosan életbe léptetendő. — Az előbbi pontokban foglalt határozatok és átmeneti intézkedések foganato­sítását a vallás- és közoktatásügyi minister a tanfelü­gyelők és egyéb, a népiskolai hatóságokról szóló (1876. XXVIII. törvényben (8. §.) megnevezett közegei által ellenőrzi. — A jelen törvény végrehajtásával a vallás­os közoktatásügyi és a belügyi ministerek bízatnak meg — Különfélék. (Kinevezés.) A m. kir. igazságügyi minister a nagy-bereznai kir. járásbírósághoz végrehajtóvá Adám József balassa-gyarmati ügyvéd írnokot nevezte ki. (A máramaros-szigét i ifjúság) január 25. az ott létesítendő állandó színház alapjának gyarapítá­sára táncvigalmat rendez. Személyjegy 2 írt, családjegy 5 frt. — (Esküvő) Dr. Pogány Gerő orvos január 13. tartotta esküvőjét Gel ich Emma kisasszonnyal Ge- lich Bichárd honvédtábornok leányával Pécsen. Az es- ketósi szertartást a vőlegény bátyja Pogány Imre di­ósgyőri lelkész végezte. (Ungmegyében) a sorozás következő időszak­ban fog megtartatni: Szobráncon február 18. 19. 20. 21. Nagy-Bereznán: február 25. 25. Turia-Bemetón: február 27. 28. N.-Kaposon március 3. 4. 5. Ungvá- ron: márt. 7. 8. Szerednyén: mártius 10. 11. 12. 13-án. (Halálozás) Beschke Károly ügyes könyvkötő január 16-án hirtelen halállal kimúlt. — Béke po­raira. — (A kötények) legújabb alkalmazása. Bécsben, a bécsi daláregylet által e hó 24-én rendezendő álarcos bálba a bclépti-jegy s egyúttal a báli öltözék is egy- egy kötény lesz. A kötényen mindenféle farsangi figu­rák láthatók, köztük következő felírással: „Belépti-jegy a bécsi férfi dalegylet bolondestélyónek gőzfürdőjébe.“ Ma­gok a rendezők fürdő-szolgáknak lesznek öltözve. (A k o r c s o 1 y á z ö-a g y 1 e t) e télen ugylátszik az egylet szervezése érdekében nem fejtett ki oly buzgal­mat, minőt a múlt télen. Felszólalást küldtek be hoz­zánk az egylet érdekében, s a felszóllaló kérdéseire: hogy miért hallgat a sportman közönség? miért nem működik a korcsolyázó-egylet? stb. mi sem adhatunk választ. Annyit tudunk, hogy most igen kevesen járnak az egyleti jégpálya felé, s a pálya egyik sarkán ott mutatkozik az egyleti bódé, s deszka darabjaiba fész­ket rágott mar a szú. (A görög catholikusok) vizkereszt ünnepe a szokásos egyházi szertartással tartatott meg tegnap szombaton. Az egyházak hívei ünnepélyes körmenetet tartottak s az Ung folyó beszenteltetett. A minden oro­szok cárjának birodalmában ez képezi a legnagyobb ünnepek egyikét, különösen Szentpéterváron, a mikor az udvar is tényleg részt vesz az egyházi ünnepélyen. Ilyenkor a cár a Néva befagyott vizén födetlen fővel áll. Előtte a görög keleti patriarcha ünnepi diszben végzi a beszentelést, nagy ezüst serlegekbe vizet me­rítenek a szentelt folyóból és az ősz egyházi fő meg­áldja. megszenteli azt. Majd meghinti fölkent ujjaival a cárnak arcát, hymnust zeng az ünnepi kar, és szét­oszlik a hívők gyülekezete, hogy a hosszú alkalmi ün­nepélyek további sorozatában is résztvegyen. (Nemeslelkü adomány.) Értesülésünk sze­rint Bugyis András ungvári kath. főesperes Ungvár város polgármesteréhez legközelebb benyújtotta alapit- ványlevelét, mely szerint, Ungvár városában a bozosi utcán lévő saját házában elemi leányneveidét alapit két osztálylyal s egy külön kisdedóvodával, melynek ve­zetését három sz. Viucerendü irgalmas nővérre fogja bízni; saját költségén eszközli a szükséges átalakítást és építkezést s egyúttal leendő alaptőkével biztosítja minden körülmények között a tanítónők subsistentió- ját s az intézet fenállását, annyit kötvén ki egyedül, hogy Ungvár városa oz intézetet évenként 24 öl tűzi­fával lássa el. Óhaja szerint ezen intézet f. é. oetóber I-én lenne megnyitandó. Bugyis András Tőesperes ur jelen alapítványa a város közönségét legnagyobb há­lára kötelezheti, mert avval oly cél lesz elérve, mely­nek horderejét elősorolni ez alkalommal — az alapitó ur valódi nemes óhajával szemben — ildomosnak se találhatnék. Az alapitó levél a városi képviselet leg­közelebbi ülésében fog előterjesztetni, s hisszük, hogy a képviselet segédkezet nyujtand az alapitó nemes cél­jainak kiviteléhez. (Az ungvári tüzoltö-egylet) február 22-én a „Korona“ vendéglő termében hangverseny és tóm bolajátékkal egybekötött táncmulatságot rendez; a meghívók legközelebb fognak szétküldetni. Remélhe tőleg e népszerű egylet farsangi mulatsága látogatott és sikerült lesz, annál is inkább, mivel a tiszta jöve­delem az egylet javára fog fordittatni. (A pénz ügy min is téri urn ban,) mint a „F. H.“ írja egy törvényjavaslaton dolgoznak, melyet még annak idejében Széli Kálmán tervezett. A javaslat a vadászati adó megszüntetésére vonatkozik, főleg azon indokból, mert ezen adóbehajtásának ellenőrzése sok kívánni valót hagy hátra. A pénzügyminiszter a javas­latot nemsokára a képviselőház elé terjeszti. (Az ungvári csizmadia társulat) ifjabb tagjai 1879. január 25-én a „Korona" vendéglő nagy termében az ungvári szegények javára Lányi Gyula zenekarának közreműködése mellett polgári tánc- vigálmát rendez. Kezdete £1 órakor. Belépti-dij a vendégek kegyességére bizatik. A tiszta jövedelem fele része az ungvári szegények alaptőkéjének gyarapítá­sára fordittatik. (Egy újkori Pár is.) — A bájos mama almát ad kis fiának. — Add ezt hármunk közül annak, a ki a legszebb — szól barátnőire mutatva. — A kis fiú megnézi a három hölgyet és . . . bele harap az almába. A varázs véget ér . . . Tündéri álarcok helyett, vig-zene táncrahivó hangjai helyett, ábránd s költészet helyett, visszatér a rideg való . . . De te szerencsétlen klarinátos, kegyelt gyermeke a magassarku múzsának, a ki születtél, hogy megör­vendeztesd a világot, s meg fogsz halni, hogy megrikasd a világot, te, — a kit hinak vala Piripócsinak, mi­ként azt egy árvíz által elsodort matrikula a viz fe­nekén titoktartó halaknak váltig bizonyítja, — ismét­lem te! ki belenyúltál lelked aranybányájába, hogy méltókép szolgálj egy oly szeretetreméltó közönségnek, milyen az ungvári, mégis szerencsétlen, mégis bol­dogtalan füzfavitéz! — vájjon azt hiszed-e, hogy ta- lálkozandik Ung várt bárki is, a ki szavaidnak hitelt adand ? . . . Vájjon áltatod-e magad azon édes reménynyel, hogy lesznek olyanok, a kik ezen előre megirt álar­cos-bálba készülődni fognak? . . . Vájjon táplálod-e szivedet azon vérmes hittel, hogy derék ismeretlenednek s szövetségeseinek valami szolgálatot tettél? . . Szánlak jószivü Piripócsy! Valóban szívből szán­lak ! S könyeket onthatnék tragikus csalódásod fe­lett . . . Ó mert az emberek roszak, irigyek, gonoszak, kajánok, pislák, kandik, csufolkodók, ármányosok, s még több 'ilyfélék, (miket az újkori világfájdalomban nyögdécselő poetácskák költeményei között föltalálhat a nyájas olvasó!) igen! ilyenek az ^emberek, s szint előre is tudom, hogy lesz itt Ungvárt oly ármányos szivü, a ki ezen elbeszélt históriát merő koholmány­nak fogja deklarálni, s téged istenfélő férfiú, — ha­zugság vádjába kever . . . S azért szánlak téged je­les Piripócsy, mert fáradságod kárba veszett, s hiába­való volt . . . Bizonnyal félre fogják vezetni azon irigy emberek hiszékeny s ronda: lan szivü hölgyein­ket, azt mondván, hogy mit mi itt leirtunk, nem egyéb bolondos hencegésnél, a miből egy szó sem igaz, s hogy az a Piripócsy egyáltalán nem is kapott semminemű éji látogatást, sem pedig nincs Ungvárt semmiféle anonymitásban élő egyesület. Igen, igy fognak felőled vélekedni, s az ármány ekkép fogja megdönteni a legnemesebb ügyet, mely­ért valaha ember kardoskodott ... De — sic eunt fata hominum . . . Vigasztald magadat. Te valóban mindent meg­tettél, a mit csak ember tehet, s lelkiismereted tiszta, mint a ma született csikó sörénye . . . Ultra posse nemo obligatur . . . Ein Schelm thut mer als er kann. A jövő igaz bíró, s az nem fogja méltányolatla- nul hagyni azt a férfit, a ki mindenkinek védője, minden szép-------jónak pártolója, s egyáltalán a ki olyan kitűnő egy gyerek, mint az a — — Piripócsy. (Talált pénzes levél.) Egy valaki pénte­ken reggel lakása előtt, a kaputól kijövet egy levelet talált a járdán; szem ügyre vére a talált tárgyat, im- hol látszott, hogy ez ám nem oly egyszerű levél, mi­nőt a hitelező adósának, vagy Amoroso Dulcineájának volt vala küldendő, hanem bizony az három darab százas banknótával kibélet s öt kemény ellenőrző pe­cséttel ellátott valami, mely 300 frtnyi tartalmának jelzésével Fried N. nevére címezve szabályszerűen volt kiállítva. A becsületes találó a levelet nyomban a városi kapitányi hivatalhoz vitte letéteményezés végett. A ka­pitányi hivatal a szabályszerű ellenőrzés céljából a le­velet a találó jelenlétében azonnal felbontani s a tar­talom igazolása végett szabályszerű jegyzőkönyvet fel­venni határozta el. A jegyzőkönyv feje fel is vétetett, s midőn addig haladtak, mely szerint a levél felbon­tatván annak tartalma stb. egyik tisztviselő megiga­zítván szemüvegét, kezébe vette a nagy papirvágó ollót, mely ilyetén szolgálatot bizonyára soha sem tett, s a pecsétek sértetlen meghagyása mellett, a levél egyik szélét átvágta; és vala a levél borítékban néhány da­rab itatós-papir és 1 mond egy rézkrajcár, és vala szörnyű csodálkozás és bosszúság. A comissió erre összenézett, s nem volt mit tenni, mit constatálni, hogy bizony alig akad olyan bolond ember a mai világban, ki 300 frtot oly könnyen elveszítsen s hogy valami diabolusnak tréfája egészen sikerült. „Furcsán esett, de megesett, mostanában ez az eset.“ (V ezerle Gyula) bűnügyében a beregszászi kir. törvényszék elé január 15-re kitűzött végtárgyalás -- a beidézett tanuk meg nem jelenése miatt — el­halásztatok. (A „Nyelvőr figyelmébe.) Most újabban em­legetik, hogy a szerbek, bosnyikok stb. agglegényeket „betyárénak nevezik. Ez nem oly komikus, ha e szó­nak magyar használatáról mélyebben gondolkozunk. Ugyanis a magyar nép olyan férfira, a ki otthon nem szeret tartózkodni, lányok után jár, korcsmázik stb. (mind megannyi agglegényes szokás) most is azt mondja, hogy „betyárkodik“, s igy talán nem helytelenül lehet arra következtetni, hogy a „betyár« elnevezéssel ná­lunk is az aggle gényeket tiszteltékmeg régebben, s hogy mai értelemben csak átvitetett a voltaképeni betyárok­ra annyival inkább, mivel a nép mai napig sem hasz­nálja az »agglegény« elnevezést, — füst alatt egy má­sik elnevezés, „petrezselymet árul“ valószínű eredetét is felemlítjük. Arra a nőre szokták mondani hogy pet­rezselymet árul,“ a ki a bálokban, mulatságokban ülve maradt, nem kap udvarlót stb. Ha e kifejezés erede­tét kutatjuk, aligha akadunk egyébre mint arra, hogy e kifejezést a zöldséget áruló kofákról vitték át a hop­pon maradó hölgyekre. Ugyanis azon szerencsétlen le­ányok, kik fiatal korukban erényük árán selyem viga- nót hordanak, fiatal urakkal kacérkodnak, vénségükre kénytelenek kiülni a piacra s zöldség-árulással szerezni egy pár garast. Ha a még „üzletükben* maradt lányok­tól azt kérdezik, hogy hová lett X . . . . kisasszony? a felelet: „Az már petrezselymet árul“ Vagyis: az már nem kell senkinek. (A hazai hölgyközönséghez.) A székesfe­hérvári nőegylet elnöksége fölkért bennünket a követke­ző fölhívás közzétételére. A folyó évi május havában Székesfehérvárott megnyitandó országos ipar-, termény-, állat- és műkiállitáson a székesfehérvári „Jótékony Nő­egylet“ a hölgyek foglalkozási körének produetumai- ból gyüjteményes-kiállitás alakjában óhajtván részt venni, hogy ezáltal a magyar női-munkának a kiállításon való versenye minél inkább lehetővé tétessék, s illetőleg, hogy a női munka-körnek minél szélesebb mérvben elismerés szereztessék: azon hazafias és tiszteletteljes kérelemmel fordul az ország összes nő-iskolái, nőképez- dói, zárdái, nőegyletei, gazdasszonyi egyesületei, vala­mint az érdemteljes gazdasszonyai s általában az egész ha­za hölgyvilágához, miszerint őt nemes feladatának kivite­lében erélyesen támogatni s illetőleg a fentnevezett „Jó­tékony Nőegylet“ készséges közvetítésével a kiállításon résztvenni szíveskedjenek. A kiállításon részt vehe*- minden honleány különbség] nélkül. A kiállítandó tár­gyakra nézve pedig a következők szolgáljanak mérv­adóul. 1. Kiállítható minden tárgy, mely az általános női tevékenység eredményeként jelentkezik, tehát a varrás minden nemei, a müvarrás, fehérvarrás, továb­bá szabásminták, hímzés, kötés, horgolás gyöngyfü­zér, hálózás, valamint szövés, fonás, a mennyiben há­zilag kezeltetnek, szóval: mindazon női cselekmények productumai, melyek a „női munka“ nevezet fogalma és köre alá vonandók. 2. Kiható minden tárgy, mely a nő házi tevékenységének eredményét képezi, melyek tehát a háztartáshoz s illetőleg a nőnek, mint gaz- dasszonynak cselekvési köréhez tartoznak, mint pl. befőzöttek, aszalt gyümöcsök, házi szappan s egyálta­lában minden itt taxatíve elő nem sorolható házi sz<3-

Next

/
Oldalképek
Tartalom