Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1938-11-04 / 249. szám

ARA lü FILLÉR BÉKÉSMEGYEI lÖZLÖH Békéscsaba, 1938 november 4. péntek 66. évfolyam 249. szám Klio dolgozik... Klionak, ki aranyvésővel rója fel az idők fordulatát a történe­lem minden elemésztésl kibíró érclapjaira — iimél dolga aked*. Vér, szenvedés és megrázkódtatás nélkül Hungária asszonyának szent ölébe visszakerültek féltett és ezer éven át dédelgetett kincsei — Feltőmagyarország magyarlakta vidéke és tizenkét királyi város. A magyar közönség ujjongva fogadia az elszakított részek visz­sze csatolását az anyaországhoz és első hálaszava azokhoz szólt, kik négy hosszú héten ót, nappal és éjjel dolgozlak a magyar ügy sikere érdekében — nem törődve o kishitüekkel, a rágalmazókkal, az aknamesterekkel, a frondőr­ködökkel, hanem minden ener­giájukat a szent cél szolgálatába állították. Minisztereink rómti gla­diátorok módjára vállalták a min­den idegszílat próbára tevő küz­delmet és akik a viadal színtéré hez közel állottak — azt mond­ják, hogy államtér fiaink beleöre­gedtek, m.egőszültek a Szent Ko­rona lehullott és elveszettnek hitt gyémántjainak visszaszerzése kö­rüli erőfeszítésbe. Kétségbevonha­tatlan igazságunk tudatában vív­ták meg azt a kemény diplomáciai hercot, mely súlyos próbának 'Mle ki a magyar nemzet ideg­zetét és türelmét, de épp ennek az igazságnak tudata adott erőt nekünk, hogy lefékezzük szevedé­lyünket és a békés megoldás eszközeit keressük. Most, amikor elmultak a sivár és szivszorongó napok, mikor minden magyar városban kigyúl­tak az örömmécsek, megkondul­tak a jó hirl hozó harangok és a Te Daum hólaadő zsolozsmája száll az elérhetetlen magasságba — most kell a magyarságnak fülébe kiáltani és agyába ékelni — a szolidaritás gondolatát. Épp azért, mert a Scrs kegyes volt hozzánk és úgyszólván véráldozat nélkül erősödtünk és nőllünk meg — a szentistváni országgal szem­tan uj és nagy kötelességeket kell vállalnunk, ha azt akarjuk, hogy Keleten is, Délen is felhőt­len és napsugaras legyen a meny­bolt. A haza most életet nem kér. Nincs herei riadó. Nem lesz öldöklés és pusztulás. Mindenki Hkében dolgozhat otthonában. A nemzet bizalmat kér. Segit •éget azok részére, kik rászorul­nak. Szociális Intézményeket. Ag­rár reformokat. Gazdasági kon­szolidációt. A dolgozóknak pro­tekció nélküli elhelyezkedési lehe­tőséget. Munkaalkalmat. Tisztes­séges versenyt és áldozatos szivet. (Velő karjainkba siető felvidéki (A B. K. tudósítója jelenti) A magyer—csehszlovák katonai bizottság teghep megállapította ezokat a vonalakat, amelyekel no­vember 7—8 án kell meisiéllnia a magyar honvédségnek. Az első megszállás a Duna vonalától ésiak­ra kezdődik és Érsekújvártól Ipoly­iágig, Balassagyarmattól Rima­SIÍ'CS—Tornallja — Rozsnyó —Tor mától egészen az állami határig tart. A katonai bizottságok ma dél­előtt ismét összeülnek és megálla­pítják a további vonalakat, ame­lyeket november 9 én és 10 én kell megszállni a magyar csapa­toknak. Ezeken a napokon kerül megszállásra a terület legnagyobb Jésze. A felszabadulásra váró F ividék lakossága az elmúlt éjs^c 1 -I éb­ren töltötte. Mindenki a i^dioké­szülékek mellett tartózkodott és amikor Imrédy B A'a miniszterelnök bejelentette a döntés eredményét, a lakosság nem törődve a cseh hatóságokkal kitódult az uccára és Horthy Miklóst, Magyarország kor­mányzóját éltette. Bánrévére ót le­hetett hallani a közeli községekből a harangzugóst, Kassa lakossága leírhatatlan örömmeí fogadta a döntést. Az uccékon a boldog lömeg és diák­ság felvonulást rendezett és éltette Horthy Miklóst. Magyarország kor­mányzóját és Imrédy Béla minise­testvéreink ugy histik, azt remé­lik, hogy a magyar életben mind­ezt feltalálják, hisz huszesztendő után végre megszabadullak a cseh egoizrr.us szorongató karjai­ból és a magyar jellem ereje tar­totta meg hitüket és honszerete­tüket. Csalódásuk végzetes lenne. | Meghasonlást robbantanak ki. Vér­mezőkre hullnánk, mint Madrid népe, Valencia ifjúsága. Isten óvjon, hogy Klio meg­fordítsa élni akaró, ezeréves nem­zetünk tábláját és kiégjünk, mint egy földre hullott meteor. Oroszlány Gábor. Tizenkét város és többszáz község egymillió magyarja örömmámorban várja a magyar hadsereget lerelnölöl. A városban már egyéb­ként minden előkészület megtörténi a kedden bevonuló honvéde't fo gadtatóiára. Miskolci jelentés szirint a cse­hek folytatják a felszabadult terü­letek kiürítését. A beton erődök fa és fém anyagát leszerelik és el­szállítják, az é'látokban alig ma­rad egy kél katona. A cseh katonaság hangulata i< 'n nyomott és hangoztatják so­kan, hosy minek ven egyáltalán szükség katonákra. A katonák e?yre sűrűbben tagadják meg a parancrok teljesítésé*. Eperjesen egy egész ezred kérle a leszere­lését. A kormányzó Imrédy Bálának, Kánya Kálmánnak ésTelekyPál grófnak a magyar érdemrend nagykeresztjét adományozta A MTI jelenti: A hivatalos lap közli Horthy Miklós Magyarország kormányzójének legfelsőbb kéz­iratát, amely szerint a kormónyzó Imrédy Béla miniszterelnöknek, Kánya Kőimén külügyminiszternek és Teleky Pál gróf kul'uszmioisz­ternek azért a kitarió, szívós dip­lomáciai munkőért, amely a fé* nyes sikert eredményezte, érde­meik elismeréséül a magyar ér­demrend nagykeresztjét adomá­nyozta. Minisztertanács a Felvidék visszacsatolásáról A kormány tegjai Imrédy Béla miniszterelnök elnökletével minisz­tertanácsot tartottak legnep dél­után, amelyen megbeszélték a Felvidékkel kspesolatos intézke­déseket. A kormőny tagjei három­negyed nyolc órakor megszakítot­ták a minisztertanácsot és a párt­ba menták a szokásos heti vacso­rára. A külföldi sajtó helyesléssel fogadta a döntést A külfö'di sajtó mindenül! elő- j tásokban szőmol ba a béc«i dön­kelő helyen, szenzációs tudósi ' lésről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom