Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) július-szeptember • 137-212. szám

1924-08-28 / 185. szám

2 BEK£S105fimSS KítaÖMi: Békéscsaba, 1924 augusztus 28 náznia Pivko kém-működését. Car­zanoban, Tirolban volt az a zász­lóalj, amelyet Pivko vezetett. Ideje­korán megállapodott az olaszok­kai, hogy azok támadjanak, ő majd gondoskodik a telefonvezetékek elvágásáról és a szomszédos osz­tagok katonáinak harcképtelensé­géről. Pivko Ígérete szerint mindent pontosan előkészített, az olaszok azonban, ugylátszik nem biztak meg benne teljesen, mivel este 8 óra helyett csak másnap reggel támadtak. — Ha oz olaszok pontosak let­tek volna — irja Pivko — ugy fog­lyul ejthették volna a közelben tar­tózkodó Károly császárt és a há­Kik szöktek meg a brassói foglyok közül Réthy Béla és Gally Károly dr. három hetes bujdosása A vulpasesti szökevények (Egy volt krajovai „prizonir" jegyzetei.) (10) ború már 1917-ben véget ért volna. A rosszul sikerült terv után Pivko átszökött az olaszokhoz és a háború befejezéséig mint a dél­szláv önkéntes légió egyik vezére harcolt. Pivko dr. most megjelent könyve igen becses forrásmunka azok száméra, akik azt boncolgatják, mi volt az oka a központi hatal­mak vereségének? A könyvből ki­tűnik, hogy a forradalomnak még hire-hamva sem volt, amikor az egyes frontszakaszok parancsnokai — Pivko egy csomót megnevez — összeköttetésben állottak az ellen­séggel és kiszolgáltatták ennek a legféltettebb titkokat. Este már ott ült Réthy Béla a Korona éttermében. Nem sokáig volt egyedül. Egyszerre csak valaki mellette terem : — Szervusz Béla I Álmélkodva látta fogolytársát, dr. Gally Károlyt. — Hát te hogy kerülsz ide ? — kérdezték egy­szerre. A kölcsönös kimagyaráz­kodások során aztán kitűnt, hogy hogyan szabadult Gally Károly a fogságból. A foglyok indulásra készen ál­lottak már a brassói pályaudvaron. Gally Károly, aki polgári ruhában volt, valahogy elmaradt társaitól. Egyszerre csak látja, hogy a töb­bieket a craovai vonatra szállítják. Utánuk akar sietni, de szuronyok meredeznek eléje : — Vissza I Nem lehet 1 Gally egy ideig magyarázni pró­bálja, hogy ő is a foglyokhoz tar­tozik. De a kordont vonó őrök nem hiszik el neki. A vonat mór indul, a foglyok már bucsut inte­getnek. Az utolsó pillanatban a többiek ledobják podgyászát a már mozgó vonatról. Igy szabadult meg a fogságból, ahová nem akarták visszafogadni. Réthy Béla és Gally Károly persze szörnyen megörültek a ta­lálkozásnak. Nem is váltak el soha egymástól a háromheti brassói bujdosás alatt, amely bővelkedik humoros és izgalmas epizódokban. Lassanként ismert alakjai lettek a brassói kávéházaknak. Hol itt, hol ott jelentek meg s mikor ma­guk is megsokalták már merész­ségüket, néhány napia eltűntek a detektívek megfigyelő szeme elől, akikkel akkor tetitve volt Brassó. Ilyenkor fölmentek a Cenk-hegyre, sőt szép nyári éjjeken a Cenk tetején aludtak a szabadban. Rab­lótól nem léitek, kopók meg erre nem jártak. Egyizben a Transsylvania kávé­házba mentek. Az asztalok foglal­va voltak, csupán egy hosszú asz­talnál ült egyedül egy román tiszt. — Üljünk oda — súgta halkan Réthy Béla — román tiszt társa­ságában legalább biztosan nem igazoltatnak bennünket. Ugy is történt. Odamentek és illedelmesen megkérdezték, szabad e helyet foglalniok. A tiszt kész­ségesen megengedte, hisz úgyis unatkozott. Aztán beszédbe is elegyedtek. Kitűnt, hogy lugosi fiu a román tiszt, aki kitűnően beszél magyarul. Réthy és Gally is bemutatkoztak. Persze álnéven. Utazó ügynökök­nek adták ki magukat. Réthy Béla gyógyárukban utazott. Gally Ká­roly rőfös lett, mindketten Nagy­szalontáról. Nemsokára igen jó ba­rátságba keveredtek. Később több román liszt került az asztalhoz, akiknek lugosi kollegájuk már mint jó ismerősöket mutatta be a két ál-utazót. Ezután, valahányszor bementek a kávéházba s a román tiszt ott volt, Réthy Béla igy szólt Gally Károlyhoz : — Gyere üljünk a kománkhoz. A dolognak azonban kényes fordulata lett. A román tiszt egy­szer csak a következő ajánlattal fordult Réthy Bélához; — Volna egy fél vagon gyógy­árum eladó. Príma áru. Morfium, kokain, gyógyszerek stb. —- és mór mutatta is az áruk jegy­zékét. — Olcsón adom, vegye meg. Réthy Béla szabadkozott, hogy most nincsen pénze, épp ma in­dított útnak egy nagyobb rako­mányt, egész vagyont költött rá stb., de kéri, tartsa fenn egy időre számára, amig pénzt szerez. Többet aztán nem mentek a Transsylvániába s kerülték a tiszttel való találkozást. Három hétig bujdostak igy Bras­sóban, ahol majdnem minden éjszaka más és más magyar csa­lád vendégei voltak. Végre is sikerült román útlevelet szerez­niük s ezek segítségével szöktek meg Szegedre, ahol akkor már nagyban szervezkedett az ellen­forradalom. A brassói fogolytábornak még egy csabai szökevenye volt. Gaj­dács János. Gajdács ugyanis egy alkalommal kilógott a táborból s mire visszajött, az őrök nem en­gedték be. Később ugyan sikerült bejutnia, de ekkor mór nem volt evidenciában tartva. Jelentkezni nem mert, mivel félt, hogy meg­verik az oláhok. Igy aztán vala­hányszor sorakozó vagy szám­lálás volt, Gajdács a kaszárnya valamelyik szobájában bujt el. A crajovai átköltözés alkalmával végleg megugrott. Ugyancsak a brassói Fehér Kaszárnyából szökött meg a békési ifj. Cservinszky István is. Ót jó­szívű brassói szerzetes papok rejtegették addig, amig végre meg­menekülhetett. De itt kell megemlékeznünk két másik szökevényről is, akik a vulpasesti táborból ugrottak meg, ahová a fogságba hurcolt altisztek és önkéntesek egy részét vitték az oláhok kényszermunkára. Ezek. Kaczkó Mihály (a Békéscsabai Sertéshizlaló telepintézője) és néhai Áchim József. Nagy viszontagsá­gokon keresztül már majdnem a Királyhágóig jutottak, de elfogták és borzasztóan megverték őket. Szegény, megboldogult Áchim Jóska ennek is Uett az áldozata, mert halálos betegsége innen da­tálódik. (Folytatása következik.) Felmentéssel végződött sajtóper A gyulai törvényszék felmentette az „őrszem" egykori szerkesztőjét (A Közlöny eredeti tudósítása.) A mult év hushagyókeddjén a Békés- és Csanádvármegyei Vitézi Szék kapitánysága Gyulán far­sangi táncmulatságot rendezett. A bál után a békéscsabai „Őrszem" cimü lapban éleshangu támadó cikk jelent meg, amelyet Kouacs Sándor békéscsabai káplán irt, aki jelenleg Debrecenben lelkész­kedik. A cikkben Kovács káplán szo­katlanul erőshangu, szigorú bírá­latot irt a bálról, kiemelve, hogy nagyon kár a Vitézi Széknek az egyház tekintélyét az alacsonyabb néprétegek előtt lerombolnia és az egyház nemzetfenntartó mun­káját akadályoznia. A cikk meg­botránkozott azon, hogy husha­gyókeddre tűzték ki a bólat, ho­lott az egyház tiltja e nap éjfélje után mindennemű vigalom meg­tartását. A káplán cikke miatt a Vitézi Szék békésmegyei kapitánysága provokáltatta a katolikus papot, aki azonban természetesen nem fogadia el a kihívást, hiszen a kánonjog értelmében a papnak tilos a párviadal. Ekkor a Vitézi Szék Bréhm Lőrinc gyulai plébá­nos, akkor püspöki helynök bele­egyezésével helyreigaziló-nyilatko­zatot tett közzé, amelyben Kovács káplán sajnálkozását fejezte ki cikkének hangja és a támadás megtörténte felett. A közvélemény ezt azzal a meggyőződéssel olvasta, hogy az afférnak annak rendje és módja szerint vége lett. Annál nagyobb volt azután a meglepelés, amikor néhány héttel később a Vitézi Szék bejelentette, hogy Kovács Sándor képlén ellen a sértőhangu cikk miatt sajtópert indított. Az „őrszem" sajtóperét kedden tárgyalta le a gyulai törvényszék Tóth tanácsa, nagyszámú és elő­kelő közönség érdeklődése mel­lett. A tárgyaláson számos tanút hallgattak ki, többek között Bar­toss Ferenc békéscsabai plébánost, Bréhm Lőrinc prelátus-kanonokot, Hoffmann Károly dr.-t, a Vitézi Szék kapitányát. A biróság a vádlott kihallgatása­után helyt adott a valódiság bi- y zonyitásának, mire a tanuk, ok­mányok és számos újság közle­ménye bebizonyította, hogy a Vi­tézi Szék hushagyókeddre kitűzött bálja az egész ország katolikus közvéleményében osztatlan felhá­borodást keltett. A biróság ezután — Czibesz Alfonz dr. védő hatá­sos védőbeszede után — meg­hozta ítéletét, amellyel a vádlottat a vád és következményei alól fel­mentette. Az ítélet indokolása ki­mondotta, hogy a Vitézi Széknek nem képezi hivatását táncmulat­ságok rendezése, ezenkívül a vád­lottnak sikerült bebizonyítania állí­tásainak. valódiságát. Érdekes volt, hogy a tárgyalás során Hoffmann Károly dr., a Vitézi Szék ügyésze, kijelentette^ hogy mint ügyész nem vállalta a feljelentést azért, mert nem tar­totta ildomosnak, hogy miután v lekötötte magát az ügynek nyilat­kozattal való elintézésére, a nyi­latkozat megjelenése dacára is feljelentést adjon be a cikkirá ellen. Kifosztottak három szállodai vendéget Betörök garázdálkodása a Vasúti-szállóban (A Közlöny eredeti tudósítása.)* A nyári szabadságukat élvező be­törők lasssanként mind vissza­szállingóznak Békéscsabára, hogy tevékenységüket felvegyék és rö­vid nyári pihenés után ismét fog­lalkoztassák a rendőrséget. A leg­utóbbi hetek folyamán már egész: sereg betörést követtek el a kipi- * hent gonosztevők, akik friss erő­vel és éhes vágyakkal törekednek megszerezni a mások verejtékének eredményét: a pénzt, az ékszere­ket, a ruhákat. Ma ismét betörést jelentettek a békéscsabai rendőrkapitányságon. A betörés színhelye ezúttal a Vas­úti szálloda, ahol éjszakának ide­jén garázdálkodtak az ismeretlerí tettesek. A Vasúti-szállóban tegnapelőtt három vidéki ur szállott meg. Az idegeiteknek az udvari folyosóról nyiló, az udvarra néző ablakú szobákat nyitottak ki a félemele­ten. Estefelé a vidéki vendégek bezárták a szobáikat és bejöttek a városba, mivel valami szórako­zás után vágytak. Késő éjjel volt* amikor hazafelé indultak. Amikor a szobáikba nyitottak, nagy meg­döbbenéssel vették észre, hogy ott idegenek jártak, mert néhány hol­mijuk a legnagyobb rendetlenség­ben hevert az asztalon, a széke,- ^ ken és a padlón. Rosszat sejtve ózonnal számba­vették holmijaikat és óriási elké­pedéssel bukkantak a szomorú DEL-KA cipők nyári idénykiárusitása Női szürke, barna és fekete antilop köröm és regatta cipők párja 260 ezer K Női fehér, szürke, barna vászon pántos, köröm és regatta cipők párja 120 ezar K Mindenki saját érdekében tekintse meg Péterfi Cipőáruházában

Next

/
Oldalképek
Tartalom