Békésmegyei közlöny, 1920 (47. évfolyam) január-december • 2-104. szám

1920-10-24 / 86. szám

2 «í.K í*.fcGV ti KÖZLÖNY Békéscsaba 1920 október 24 Események, A részeg kappan. Ha az ember újságot olvas más egyebet se olvashat ki belőle minthogy a külföld a leg jobb jóakarattal van irántunk. Nem is régen miniszteri szavakat hallottunk, hogy a legjobb uton haladunk a megértés felé. Egy egy pilla natra fellobban ilyenkor lelkünkben a hit és vár juk az eseményeket, melyek megváltanának min ktt Ez az, hogy hiába minden várakozásunk Az angol annyira szeret, hogy gazdasági sulyá nak egész erejével ráfeküdt a Duna hajózás kérdésére, ő uralja földrajzi fekvésünknek e gaz dag adományát mi csak szorongó szem'élői iehetünk annak amikor idegen hajótestek átúsznak rajtunk Országunk gazdasági erezete a vasúthálózat, ezt a müveit francia a kigyó simasá gával fogja körül Az oláh ki a hegyen orozva ballag át, a legmézesebb szavú Keresi a gaz dasági sőt most már a diplomáciai összekötte tést, közben ezerszámra telepiti ki az évezredes magyarságot, megfojtja a még meglevő egy két magyar sajtót a legdurvább és legkíméletlenebb eljárást vezetik be minden ellen ami magyar Folytathatnánk ezt tovább is, hogy milyen az a gondoskodás, amely minket körülvesz Éppen ez az antant szeretet juttalja eszünkbe a kappan anyai szerepét a csirkék körül. A kappannak pálinkás kenyeret nyomnak a torkára egyszer kétszer megforgatják mámoros fejjel aztán egy szerűen anyának érzi magát és ő vállalja a cs;r kék nevelését De még egy sajátságos tulajdon sága is van Negyven csirkéből is kiválaszt egyet és azt az egyet mindig veri, mig agyon nem veri Azt mondják azért, mert azt szereti legjobban Sajnos ebben a formájában nyilvánul meg a külföldnek minden rójunk való gondoskodása. A mi őszinte és jóravaló naivságunkban tapso^ lünk és örülünk minden kicsi hírnek nem akar juk észrevenni, nem akarunk tisztába jönni az zal, hogy itt gonosz ellenségeink és a győzők minden törekvése az, hogy lekicsinyeljék törté nelmi multunkat és elnémítsák örökre a jövőbe vetett hitet. Stefanek. . . Ennek az alacsony termelü félig ragyás embernek kár ugyan még a nevét is leirni nem más, mint a Felvidék rettegett renegátja Nem is azért írunk róla, hanem inkább azért, hogy ez az ember velünk, sokónkkal együtt járt a szarvasi főgimnáziumban, ahol már akkor is ki jelentette hogy nem magyar Emlékszünk, hogy a mi jószívű Mocskónyi Józsefünk az osztály előtt felszólította, hogy miért nem vallja magát magyarnak ? Akkor is szembetűnő akaratossággal felelt, de az ügye elsimult Pedig még mint diákok is titkos összejöveteleket tartottak, ami talán akkor még éretlen dolog volt, de ma amint látszik, mégis csak meghozta a gyűmöl csőt Stefanek ma a prágai kormány referense s ő irányítja a Felvidék iskolapolitikáját A „The Observer of Bohemia" ban a következőket olvassuk a Stefanek működéséről: — Stefanek iskolapolitikája az, hogy az is kólákat becsukják, nem pedig megnyissák Első rendelete 1919 május 3 án, hat háborús év után. az iskolák bezárása és 4—8 hónapos szünidő engedélyezése volt, 1919 szeptemberében az is ko'ák túlnyomó részét meg sem nyitatta és a szüiők petíciójára a minisztérium még ma is adós a válasszal Stefanek 800 szláv tanuló ré szére három 2100 magyar tanuló részére csak egy osztályt engedélyezett. A premontreiek száz éves gimnáziumát becsukták. Amikor pedig a kassai püspök a békeszerződés alapján a magánjellegű gimnáziumot meg akarta nyitni és a beiratások folyamán 600 tanuló jelentkezett beiratásra, Stefanek Illavával való fenyegetéssel tiltotta meg a további beiratásokat Hogy Stefanek ezek után milyen magasra viszi volt szarvasi iskoiatársai közül, majd a jövő fogja megmutatni. Nap-nap után Hát igen, nap nap után Írhatnánk arról a balkáni tempóról, amelyben a hős latin faj ré szesiti szegény magyar testvéreinket. Hogy ma is uj vonatok érkeznek a Csonkamagyarország területére és hozzák a mi lerongyolódott, ott hónukból kiűzött, éhező testvéreinket, az már nem is újság. Tudjuk, hogy az oláh impérium mindent megtesz, hogy megszabaduljon azoktól, akik nem adják ingyen a magyarságukat de mindent elkövet arra is, hogy minél szánal masabb állapotban érkezzenek hozzánk Ujabban megint más trükköt eszelt ki az oláh határren dőrség. Utasításra e vagy önszántából, az ujabban átjövő kiutasitottaktól oláh valutában ho zott pénzeike

1- az utolsó fillérig elszedik Az elkobzás után aztán a parancsnok a saját nagy Ielküscgéhez képest vagy nem ad semmit, vagy 1 : 2 arányban oláh lebélyegzésü osztrák magyar bankjegyben fizet. Szegény magyarok, akik Er délyben minden kis ingóságukat pénzzé tették, mérhetetlen kárt szenvednek, mert a lebélyeg zett bankjegyeknek nálunk nincs semmi értéke, viszont a demarkációs vonalon tul a becserélés terminusa már lejárt Ilyen módon nap nap után mindig több magyar veszti el az uj határnál minden vagyonát és koldusként érkezik át hoz zánk. Ha már olyan jó a viszony köztünk, hogy a magyar kormány az oláh jövendőbeli diplo' máciának Budapesten fényes lakásokról gon doskodik abban az irányban is tehetne valamit, hogy szűnjék meg már ez az áldatlan állapot KRÓNIKA Jón November hideg szele, A ködmönön á'fütyői, Fütenénk a kis szobánk, de Nincs mivel és nincs miből. Hosszú orral gubbaszkodunk. Mint varjak a parlagon. Várjuk, várjuk rakva fával Mikor jön a sok waggon ? Kósza hideg őszi felhő Mint nagy ponyva ránk terül, Várunk amíg minden ideg f\ várásban kimerül. Pedig de Pár fárasztani S tompitni az idegünk, Hisz a város gondoskodik Éj fát is hoz minekünk Ebbe tóri összes fejét Eiö

:jSró mind a hány 5 mondják, hogy ne féljünk semmit,' Meri fában nem 'esz hiány. Mindig megyen erre-arra Egy csabai nagykövet, Okit eddig hosszú utján Faszállilmány nem követ. Mit tesz Isten, hogy segítsen Hát a szegény emberen? Ha iát nem ad, de ad ágat, Mely tüzet fog hirte en. Melegít a vékony ág is — Nem kell hozzá opció, E'.t az ágat ingyen osztják S huszonöt egy porció 1 —ó. Köszönetnyilvánítás. Fogadják őszinte köszönetünket mindazok, akik a feledhetetlen jó feleség, testvér és rokon ; rr r • I ff W Kovari Jenone szül. HatuscK llonKa temetésén megjelentek és mérhetetlen fájdalmunkban részt vettek. Békéscsaba, 1920 okt. 23. Kővári Jenő és a gyászoló család. onoka i készít és szállít MERTZ GYULA ós TAR 3 A elektrotechnikai és fémipari vállalata, Békéscsaba Haan utca 4 sz. Uj gél- és kádfürdő Békéscsabán. Lipták Galó Pál terve a képviselőtestület előtt. Egy régen sóvárgott terv juthat a megva lósuiás elé Békéscsabán egy modern fürdőház megépítése által. Nem csak közegészségügyi szempontok a járványok fokozatos terjedésének megakadályozása követelik a terv sürgős keresz tülvitelét de Csaba város is gazdagabb lesz egy hatalmas, minden kivitelében modern uj épülettel A terv megvalósulását emberi köíe lessége előmozdítani a városnak s hisszük, hogy az eiői a csekély áldozat elől, mellyel a keresztülvitel jár, nem zárkózik el a város kép viselőtestülete. Lipták Qaló Pál terve szerint a nagyarányú fürdőépület, mint legalkalmasabb helyen, a Sze mian sor és a Kiss Ernő utca folyómedri sarkán nyerne elhelyezést ahol a hatalmas kupolás bejáratú fürdőház legjobban is érvényesülne. Itt az alapzat elkészítéséhez mindenesetre szükséges a terület feltöltése. Lipták Oaló Pál mindössze azt kéri, -hogy a város a szükséges telket bocsássa rendelkezésére, magát a feltöltést és fuvarozást ő végzi. A gyönyörűen kidolgozott terv szerint küiőn elhelyezést nyer a férfi és női osztály kényelmes étterem váróterem, mig a középen nyitott uszoda lenne. A nyitott uszoda végében fennmaradó háromszögű telket parkírozná a város, ami mar szépészeti szem pontból is csak Békéscsaba városának válhatik előnyére. A mai viszonyok között, mikor oly mérhe« tétlen a drágaság, ez a nagyméretű rnagánvál lalkozás minden dicséretet és támogatást megérdemel. Már csak azért is, mert egy több millióba kerülő vállalkozásba a város, a mai pénzügyi helyzetet tekintve, nem mehetne bele erre a közintézményre pedig Békéscsaba lakosságának feltétlenül szüksége ván. Hisszük, hogy Csaba város képviselőtestü lete ezt a kérdést a legkomolyabb megfontolás tárgyává teszi és nem fog elzárkózni semmi áldozattól, hogy a város közegészségügyét előbbre vigye és kielégítse a legszükségesebb emberi igényeket Jogitanács, Jól kifente a csizmáját Bogár Izsó János szalonnafelsővel, aztán elment az ügyvédhez, aki különben szomszédja volt annyiból, hogy sz őzedi dűlőben csak egy arasznyi mesgye választotta el a földjüket. — Jó reggelt, jó egiszsiget, egiszsigire kívánom az iccakai nyugodalmat a tekintetes urnák, ha vót . , . — Mi újság János gazda, — kérdi az ügyvéd. — Egy kis sorom van tekintetes ur. — No hadd hallom . . . — Biz én azt se tudom, hogy hun az eleje. Mert nagy sor e . . . Hát egy kis terágya vót az udvaron, oszt mondok a biresnek, hogy hordja ki az őzedi fődre, osztég teregesse el. Hát az eflitásu ki is hordta, meg el is teregette. — Hiszen akkor rendbe van. — Dehogy is van rendbe, tekintetes ur . . . Dehogy is. Mert nem az én fődemre, hanem a tekintetes ur fődjire hordta, meg oszt teregette. Azt akarnám osztán, hogy én azt lehordatnám a tekintetes ur fődjiről, vagy ha fizetne valamit a tekintetes ur, hát otthagynám, isten neki . . . Az ügyvéd megcsóválta a fejét: — Az eset János gazda nagyon egyszerű. Az a trágya ott marad az én földemen, sőt még nem is fizetek érte egy vasat se. — De tekintetes ur. . . . — Hiábavaló minden beszéd, azt nem fogja onnan elvinni semmi istenteremtése. A törvény az törvény. Ha az én földemre hordták, hát az abba is tog olvadni . . . — Én nem értem a törvény sorját tekintetes ur, de legalább egyezzünk ki, mégis az a törvény se olyan bolond tán.,. — Én szívesen engednék János gazda, de csak nem nevettetem ki magam, meg aztán a törvény sorjától én egy hajszálnyira se térek el. — Hát csakugyan ottmarad ) — Ott az . . . — Engedjen már valamit a tekintetes ur. — Értsen meg már János gazda. A trágya azé, akinek a íöldjére hordták. Ha szamár volt az a cseléd, aki odahordta, hát szamár volt. Punktum, Érti most már ? — Értem. Hát igy van ? — így- . , — Hát ha tudni akarja, — rivallt nagyot Bogár Izsó János, — hát a tekintetes ur kocsisa hordta az én fődemra a terágyát. Az uri kocsis. Isten áldja meg . . . Az ügyvéd a fejét vakarta, most már szívesen tárgyalt volna, de akkorra már Bogár Izsó János a kapuajtót is betette. -ó