Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-11-09 / 89. szám

Békéscsaba, 1913. XL-ik évfolyam. 89-ik szám. Vasárnap, november 9. BEKESMEBYEI EOZLONT POLITIKAI LAP reiefon-szám: 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hefenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lebet évnegyeden belül i*. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő; GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos ; 8ZIHEX.SZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szím 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Az elmaradt tisztújítás. Békéscsaba, november 8. A kormány a képviselőházhoz beterjesztett törvényjavaslattal a varmegyei tisztújítást a tisztviselők mandátumának meghosszabbításával elhalasztani szándékozik. A kormány terve világos; a vármegyékben a tisztviselők időközi választását megszüntetni és helyébe az állami kinevezési rendszert behozni. Ezzel a tisztújítás, mint a vármegyei önkormányzat egyik ősi intézménye, megszűnik. Tisztviselőválasztások nyomaira akadunk már a vármegye megalakulásának első idejében. A vármegye ugyanis a törvénykezési gyűlésekbe bírákat választott akik a kiküldött királyi birákkal együtt működtek. A vármegye további fejlődésében, az úgynevezett autonóm vármegyében, az eddigi királyi kinevezéseket fölváltja a választás és megyei tisztújító székek tartásával kifejlődik az időközi választási rendszer. A tisztújítás a vármegyének mindenkor egyik legnagyobb eseménye volt, a vármegye önkormányzatának egyik legjelentősebb megnyilvánula'sa. A vármegyékben a tisztviselő állásokkal egybekötött köztekintély és hatslom megszerzése mindenkor nagy érdeklődést és erős küzdelmet idézett föl. Régebben a tisztviselői állások nobile officiumok voltak, viselői köztiszteletben részesültek. Az állással járó hatalom gyakorlása és a rmegnyilvánuló közbizalom folytán a tisztviselők nagy tekintélynek örvendtek. Voltak állások, amelyeket a megválasztottak kötelesek voltak elfoglalni. A tisztujitásnak tehát régebben egyik oka az volt, hogy a tisztviselő állásokkal egybekötött hatalmat és tekintélyt az időközi választások által mások is megszerezhessék, illetve, hogy a közhivatal viselésére másik is köteleztessenek. Az időközi választás további indító okai az önkormányzatról való fölfogásban és politikai okokban keresendők. Az önkormányzat lényegét ugyanis abban látták, hogy az I önkormányzati testületek maguk vá! lasszák meg azokat a közegeket, akikI kel saját akaratukat és az állami igaz, gatást területükön végrehajtani akarják. A politikai ok pedig az volt, hogy a nemzetietlen, alkotmányt sértő kormánnyal szemben egy izmos, nemzeti alapon nyugvó önkormányzat álljon őrt. Ma is sokan vannak, akik ebből a | fölfogásból indulnak ki és az időközi választás megszűnésével, illetve az állami kinevezéssel a vármegyei önkormányzat elerőtlenedését, a vármegyék politikai, alkotmányt védő hivatásának gyöngülését és a centralizált államhatalomban a közsabadság veszedelmeztetését látják. Az időközi tisztviselői választás eltörlése nem jelenti az önkormányzat gyöngülését. Az angol közigazgatásnak egyik legalaposabb ismerője, Qneist Rudolf állítja, hogy a kinevezett elemek által vezetett angol közigazgatás az önkormányzat legtökéletesebb alakja. Nem az időközi tisztviselőválasztás adja meg az önkormányzati testületeknek az erőt, hanem a hatáskör, a tisztviselők önállósága és függetlensége. A vármegyék hatáskörét kell egyrészről kibővíteni, másrészről a tisztviselőket függetleníteni. Ebben van az esetleges visszaélések elleni biztosíték. Erre az első kellék a szolgálati pragmatika, megfelelő modern fegyelmi törvény és az, hogy a tisztviselők ügyeiben ne a politikai hatóság, hanem a független bíróság ítélkezzék. A politikai szempont sem okolja meg a tisztújítás föntartását. Ma, amidőn nemzetiségi kérdések veszedelmeztetik az állam egységét és egyes vármegyékben a nemzetiségek többségben vannak, amidőn az uj választási törvény szélesebb réteget enged be az alkotmány sáncaiba, a kifejlődött állami élet, a magyar nemzet tekintélye, bel- és külpolitikai érdekei egy erős magyar középponti hatalmat követelnek. A politikai jogot, az úgynevezett alkotmányvédelmet, a parlamenten, a független bíróságon és a sajtón kivül — a tisztújítás megszűnése ellenére — továbbra is gyakorolni fogja a vármegye közönsége. A tisztviselők, valamint a közigazgatás érdekéből is megszüntetendő az időközi választás. Nem tekintve a választás hátrányait, ma már az önkormányzati tisztség életpályává, kenyérkereső foglalkozássá lett. Az időközi választás a tisztviselőkre bizonytalanságot teremt. Ez a bizonytalanság a közigazgatási pályától a kitűnőbb elemek nagy részét visszatartja. A tisztviselők ma kettős függő viszonyban vannak. Függnek először a kormánytól -- mint a tisztviselők fölötti felügyelő és fegyelmi hatóságtól — másodszor választóiktól — az időközi vá'asztás folytán. Mai közigazgatási jogrendszerünk szerinti tisztviselő-választás különben is már nem messze esik a kinevezéstől. Nem tekintve a főispán kinevezési jogát, ma már a tisztviselő-választásokra a kormánynak közvetve a főispán utján elég tag befolyása van. Minden tisztviselő-választást ugyanis jelölés előz meg, amelyet a kijelölő választmány gyakorol. Ennek a kijelölő választmánynak a főispán elnöklete alatt hat tagja van, akik közül hármat a főispán nevez ki, hármat a közgyűlés választ. Igy a főispán a törvényben kötelezett hármas jelölésnél és igy közvetve a választásnál akaratát érvényesítheti. A tisztújítás ma már csak történelmi múlttal bír. A fejlett állami élet, a megváltozott közviszonyok és tisztviselői feladatok folytán az időközi választások föntartásának létjogosultsága nincsen. Küzdelem a munkásbiztositó székhelyéért. Panasz a kereskedelmi miniszterhez. Bókésvármegye iparosságát és ipari munkásait régen izgatta valami annyira, mint a kerületi munkásbiztositó ós betegsegélyzőpónztár székhelykórdése. — Hónapok óta tele van a vármegye Gyulának és Csabának a székhelyért való küzdelmével. A békésmegyei kerület ] közgyűlésének többsége a tavaszon tudvalevőleg akként határozott, hogy a pénztár székhelye Csabára helyeztessék át, mert az a vármegye gazdasági és forgalmi központja, tehát olyan par excellence gazdasági ós szociális intézménynek, mint a kerületi pénztár, természetszerűleg Csabán kell szókelnie. A határozat szerint üdvös volna ez Bákésmegye munkáltatói ós munkásai szempontjából is, mert az ügyes-bajos emberek által Csaba gyorsabban ós kevesebb költséggel közelíthető meg, mint Gyula. Nem lett ám jogerőssé a határozat, mert Weisz Mór és társai felebbezést nyújtottak be ellene az Állami Munkásbiztositó Hivatalhoz és a Hivatal Gyu\a javára döntött. Módunkban állt pár héttel ezelőtt Szeretem ... Szeretem, ha néha szomorúnak látlak, Fátyolozzák szemed a könnyek az árnyak. Szeretem, ha néha nappalaid egén Bánat felhő úszik sötéten . . . feketén. Szerelem, ha néha rálépsz az avarra, fi jókedv, a vigság, mint lelked madara fira'nykalitkádból szárnyat bont, kiröpül . . . fi hallgatás a csend, mint repkény fon körül. Szeretem, ha néha bársonyos estéken Őszi szél zúgásán megremegsz félénken. Sóhajjá finomúl az ima ajkadon . . . Lázasan doboló szivecskéd hallgatom. Szeretem, szeretem marasztaló szavad, Mikor betppanok ahogy lelked fogad. Szeretem, szeretem az én kis otthonom, fi napfényt, a felhőt fehér homlodon. Dcmby Béla. Ferenez József adósságot fizet. Jókai Mór, a magyar költőkirály igen sokszor volt pénzzavarban. Egyszer tele kózz9l szórta a pénzét az ablakon, másszor ismót a földkerekség legszomorúbb embere volt, és leült Íróasztalához 03 kót regény helyett hármat irt, és két cikk helyett hatot. És mégis halmozódtak a bajok és már ugy látszott, hogy a költő munkaereje gyengülni fog a gondok alatt, midőn a segítség megérkezett. Jókai gyakran látogatta a szabadelvű párt klubbhelyiségeit, ahol Tisza Kálmánnal ós Csernátony Lajos képviselővel larokkozott rendszerint. Állandó kibicek voltak: , Lukács László, Podmaniczky Frigyes ! báró, Mikszáth Kálmán és Wekerle Sán- * dor. Ezt a partit Fervari Kálmán meg is festette. Éveken keresztül minden este játszottak, anélkül, hogy a diffe rencia hónaponkint kót koronánál nagyobb lett volna. Mikor egyszer Jókai pénzzavarban volt, a rendes tarokk helyett huszonegyest ajánlott ? Tisza Kálmán elfogadta az ajánlatot, de csak négy krajcár maximális téttel. Jókai savanyúan bár, da igy is beleegyezett. Tényleg nyert is az este ötven krajcírt. A játék befejezése után Tisza behivta az egyik szobába. — Móric — szólt Tisza, mólyen a szemébe nézve — ugy látszik, hogy neked megint ninc3 penzed ? — Nagyobb összegre van szükségem. Annyit te ugy sem előlegezhetsz nekem. — De hiszen te borzasztó sok pénzt kerese), mit csinálsz vele? — Szélfolyik a kezem között. — Mennyire van szükséged? — 10000 forintra legalább. — Sok, nagyon sok. De majd én* előteremtem, illetve majd valaki előteremti azt a pénzt, úgyhogy nem is kell visszafizetned. — Hogyan? — Nagyon érdeklődnek irántad az udvarnál. Ázt hiszem Bécsben megszerezhetem majd neked a pénzt. Holnapután utazom Bécsbe, vasárnap a bécsi hajónál megvárhatsz, ott talán már n.ondhatok neked valamit. — Köszönöm, — szólt meghatva Jókai. — Da mégis hogyan akarod a pénzt nekem megszerezni ? — Azt bizd C3ak reám. Ha megígérem, meg is tudom szerezni. A Jókai név jól cseng Bícsben. Da ha megkapod a pénzt, ezt a manővert nem ismételheted meg többször. Bécs csak egyszer irgalmas. Hálálkodva hagyta el Jókai a szobát, ahová utána Podmaniczky Frigyes lépatt be, akinek Tisza az egósz dolgot elmondta. — Es hogyan teremted elő a pénzt ? — kérdezte Podmaniczky. — A királyné jó szivére fogok appellálni, ő nagyon szereti Jókait, és a pénz az állampénztárral, vagy az udvari pénztárral nyugtáztatom. Nehéz dolog mindenesetre, de Jókait ki kell húzni a csávából. Néhány nap múlva Tisza Bécsbe utazott és kihallgatása kót órára volt kitűzve. Mivel még korán volt, előbb egy sétát akart tenni Schönbrunn kertjében. Séta közben egy kanyarodónál szembe találta magát Erzsébet királynéval és Hoyos grófnéval. Tisza meghajolt ós egy mellékösvényén el akart menekülni, de a királyné rászólt: — De, kedves Tisza, miért akar menekülni"?.'.. — Nem akartam Felséged sétáját zavarni. — Azt nem lehet . . . Mostanig a grófnő Jókai „Szeretve mind a vérpadig" cimü regényét olvasta fel nekem. Csodaszép ez az élettörténet . . . Mit csinál Jókai ? Tisza zavartan hallgatott. — Talán csak nem beteg ? — Nem, felség, de most legfőképen Jókai miatt jöttem Bécsbe? — Mi baj van. Lehet valamit tenni az ő érdekében? — Nagyon sokat, Felség, sőt az a kérésem, hogy az állampénztár Jókai részére nagyobb összeget adhasson. — Egy tanulmányútra. — Jókainak szüksége van a pénzre ? Csak aláirja-e Őfelsége a kérvényt. — Én fogom az ő asztalára tenni. Ha bemegy a kihallgatásra, már meg lesz a határozat .'. . Jókai megérdemli. Tisza mólyen meghajolt. Jókai ügye jó kezekben volt. Mikor délután a király elé járult, a folyó ügyekről való referálás után távozni akart, de a király visszatartotta? — Jókai kérvényét sajno3, nem Írhattam alá. — Miért ? — kérdezte Tisza ijedten. — Mert az összeget nem az állampénztárból, hanem házipénztáramból fogom utalványozni. Jókainak biztosan szüksége van pénzre. Értesültem róla. — Jókai egy északi tanulmányútra akart menni, de nincs pénzzé hozzá. — Tehát minden rendben van. A király intett ós Tisza távozott. Azután a királynénál jelentkezett és mógeg.yszer megköszönve, megígérte, hogy Jókait elhozza Bécsbe. A hazafelé való uton a bécsi hajóra Vácnál egy magányos utas szállott fel: Jókai Mór. — Jó, vagy rossz híreket hozol — kérdezte Tiszát. — Elég jókat. De egy utazást kell tenned északra. — Miért. — Mert megígértem a királynak. Máskép nem kapod meg a pénzt. — Ha pénzem van, akár az északi sarkra utazom Hát valóban sikerült? — Sikerült. A király a kérelmet teljesiti. És az egész történetet elbeszélte Jókainak. Néhány nap múlva Tisza már megkapta a pénzt, Jókai kifizette adósságait és pénzének maradványával nagy utazást tett? Augusztus végén jutott Ischlbe, ahol Erzsébet királyné a gyógyparkban mindjárt első nap észrevette és magához hivatta. Jókai nagy tisztelettel c-ókolt kezet a királynénak. Más| nap udvari ebédre hivták, ahol maga