Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-05-12 / 38. szám

12 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910. áprliis 17. Zsilinszky Mihály programadása. Justh Gyula, Tisza István Szarvason Nagyszabású és lelkes ünnepeltetós­ben részesítette vasárnap Szarvas kö­zönsége Zsilinszky Mihály nyu­galmazott vallás- és közoktatásügyi államtitkárt, nagyhírű főgimnáziumok egykori tanárát, ki e főiskola katedrá­járól nagy tudásával, szorgalmával és munkabírásával, mint történész küzdötte ki magas polcát a Magyar Tudományos Akadémiánál és mint kiváló politikus, eiőbb a főispáni, majd a kormányzat legfontossabb ágánál, a közoktatásügy­nél az államtitkári állást. Hogy az ág. ev. egyház életében nagyhorderejű mun­kásságával mily sokat tett és alkotott, azt egy újságcikk keretében méltatni ' merészség lenne. Szarvas választóközönsége most, mint a község képviselőjelöltjét fogadta Zsilinszky Mihályt, még pedig oly őszinte szeretettel, bensőséggel, mely a megvívandó harc győzelmének biztos előjeleként tekinthető. Es Szarvas kö­zönsége a jelölést szerencsésebben meg nem ejthette. Csak goudoljanak vissza arra az időszakra, mikor Zsilinszky Mihály mint képviselő Csabát képviselte. Csaba, mint erkölcsi testület érdeké­ben, mezőgazdasága, tanintézetei, iparai érdekében mit nem tett 1 A lakosság egyes tagjai, pártkülömbség nélkül, bi­zalommal fordulhattak hozzá, meghall­gatást találtak és eredményt értek el. Sokat tett Zsilinszky Mihály Csa­báért és erre szinte nógatta Csaba pol­gárságának vezetőségét és még többet óhajtott tenni, de a szociális álapostol­kodás elütötte Csabát az igaz ember­baráttól. A Nemzeti Munkapárt szarvasi ve­zetősége tudatában feladatának, nagy előkészületeket tett a képviselőjelölt fo­gadtatására. Zsilinszky Mihály elé száz tagból álló küldöttség ment Mezőtúrra, ahol L i s k a János főgimnáziumi ta­nár üdvözölte. Ugyanitt üdvözölte Zsi­linszkyt a csabai küldöttség : dr. S a i 1 e r Vilmos, id. Kocziszky Mihály, S z e­b e r é n y i Lajos és dr. Zsilinszky Endre. Az üdvözlésre Zsilinszky Mihály röviden válaszolt. Szívesen jött Szarvasra mert a mult boldog emlékei elevened­nek fel előtte, s jó, régi ismerősöket lát viszont. Az szarvasi állomáson mintegy öt­ezer ember várta. A vonat beérkezése­kor a zenekar a himnuszt játszotta és az óriási tömeg hatalmas éljenzésbe tört ki. A vonatnál Szemző Gyula dr. ügyvéd tartott üdvözlő beszédet és egy fehérruhás leányka bokrétát njuj­tott át. Ezután lovasbandérium vezeté­sével hosszú kocsisortól kisérve, foly­tonos éljenzés közben vonult be a fel­lobogózott utcasoron a jelölt B o 1 z a Géza gróf házához, aki Zsilinszkyt ven­dégül látta. Délután három órakor tartotta Zsi­linszky Mihály a nagy piactéren prc­grammbeszédét. Kíséretében megjelen­tek C s á k y Albin gróf, B o 1 z a Géza és Pál grófok, dr. E r e k y Károly köz­gazdasági iró. A nagygyűlést Lengyel Sándor dr. elnök nyitotta meg. Zsilinszky Mihály hosszabb beszédben vázolta a jövendő képviselő­ház feladatait. A legfontosabb dolog a parlamentárizmus, a béke helyreállítása, az eredményes munka megkezdése. Híve az általános választójognak, de oly mér­tékben, hogy nemzeti létünk, a magyar­ság hegemóniája biztosítva legyen. A nemzeti bankhoz törvényadta jogunk van s ha annak felállítását Magyaror­szág érdeke kívánja, akkor senki és semmi sem állhat az önálló magyar nemzeti bank útjába, A katolikus auto­nómia fontosságának és a munkásügy rendezésének méltatása után Szarvas város lokális kérdéseivel foglalkozott. Szükséges a község utainak fejlesztése, a megyeszékhelyre való jutás könnyeb­bitése, illetve rövidítésére Szarvastól Mezőberényig egy mótoros vi­cinális vasút építése, az iparosság istá­polása, a tanintézetek szaporítása. A mintegy tiz ezerre menő hall­gatóság lelkesedéssel fogadta a pro­grammbeszédet, amely fiatalos hévvel elmondva, nagy hatást tett. A Haviár-párt szinte megdöbbent Zsilinszky Mihály szeretetteljes fogad­tatásától. A bevonulásnál abcug kiálltá­sokkal kísérletezett, de ezt elnyomta a lelkes, dörgő éljen. A piactéri pro­grammbeszédnél egy nagyobb tömeg egy előkelő állású férfiú vezetése alatt, csinált zenebonát. Ezeknek, meg a koalíciónak Boros-Brindus Mi­hály mosta meg a fejüket, a hallgató­szép boldog hajdani esték, midőn a vil­lamos fényárban uszó, nagy cirkusz kö­zepén, száz mosolygó gyermek arc előtt csinálta bámulatos ugrásait, arcfintori­tásait ós egyéb mókáit. A kis gyermekek örömmel tapsol­tak kedves kis selymes kezecskéikkel és vékony hangjukkal szüntelenül kiál­tották a „hogy voÍt"-okat. A páholyok­ban csinos asszonykák irányították reá látcsöveiket ós az urak mosolyogva ütöt­ték oda a padozathoz, ő pedig a bol­dog, a büszke, hirtelen levette hegyes bohóc sipkáját, megforgatta jó magas­san a levegőbe, majd újra elkapta, egy nagyot fordult és nevetett, kezeit szi­vén összekucsolva köszönte meg a tap­sokat, mig a zene egy könnyed, ismert dalba belé nem fogott. De mily régen volt az ! Az öreg kor elérkezett. Vele együtt a fáradság és gyengeség is ... , majd kósőbb a szeszes italok élvezése zavarta meg a fejét.. . Nem volt már oly mulatságos... Elbocsájtották ... El­hagyta sikereinek színterét. . . Elvivó magával a cirkusz öltözőjéből rossz ru­háit és kopott szerszámjait; bolyongott ide-oda, élt egyik napról a másikra . . . Nem tudott már nevetséges arcfintori­tásokat vágni, remegtek lábai és neve­tés helyett sokszor könnyeztek szemei ... Tengődött napról-napra ... Végre az említett téli estén, remegő testével, sárga arcával, fájdalmas lelkével elin­dult, hogy néhány krajcárt keressen, mellyel éhségét lecsilapjthassa. De ru­hái rongyosak voltak, annyira, hogy az utcagyerekek is csúfolták és a rendőrök sem nézték jó szemmel. Fázott, köhö­gés is kínozta, nem volt más hátra : kol­dulni. Igen, ha lehetett volna, de még a járókelők is kikerülték a szegény öreg bohócot. A mint igy visszaemlékezett életére, a hópehelyek mindinkább befedték. A nyomasztó csendben minden oldalairól megcsendültek az esti harangok. Eme ezüstc3engésü hangversenybe vógre be­lebömbőlt a nagy harang zúgása is. Szép ének hangzott le az égből. Egy szellő suhant a folyamon és a hidon és a fákon át. Amint ez a fagyos szellő megérintette szárnyával az öreg bohó­cot, becsukódtak a szemei ós elaludt. Nem sirt többet, nem fagyoskodott már, egy boldog mosoly vonult el ajakán ós szépet álmodott. Álmában egy hatalmas cirkuszban találta magát. A cirkusz gyönyörű vi­rágokkal volt ékesítve ós csillogó fényár borította be minden zugát. Az arany, ezüst ülőhelyeken sokkal szebb, vidá­mabb ós teltebb arcú gyermekek ültek, mint hajdan: az oldalokon rezgő szár­nyú angyalok ós hosszú szakálú öregek tartózkodtak. — A cirkusz oly magas volt, hogy a csillagokig nyúlt fel, me­lyek nagy fényükkel bevilágították a cirkusz porondját. Egy láthatatlan ze­nekar szebbnél-szebb, gyöngéd dalokat játszott. A sok idegen mind látni óhaj­totta az öreg bohócot. Öreg 1 Óh nem 1 Ellenkezőleg! Még nem volt soha ily fiatal erőben, nem volt még soha oly csillogó a szelleme és oly vidámak az ötletei. Különböző szinkeverékből álló selyem ruhájában ós hegyes kis sap­kájában mindenkit meghódított. Ötletei csak úgy sziporkáztak, bámulatos ug­rásai biztosak és csodálatosak voltak. A kis gyermekek szünet nélkül tapsoltak, mutatványait egymásután megismétel­tették : az angyalok szárnyai összeve­rődtek ós még az öregek is tetszésüket nyilvánították a kis bohócnak. Boldog­ságában nagyra határozta el magát. A távollevő csillagok közül a legfénye­sebbet akarta levenni az égről. Eszmé­jét taglejtésekkel adta tudtára a közön­ségnek, kik mindnyájan aggodalommal és elragadtatással várták csodás ugrá­sát. O mosolygott, lendület adott ma­gának ós repült fölfelé gyorsan, mint egy madár 1 Mindinkább közeledett a csillagokhoz, a zene is mindinkább erősbbó vált, de még annak a hangját is elnyomta az alulról jövő tetszészaj. Álma eltűnt, lólke elhagyta a földet. ság jóizü hahotájá között, ugy, hogy az ellenpártiak húzták a rövidebbet. , Este az Árpád-szállóban 1200 terí­tékű lelkes hangulatu bankett volt. Len­gyel Sándor éltetve Zsilinszky Mihályt, győzelmére ürített poharat Zsilinszky Mihály Szarvas lakos­ságát éltette, a község előrehaladását, a békés munkát kívánva. Dr. E r e k y ! Károly az önálló vámterület ós önálló | bank létesítését kivánta, ugy, ahogy azt Kossuth Lajos tervezte. S z e b e r é­n y i Lajos pohárköszöntőjóben azt fej­tegette, hogyan kellene a 48-as eszmé­ket a mai viszonyok között céltudato­san aplikálni. Igen sok gazda beszélt, kik Z s i 1 i n s z k y Mihály megválasz­tásával a községre uj, jobb korszak viradatát látják. Megelégelték, mondot­ták, a 23 évi pártegyed uralmat. Most a harcot nem pártszempontból, hanem személyi szempontból fogják győzedel­mesen megvívni. Zsilinszky Mihály sürgönyhivásra hétfőn délben visszautazott Budapestre. A Haviár-párt, hogy Zsilinszky Mihály meleg és impozáns fogadtatásá­nak nagy jelentőségét ellensúlyozza, pünkösd hétfőjére Justh Gyulát kérte meg, hogy jöjjön el Szarvasra. A Zsilinszky-párt viszont Tisza István igéretét bírja, hogy e hó 24-én Szarvasra jön, ott beszédet mond. Szarvasról Tisza István Szentesre is átmegy. Egy kisvasút fejlődése. Közgyűlés az A. E. G. V.-nál. Az Alföldi Első Gazdasági Vasút, Békésvármegye köziekedósügye szem­pontjából igen fontosnak tekinthető, mert a vármegyének olyan részeit köti össze a gócponttal, Csabával, amelyek nélküle úgyszólván el volnának zárva a civilizált világtól. Ennek a fontosság­nak dacára, a vasút nagy anyagi gon­dokkal küzdött mindaddig, mig az Arad-csanádi Egyesült Vasutak igazga­tósága védőszárnyai alá nem vette. Az­óta ez a kisvasút folytonosan fejlődik, ugy hogy már a mult üzleti évet re­spektábilis eredménynyel zárta. Specialiter a csabaiaknak legújab­ban nagy panaszuk van az A. E. G. V. ellen. Az uj menetdij-táblázat szerint ugyanis, ha valaki lemarad a helyi mo­torkocsiról ós arra kénytelen felszál­lani, amelyik Vésztőre robog : köteles szomszédos forgalmi jegyet váltani. Ha valaki tehát az állomástól a Főtérig szándékozik csak menni, annyit fizet, mint aki Békésre utazik. Ez indokolat­lan rendelkezés ellen a Kereskedelmi Csarnok mozgalmat is indított s a moz­galomnak valószínűleg lesz is annyi eredménye, hogy a május 18-án tar­tandó közgyűlés meg fogja másítani az igazgatóság rendelkezését. Az A. E. G. V. igazgatósága a köz­gyűlést megelőzőleg nem régen ülést tartott, melynek jegyzőkönyve most ér­kezett meg a vármegyéhez. Ez igazga­tósági ülésen került tárgyalás alá a mult évi zárszámadás is, mely szerint az 1909. üzleti évnek 58,000 korona volt a tiszta nyeresége. Ez összegnek legnagyobb részét azonban az adósságok törlesztése emészti fel, ugy hogy végeredményben a valódi tiszta nyereség C3ak 2170 ko­rona. Az előző évek eredményeihez ké­pest azonban ez is nagy haladásnak tekinthető, mert a vasút végre-valahára megszabadult mégis az állandó deficit­től. Ez a haladás örvendetes minden­képpen, mert minél jobban vagyono­sodik a részvénytársaság, annál többet tud fordítani arra, hogy a közönség kényelmes, tiszta és célszerűen beren­dezett kocsikban utazhassók, nem olya­nokban, mint a jelenlegiek. Az Alföldi Első Gazdasági Vasút közgyűlése, mint fentebb jeleztük, e hó 18-án lesz. A közgyűlésnek egyik leg­fontosabb tárgya lesz az 1909. évi záró­számadás bemutatása, melyet az 1911. évi költségelőirányzat előterjesztése fog követni. Ugyanez a közgyűlés fogja az üresedósben levő négy igazgatósági tag­sági ós a felügyelő-bizottsági helyeket betölteni. Már a választásokra való te­kintettel is kívánatos, hogy az Aradon tartandó gyűlésen minél több bókés­megyei részvényes jelenjen meg. Ambrus Sándor alispán még a múltkori igazgatósági gyűlésen felve­tette azt az eszmét, hogy a vasút veze­tősége tegyen lépéseket a folyószámla­kölcsön kamatainak leszállítása iránt. A pénzintézetek ugyanis most igen kedvező konstellációk között élnek, ugy hogy egymásután ajánlják fel ügy­feleiknek a kedvezményeket. Csak mult számunkban irtuk például, hogy a Pesti Hazai Első Takarékpénztár olcsóbbá tette önkényt a gyulai vármegyei köz­kórházra felvett kölcsönt, ami körül­belül 10,000 korona kedvezést jelent a vármegyének. Ilyen körülmények kö­zött nagyon indokolt tehát, ha az AEGV. is a folyószámla-kölcsön kamatainak le­szállítását kéri. Az igazgatóság Ambrus alispán indítványát a közgyűlés elé ter­jeszti, mely bizonyára egyhangúlag hozzájárul. Hiszen ennél üdvösebbet nem is tehet. A közgyűlésen, mint már megírtuk, Békósmegye törvényhatóságát Ambrus alispán fogja képviselni, Csaba közsé­gét pedig H a a n Béla ós Rosen­thai Adolf. Egy volt csabai országgyűlési képviselő halála. Bánó József. Hogy választottak azelőtt Csabán. Az első ötéves ciklusban, a parla­mentben Bánó József képviselte Bé­késcsabát. Az öreg ur, aki utolsó éveit oszlopataki birtokán töltötte visszavo­nulva a közügyektől, pénteken elhunyt. A nyolcvanhatéves aggastyán 1824 áp­rilis 16-án született Eperjesen. 1848-ban Sárosmegye másodalispánja volt s maga alakította csapatban rósztvett a szabad­ságharcban, melynek leverése után a gazdaságnak élt. 1861-ben a héthársi kerület az országgyűlésbe választotta. 1872-től 1878-ig alelnöke is volt a kép­viselőháznak, amelybe 1892-ben került újra nemzeti párti programmal. Ő ala­pította meg a sárosmegyei magyarosító egyesületet, amelynek mintájára számos hasonló egyesület keletkezett. Választ­mányi tagja volt a Történelmi Társu­latnak, ahol élénk működést fejtett ki. Bánó halála összeesik egy olyan választási küzdelemmel, amilyenben őt Csaba választó-közönsége megismerte. A 91-es óv végén oszlattatott fel a kép­viselőház és februárban voltak a vá­lasztások. Csabán akkor is „dühöngött" az egyetértés. A szabadelvüpártiak, Bánffy miniszterelnöksége korában, n. Szucsu Bélát jelölték. A függetlenségiek is je­lölni óhajtották, de Prónai Dezső báró után, ki Csabának feléje se nézett s ne­hogy a képviselői napidijak hiábavaló felvételével vádolják, a feloszlatáskor nagyszabású bankettet adott a függet­lenségi választóknak, a községnél pedig összes képviselői napidijait alapítvány­ként helyezte el, — nehéz volt a hely­zet, mert a nemzeti párt, Apponyi ve­zérlete alatt szintén jelöltet akart állí­tani. A nemzeti és függetlenségi pártiak között megállapodás törtónt, hogy nem exponált politikust keresnek ós kölcsö­nösen támogatják egymást. Apponyi Albert grófhoz fordultak, ki B á li ó Józsefet ajánlotta. Bánó elfogadta a jelöltséget és mi­kor husz évi szünet után ismét a poli­tikai küzdőtérre lépett, a Vigadóban tartott programmbeszódóben a túl­nyomó függetlenségi választóknak foly­ton D_ák Ferenc kiegyezésében lefek­tetett, az országra áldásthozó törvényről beszólt. A függetlenségi vezetőfórfiak ugyan­csak ámultak, de dacára ennek, Bánót választották 180 szavazattöbbséggel Bé­késcsaba képviselőjéül. Igazán patriarchális választások es­teklakkor még Csabán. A hatóságnak katonaságról a rend fentartására nem kellett gondoskodni, elég volt oda ai öreg S p i s j á k és az ő 16 rendőre. A pártok reggel 8 órakor felvonul­tak a városháza elé és csak annyi tér­ség maradt közöttük, hogy a zászlótar­tók egymással kezelhettek. A jólelkű Vidovszky János volt a választási elnök, de neki sem akadt dolga az inci­densek elsimítása körül. A korteseket,

Next

/
Oldalképek
Tartalom