Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-08-29 / 69. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfo yam. 69-ik szám. Vasárnap, augusztus 29. POLITIKAI LAP EOZLONT elefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt k ElsOFIZBTÉSI DI3 : Egész év El3Nzetni bármikor lehet éun étszer: Vasárnap és csütörtökön : 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. ayedcnbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. GU ffelelős szerkesztő: LYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szára 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Uj csapáson. Bikéioaaba, augusztus 23. Az ideális parlamentarizmus, ami zéles e világban csak Angolországban irágzik és ezt az országot fiai kiválóága mellett nagygyá, a leghatalmaabbá tette, tudvalevőleg a többségi Íven alapszik. Amely párt többségre jt a parlamentben, annak a programja ;rmészetszerüleg jobban tetszik a közéleménynek, amely csodálatosan, öszónszerüleg megtudja érezni, hogy mi lőnyösebb az állam érdekeire nézve. A közvélemény ez ösztönszerüséének érdekes megnyilvánulásai taasztalhatók Magyarországon. Haríinc éven keresztül mindig a régi zabadelvü-párt uralkodott a helyzeti. Hasonlíthatatlanul nagy többségei jutott be az országgyűlésbe minen választás alkalmával. A többi párok valóságos törpéknek bizonyultak lellette. És az idők folyamán lassanint érdekes változás állott be. A fügetlenségi és 48-as párt lassan-lassan ezdett előre nyomulni. Eleinte öt-hat épviselővel került be az egyes cikluokban. Mikor azonban Kossuth Fejne hazakerült és a párt élére állott, ohamosan kezdett fejlődni, A magyar özvéleményt elragadta teljesen a Cossuth név varázslatos hatalma. Miok a párttagok is uj erőre kaptak, iatalmas ütésekkel döngették, romolták a szabadelvü-párt megdöntheítlennek látszó vasfalát és sikerült éháhy év múlva sirba temetniök. i legutolsó választáson már a fügetlenségi párt jutott többségre. A parlamentárizmus elvénél fogvat jrmészetesen, ennek a pártnak kelletolna akkor birtokába venni az állami atalmat. És ekkor tünt ki, hogy régrogramja nem kormányképes. A függetlenségi párt harminc éven kei esze tül folytonosan harcolt, küzdött dnem gondolkozott. Programját ellelejtette a folytonosan váltózó viszonyok, hoz alkalmazni. Arra meg netn is gondolt soha, hogy valaha többségre jut a Házban, tehát kezébe kell v|enni az államügyek vezetését Kossuth Ferenc, aki életébeh a higgadt megfontolás és a reális politika embere volt, akit testetlen idei lok, légben puffanó jelszavak sohasem csábítottak el: a hatalomra jutás óta titáni munkát végez abban az irány ban, hogy pártját a régi útról lete'elje és uj csapásra irányítsa. Ugy ő, mint minden józanul gondolkozó polilku látja, hogy a régi programra a királylyal és Ausztriával szemben nem érvényesülhit soha. Ez;r, meg ezer leküzdhetetlen akadály áll az érvény :süapás enti ania az k le roeszlés útjában. Uj csapás kell, uj cs és reális politika! Nem azt je ez, hogy a pártnak le kell monc a programm vezéreszméiről. Csak erőszakoskodást kell eltörölni, csa kell mondani az ország romboló, hámos, átmenetnélküli átalakulás méjéről és a ,,lassú viz partot njos" elvére kell ráhelyezkedni Kossuthnak ez a törekvése a ban meghiusult egyes feltűnni vá de kevés vágott dohánnyal ren kező honatya makacs ellenzésén. Ezek az urak felzavarták a párt békéjét és oroszlánrészük van a már hónapok óta fennálló válság előidézésé Nekik csak harc és küzdelem most is, mint elődeiknek. Nem töfődnek ők azzal, ha az ország haladásának ügye kátyúba kerül, csak r beszéljenek, velük foglalkozzanak. Kossuth Ferenc, akit pénteken az a kitüntetés ért, hogy nemzetünk költ lelkű és igaz barátja, Ed ;:oníyó, delfen/árd király vendégül látti Marienbadban : nagyon érdekes nyilatkozatot tett a válság okáról a ,,Neue Freiz Presse" tudósítója előtt. A nyilatkozat, mely fedi a mi fentebb kifejtett álláspontunkat s mely egyúttal figyelmeztetés a renitenskedő urakhoz is: a következő : — A jelenlegi magyar válságnak oka abban van, hogy habár a magyar képviselőház többségének olyan programmja van, amely a fennálló törvényeken alapszik, mindazonáltal most nem lehet megvalósítani. M'nden alkotmányos országban a pirlamenti többségnek megvan az az erkölcsi joga, hogy mint többség, kormányt alakítson. Magyarországon azonban a függetlenségi párt nem juthat abba a helyzetbe, hogy a kormányt ő alakithassa meg. Ez az egyik oka a válságnak. A másik oka a válságnak az, hogy a képviselőház többsége a koalíciós kormány lemondása után nem vehette át a kormányalakításra való megbízatást. E két ténynek mindenike különkülön is elég súlyos arra, hogy alkotmányválságot idézzen elő, amely válságból csak nehezen lehet megtalálni a kibontakozás útját. Ha a korona a függetlenségi párt programmját nem akarja elfogadni és nem akatja erre a pártra a kormányzást rábízni, akkor nem tehet mást, minthogy feloszlatja a képviselőházat és megkísérelné, hogy az uj képviselőházban tegyen szert olyan többségre, amslyet nem kötnek azok a nehézségek, amelyekkel a jelenlegi többség küzd. Ha a képviselőházat feloszlatják, a függetlenségi párt számbelileg még sokkal nagyobb erővel és intranzingensebb elemekkel térne vissza. A munkáskérdés Békésmegyében. A rossz termés következményei. Amerikai munkáltatók nyilatkozatait nagyon sokszor olvastuk már arról, hogy odakünn a magyar munkások az elsőrangú erők közé tartoznak. Számtalan tanujeleit szolgáltatják a szorgalomnak, rátermettségnek és a sokoldaluságnak. Elvállalnak szivesen mindenféle munkát és rövid pár hét alatt még az olyan mesterséget is elsajátítják, amilyenhez azelőtt még csak nem is konyítottak. A kőszénbányákban, a föld veszedelmes mélységeiben vasszorgalommal lapátolja, hordja-viszi a szenet az, akinek idehaza talán kapa-kaszánál egyéb nem volt a kezében. Más, aki gyerekkorától fogva csak a gyeplőszárat fogta, komplikált gépekkel tanul meg foglalkozni egy-két hónap alatt. Egyszóval, már a külföldiek véleményére is támaszkodva, elmondhatjuk, hogy a magyar munkás, mint munkaerő, elsőrangúnak mondható. Annál szomorúbbá válik azonban a kép, ha az itthoni helyzetet vizsgáljuk. A legutolsó évtizedben a különféle szociális áramlatok úgyszólván teljesen átformálták a köznépet. Letért régi tisztességes meggyőződésének útjáról, elvetette magától az ősöktől örökölt szokásokat, erényeket. Csak az agitátorokra hallgat, akik képmutató farizeuskodással hajszolják bele a meggondolatlanabbnál meggondolatlanabb cselekedetekbe, szép eredménnyel halásznak a zavarosban s az ügy végén markukba nevetnek. A munkás meg letörten, kiábrándultan húzza tovább az igát. Különösen áll ez az ipari munkásoknál. Atharapódzott azonban ujabb időben ez a természet a mezőgazdasági munkásokra is, különösen, mióta megíékésmegyei Közlöny tárcája. Csodák. I lelkem, mint egy tüzszinü virág 'árult eléje szomjas remegőn. Csodára várt. Harmatról álmodott, \mely nem bűvös kristálycsepp, hanem ?orró, mézszinű, olvadó arany . . . iogy itta volna csöndes, bús szavát, Hlyen mohó, szent, ájtatos gyönyörrel! Iogy simult volna selymesen, puhán ébesröptü, szilaj gondolatához ! Iogy szállott volna szabadon, merészen endülő, finom, diadalmas ívben, Jj csillagok felé keresve utat, Imelynek végén ő a cél, a vég!.. . ' fehérviolakelyhü, tiszta szivem )lyan sugárzón lüktetett felé, Unt egy lefojtott s titkosan kipergő Jagy, fényes, néma könycsepp ... Álmodott. I szivem a csodáról — ó, de másként! lüvös, fehér, halottas szomorúság, Cét szürkefátylu apró örömök, Jjjongó, titkos, tompa remegések, )pálosjényü, hajnalos mesék Igyüttérzőjét, együttálmodóját, /sztályos társát várta . . . Mindhiába. "űzszin virágom idegenül nézte ' fehér violakelyhem meg se látta . . . Csodát ha vártam : százszor jajj nekem ! Nil. Püspökválasztás Csabán — hajdanában. Irta: Palatínus József. A mult század közepe óta egy fólzázad folyt le az idők tengerébe. Néány lusztrum és mégis egyet fordult arkaiban a rozzant sárteke. Helyesebben : nem is a világ fordult mig a sarkaiban, hanem megváltoztak az emberek. A régi jó embereket csak a régi poros krónikákból ismerjük. A ró jó patriarkális életet, amikor még ritkaság számba mentek a felsrófolt ós dugó huzó eszű, konkolyhintő atyafiak Ma már ? .Beszélni se jó róluk. Még a tiivek ?yüAm, az, lelkipásztorai is a békétlenség ós Iölség keserű kenyerén rágódnak, ez nem tartozik a vonal alá. Igás hogy régen minden máskép volt! R^gi, megfakult foliánsok között kutatván, megvilágosodnak egynótnely lapjai előttem a csabai Luther-egyház krónikájának. Amikor még Székács József volt a püspök és báró Podmanicky Frigyes, a jobblétre szenderült sza sadelvüpárt volt elnöke, a békési esperesség világi felügyelője. Noía bene : báró Podmaniczky Frigyes sokszor megfordult megyénkben. Mint esperessógi felügyelőt és képviselőt idekötöttók nexusai, a feledhotlen és hires csákói vadásznapok pedig baráti kapocsként fűzték Békésmegy t hez. Podmaniczkyt Szarvas közönsége : 865. nov. 9-én választotta meg egyhangulag képviselőjének. Nem érdekből, de valóban az érdemek elismeréséül. A szarvasi főiskola is sokat köszönhet Poc.maniczkynak, aki, bár mágnás létére aem volt dúsgazdag, de gavalléros bőkezűséggel gondoskodott a neves intézetről és különösen annak szegénysorsú tanulóiról. A csabaiakat is szerette Poc maniczky. A 63-ik nagy Ínséges esztendőben rendezett gazdasági kiállitásoi és lóversenyen is részt vett, s ez ut;áról megemlékezik naplóiban is. A többek között ezeket irja: „Május 2 án és 3-án Csabán mulatván esperessógi gyűlés kedvóért, resztvettem a gazdasági egylet ugyanez alkalomra rendezett kiállításán és lóversenyén. Sohasem képzeltem, hogy lehet,' séges legyen ilyen por az Alföldön, mint amelyet akkor észleltem. A légkör át volt hatva portól, s mint köd, úgy nehezkedett az élő lónyekre, s e kellemetlen állapot tűrhetetlenné vált junius hava vége felé. Ez időtájt gyakrabban járván az Alföldön, láttam például egyszer, amint Mezőtúr lakosságának gulyája az éhségtől ós szomjúságtól gyötörve, bőgve szaladt a városba, nem találván a közlegelőn egyebet, bokáig érő pornál, fű nem létezett már akkor egy szál sem." Még Aszódról 1863. május 27-ón írott soraiban is megemlékezik a csabai kirándulásról, irván a következőket : »Békéscsabáról oly állapotban érkeztem vissza, amely a Szahara pusztáján áthatolt, s a számumtól megmenekült, a sivatag porától felismerhetetlené vált zarándok külszinére emlékeztetett élénken." Istenben boldogult Podmaniczky, nyugodjál meg síri álmodban, hasonló maszkot mi is gyakran öltünk. Ahányszor csak kedve kerekedik egy kis takaros szélnek. Lévén még Csabán a „városi öntöző Jajtok" ismeretlen valami. Azaz, hogy mégis van. Összevissza : egy. Minden hetipiac után megpermetezik a kofák kihűlt helyét. Szóval: vigan nyeljük a port és a birkák közmondásos türelmével konstatáljuk olykor, hogy malteros ládává alakul a szájunk. Ám mindezeknek semmi köze a püspökfogadáshoz. Térjünk hát csak vissza a cimnez. Hát ugy esett a sorja, hogy annodomini 1862. őszén püspökváróban volt Csaba. Szókács József püspököt várták. Volt bandérium s mindenféle, ilyes ünnepélyes fogadáshoz szükséges előkészület. És még egy ritka meglepetés : I Pazar kivilágítás az országút mentén. Ak'sor mig hire-him va sem lóvén erre, felé a vasútnak, a püspök ur Podmaniczky Frigyes társaságában batáron I kucsirozott be Orosházáról. Már besö, tétedett, amidőn elérték Csabát. Ennek határában aztán egy adott jelre a bandériumos legények felgyújtották az országút két oldalán felhalmozott szalmarakásokat. A hirtelen és különös illuminációtól ugy megrémültek a püspök lovai, hogy felfordították a csózát és az illusztris vendégeket az árokba borítván, püspök nélkül vágtattak be a városba. Itt azonban még nem ért véget a mulatságos história, amelyről Podmaniczky kedélyesen emlékezik meg naplóiban. „Nagy ünnepólyessóggel bucsuzánk el Orosházától — jegyzi föl Podmaniczky — s egy vízözön előtti csózában elhelyezkedve, Orosháza község fogatán ügeténk C3aba felé, ahol nagy előkészületek tótettek a püspök fogadására. Beesteledett, mire Csabán a nagyvásárlórt elértük s már tartottunk attól, hogy a koromsötét éj aligha fogja emelni az ünnepélyes fogadtatás díszét. A csabaiak azonban jóelőre gondoskodtak mindenről, mert mire a várost szegélyező uton áthajtva elértük a város belsejét, egy szálas csabai gazda odaugrik kocsinkhoz s meggyőződvén, hogy csakugyan püspöke foglal abban helyt, elkiáltja magát fenhangon : „u z s !

u Én éppen Szókácstól tudakozódni akartam e vezényszó értelme után, midőn az úttól jobbra-balra összehordott két felmagasió szalmapetrence, mintha villámcsapás érte volna, kigyulad, fényesen megvilágítván a kétoldalt felállított lovasbandériumot s a fogadásunkra elénkbe jött kocsisort. Egy hatalmas éljen-kiáltás után, elindult gyorsan ügetve a kocsisor, azt követve pedig s bennünket megelőzve, a lovasbandérium. Az ezen felvonulás által felkevert