Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-08-26 / 68. szám

Békéscsaba, 1909 szept. 12 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 pökhöz. A küldöttségbe beválasztattak: Sailer Gyula csabai ev. egyház felügyelője, Z s i r o s András, K i t k a György, KoczisZky Mihály, G á 1 i k János, S z a s z á k Ádám, K i s z e 1 y Pál, G r i e c s T. György. A napirendre tűzött még egy tárgy időközben tárgytalanná vált s igy a mult ülés jegyzőkönyvek felolvasása után a nagyjelentőségű ülés befejezést : nyert. | í Áchim L. András és pártja azonban ; nem tud nyugodni. Az egyházi viszálynak inkább helyiérdekű ügyét kivitték már az ország közvéleménye elé is, ami nem csekély Ízléstelenségre vall. A buda- 1 pesti nagy napilapokban ugyanis tegnap a következő kis közlemény jelent meg : „A magyarországi parasztpárt békéscsabai tagjai ki akarnak válni az evangélikus egyházból. Ebben az ügyben ma nagyobb küldöttség kereste föl Scholtz Gusztáv püspököt Áchim L. András elnök és Mádai Pál titkár vezetésével. Áchim előadta a párt sérelmeit, melyeknek orvoslását a jövő hónapi kerületi gyűléstől várják. Scholtz püspök válaszában megígérte, hogy a közgyűlés megvizsgálja a dolgot ós fölszólította a pártot, hogy a gyűlésre szónokot delegáljon." Nem tudjuk, hogy a közleménynek mennyi alapja van. De, hogy sok alapja nincs, az, ismervén Áchim L Andrást, könnyen elképzelhető. galomba hozni, amely már ugy élő, mint levágott állapotban keresztül ment a szakértői vizsgálaton. Elrendelte a főszolgabíró, hogy ezt az intózkedóst tegye közhirró az elöljáróság és szabályszerűen 15 napi közszemlére tegye ki. A főszolgabírói határozat különösen közegészségügyi szempontból üdvösnek és célszerűnek mondható. Mert kiszámíthatatlan az a kár, melyet a romlott hus okozhat. A veszedelmes járványok egész raját terjesztheti el a beteg állat husa. Még szociális szempontból sem okoz kárt a rendelet. Ezután a szegény ember is nyugodtan vásárolhat s a magánárusoknak sem kerül sok pénzbe a kötelező husvizsgálat. Legfeljebb néhány fillérrel drágábban adják a hust s a kiadás megtérül. Az intózkedóst legnagyobb valószínűség szerint a felsőbb hatóság is jóvá fogja hagyni, egyrészt, mert a törvény alakján áll, másrészt pedig, mert a közegészségügyi érdeket védelmezni elsőrangú kötelességük a felsőbb hatóságoknak is. A kötelező husvizsgálat. Érdekes szolgabirósági rendelet. Békéscsabán, mint általában a vidéki városokban felvett szokás, hogy hetipiacok alkalmával nemcsak a híva- 1 tásos. iparosok, a mészárosok és hentesek árulnak húst, hanem magánosok is. Ez a szegény nép szempontjából nem is kárhoztatható szokás, mert a nép olcsóbban jut húshoz, mintha mészárszékben, vagy hentesüzletben vásárolna. A magánárusoknál nincsen árszabály, lehet velük alkudni s egy-egy jelentékeny nagyságú húsdarabot nem egyszer feleannyi áron vehet meg a szegény ember, mintha üzletben vásárolná. Közegészségügyi szempontból azonban korántsem oly kedvező ez a helyzet, mint szociális szempontból. Mert megtörténik igen gyakran, hogy beteg állatok húsát mérik. Csak pár éve történt meg például, hogy egyik csabai gazda nagymennyiségű, romlott, penészes nyári kolbászt vitetett fel a piacra eladni. És mig az orvos észre nem vette a dolgot, el is adott belőle nagyon sokat. Az ilyen eljárások természetesen egy csöppet sem öregbítik a csabai húsipar jó hirót. Hetipiacok alkalmával nagyon sok vidéki fordul Csabán a környékbeli községekből. És ha romlott hússal mennek haza, természetesen nem valami hizelgő módon nyilatkoznak a csabai mészárosokról és hentesekről. Ők ugyanis a magánárusokat is iparosoknak tartják. Ez a körülmény indította A n d ó Mihályt és néhány iparost arra, hogy a községi elöljáróságtól kérjék a kötelező husvizsgálatnak a magánárúsokra is leendő kiterjesztését. Az elöljáróság azonban elutasította ezt a kérelmet azzal az indokolással, hogy a kötelező' husvizsgálat ártalmára lenne ennek az évtizedek óta fennálló szokásnak, melynek fennmaradása különösen a szegényebb néposztály szempontjából kívánatos. A hus ellenőrzését különben is elvégzik hetipiacok alkalmával az állatés emberorvosok. Andó és társai nem nyugodtak meg az elöljáróság ítéletében, hanem felebbezést nyújtottak be ellene a főszolgabirósághoz. A főszolgabiróság döntése most érkezett meg a községhez. E szerint Andó Mihály és társai kérelmének az uj közegészségügyi törvény értelmében hely adatik. A törvény értelmében ugyanis csakis olyan hust szabad forTombolás esetek. Még olyan nagy tömeget ritkán látott a liget, mint a Nőegylet vasárnapi tombola-estélyén. Rengeteg nép szorongott a pavillon előtt a fehórasztalok mellett. A pincérekről csakúgy szakadt az izzadtság. Folyton csak ezt a kiabálást lehetett hallani: — Pincér, sört! — Mi lesz már azzal a félliter borral ? — Hát a parádi viz hol n aradt? Szép lányok, menyecskék serege töltötte meg a kertet. Szörnyű i' galmak között leste mindenki a tombola lefolyását. Ragyogtak a szemek, ha a kikiáltó : T e r é n y i Péter a várt számokat zúgta és megnyúltak az orrok, mikor nem jött ki a várva-várt szám. Egyszóval egészen kedélyes volt az az este. A tombola-jegyeket árusitó lányok nagyon hercigek voltak. Olyan rábeszélő képességről tettek tanúbizonyságot, hogy akármelyik vigéc is megirigyelhette volna tőlük. A legkülönbözőbb forrásokhoz folyamodtak, csakhogy a jegyeket rátukmálják a kiszemelt áldozatra. Egyik asztal mellé négy fiatal ember ült le azzal a határozott szándók kai, hogy nem fognak venni jegyeket. Az elhatározás eleinte sikerült is. Csak ugy küldték el a bájosabbnál-bájosabb jegyárusító bakfisokat. Pedig olyan szépen tudták kérni: — Tessék venni jegyet! Oh, ne tessék kosarat adni. — Már var Köszönöm. — De tőlem még nem vettek. — Sajnáljuk, de már későn jött, nagysád. Egy kis bakfis erre elfintorította az orrocskáját és elkeseredetten mondta : — Vegyenek, mert én mindjárt sirok! És csakugyan ugy látszott, hogy megteszi ezt a bolondságot. Mit volt mii tenni, a négy fiatal ember már udvariasságból sem akarván omlani látni a drága könyeket, kénytelen volt jegye ket venni. Mikor a kis leány eltette a pénzt, hamiskásan ránézett a kompániára : — Köszönöm a pénzt. De ne higyjék, hogy sirtam volna. Nem vagyok ón olyan. Csak becsaptam magukat. És Éva huncut lánya a másik asztalhoz vonult, hol eljátszotta ugyanezt a jelenetet. A tombolajátókon kivül a kis rezesbanda is nagy érdeklődés tárgya volt. Különösen egy huszárőrmester vette körül a kis embereket nagy szeretettel, talán azért, mert huszáros vörös sipkát viseltek. Folytonosan ott settenkedett körülöttük és ha szünetközben" elcsípett közülök egyet, itatta sörrel, borral. Németül nem tudott egészen jól beszélni a sváb gyerekekkel. De ezt a félmagyar — fólnémet szót folyton hangoztatta kínálás közben: — Trinkolj, az apád sváb mindenit! És a gyerekek trinkoltak szorgalmasan . . . Egy fiatal óriás a második szám kikiáltásánál ambót csinált. Lélekszakadva rohant a védőasszonyokhoz és kapott ís egy kenyérkosarat. Mit csináljon vele ? Csak nem hurcolhatja egész éjszaka? Gondolt merészet ós nagyot. Odavitte egy kis lányhoz. — Nézze, most nyertem. Magának adom. Azt hitte, hogy most már végképen bevette a várat. De csalódott, mert a „kikosarazott" lány furcsán nézett reá. Az a nézés felért egy kikosarazással.. . Crixer. A polgári iskolai sztrájk. j Egyezkedés a csabai munkásokkal. Egyik régebbi számunkban rószle1 tesen megírtuk már, hogy a most épülő csabai állami polgári iskolánál dolgozó munkások sztrájkba léptek. A sztrájk oka nem volt éppen mindennapi. Az illető munkásokat ugyanis nem az óradíj felemelése vezette, mikor kimondották és megcsinálták a ptrájkot, hanem a szociáldemokraták rendes ösztönzője: a hatalmi kérdés. Három munkás nem tett eleget ugyanis már hetek óta annak a kötelezettségnek, mely a szakszervezeti tagsággal jár. Nem fizették be a szigorúan megszabott illetékeket. Ezért a csabai munkások követelték az építést vezető Gere Józseftől, hogy bocsássa el azt a három munkást. Gere ezt a követelést nem teljesítette, mivel az illető munkások elsőrangú erők voltak és ekkor mondták ki a „Népszava" által uszított és fanatikus szociáldemokrata munkások a sztrájkot. Ennél jogtalanabbul még nem csináltak Magyarországon sztrájkot. Igazán nem lehet megérteni azokat a munkásokat. Határozottan nagy rövidlátóságra vall, hogy nem látják meg saját vesztüket. Mikor munkástársaik vesztére törtek, tulajdonképpen maguk alatt vágták a fát. Már a második héten lézengenek ide-oda munka nélkül, kereset nélkül. Pedig annál a vállalatnál egészen szépen kerestek. Négy fillérrel több volt az óradijuk, mint a többi csabai építkezési vállalatnál. Azt a díjazást kapták, mint a budapesti munkások. Mint az építés vezetője nyilatkozik, a csabai munkások nagy része pedig azt a díjazást nem érdemli meg. Dolgozni nem szeretnek, dje trécselni annál többet. A vállalkozó csak azért alkalmazta őket, mert az állami építkezéseknél direkt utasítás van arra, hogy nagyobbrészt helybeli munkásokkal kell dolgoztatni. Eleinte az volt az építkezés vezetőségének a terve, hogy többé nem fogadja vissza a sztrájkoló csabai munkásokat, hanem budapestieket hozat. Ilyképpen hétfőn már kezdetét is vehette volna a munka. Időközben azonban leutazott Csabára Sárkány Ervin müépitész, az épület tervezője, továbbá Rothauser építési vállalkozó, akik azt az utasítást adták Gere Józsefnek, hogy a munkára jelentkező kőmiveseknek adja tudtára a felügyelettel megbízott műépítésznek a munkanaplóba bejegyzett ama feltételét, hogy hétfőig munkába állhatnak, az eddigi feltételek mellett, de a tekintetben nem tehetnek kifogást, hogy az ópitkezósnól szakszervezeti vagy nem szakszervezethez tartozó munkás dolgozik velük. Ha e feltételt nem fogadják el, akkor a vezetőség kénytelen lesz idegen munkásokat beállítani a jövő hót elején. Valószínűleg ez utóbbi eset fog beállani, mert a csabai munkások annyira rabjai a szociáldemokrata eszméknek, hogv e tisztán hatalmi kórdós miatt sem fogják a vezetőség feltételeit elfogadni. Inkább nyomorognak, de [szociáldemokraták maradnak. Hogy kell kivenni a veséjét, fi máját és a vakbelét, Hogy kell a lábát amputálni S kezelni beteg tüdejét. Hogy kell szérummal oltogatni És az agyát lékelni meg, Hogy kell a gyomrát gyömöszölni, Ha elrestiiltek a belek. Vén testbe, elfáradt lagokba. Hogy kell plántálni uj erőt, Hogy kell a csipeszt belerakni fi sebbe, a varrás előtt. De mit nekünk a sok tarka műtét, Mely könnyű gyógyulást keres, Gyógyítsák meg a mi bajunkat, fimely immár évtizedes. Legyen nálunk mindegyik abban Tapasztalt, bölcs tanácsadó, Hogy régi kórunk : az idültebb — Zsebrák miként gyógyítható I ? Vagy gyógyítsák ki sok sebéből Luther egyházát itt, Csabán. Sorvasztó kór emészti régen, Gyógyítani sem lehet falán, fiz, aki ezt megoperálná, fiz lenne csak doktor-zseni, finnak képét lehetne bátran Szép színaranyba önteni. Vagy hogyha szilárd, biztos kézzel Meglékelnék a népvezért 5 nagyzási Hóbortját kivennék : Csaba hálás volna ezért. . . Félre tehát a sok csipesszel, Ti édes-kedves doktorok, Van erre baj sok, ide jertek, Munkát mindőlök kapni fog! KróniKa, Minden tájáról a világnak, Hozzánk röpit most a vonat Orvost, professzort, százat, ezret, S hasonló nagy tudósokat, Egy hétig itt lesznek közöttünk, Lesz cécó és lesz dáridó, Megtapasztalnak nálunk mindent, fimit orvosnak tudni jó. Itt ott egy kis tanácskozás lesz, Legfőképen gyakorlati. Demonstrálják, hogy kell az embert Gulyás hússá aprtiani. Oh, az a poste restante!... Egy kis szezón-riport. (Külön fővárosi tudósítónktól.) Hogy a mi jó, öreg postánk egy szezónüzlet, azon alighanem mindenki csodálkozni fog. Mert naponta sok millió levelet irnak és olvasnak. Igy van ez télen és nyáron, erre sem a hőmérséknek, sem a légnyomásnak nincs befolyása. És rrégis van egy ága a mi postai gépezetünknek, amelyik erősen függ az időtől. Ez a poste restante. Kétszer az esztendőben van ezen a téren hauté-saison. Éppen ugy, mint a divatszalónokban. Farsang idején és tavaszszaV És ennek megvan az oka. Férfiak és nők akkor közelednek leghevesebben egymáshoz. És ebből ól a poste restante, éppen ugy, mint a szabóné és a kalaposnó. Farsang táján vannak a házasságkötések ós tessék elhinni, hogy minden tisztességes házasságot szenvedélyes poste restante levelezés előz meg. Akármilyen kómikusan hangzik is, az ilyen házasságok legtöbbször szerencsésebbek és harmónikusabbak, mint Ámor isten többi kötései, amelyek a poste restante hivataltól távol jönnek létre. Ami különben meglehetősen logikus is. Mert a sűrű levelezés kitűnő eszköze a kölcsönös -íegismerésnek. Az ember az Írásában rendszerint hívebben elárulja a bensőjét, mint a személyes érintkezésben. Persze, ez a kitűnő házasságközvetitós rengeteg humort termel Már a levelek cimzóse is mulattató: „Tavaszi remónyek", „Szép tavasz", „Májusi boldogság", „Vidám pünkösd", „Adonisz", „Kék szem, szőke haj", „Fejedelmi termet". És igy tovább. Ezekből a címekből meglehetős biztossággal lehet következtetni a belső tartalomra. A fönti cimek alatt tulajdonképpen csak egyszerű, szerelmes levelek rejtőznek, amelyek akkor íródnak, mikor a levelezők még nincsenek tisztában egymással. Második stádiumban már a következő címekkel találkozunk: „Giza 19." Ez annyit jelent, hogy akit a levél illet, Giza nézvre hallgat ós 19 éves. (Vagy még több.) Egy másik cim : „Banktisztviselő 4000." Ez meg annyit tesz, hogy a levelet egy banktisztviselő irta, akinek évi 4000 korona fizetése van. (Vagy még kevesebb). Épp ilyen könnyen magyarázható a következő címzés: „Fiatal, gyermektelen özvegy 80.000". Ilyenkor azonban megtörténhetik, hogy a fiatal özvegy sem fiatal, sem 80 Ó00 koronával nem rendelkezik. De ennek ellenében gyermektelen ós rendszerint az is marad. Vagy ha csakugyan fiatal ós csakugyan van 80.000 koronája, akkor biztosan nem gyermektelen és még biztosabban nem özvegy. A cimek megfejtésénél mindenesetre a legnagyobb óvatosság ajánlható. Mulatságos és részben tanulságos a jövés-menós is. Ezen a téren nagy különbséget lehet konstatálai férfi ós nő között. A férfiak közül rendszerint csak a 18 — 30 évesek jelennek meg a poste restante-ablaknál, a női nem azonban ezeket a határokat messze kitolta. A 14 éves bakfis a leeresztett hajával ós kezében a hangjegyfüzettel éppen olyan