Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-06-06 / 45. szám

Békéscsaba 1909 május 16. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 — Az orvosok kongresszusa. Az orvosok országos kongresszusán Békésvármegye képviseletében dr. Z ö 1 d y János vármegyei tiszti főorvos, dr. Berkes Sándor közkórházi igazgató és dr. F e 1 dm a n n Ignác főorvos fognak részt venni. — Ferencz József a kofák ellen. Ne tessék rosszat gondolni, nem az öreg királyról van szó, hanem másról. Csak egyszerű ós közönséges Ferencz Józsefről, a Habsburg név nélkül. Ez a Ferencz József, aki csabai ember, egy barátjával, Imrovicz Pállal egyetemben kérvényt adott be a vármegyéhez a vidéki kofák ellen. Nekik nem tetszenek a vidéki kofák, mert, mint mondják, elveszik a csabai piacosok orra elől a kenyeret. Egyszóval konkurrenciát csinálnak. Az alispán minden valószínűség szerint nem az ő szájuk izéhez való döntést fog hozni, mert hát Magyarországon szabad kereskedelem van. Mindenki oda viszi eladni való portékáját, ahova akarja. — Lemondott községi biró. Mezőberény község bírája: Winter Ádám állásáról lemondott s ezt az elöljáróság hétfőn tartandó közgyűlésén jelenti be a főszolgabírónak, kérve az uj biró választásának megejtését. A biró állásáról azért mondott le, mert fiát, ki végzett jogász, az elmúlt héten a község főpónztárnokául választották, igy inkompatibilitásba jutott. — Pajkosságból a halálba. Sziráczky János szarvasi ügyvéd szőlőjében pénteken az ot'.lévő lakásban két asztalosinas valami csekély javítással foglalatoskodott. Az egyik tanonc, a 15 éves Bugyin Pál, a szoba falán meglátta az ügyvéd 12 lövetű revolverét, melyben két vak- és egy élestöltés volt. A fiu ezt nem tudva, a revolvert ijesztésképpen a mellette álló inastársára fogta, az azonban szerencsére elfutott. Bugyin még utána kiáltotta: — Ne szaladj és ne félj, Maczó! Hiszen nincsen ez megtöltve! Nézz csak ide ! Bugyin ekkor mellének irányította a revolvert s megrántotta a ravaszt. Az §les töltés a fiu szivén hatolt keresztül nyombani halálát okozva. — Harcszerű lövészet. A 101-ik gyalogezred Csabán székelő zászlóalja e hó 15-én harcszerű céllövészetet fog tar;ani az alsóvégi tehénlegelőn. A lövészet tartama alatt a legelőn és környékén mindennemű közlekedés tiltva van. — Lemondott szolgabíró. Jeszenszky Elek, az orosházai járás szolgabirája, kit a vármegye fegyelmi választmánya több hivatali visszaélés miatt csak legutóbb 500 korona pénzbüntetésre itólt, állásáról lemondott. Az igy megüresedett szolgabírói állást a vármegye legközelebbi rendkívüli közgyűlésén töltik be. — Felmentés katonai szolgálat alól. Mikor Szerbia felől háborús szelek kezdettek fújdogálni, nagyon sok köztisztviselő kérte a hadvezetőséget, hogy mentse fel mozgósítás esetén is a katonai szolgálat alól. A honvédelmi miniszter leirata most érkezett a vármegyéhez, melyben a miniszter dr. B e r t h ó t y tstván orosházai főszolgabírónak és B u c s k ó Koriolán Gyula városi főjegyzőnek a felmentés iránti kérelmeit teljesítette. — Felebbezés egy vendéglő ellen. Gyula város képviselőtestülete legutóbbi közgyűlésén — n int már megírtuk — engedélyt adott egy gyulai polgárnak arra, hogy a városerdőben vendéglőt nyithasson. A képviselőtestületnek ezt a határozatát Beliczey Géza most megfellebbezte a törvényhatósághoz. — Vizsgálati hangverseny a csabai zenedében. Gyöngyössy Gusztáv, a békéscsabai városi zenede tulajdonosa ós igazgatója e hónap 13-án, vasárnap, növendékeivel évzáró vizsgálati hangversenyt rendez a városi Vigadóban. Tekintettel arra, hogy az összes növendékek részt fognak venni azon a hangverseny rendkívül hosszura nyuiik. Ezért Gyöngyössy két részre osztja a hangversenyt. Délelőtt ugyanis a kezdők, délután pedig a haladók fogják bemutatni ügyességüket a nagy közönségnek. Az első hangverseny igen 3zóp sikere után, mely a k: t jótékony nőegylet pénztárába jelentékeny összegetjuttatott: reményünk van arra, hogy a közönség ezt a hangversenyt is támogatni fogja megjelenésével. — Gazdák figyelmébe. Az Országos I Gazdasági Munkás és Cselédsegélypénztár csabai helyi bizottsága felhívja az összes gazdákat, hogy az 1892. XIV. t.-c. 26. § a s az ezt kiegészítő 1907. XIX. t.-c. 3. §-a alapján cséplőgépjénél s más egyéb gazdasági gépjeinél alkalmazott összes munkásokat, a benti hirdetmény figyelembe vételével, a munkássegit'ő pénztárba (akár a rendkívüli tagok sorába, akár átalány-biztositással) a törvényes következmények terhe alatt mielőbb beírassa. A rendkívüli tagoknál a tagsági díj fejenként 1 korona s az életkor okmánynyal igazolandó. Az átalánybiztosításnál pedig a mellékelt nyilatkozat minden egyes kórdőpontja pontosan kitöltendő. — A gőzgépkezelök ós kazánfűtők vizsgáló bizottsága junius hó 13-án Aradon képesítő vizsgálatot tart. A vizsgázni akarók kellően felszerelt kérvényeiket a m. kir. iparfelügyelősóghez (Arad, Tököli tér 6/B., I. emelet) nyújtsák be. — Köszönetnyilvánítás. A szerdán délután megtartott csabai nőegyleti közgyűlésen a három felolvasás jövedelme , is el lett számolva, amelynek 309 korona 50 fillér bevételóbőí levonva a 65 korona kiadást, 244 korona 50 fillér tiszta jövedelem jutott a szegény iskolások jövő téli segélyezésére, a miért hálás köszönetét fejezi ki a közreműködött kölgyeknek és uraknak, a rendezőség buzgó tagjainak és pártoló közönségnek, a szegények nevében is, a Nőegylet elnöksége. Békósmegyei gályarabok. Irta: Palatínus József. Gályarabok! Ilyen szerencsétlenei is voltak egykor Békésmegyónek. Ez a meggyalázó büntetésmód, mely a XIV. század óta a Földközi tengermelléki hatalmasságoknál vált általános szokássá, békésmegyei áldozatokat is követelt. Akkor volt ez, amikor a vallási fanatizmus ós a nemzetellenes politika mártírokká avatta a protestáns papokat hazafiságuk, vallási meggyőződésük miatt. Szomorú idők. A XVI. ós XVII. század hü tükre az akkor uralkodó népek kultúrájának, humanizmusának. A hitvallókat az országban vármunkával, tüzesvassal, leláncolással, a legválogatottabb kínzásokkal sanyargatták, majd gályarabságra kárhoztatták. 1674-ben csak egy csapatban 61 protestáns magyar papot vittek el gályarabságra, akik közül alig harmada szabadult meg. A hitvalló gályarabok között volt két békésmegyei páp is. És pedig T ök ö 1 i István dobozi ós B o r h i d a i Miklós békésszentandrási ev. ref. lelkészek, akik mindketten elpusztultak a nápolyi gályarabság alatt. E megdicsőült martirok szenvedéseiről akarok egyet mást elmondani egykorú följegyzések alapján. A história lapjairól leolvasható, hogy a magyarországi protestánsokat a XVI. században, I. Ferdinánd uralkodása alatt kezdték el üldözni. E kortól kezdve napirenden volt sanyargatásuk, hol erőszakkal vették el templomaikat, hol pedig a földig lerombolták. Különösen egyes nagyhatalmú főurak fóktelenkedtek birtokaikon, ahol nem rettentek el a hivők legyilkolásától és a hitvallók börtönbe vetésétől sem, noha a Bethlen-, Bocskay- és Rákóczi-féle békekötések kimondották a vallás szabad gyakorlatát. A protestánsok üldözése I. Leopold uralkodása alatt a XVII. század nyolcadik évtizedében érte el tetőpontját. A protestantizmus ellen indított irtóháboru fő-főintézője a hírhedt Kollonics érsek volt, aki bár Magyarországon született, nem átallotta kijelenteni, hogy Magyarországot rabbá, aztán koldussá ós végül katholikussá teszi. A dicstelen irtóháboruban jobbkeze volt Kollonicsnak Szelepcsónyi kancellár, esztergomi érsek. Kollonics 1672-ben kezdte el a protestáns papokat rendszeresen üldözni. Némi törvényszerűséget adott rút vállalkozásának a kurucfölkelós, amelyben I több hazafias protestáns pap résztvett. Kollonics ekkor a protestánsokat megI fosztotta iskoláiktól, templomaiktól, majd j ugy a papokat, mint a híveket primási | vértörvényszék elé citáltatta. KocsiCsergő Bálint egykorú latin krónikája szerint 730 papot idézett meg a vértörvényszék. A megidézettek közül mintegy 400 jelent meg, akikre a koholt védlevél minden elképzelhető bűntényt fölsorolt. Mégis három főcsoportra oszthatók a vádak, nevezetesen: a protestánsok ós papjaik ócsárolták a katholikus vallást, annak intézményeit, lázadásra bujtogatták a népet, a lázadókkal cimboráltak és a törököknél kerestek oltalmat. A vértörvényszék vádhatósága fejvesztést kórt az ártatlan emberekre, akik jórészének csak a nevét sem tudták kideríteni, Éppen elég ok volt a fej vesztésre, ha valaki bevallotta, hogy protestáns pap vagy tanító. Akik megtértek a katholikus vallásra, azok kegyelmet kaptak, a hitvallókat pedig, szám szerint kilencvenháromat, halálra Ítéltek. A halálos ítéletet Leopold ugyan nem erősítette meg. de ezzel éppen nem enyhitó az elitéltek sorsát. A mártírokat a pozsonyi vértörvónyszókről az ország különböző váraiba hurcolták el, ahol Kolonics rendeletére kegyetlenül bántak velük ; ijesztgették, verték, rosszul táplálták, hogy áttérésre kényszerítsék őket. Van Pool belga histórikus írja, hogy a lipótvári börtönben „protestánsoknak nemcsak a lábukra, de a nyakukra is láncot vertek. Nehéz és szoros vasláncokkal kötözték meg őket, melyekben csak eltorzítva lehetett járni A mellett olyan szűk börtönben szorongatták őket, hogy alig tudtak egymás mellett állani. Aki áttért, vagy belehalt a kínba, megszabadult a várfogságból, a megmaradtakat pedig Kolonics 1679-ben gályarabságra vetett hitvalíókat 1675 március 14 én indították útnak. Leopold ugyanis egy csapat katonát küldött Nápolyba a spanyol király segítésére. Kolonics ezen alkalmat használta fel, hogy a mártírokat katonaság fedezete mellett elszállíttassa. Kocsi Bálint irja, hogy Bécsen túl gyalog kellett folytatniok az u'at „nagy vasakban, fagyon, vízben, sárban hajtatnak a katonáktól, taszigáltatnak, döföltetnek, pálcákkal verettetnek, nem lévén alkalmatosak a menetelésre; az elromlott öreg embereket látván annak a helységnek lakó:, verik a melleket ós sirnak ezen a szomorú tragédián." A stájer hegyeken át Triesztig „hajtják őket oly kegyetlenséggel a vasban, hogy hasonlót senki nem hogy látott volna, de még nem is olvasott; mert a fagyon, kövön mezítláb (minthogy az egyszer elszakadott lábak bélit nem vala szabad megújítani),ugy kénytelenittetnek utazni, hogy az elhasadozott s vastól is elrontatott lábakkal véresen festik vala a köveket; kiknek elsebedezett lábuk kötésére nem hogy borbolyt, de még kovácsot sem adtanak vasaiknak levételére, hanem végre megengedók, hogy egymásnak a vasat kővel verjék le a lábukról, igy az elsebesedett lábakat annál jobban elrontják vala. — 8-ik napján áprilisnak az hajó fenekére az adriai tengeren letaszittatnak, ott, holott el nem lehet hinni, mind megszaporodott volt a tetveknek sokasága körülöttük, hogy majd megemésztetnek." Rettenetes szenvedések után május 8-án érkeztek meg a gályarabok Nápolyba ós azonnal eladták őket személyenkint 50 aranyért. (Ez a középkori keretből is kirívó rút rabszolga-vásár örökké letörülhetetlen szégyene marad Leopold uralkodásának.) Á mártírokat mindenekelőtt megszabadították vasaiktól, hogy a gályán móg nagyobb vasakat kapjanak. A gályarabokat ugyanis oda láncolták a hajóhoz. Előbb azonban a vállukon tüzes vassal megbélyegezték, szakállukat, bajuszukat ós hajukat leborotválták, rongyokba, vagy rendesen török gúnyába öltöztették és ugy láncolták az evező-padokhoz, helyettesíteni azt az erőt, melyet ma a gőzcsavarok végeznek. Borzalmas szenvedést kellett eltűrni a szerencsétlen gályaraboknak. A súlyos evező majd kitépte karjukat, különösen pedig ha lazán fogták az evezőlapátot, vagy lazán kezelték. És naponként egyfolytában 19—20 órát kellett evezniök. Ha pedig valamelyik szerencsétlen ellankadt, azonnal a háta mögött termett a „hóhórló-pallór" ós bikacsökkel véresre verte. A rossz táplálkozás m

;att pedig járványszerüleg lépett fel köztük a szájfene, mely megtizedelte őket. Ebbe a borzalmas életbe pusztult bele a dobozi és békésszentandrási pap is, mig az életben maradt élőhalottakat Ruyter Mihály belgiumi főadmirál közbenjárására a nápolyi vicekirály két év múlva szabadon bocsájtotta. A feledés fátyola borítsa a mult sajgó sebeit! * A rozvácsi Omazta-család levéltárában még egy érdekes leletre bukkantam. Ebből kitűnik ugyanis, hogy a békésmegyei gályarabok sorában volt egy harmadik is, rozvácsi O m a z t a Gyula kir. közjegyzőnek egyik őse: Omazta Tóbiás. Néhai Haan Lajos csabai lelkész és történetíró egy alkalommal kölcsönkérte Omazta Józseftől a család ősi magyar bibliáját. A köicsönözésért hálából kikutatta Haan az Omazta-ősöket, s ezek sorában a gályarab O.nazta Tóbiásról a következőket jegyezte fel a biblia hát?ó lapján : „Omazta Dánielnek fia volt. Tóbiás született Kosztolnán 1640-ben. Tanult Bubnicon, Váguj helyen, Illaván ós 1667től 1669-ig Eperjesen. 1669 ben szenici, 1670-ben illavai tanító volt, 1671-ben illavai\ káplánnak szenteltetett fel. 1674-ben más papokkal együtt a pozsonyi vértörvényszék elé idéztetett, 9 hónapig a lipótvári börtönbe volt zárva, azután 200 más ev. pappal együtt gályarabságra hurcoltatott. Nápoly közelében egy erdő mellett sikerült Simonidesz Jánossal együtt megszöknie, de harmadnap ismét elfogatott és Copracottában börtönbe vettetett. Innen Nápolyba hurcoltatott, de Vels György hollandi admirál által kiváltatott ós szabadon bocsáttatott. Nápolyból Németországba ment ós 1678-ban Wittenbergben, 1680-ban Jénában tanult. A soproni országgyűlés után visszatért a hazába, s 1683-ban illavai, 1684-ben blatnicai, 1689-ben szentandrási, 1686-ban haji, 1688-ban prónai, 1689-ben zayugróci pap volt, s itt 1706-ban meghalt stb." Omazta Tóbiásról, aki korának egyik nagyműveltségű, tapaszt. lt fia volt, „Békésmegyei nemesi családok története" cimü müvemben részletesen fogok irni. Tarkaság. Nagy könnyelműség. Közludomásu tény, hogy bohém népség : & színész, a muzsikus, meg az újságíró szeret hencegni. HÜ némelyik pár hónapra elvonul valami kis faluba, mikor n^pbarnitottan visszatér a törzsasztalhoz, nagyszerű előadásokat tud tartani európti körutazásáról, amelyről csak a falusi tehéncsorda bőgése kíséretében — álmodott. Hasonlóképpen nem régen egy pesti újságíró is. Nagy hévvel beszélte, hogy bejárta a szabadságideje alatt Párist, Londont, visszafele jövet Rómát, Velencét stb. — Te, hiszen ez borzasztó pénzbe kerülhetett ! — jegyezte meg valaki a társaságban. — Bizony, ezer forintomat vitte el. De mar kellett a le'kemnek, testemnek ez az utazáf. Az orvos is nagyon ajánlotta már, mert különben elpusztulok. — Hát aztán honnan szerezted azt a sok pénzt? — Hej, nagy bajjal és drágán jutottam hozzá! Egy uzsorástól kértem kölcsön s a gazember nem adta alább 500 percentnél . . . — Nagy könnyelműség ! — szólalt meg egy másik hallgató. — De hát, kérlek, mit csináljak, hi kellett ? — No, ne érts félre. Nem tőled köaynyelmüség, hanem az uzsorástól . . . Tanügy. * Vizsgák az áll. elemi iskolákban A békóscsabai állami elemi iskola 1908/9. tanévi évzáró vizsgáinak sorrendje a következő: Junius 7-én, délelőtt 8 órától és délután 2 órától vallásvizsgák. Junius 15-ón, délután 3 órakor a fiúiskola II. oszt. vizsgája. Junius 16-án, délelőtt 8 órától a leányiskola I., 10 órától a II, délután 3 órától a III.; junius 17-én délelőtt 8 órától a IV., 10 órától az V. és délután 3 órától a VI. osztályának vizsgája ; junius 18-án, délelőtt 8 órától a fiúiskola I., 10 órától a Hl-IV., délután 3 órától a III.; junius 19-én, délelőtt 8 órától a IV. és 10 órától az V—VI. osztályának vizsgája. — Ezen vizsgákra a gondnokság tisztelt tagjait és a tanügy iránt érdeklődőket tisztelettel meghívja az elnökség. A békéscsaba-erzsóbethelyi m. kir. állami elemi iskola folyó évi évzáró vizsgái a következő sorrendben tartatnak meg : junius 14-én, délután 3 órakor V—VI., 15-én, délelőtt 8 órakor I—II., 10 órakor III—IV. osztály vizsgája. Messaline Rádium Louisine Taffet Megrendelések bármely nyelven intezendők an Seidenfabrikt. Henneberg in Zürich és „Hennebcrg"-selyem 135 K feljebb bérmen

4 e és vámmr .tesen Minta post .rdultával. Mulatság. * Dalestóly. A tótkomlósi daloskör, melynek hivatása a társadalmi élet élénkítése s a hazafias érzés ápolása, mely utóbbira Tótkomlós községben oly égető szükség van, május 30-án, pünkösd első ! napján a Daioskör fellépésével tánces! tólyt rendezett saját pénztára javára. Sajnos azonban, hogy e nemes célú ! egyesületet a társadalom nem pártolja oly mértékben, hogy annak felvirágzása lehetséges volna. Igy az estély anyagi haszonnal nem záródott, de annál inkább azon erkölcsi sikerrel, hogy a daloskör tagjai Szokolay Pál karnagy vezetése