Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-10-04 / 80. szám

300 •-méter területet elfoglaló, űvegtető­zetü kiállítási terem. Ezeket a termeket kiegészítik a tanonc-otthon helyiségei, az igazgató ós szolga lakása, a tanonc-otthon mellékhelyiségei, étkezők, konyhák, kama­rák, szertárak, mintázó helyiségek, a fa­és fémipari szakcsoportok részére szükséges műhelyek stb. A kiállítási csarnok által j két részre osztott udvar parkiroztatnék. A kivitel a hármas telek értékén kivül mintegy 160—180 ezer koronát igényel. Ezzel az intézettel a csabai ipar tör­ténetében új korszak nyilik. A felsőiskolákhoz való belépéshez pedig ne a középiskola végbizonyítványa szol gáljon jegyül, hanem bizonyos életkor ós felvételi vizsga azokból a tárgyakból, me­lyekre a jogi vagy mérnök, vagy tanári vagy orvosi pályán a jelöltnek szüksége lesz, Tanfórflu. A középiskolák reformja. Most, amikor a közép- ós felsőiskoláink kapui megnyíltak, hogy befogadják a tudo­mányért, iavarészben azonban a bizonyít­ványért sóvárgó ifjak sokadalmát, időszerű, hogy néhány szót szóljunk széttagolt közép­iskoláink helytelen beosztási tananyagáról, másrészt pedig a józan észszel homlokegye­nest ellenkező rendszerről, amelyik a fel­sőiskolák előadásainak hallgatását a közép­iskola, illetve a középiskolák egyikének s az ott előadott tárgyak valamelyikének sikeres végzéséhez köti. Középiskoláink célja, szerény véleményünk szerint csakis az lehetne, hogy szükkörü, de általános műveltséget nyújtson a benne tanuló ifjak­nak, nem pedig az, hogy végbizonyítványa belépőjegyül szolgáljon felsőiskoláinkba. Középiskoláink azonban — sajnos — ma csakis e jegy megszerzésére szolgálnak, mert általános műveltséget nem nyújtanak. A gimnázium tanulói ismerik ugyanis Homé­roszt, Yergihust és Cicerót—Rousseauról, Voltaireről, Moliéreről azonban számba alig vehető keveset tudnak, mig a reáliskolák ifjai ez utóbbiakkal igen, de Horatiusszal, Demosztheneszszel annál kevésbbó ismerő­sek. Shakesperről, Torquato Tassoról ós Cervantesről pedig mindkét iskola ifjai csak véletlenül hsllhattak,müveiketalaposan megismerni azonban nem volt szerencséjük. Altalános műveltség megszerzéséről tehát középiskoláinkban a szó igazi értel­mében alig lehet szó, mert hiszen ha a mult ós jelen irodalmának remekeit nem, ugy a kiváló művészi alkotásokat annáí kevésbbé ismerik általánosan. A német és francia irodalom jelesei­nek és Athén és Róma nagyjainak isme­rése, néhány más tárgy hozzáadásával csak nem nevezhető általános műveltségnek ? Helytelen emellett, hogy a gimnázium­ban a holt nyelvekre nyolc, illetve négy éven keresztül tanitsák az ifjakat. Kívá­natos ugyan a görög és római klassziku­sok ismerése, de csak jó fordításban, ha­nem a holt nyelvek tanulása helyett jöjjön a modern idegen nyelvek tanulása, mert az érettségit tett s Londonba utazó ifjat aligha fogják az élő angolok a holt latin nyelv segélyével megérteni, Mig a körü­löttünk, mellettünk élő nemzetek nyelvét értenünk és beszélnünk úgyszólván élet­szükséglet, addig a holtakét tudnunk igen sok esetben fölösleges s amint a görög­pótló behozása igazolja, könnyen pótol­ható is. Nagyobb baj mindezeknél, hogy a középiskolai végbizonyítvány az összes, illetve egyes felsöiskolai tanfolyamok hall­gatásához belépő jegyül szolgál. A mór­nökjelöltnek például vagy van feltótlen szüksége a francianyelv tudására vagy nincs. Ha van szüksége, akkor miért kívánják ezek ismerését csak -a reáliskolát végzett tanulóktól s miért nem kívánják a gimná­zistától is ? Ha pedig nincs szüksége, akkor miért nem hallgathatja a műegyetem elő­adásait az az ifjú, aki a francia nyelv és irodalom ismeretéből elégtelen jegyet nyert, jóllehet a mathezisből jó előmenetelt tanú­sított ? A másik a magyar ós német nyelv tanára akar lenni, de nem lehet, mert a görög nyelvből nem vizsgázott sikeresen. Kérem: miért szükséges annak görögül tudni, aki magyarul ós németül akar tani­tani. Ugy gondolom : semmi szüksége nincs reá. Ha nincs szüksége reá, miért vágják hát be az útját egyik-másik ifjúnak épen ez el a nyelvvel s miért nem kívánják tőle inkább a chinainyelv vagy a volapük tudá­sát ? Úgyis egy a haszna! Aki ma orvos akar lenni, annak vizs­gáznia kell a latinból, pedig nincsen erre feltétlen szüksége, mert hiszen Hunter János, aki husz éves korában még ácslegóny volt s aki később a hasonlító bonctan meg­alapítója lett, egyetemi tanár korában értesülvén, hogy egyik tanártársa a holt nyelvekben való járatlanságát becsmórelte, igy szólt: — Mindegy, tudnók én neki azért a hullán olyat mutatni, mit még sem egyik, sem másik élő vagy holt nyelven nem olvasott. Középiskoláink reformálásra várnak s ez a reformálás csak akkor lesz helyes, ha a szűkebb értelemben vett általános mű veltsóg magvainak elhintósót tűzi ki célul maga elé. Békésmegyei gazdák tanulmányúton. A kaposvári uradalom megtekintése. A békésmegyei gazdasági egyesület régebben elhatározta, hogy tagjainak is­meretkörét kibővitő kirándulásokat fog ren­dezni, modern eszközökkel és modern szel­lemben vezetett mintagazdaságokba. Az első kirándulást a Magyar Mező­gazdasági Ipairészvénytársaság kaposvári mintagazdaságára tervezték. Az egyesület elnöksége átirt a részvénytársasági urada­lom igazgatóságához, honnan szives válasz érkezett a békésmegyei gazdák fogadásá­ról. Még a tavaszszal meg is állapította a gazdasági egyesület a kirándulás idejét, amelyet azonban később őszre halasztottak, azon indokból, hogy ez alkalommal a gaz­dák szeme elé több látnivaló tárul. A kirándulás mult vasárnap meg is történt, amelyről csütörtökön érkeztek haza a gazdák. Azonban a résztvevők még sem jelentkeztek oly nagy számban, ahogy kívánatos lett volna, sőt a jelentkezők közül is többen visszavonultak. Mire a mult vasárnap elérkezett, mint az indulás napja, a kiránduló társaság összesen öt tagra olvadt; résztvettek a tanulmányúton B e 1 i c z e y Géza, Debreczeni Endre, S z a 1 a y Gyula, Sztojanovits JenŐ és Peiffer István egyesületi titkár. A kirándulókat Kaposváron magyar vendégszeretettel és szívességgel U j v á r y Imre uradalmi igazgató fogadta és kalau­zolta a hatalmas gazdaságban, mely gyö­nyörűen bemutatta, mint lehet a modern gazdasági elvek alapján a föld termőké­pességét emelni és ezzel együttesen fokozni a gazdaság jövedelmét. Elmondta az igaz- boríthatja úgy rá gató, ki minden kérdésre szives felelettel és magyarázattal szolgált, hogy az uradalom 30 ezer hold nagyságú, sok benne a hasz­nálhatatlan terület, s ennek dacára a mult évben a tiszta jövedelem 360 ezer ko­rona volt. A részvénytársasági uradalomban két mezőgazdasági gyár is van. Egy cukor és egy szeszgyár. Mindkettőnek termény szük­ségletét maga az uradalom állítja elő és a célból 24 ezer holdon cukorrépát és bur­gonyát termel. A szeszgyár naponta két hektoliter szeszt állit elő; a cukorgyár nem termel finomított cukrot, csupán homok­cukrot, nagy kivitele van és a mezőhegyesi cukorgyárral áll összeköttetésben. A vidék lakosságára az uradalom való­ságos áldás. Nemcsak a földművelésre vonat­kozólag tanulnak el minden jót a kisbirtoko­sok, de a földmivelő munkások anyagi hely­zetét emelte teljesen magas színvonalra az uradalom. A harmincezer holdas birtok kerületekre van osztva s természetes, hogy több község határát érinti. Minden birtok­kerületben a környékbeli lakosok jutnak munkához ós tisztességes keresetük révén jó módhoz. Óriási összeg pénzt forgat meg a vidéken az uradalom, s hogy mennyi munkásra van szüksége, álljon itt csekély például az, hogy az állandó napszámosok száma 1600. A nép nemcsak a tulajdon­képpenigazdaságban jut munkához, hanem a két gyárban is s bár az uradalom keresztül­kasul van hálózva mezőgazdasági vasúttal, mégis számtalan fuvaros nyer alkalmazást. Igen nagy kiterjedésű az uradalomban az állathizlalás, állandóan 1800 ökör van hizlalás alatt s midőn egyrésze kikerül hízott anyagnak az istállóból, a soványát már kötik be helyette. Körülbelül három ezer darab növendék marhája van az ura­dalomnak, számtalan jármos ökre, amelye­ket Erdélyből szereznek be. A kirándulók meggyőződtek róla, hogy nem nagy rit­kaság a tiz métermázsás négy-öt éves tinó. A sertéstenyésztés is nagyarányú, 660 koca áll hizlalás alatt. Ezeket itthon adják el, mig a hízott ökröket Nómetországnagyobb városaiba szállítják: Berlinbe, Frankfurtba, Drezdába stb. A külföldiek a hizott marhát kilónként 84 fillérért veszik. A lótenyésztés pedig feltűnően kiváló és igen magas fokon áll. Az uradalom megvette S i m o r hercegprímás magas félvér ménesét ós tovább fejleszti. Külö­nösen figyelemre méltó a hidegvérű mura­közi-ardenni keresztezés. Természetes dolog, hogy ilyen óriási állattenyésztés mellett a trágyahozam is nagy, amelyet mind a gazdaságban hasz­nálnak fel. Minden negyedik évben trá­gyáznak és ezenkívül felhasználnak évente 60 vaggon szuperfeszfátot s a földekre kerül még igen sok kainit ós chilisalótrom. Ebből a nagy trágyázásból pedig megint az következik, hogy a növónytermés fejlő­dése és rendkívül dús, olyannyira, hogy meglepi az embert, a legutóbbi öt év alatt az átlag búzatermés katasztrális holdanként 12 métermázsa volt. Igaz, hogy az éghajlat is nagyon kedvező, esős. A gazdasági eszközök közül megem­líthető, hogy két gőzeke garnitúrája van az uradalomnak. Mikor a kirándulók ott tartózkodtak, még akkor is 12 cséplőgép járt az idei termés munkájában s a cséplést előreláthatólag október közepén fogják be­fejezni. Röviden szólva, a két napos tanul­mányúton a kirándulók mindent megnéztek, amit lehetett ós számos figyelemre méltó dolgot tzpasztaltak és láttak. Remélhetőleg e kiválóan sikerült első tanulmányut fel fogja kelteni a gazdák figyelmét s a kö­vetkező kirándulásokon nem öt ember fog részt venni a gazdasági egyesület tagjainak sorából. A tizenhárom, ideig hadügyminisztere volt. Perlasznál, Tomasovácnál szerzett dicsőséget. Golyó ölte meg. Dessewffy Arisztid nyugalmazott hu­szárkapitány volt s a felsőmagyarországi hadsereg vezére lett. Mikor Yisockival együtt nem voltak képesek feltartóztatni az ellenséget, Kis-Szebennél visszavonult. A fegyverletétel után maga jelentkezett Áradon. Vócsey Károly gróf osztrák huszár­hadnagy volt. Ö akadályozta meg, hogy Esterházy Sándor gróf, a bácskai hadtestet az osztrák zászló alá vezesse. Arad bevé­telénél, Buda ostrománál tűnt ki. Az utolsó vértanú volt, tizenkét társa hős halálát kellett végig néznie. Nagy Sándor József ezredes, később hadtestparancsnok. Nagy mondta, hogy Brutus-lenne, ha valaki Caesar szerepére vágyna. Buda ostrománál s a debreceni csatában szerzett hírnevet. A jövőben bizva lépett a bitófa alá. Knezics Károly horvát volt, de a Zrínyiek fajtájából való. A szerb népfel­kelők ellen s az áprilisi hadjáratban küz­dött. Negyven éves volt. Pöltenberg Ernő mint ezredes, majd tábornok önállóan vezette a VII. hadtestet. Diplomáciái küldetése is volt, de Paskievics nem fogadta. Az aug. 11-iki haditanácsban a jeles katona, de jóhiszemű politikus szintén a fegyverletételre szavazott. Leiningen-Westerburg Károly gróf élte delén 30 éves korában került a bitóra. A váci, geszthelyi csata s Buda ostroma tanuja hősiességének. A legfiatalabb volt a vérta­nuk között. „Pannónia Vergiss Deine Todten Nicht, Als Klager Leben Sie" Ezt mondja a német mondás, melynek kezdőbetűiben mind a tizenhárom hős nevének kezdőbetűje meg van. Egy nap. De keservesebb a magyarnak egy emberöltőnél. Szent érzések szállják meg a szivet: áldó emlékezés, hazafias fáj­dalom. Félszázad mult el már a gyászos nap óta, de múlhat még annyi utána, e nap emlóke nem fog kiveszni soha a magyar szivekből. Megváltozott azóta az idők sorja, de az engesztelődés, e nap történetére nem fályolát, hogy meg ne lássuk a fátyolon keresztül is, az aradi tizenhárom vértanú alakját. Mikor a magyar szabadságharc utolsót sóhajtott, Haynau, a „bresciai hiéna" lett az úr Magyarország földjón. A bécsi forradalom 1848. okt. 6-ikán tört ki, ez voltLatour hadügyminiszter meg­gyilkoltatásának a napja. Ügy látszik ezt a napot akarta Haynau véresen megünne­pelni. Ernst elnöklete alatt a haditörvény­szók szept. 24-től 26-ikáig ülésezett, s mint „felsógárulókat" ítélték halálra a tizenhárom magyar tábornokot. Haynau vérengző ha­ragja leginkább azok ellen irányult, kik a szabadságharc előtt, mint osztrák tisztek szolgáltak. Kilencet ítéltek bitóra ; kettőt, majd kegyelem utján Lázárt ós Dessewffyt is golyóhalálra. S végbe ment a szörnyű tragédia a Gotterhalte hangjai mellett. Emlékezzünk meg a tizenhárom hős vértanukról. Aulich Lajos volt a legidősebb a 13 között. Hadügyminiszter, Szenttamás egyik hőse. A szabadságharc előtt az osztrák kormányt mint alezredes szolgálta, az volt a büne. Ötvenhét éves korában halt meg a bitófán. Török J.gnác életét 54-ik évében oltotta ki a kötél. A cs. kir. mérnökkarban ezredes volt. Komárom várparancsnoka s ő erősí­tette meg Szegedet. Nyilt harcokban nem igen szerepelt, de műszaki kérdésekben az első volt. Lahner György éppen 64-ik születése napján halt meg. Fegyverrel rövid ideig szolgálta a hazát, de annál többet hasz­nált, mint az ország felszerelési és fegy­verzósi felügyelője. Schweidel József 1815-ben mint köz­huszár lépett az osztrák hadseregbe. 1849 május havától térparancsnok volt mindenütt, hol a kormány szókelt. A fegyverletételnél jutott fogságba s ugy lövette agyon Haynau Lázár Vilmos az osztrák hadseregben hadnagy volt, de mindjárt csatlakozott a nemzet ügyéhez. Egyetlen ezredes a vérta­nuk között. Augusztus 19-ón Karánsebesen tette le a fegyvert. Főbelőtték. Damjanics János, a szabadságharc leg­nagyobb hőse. Alibunár, Lagersdorf, Szol­nok, Bicske, Isaszeg és Nagysarló teszi halhatatlanná nevét és vörös sipkásait. Mint az aradi vár parancsnoka, lábtörötten halt meg a bitófán. Kiss Ernő a század első óvóben szü­letett, az ország főhadparancsnoka s egy­Gyula város polgársága az idén a szo­kottnál nagyobb kegyelettel üli meg kedden az aradi gyásznap évfordulóját. Plakátokon szólítja fel a függetlenségi kör a város minden polgárát, hogy a 48-as vértanuk emlékére rendezendő gyásaisteni tiszteleten minél tömegesebben jelenjenek meg. A tem­plomi szertartás után a Kossuth-tóren lesz­nek megtartva az ünnepi szónoklatok. El­sőnek Dombai Lajos esperes fog beszé­det mondani, utánna egy lelkes fiatal­ember Farkas Károly méltatja a nap jelentőségét és végül Vince Ferenc tanitó egy hangulatos költeményt fog elszavalni. A népgyűlésen, ismerve a gyulai magyar­ság erős függetlenségi érzelmeit, előre­láthatólag sokan fognak megjelenni. Békésen a nemzeti gyásznapot a Kos­suth társaság fogja megünnepelni, mely fényes műsorral rendez október 6-ikán ünnepséget. Erzsébet királyné szobra Gyulán. F á b r y Sándor dr. kir. tanácsos, a vármegye alispánja kezdeményezésére ha­tározta el a vármegye, hogy Erzsébet ki­rálynénak szobrot állit. Ez «lhatározása immár megvalósulása felé közeledik. Az alispán a törvényhatóság hozzájárulásával Felek Gyula szobrászt, mint bókósvár­megyei fiatal művészt bizta meg a szobor elkészítésével. Felek elkészült a szobor mintázá­sával s ezt a napokban mutatta be egy az alispán által összehitt zsűri előtt. Szak­értőül Kallós Ede hivatott meg, továbbá résztvettek a bírálatban dr. Lukács György főispán, dr. B o d o k y Zoltán orsz. képviselő, dr. D a i m e 1 Sándor, Popovits Jusztin, K o h n Dávid, dr. M á r k y János, Molnár Albert ós Kiss László mint jegyző. Ugy maga Kallós, mint az összes meghívottak a szobor mintázatot igen sikerültnek találták. A hasonlatosság igen jó, s a szobor plasztikai hatása és archi­tektorikus kiképzése igazi művész kezekre vall, ugy hogy Felek Gyula ezzel a művével, mely első nagyszabású munkája, hírnévre tesz szert. a kedvező bírálat folytán dr. F á b r y Sándor alispán a vármegye nevében meg­bízta Feleket, hogy a minta után elkészít­hesse magát a szobor müvet, melyet az karrarai márványból fog kifaragni, s semmi kétség hozzá, hogy az ország eddigi Erzsé­bet szobrainak egyik legsikerültebbje lesz. A meghívottak még a szobor helyére nézve íz tanácskoztak s abban állapodtak meg, hogy Gyulán erre legalkalmasabb hely a népkert, éspedig a bejárattal szem­közt eső körönd szólére találták legalkal­masabbnak a szobor elhelyezését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom