Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-02-20 / 15. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Vasárnap, február hó 20-ár. 15 ik szám. BEKESMEGY KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYEST AH FALVI L LAP. Szerkesztőség : Appouyi-utcza 891/

4 sz. (Zzsilinszky-féle ház) a h va lap szellemi részét illető közleményeK küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DlJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Eflyes szam ara 8 kr, Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Osztályharez. (Dr. S.) Törvényesrend és fegyelem nélkül íiiiics társadalom, az értelmetlen tömeg már sokszor megzavarta a törvényes rendet és fegyelmet. Igaz, hogy csak rövid időre, de elég bizonyságul arra, hogy értelem nélküli uralkodás a legembertelenebb. Az embernek ve'esziiletett természete a hatalmaskodás s minden kor ban voltak egyesek, kit a szegeuy emberek ezen gyarlóságát (néhányan meggyőződésből, sokan érdekből) szi tották s az emberek, hol kisebb, hol nagyobb tömegben hallgattak az izgatókra s csoportosan felültek nekik. A mi munkás osztályunk is egy idő óta kevesli a bérét s mert azt rohamosan nem javítják, felizgatva kezd hatalmaskodni, több vidéken erőszakhoz uyult s már nemcsak fenyeget, de néhol tettlegességre is vetemedett. Keveselve munkabérét, a helyett hogy annak javítását a gazdákra vagy a hatóságra bizná, képzelt önerejére támaszkodik s önmaga akar intézkedni és pedig rövid utou. Pedig a munkások érdekében már többfelé javító intézkedés történt 8 történni fog ezután is, de nem a mozgalom okából, hanem méltányosságból. S bármily mértékben nyugtalankodnak és szítják az osztály gyűlölséget, fenyegetik a közbiztonságot, azért a többi osztályok nem fogják őket viszont jyülölui, hanem érdekükben tovább is közrehatnak s nem hagyják elpusztulni, mert tudják jól, hogy a társadalomban minden osztály nélkülözhetetlen - legfeljebb «gy ki„BékésmegyeiKozlöny"tárcája. Fehér lelkek. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Irta : Prigl Olga. Három, négy öreg ember ült a bá túlsó padsorokban, néhány olvasós asztzony balról a rendes helyén, elől az apáczák vakitó fehér cornetjeikkel. Derengő fény ülte meg a templomhajót, a szentélyt, kékes színe küszködvén a felgyújtott gyertyák lobogó, misztikus világosságával. Szokott ünnepélyességgel néznek alá aranyos kereteikből a glóriás síSDtek, az evangélisták a maguk jelvényeivel. Szótnyitott könyv tiszta lapjára hajolva festette egyiket a művész, visz szahajtott vállköpenye alól erős, izmos karja njulik elő, a mint ujjait a tollra fekteti. Szinte serezegni látszik az a papiroson. A szent néz, néz a maga jóságos tekintetével s jegyez. A lelkeket rajzolgatja sorba. Vékony fiatal leány térdepel be legutóbb, ép abban a pillanatban, hogy az orgona rákezdi a maga ájtatos prelúdiumait. Finoman hajlik a két könyökére, apró kezein megfeszül a keztyü, a mint arczát beléjük temeti. Karikagyűrű elmosódó körvonalai tűnnek rajta keresztül, azon az ujján, melynek sebbs véredenye, a poéták szerint, minden egyéb mellékkacskaringók nélkül egyenesen a szivvel van összeköttetésben. A szentnek szemei- megállapodnak rajta s útjára in dul a toll: — íme Uram, bemutatok neked egy menyasszony lelket. Hslkan tug az orgona, a leány felüti imádságos könyvét Olvassa a sorokat : Jegyesek imája . . . De a betű tánezol előtte, a bőrkötésű kis könyv reszket a kezében. Pedig Istenem, hányszor elolvasta már azt a kis imádságot! Legtöbbször csit magukra hagyják, hogy a maguk okozta káron okuljanak. Az izgatók azt állítják, hogy munkásosztály nélkül megélni a többi osztálynak nem lehet, hát természetes, hogy nem lehet, de ők sem élhetnek meg más osztá'y nélkül. Egy rangban, egy osztályban az emberek csak vadon lehettek, amint érdekük társulni kényszeritette őket, az egyenrangúság megszűnt : különböző osztályok keletkeztek s az osztályok feun fognak álla ti mindaddig, mig az emberek szeretni és becsülni fogják egymást. Minden osztálynak megvan a maga működési köre s minden osztály tiszteletre és becsülésre méltó, még akkor is, ha tagjainak többsége nem helyesen viselkedik. Az ember beleszületik egy bizonyos osztályba, de rendezett viszonyaink közt nincá kasztrendszer, hiszen volt herczegprimás, a ki iparos osztályból származott s voltak és vaunak méltóságos urak szegény parasztmunkás gyermekei ; ellenbeD vannak olykor hatalmas és dúsgazdag családok ivadékai, kik napszámosokként keresik mindennapi kenyerüket. Rangbau és osztályban egyenlők nem vagyunk, s az emberiségre nem is volua jó, ha egyenlőkké lennénk. Viszonyaink közt a közpályáramiudenkinek nyitva vau az ut, a napszámos gyermekének épen ugy, mint akár a legvagyonosabb főúri ivadéknak. A társadalmi osztályok különben egy testet kell, hogy képezzenek s ha a testnek egyik tagja szenved, a társadalom érdeke, hogy az orvo solva legyen és pedig nem kuruzslókkal, hanem ahhoz értő tudós orvosokkal : államférfiak által; s ha máskép uem lehet — operálással. A megyei közigazgatásból — Február havi ülés. — A hétfőn tartott vármegyei közigazgatási bizottságot, mint az egész országot, ismét a szoczialis mozga'om foglalkoztatta, mint azt utóbbi számunkban kö zöltük. A többi ügyeknél alig történt fel szólalás és ha az árvaszéki nyilvántartónak nem lenne panassza az árvaszék ellen, ugy egyáltalán simán folyt volna le az ülés. * Tudósításunk erről a következő : Lukács György főispán elnöklete alatt jelen voltak : Fábry alispán, Bodoky fő jegyző, gróf Almássy Denes, Hajnal István, Varságh Béla, Vidovszky János, Jantsovics Emil, Csák György, Oláh György. Zöldy János, Rezey Szilveszter, Haviár Lajos, Liszy Viktor, Jantsovics Péter, Zlins-iky István. A főispán megnyitva az ülést, ugy véli örömmel érésűit a közigazgatási bizottság, hogy a király Csák György pénzügyigazgatót buzgó ténykedéseiért e.s érdemeiért királyi tanácsossá nevezte ki. (Éljenzés.) Csák György köszöni a rokonszenvet, melylyel a bizottság irányában vi selietik, igyekezni fog azt mindenkorra megtartani, igérve, hogy erélyes, köte lespégtudó lefrz jövőre nézve is, a törvény szigorú korlátai között, de enyhítve ott, hol jogos a kívánalom. (Éljenzés.) Tudomásul vette a bizottság, hogy ülésen kivül 73 ügy darab nyert elülté zést, úgyszintén az alispán havi jelentésót, melyből más helyen közlünk aszó czialismus ós az állítólagos k.-ladányi Ínségről. Jelertés a mult évről. A közigazgatási bizottságnak a mult évről szóló terjedelmes jelentésénél dr Hajnal István tett több észrevételt, igy a sajtó szabadosságának korlátozásánál, továbbá hogy igenis van még irtani való szerbtövis, hogy a békéli kosárfonó nem tanműhely, hanem iskola. Ezen észrevételek folytán módosítva lett a jelentés. Ugyancsak Hajnal István emiitette fel az egyletekre vonatkozó passzusnál, hogy a leg'öbb közművelődésre alakult olvasókör czimét változtatva, politikai szinezetett vesz fel. Óhajtaná, hogy jövőben ez ne engedtetnék meg. A főjegyző, alispán is szólott a kérdéshez és utóbbi kifejtette, hogy az a baj, miszerint nagyon sok az olvasókör és igy széttagolva, nem felelhetnek meg hivatásuknak, politikai párt irányzatú körré alakulnak. Jövőre nézve az alapszabályok elbírálásánál tekintettel lesz erre nézve. — A jelentés többi része változatlan helyesléssel találkozott. Gyula-eperjesi lakosok kérték, hogy anyakőny vileg Újkígyóshoz csatoltassanak, pártolóleg terjesztetik fel A nyilvántartó és az árvaszék. S z a t m á r y Sándor árvaszéki nyilvántartó azon kérelemmel fordult a közigazgatási bizottiághoz, találjon módot, hogy az ő czimére czimzett hivatalos levelek nt bontassanak fel az árvaszék által. Bodoky főjegyző olvasta fel a határozati ja vaslatot, mely szerint ugy a bel ügyminiszteri ügyrend, mint a megyei szabályrendelet intenczió szerint, az árvaszék nincs jogosítva, ép a helyes ellenőrzés szempontjából a nyilvántartóhoz érkezett leveleket felbontani, ettől jövőre nézve az árvaszék tartózkodjék. Jancsovics Péter árvaszéki elnök nem fogadja el a határozati javasa kíváncsiság vitte rá, no meg a titkos vágyódás, beleélni magát a menyasszony szerepébe, s most . . . Latolgatja a sza vakat 8 mig mondja tovább, a lelke re a. eg. . . . Tiszta, önzetlen szerelemből megyek hozzá, nem csupán vagyonáért, vagy más egyéb mulandó földi javaiért... Csakugyan ugy képzelte ezt akkor, hanem azóta! . . . Maga se tudja hogyan, de ép az ellenkezőjét mondja : . . . Nem tiszta önzetlen szeretetből megyek hozzá, csak a vagyonáért . . . Keresztet vet magára a szent: — Uram I Minő gonosz a világ, az ördög sáfárkodik a tiszta lelkekkel s rájuk üti a kárhozat, bélyegét. Eme leányzó itt... A kibúvó nap fénye rásütött az ólom karikába szorított metszett üvegtáblákra ; a szivárvány szinében verték azok vissza a sugarat. A haragos zöldszinbe már totta tollát a szent: — Keserű azon leány lelke, mint az epe, s a hiúságok hiúságát mutatja körülte ez aranyszín esik. Eme vörös lobogó ' láng nem a szeretet jele, hanem a világ-! gal daezoskodó gyűlöleté, mely a maga | földi javaival kérkedik. Oh Uram I Mivé | lesznek a te hófehérnek teremtett lelkeid 11 Sötét árnyék borul a szent arczára j s nemes haraggal fordítja el lekintetét. Keres más lelket, fehér lelket. Sápadtképü fiatalember támaszkodik a bejáró oszlophoz. Csukva az ajka, sze mepillája se rebben, csak nézi, nézi egyre a kőkoczkás mozaikot. Képek lebegnek | előtte, fátyolmódra, ködszerűen, mint a minőket a laterna magika fénye vet, rajzol. A lelke az a bűvös lámpa, mely elmúlt idők képeit festegeti. A szigorú szent ismerős arezra akad a férfi lelkében ; a karcsú, finom meny asszony — leányt látja benne mindenütt. Mosolygós tavaszi tájban elsőbb, virágos j mezőn, napsugaras jókedvében. Maga az ártatlan szerelem beszel tekintetéből, a mint az ifjúra néz, kinek arcza szintén piros volt akkor, — piros, mint az élet. Szürke szint mutat a másik kép, zivataros is helyenként. Az alakok szomorúin jönnek-mennek benne. Izgatott öreg ember, beteges asszony s egy csomó rongyos ruháju gyerek, sorjába, mint az orgona-ip. Szomorúak mind. Kérő arcza van az apának, anyának, a napsugaras kedvű fiatal leány meg sir — sir . . . S in e megtörik az alakja, lekonyul, mint valami hervadt liliomvirág. Majd ismét vidámabb kép váltja fel emezt, hanem az mégse oly^in tiszta, ra gyogó, mint az első. Este van, ünnepélyes est. Terítve az asztal. Boldogan mo solyog az izgatott öreg ember, jókedvű, beszédes a köhögős beteg asszony. A gyerekek újdonatúj ünneplő ruhában futkosnak. A karc u, szép fiatal leány ujjára ép a gyürüt huiza a vőlegény. Itt, ott suttog a vendégség — hiába, csak akad mindig rossznyelvű — Apja lehetne a vőlegény, de hát persze szegény a leány s nagy szerencse az egétz családra. Maholnap a párnájukat is elvitték volna. Pedig a leány mást szeretett, szegény fiat . . . — Uram, bocsásd meg neki vétkét, mert tudja mit cselekszik, fohászkodik az o-zlopnál a sápadtképü fiatalember. A szent pedig vévé méltóságosan az ő tollát 8 keresztülhuzá az imént Írottakat. Angyal szárnyára jegyzé : — Fehér lelke van neki, Uram, fehér... A bánat öl. — Rajz. — Nincs Ecseten család, nincs ember, ki mindennapi imájába ne foglalná a derék Üszeghy István nevét. Üszeghy egyike ama ritka vidéki fiatal földbirtokosoknak, kik öröklött óriási vagyonukat nem c?upán saját kényelmük és pazarló szeszélyeik eszközéül tekintik, hanem vele a nép jólétét előmozdítani igyekszenek, egyike azoknak, kik boldogságukat mások boldogitásában keresik ós találják. Naponta keresi fel községe lakóit, órákig elüldögél ő a fényes termekhez szokott földesúr, a rongyos, füstös, bűzös levegőjű viskókban, vigasztalva a beteget, a szerencsétlent, bátorítva a csüggedőt, segítve a szűkölködőt. Valódi édes atyja községe népének. Szereti is mindenki s eme szeretet külsőleg is nyilvánult néhány hónap előtt, midőn a kastély ura hymen lánczait veve magára, otthonába hozta szép, fiatal., hitvesét. Ünnep volt ez a községben, kinek is juthato't volna eszébe hétköznapi köntöst magára venni akkor, midőn kegyes urok élettársa először volt a községen áihaladaodó! Örült e napon Üszeghy s örömét megosztá az egész községA viskóról tuczatuzámra lógtak a vadvirágoktól tarkított koszorúk. A község első házánál kifogták a fiatal párt hozó hintó elől a lovakat s az volt a legboldogabb, ki a hintóhoz nyúlhatott. A kerekek szinte elsüppedtek az utat ellepő virágokban. Diadal-menet volt ez, egyszerű parasztemberek természetes essével rende zett diadal menet. Az egyszerű emberek szivebői eredő viharos éljenzés mily jól esett az ifjú úrnőnek . . . S Üszeghy jótékonyságában vetélytársat nyert szeretett feleségével. Mily boldog volt a jószívű fö'desur, ki is gondolt volna ekkor a szomorú végre 1 „Beteg" susogják az emberek félénken, mintha nem akarnák megzavarni a kast,élv csendjét hangos tzavukka'. ..Csakugyan beteg. Beteg az áldott jó Ü.-zeghynó, a falu jótékony angya a. Egymásnak nyújtják a ka tély ajtajának kilincsét az orvosok, arc uk zord, vész'jósló, nem bíznak többé iud >m íny u .ii mai Kvómáhn? e»rv iv melléklet van csatolva.