Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)
1981 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Ágnes: A Békés megyei románok anyagi kultúrájának, szokásainak és gondolkodásmódjának ábrázolása Purdi Mihály meséiben
tudomást szerzünk róla, mert enélkiil a cselekmény leírása nehézségekbe ütközne, hogy hogy nézett ki a kocsi: „A kocsinak volt két kereke és két oldaldeszkája, azaz dereka, azon keresztül tettek egy kéve kukoricaszárat, az volt az ülés." Máskor, ha szükséges, valamely tárgy használatáról vagy elkészüléséről kapunk jól használható leírást. Például a Kukoricafalóról és Csutkarágóról szóló tréfás mesében 2 3 a két legény erdei kalandjai között szerepel a veremásás művelete is: Az erdei ösvényen, ahol a vadkecskék járnak „ásunk egy széles, mély gödröt, befedjük vékony ágakkal, és mikor a kecskék átfutnak rajta, beleesnek." Később arról értesülünk, hogy a verem kellő mélységét ki is próbálják, majd mikor megfelelőnek ítélik, befedik vékony gallyakkal, „aztán elbújtak és lesték, mikor jönnek a kecskék." Mint mondtam, az ilyen leírások még az ilyen, a couleur locale-ra meglehetősen ügyelő mesemondónál is ritkák, mint Purdi. Gyakorlott és más forrásokból is tájékozott kutatónak kell lenni ahhoz, hogy az egyes tárgyakhoz, műveletekhez tartozó elemeket, momentumokat összeszedjük, összerakjuk és a már meglevő képünkbe beleillesszük. A folklórkutatónak ezen olykor nem is egy lépéssel túl kell lépnie. Nemegyszer a cselekmény jobb megértése céljából más források segítségével egy-egy cseréphez az egész tárgyat rekonstruálnia kell, nem a tárgy formájának a jobb megismerése céljából, hanem azért, hogy világosan álljon előtte, mit hogyan ábrázol, mit hogyan fejez ki a mesemondó. Az már most nyilvánvaló előttünk, hogy a mesemondó célja még Purdi esetében sem a tárgyak részletes leírása. A tárgyak, a műveletek, a szokások a falusi életből a hős vagy a hősnő jellemzésére, a jelenet szemléletesebbé tételére, gyakran a cselekmény megindoklására szolgálnak. Benyomásunk szerint az olyan tudatos mesemondók, mint amilyen Purdi Mihály is volt, tisztában vannak azzal, hogy a paraszti élet tárgyainak, szokásainak a felidézése nemcsak díszíti a mesét, hanem fokozza életszerűségét, realitását is. Lutz ROHRICH Mese és valóság című nagyhatású könyvében figyelemreméltó fejezeteket szentel a mese és a hátteréül szolgáló tárgyi, társadalmi világ összefüggései feltárásának, HONTI Jánost és GYÖRFFY Istvánt is foglalkoztatták ezek a kérdések. Gyümölcsözőnek ígérkező együttműködésüket, fájdalom, szintén a meg nem valósult szép tervek közé kell sorolnunk. ORTUTAY Gyula „népmeséink előadásmódjának varázslatos kettősségét", azt, „hogy a titokzatos kalandok, földöntúli csodák, varázsok mind össze vannak szőve a mindennapi élet apró realitásaival" a magyar népmesék egyik elbűvölő sajátosságának tekinti, hozzátéve azt, hogy ebben sem állunk egyedül Európában 2 4. Mihai POP mások mellett éppen ORTUTAY fenti megállapítására hivatkozva a falusi környezet, gondolkodásmód, világszemlélet ábrázolását a különféle nyelveken elmondott nemzetközi mesetémák legfontosabb nemzeti vonásai közé sorolja. 2 5 A jelenség tehát - különösen Európa keleti felében - jól ismert, POP is utal ORTUTAY mellett E. V. POMERANCEVA, J. JECH, C. BÄRBULESCU, P. DELARUE idevonatkozó észrevételeire. Egyes kutatók, mint FARAGÓ József is, azonosnak veszik a lokalizáció jelenségével, mások, mint KRUPA András, a hagyományos népi epikumot a tárgyi kultúra, a szokás- és hiedelemvilág nyomai megőrzőjeként értékelik. Egy téma alapos kidolgozásaként megemlítendő TÁRKÁNY SZŰCS Ernő tanulmánya 2 6, mely a kalotaszegi népmesékben található jogi népszokás nyomokat, a népi jogérzéket vizsgálja, s megállapítja a népmesék és a mesemondó normatív szerepét. Purdi Mihály, úgy tűnik, tudatában is van ennek a fontos szerepnek, s nem egyszer apellál is olvasói igazságérzetére, külön tanulmányt érdemelne etikai felfogása, magatartása. Széleskörű, többszempontú vizsgálatot végzett e téren tudomásom szerint - Lutz RÖCHRICHen kívül - Ovidiu BIRLEA a Hunyad megyei •304
