Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 4. szám - SZEMLE

léniái" címmel tovább folytatta a Gorkij-idézetet: „A szaktörténész feladata a tudományos megalapozás, az íróé az eleven, élvezetes, olvasmányos formába öntés, a visszaemlékezések összegyűjtésében és feldolgozásában maguknak a történelmet alkotó munkásoknak is részt kell venniük." A szerző olyan módszertani igényre hívta fel figyelmünket, amivel messzemenően egyet kell értenünk: „nem jutunk közelebb a valóság mélyebb megismeréséhez, ha még néhány száz gyárról kimutatjuk, hogy ott vasat, gépet gyártottak, a tőkés gyarapodott, a munkást kizsákmányolták." „Az üzemtörténet sajátos feladata az, hogy megrajzolja az üzem egyéni profilját, az átlagostól eltérő gyártmányait, gyártási eljárásait, újításait, találmányait, maga alkotta szervezetét, piaci kapcsolatait, üzempolitikáját, élő emberként ábrázolja a kiemelkedő műszaki és munkás vezetőket, minél adatszerűbben tárja fel a munkaviszonyokat, minél sokrétűbben a gyár társadalmát." Vigyázat, a könyvként is megjelenő üzemtörténeti munka ne a megbízók ízlésének, hanem a valóságnak feleljen meg, semmiképpen se csak propagandaalbum legyen! Sok segítséget kaphat a kézikönyvből a kutató, a tanár, az üzemi krónikás, pályázatra kéziratot készítő műszaki szakember, szakdolgozatot író egyetemi, főiskolai hallgató, tanulmányi versenydolgozattal foglalkozó középiskolai tanuló. E tárgyban külön is figyelmet érdemelnek Jenei Károlynak Az üzemtörténctírás tárgya és levéltári forrásai, továbbá Sárközi Zoltánnak a Hogyan írjunk üzemtörténetet? c. módszertani tanulmányai. Lakatos Ernő „A termelőszövetkezetek történetének feldolgozásáról" írva szinte nélkülözhetetlen útmutatást ad a Békés megyében is érdeklődésre számottartó termelőszövetkezeti történetet írók nagyobb csoportjának. Azt csak sajnáljuk, hogy a sokoldalú és kitűnően szerkesztett könyv a kisipari termelőszövetkezetek és az áruforgalmi, fogyasztási szövetkezetek történetének kutatóit az általános útmutatáson kívül nem látja el az előbbi példákhoz hasonlóan aprólékosabb tanácsokkal, tudományos módszertani útmutatással. A „Békés megye helyismereti irodalma 19451978" c. kötet számot ad arról, hogy a megye gazdag helytörténeti munkái között az üzemtörténetírásnak is megtalálhatjuk a jelentős, figyelemreméltó reprezentáns köteteit. Különösen szép eredményekkel jelentkezett a nyomdaipar történetének feldolgozása. A gyulai harisnyagyárról írott üzemtörténet külön is figyelmet érdemel. Békés megye ipari üzemeinek történeti feldolgozása elért eredményei mellett erőteljesebb lehetne, nem véletlenül hívjuk fel a figyelmet Makkai László A magyarországi ipartörténeti kutatás problémái és feladatai c. kitűnő tanulmányra, mely serkentheti ezt a területet újabb eredmények elérésére. A két megyebeli (Mezőhegyes, Sarkad) cukorgyárairól tudjuk a legtöbbet az élelmiszeripar ágazatában. Az orosházi baromfiipar történetéről kitűnő kézirat várja, hogy kiadják. A malomipar több figyelmet érdemelne, mint amennyivel eddig az üzemtörténetírás képviselői megillették. „Az új üzem minden esetben beleszól a környezet demográfiai viszonyainak, a hely urbanisztikai jellegének változásaiba, az ott élők életstílusának az alakulásába" - írta Kana, Otokár cseh tudós szerző a kötetbeli tanulmányában. A munkásmozgalom történeti kutatásainak szép eredményeivel büszkélkedhet Békés megye, mégsem érezzük fölöslegesnek utalni Sipos Péter Üzemtörténet és munkásmozgalomtörténet c. írására, s abban is arra, hogy „a legutóbbi másfél évtized jelentős és értékes munkásmozgalom-történeti termése sem oldotta meg azt a feladatát, hogy a munkásmozgalmat a maga összetett voltában ábrázolja." Nem a teljesség igényével készült, mégis hézagpótló a Tóth Róbert által összeállított A magyar üzemtörténeti irodalom válogatott bibliográfiája címmel az általános és ágazati üzemtörténeti munkák jegyzéke, melyet a kötet függelékként közölt. (A kötet beszerezhető - korlátozott példányszámban - a Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szakosztályához küldött igénylés alapján, térítés ellenében.) 509