Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szeghalomtól a németellenes partizánharcokig. Fehér Lajos: Így történt (Sipos Levente)

szánt röpiratokat szinten sokszorosított és ő szervezte meg terjesztésüket. Iliás Ferenc közreműködésével - még a Szabad Szónál töltött idő alatt - összeállított egy kevés híján ötezer paraszti, falusi címet tartalmazó jegyzéket, s így mód nyílott rá, hogy postán küldjék el a falu baloldali, demokratikus elemeinek a párt anyagait. A negyedszázados ellenforradalmi rendszer idején most először juthatott el széles paraszti körökhöz a párt szava. Ez a tevékenység az ország német megszállása után töretlenül folytatódott, mígnem Fehér Lajos közvetlen harcostársainak lebukása 1944 nyarán kettétörte az illegális parasztvonalat, s azt nem is sikerült többé újjászervezni. A könyvben nemcsak az első fejezetekben, hanem mindvégig, amíg a szerző parasztság között végzett agitációs és propagandamunkájáról szó van, fel-felbukkannak Békés megyei vonatkozások. Akár a Szabad Szó levelezőiről, akár a földmunkás-szakosztály megalakításáról, akár a röpiratok terjesztéséről ír, megemlít Békés megyei helységeket és személyeket a parasztság szószólói közül. Leszögezi, hogy „a függetlenségi ellenállási mozgalom keleti frontján, kiváltképpen a földmunkás-szakosztályok létrehozásáért folyó harcban fő támaszunkat a Viharsarok s ezen belül is Békés megye képezte." (301-302. o.) A Békepárt kezdeményezésére ezért szervezték meg éppen Vésztőn 1944 februárjában a földmunkás-szakosztályok nevezetes kongresszusát, amely a szegényparaszti és földmunkásmozgalom erejének demonstrációja volt, a mozgalom továbbfejlesztését, az antifasiszta nemzeti összefogás kiszélesítését célozta. A kötet utolsó kétszáz oldala a budapesti partizáncsoportoknak állít emléket. 1944 nyarának végén Fehér Lajost a párt új területre, a nemzeti ellenállás katonai vonalára állította. Pálfty Györggyel és Sólyom Lászlóval együtt a kommunista párt Katonai Bizottságát alkotta, amelynek fő feladata az volt, hogy kapcsolatot teremtsen a fegyveres erők különböző németellenes csoportjaival és előkészítse a munkásság felfegyverzését. Fehér Lajos közvetlen munkája fegyveres partizáncsoportok, ún. „akciógárdák" szervezése és irányítása volt. Ezekről a hónapokról a felszabadulás után elsőként ő adta közre könyvalakban emlékeit „Harcunk Budapestért" címmel. E többször is kiadott kötet anyagát lényegesen kibővítve építette bele mostani, nagyívű emlékiratába. Roppant izgalmasan írja le az ifjúmunkásokból és fiatal értelmiségiekből álló, legendás hírű „Marót"-, „Szir"- és „Laci"-csoport hőstetteit a Gömbös szobor ledöntésétől német katonai járművek megsemmisítésén, nyilasházak kézigránáttal való megtámadásán, a főváros áramellátásának megzavarásán, vasúti robbantásokon át a Városi Színházban tartott első és utolsó nyilas nagygyűlés szétzavarásáig, a német tisztek lakta Metropol szálló felrobbantásáig, a Ferenc József-híd és az Erzsébet-híd budai hídfőjénél levő vasbunkerek szétrepítéséig s még sorolhatnánk a sikeres akciókat, melyeknek nemcsak propagandisztikus hatása volt nagy, hanem megvolt a maguk katonai jelentőségük is. Ezeknek az eseményeknek a színes lepergetése mellett a szerző vázlatos körképet ad az egész ellenállási mozgalomról, és kifejti véleményét arról is, hogy miért nem sikerült a nemzeti ellenállást tömegharccá, a partizáncsoportok harci tevékenységét fegyveres felkeléssé szélesíteni. Teljes mértékben egyetértünk azzal a zárómegállapításával, hogy „antifasiszta harcaik emlékének lelkiismeretes, gondos ápolása nagyon fontos része internacionalista-hazafias nevelő munkánknak az ifjúság, a fegyveres erők, de az egész lakosság körében! Hiszen a mai 30-35 éves nemzedéknek, társadalmunk nagyobbik felének nincs és nem is lehet közvetlen élménye, ismerete arról, hogy mi volt a fasizmus." (566. o.) Ez a könyv betölti ezt a hivatását. Szereplői - akikről árnyalt, hiteles képet fest későbbi történelmi szerepükre való tekintet nélkül - a társadalmi haladásért és a nemzeti függetlenségért vívott küzdelem szép példáját adják. S példaként szolgál magának Fehér Lajosnak a személye, akiről olvasás közben - tettei alapján - céltudatos, szívós, bátor, segítőkész kommunista hazafit tükröző portré alakul ki. A kötetben akad néhány utalás a felszabadulás utáni évekre. Várjuk és reméljük, hogy a szerző későbbi közéleti, politikai tevékenységének emlékeit is megosztja az olvasóközönséggel. 395