Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - A 6. vörös hadosztály egyik politikai biztosának önéletrajzából: Fehér Pál visszaemlékezései

I9i8. november 16-án az SZDP képviseletében küldöttként vettem részt az újonnan megalakult nemzetgyűlésen, Budapesten, mely megszavazta az első néptörvényeket és a Habsburg házat detronizálta. Időközben Arad szerb megszállás alá került s a városparancsnok volt a legfőbb fórum. A szerb megszállást nemsokára felváltotta a francia katonai megszállás. Egy gyarmati spáhi ezred jött Aradra s Martin őrnagy lett a városparancsnok. A Tanácsköztársaság kikiáltását az aradi munkásság kitörő örömmel üdvözölte, s a gyárakban a hír vétele után szimpátia-tüntetések is voltak. Hivatalosan a Tanácsköztársaság kikiáltásáról a Szociáldemokrata Párt vezetőségi ülésén értesültünk március 22-én, vagy 23-án este, mikor is megjelent egy középkorú férfi, aki mint Rab Ákos volt alezredes mutatkozott be s közölte, hogy Budapestről érkezett, a Hadügyi Népbiztosság küldötteként. A Népbiztosság általa azt kérte, hogy az aradi szervezett munkások jelentkezzenek az alakuló magyar Vörös Hadseregbe. Ez a felhívás egybeesett az aradi francia megszálló hadsereg városparancsnokának, Martin őrnagynak a pártvezetőség küldöttei előtt - akiket magához hívatott - tett nyilatkozatával, miszerint nem tűr Aradon sem felvonulást, sem tüntetést, ellenben aki akarja, elhagyhatja a várost. A pártvezetőség tehát úgy határozott, hogy a gyárakban az önként jelentkezőket, akik Arad elhagyását és a Vörös Hadseregbe való belépést vállalják, szervezetten kiviszi Aradról s ebből a célból érintkezésbe lépett az aradi Vasútigazgatósággal (üzletvezetőség). A megállapodás azt volt, hogy két napon át külön szerelvényeken Arad pályaudvarról az önként jelentkezők elutazhatnak Aradról. Ennek megszervezésével és lebonyolításával a pártvezetőség két pártvezetőségi tagot: Kucsera Jánost és Fehér Pált és egy szakszervezeti vezetőt, akinek nevét sajnos elfelejtettem, bízott meg. A beosztás az volt, hogy az indítást Arad pályaudvaron Kucsera János a szakszervezeti vezetővel együtt intézi, én pedig Kétegyháza vasútállomáson fogadom a vonatokat s telefonon az érintkezést fenntartva a békéscsabai direktóriummal, megkapom az eligazítást, hogy melyik vonatot hová irányítsam. Emlékezetem szerint dr. Székely, Czibor, Nyilas elvtársakkal tárgyaltam s vonat ment többek között Mezőberénybe és Gyomára. Erről a nagy népmozgásról többek között a gyulai Vörös Zászló is írt. (1919. márc. 27.) Emlékezetem szerint 6-7 ezer önként jelentkezőt szállítottunk cl, akik közül kb. 1000 ember visszaszivárgott. Midőn a szállítás végetért, én is beutaztam Békéscsabára az egyesült Szociáldemokrata és Kommunista Párthoz s munkát kértem. Azt a megbízást kaptam, hogy vezessek toborzó-sorozó bizottságokat Körösladány, Szeghalom és Füzesgyarmat községekbe. A toborzás igen jó eredményekkel végződött. Utána ismét a csabai elvtársakhoz fordultam munkáért. Makóra küldtek toborozni. A toborzás két hétig folyt, Szőcs Áron elvtárs, a Csanád megyei Direktórium elnöke, volt kormánybiztos irodájában, szintén jó eredménnyel. Mivel a kir. román hadsereg előnyomulása meggyorsult, Nagykőrösre utaztam, ahol a 6. vörös hadosztály szervezése folyt. A hadosztályparancsnok Rab Ákos, a hadosztály politikai biztosa dr. Münnich Ferenc lett, aki engemet a felállítandó VI/31. zászlóalj politikai megbízottjává nevezett ki s mindjárt vázolta a feladatokat is. Ez a zászlóalj a volt marosvásárhelyi 23-as és a volt aradi 28-as vadász (roham) zászlóaljakból és aradi, endrődi és Békés megyei toborzottakból rekrutálódott. Zászlóaljunk lövésze volt az endrődi Hunya István is, aki akkoriban tért haza a Szovjetunióból. Zászlóaljunkat Salgótarján felé irányították és az Ipoly partján Rapp községnél 1919. május 12-én, 25. születésnapomon estünk át a tűzkeresztségen. Két nap után átadtuk állásainkat a felváltó csapatnak s mi Miskolcra utaztunk el, ahonnan Szikszó-Kassa vonalára vezényeltek. Szikszót megfelelő tüzérségi előkészítés után elfoglaltuk s folytattuk az előretörést. A következő ütközetet Hernádkércs község bejáratánál a Hernád-hídért kézitusával vívtuk. Az ütközetben Burger elvtárssal, az I. század parancsnoka mellett, magam is részt vettem. A híd tele volt rakva fogasboronákkal, szekerekkel s a túlsó parton lövészárokban a cseh és román hadsereg együttes egységei. Végül zászlóaljunk a hidat elfoglalta s üldözni kezdte az ellenséget, akik kb. 45 halottat hagyva a lövészárokban, fejetlenül menekültek. A zászlóaljunk parancsnoka Hortobágyi (Mayer) József volt, tényleges főhadnagy, aki hősiesen, nagy harctéri tapasztalattal vezette a zászlóaljat. Az összeomlás után mint gyógyszerész dolgozott 3 kb. 1974-ben halt meg. 354