Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - SZEMLE

van. És éppen ebből a nézőpontból nagyon értékesek, mert ha rendelkezünk is a Horthy-éra számottevő szociografikus, néprajzi betérképezésével, oly belülről, teljes azonossággal aligha szólhattak (a legnagyobbak kivételével), mint c kötet szerzői. Még akkor is igaz ez, ha példaként Veres Pétert idézzük, mert Veres Péter és néhány sorsosa a parasztság nagy zsenijei közé tartozik, ezek az életrajzírók pedig a parasztélet, a cselédsors szürke, mindennapi robotosai, de érző, látó és gondolkodó emberek. Az ő vallomásuk ezért is szép hozzájárulás a valóság mindennapjainak jobb megismeréséhez. A kötet gondozó szerkesztője Bajor Nagy Ernő 25 pályázó önéletírását választotta ki. Köztük két Békés megyeit is találunk. Csarejs Jánosné éppen e pályázat hatására kezdett neki az írásnak, azóta bekapcsolódott Nagy Gyula, az orosházi múzeum nyugdíjas igazgatója által szervezett népi önéletíró kör munkájába, igen szépen megírt önéletírásának több füzetét a megyei levéltár őrzi, kis részletet a Békési Életben is közzétettük. Eredeti stílusú, jó tollú, pontos megfigyelő Csarejs Jánosné. Az itt közölt írásában is csak úgy szikrázik a valóság, mely bizony számára sem csak örömöt, hanem mindenekelőtt kemény paraszti sorsú gyerekkort adományozott. Az ifjúság, az ifjú feleség optimizmusa sem tudta háttérbe szorítani a mesebeli erőfeszítést kívánó megpróbáltatásokat. Ezt tükrözi izgatott, szaggatott stílusa. De lággyá, harmonikussá válik ez a stílus a felszabadulás utáni évek, a boldog családi élet leírásakor. Csarejs Jánosné számára minden bizonnyal biztatást jelent ez a közzététel. Ajánljuk is neki: folytassa, s írjon le minél több részletet gazdag életéből. A másik Békés megyei résztvevő nem ismeretlen az olvasóközönség előtt, Hegyesi János, a neves költő, a felszabadulás utáni évek parasztpárti politikusa. Egyszerűen, közvetlenül, szikáran írja le élete pályáját. Hogyan kereste igazi élethivatását, s hogyan torkollott a magán- és családi élete a közösségért való vállalást jelentő politikai és irodalmi életbe. Noha Hegyesi János ismert személyiség, az ő füzesgyarmati sorsa és Csarejs Jánosné békéscsabai, illetve csorvási sorsa ugyanazon folyamban sodródott: a magyar parasztság sivár reménytelensége a felszabadulás előtt és - kudarcoktól bár nem mentesen - a felszabadulás után a vágyak, a remények megvalósulása jelentette ezt a folyamatot. A többi önéletíró - legyen látrányi, écsi, hódmezővásárhelyi vagy tihanyi - számára is ugyanez jelenti az összekötő szálakat. Aki elolvassa vallomásaikat, igazi emberi érzelmeket, őszinte emberi megnyilatkozásokat talál bennük, s ebben nincsen semmi meglepő, hiszen életük valóban történelem volt. Kmpa András Munkásmozgalom-törtcnet—társadalomtudományok Elméleti és módszertani tanulmányok Szerkesztették: Vass Henrik és Sipos Levente Budapest, 1978. Akadémiai Kiadó. 344 oldal SZABÓ FERENC Tizenhárom dolgozat kapott helyet ebben a kézikönyv szerepre hivatott és régóta hiányolt kötetben, amely 1978 tavaszán került az olvasók - főképpen kutatók, oktatók - kezébe. A munkásmozgalom történetének alapvető elvi és metodikai kérdéseit felölelő és egymáshoz szervesen illeszkedő tanulmányokból szerkesztett gyűjtemény a Párttörténeti Intézet irányításával és részvételével készült. A közreadott elemzések zöme azonos szöveggel vagy más változatban, szétszórtan már korábban is megjelent, mintegy az összegző kötet előmunkálataként, a témakör teljesebb megközelítése azonban ezek esetében is megkívánta az itt történő közlést. A figyelmes olvasó könnyen észreveheti, hogy a szerkesztők egységes koncepciót alakítottak ki, s eredményesen segítették a szerzőket a különböző történeti tudományágak ide tartozó mondanivalójának célratörő előadásában, az összekapcsoló szálak kiemelésében. Ez a következetesség lett a könyv szintetizáló jellegének az alapja és ereje. A kötetben szereplő dolgozatokat a szerkesztők igen tartalmas előszava vezeti be. A magyarországi 264