Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szilágyi Károly: Emlékeim Sinka Istvánról

Törökbálint, 1946. márc. 3. Kedves Károlykám! Leveled és értesítésed, sok kerülő utakon végre kézhez kaptam Törökbálinton. Tudniillik, most itt lakok. Törökbálint Budához körülbelül 18 kilométer. Itt kaptam egy házat, olyat, amelyikből sváb gazdáját kitelepítették Németországba. Igaz, óriási harcok után kaptam meg. Valamennyi huszadrangú firkász csak van, az mind kihegyezte rajtam... kis plajbászát. Sőt még Kovács Imre úr is, ez a városi bundás körúti „parasztvezér." Nem furcsa és érdekes dolog, hogy engem az ősparasztot, ki életem nagy részét idáig mint uradalmi cseléd és napszámos és részes arató töltöttem el, egy olyan ember is támad, ki magát parasztok „vezérének" vallja... No de hagyjuk ezt! Úgy van a dolog Károlykám, hogy a csömöri három hold földet elvették tőlem, s visszaadták..., ki azóta már azt el is adta. Bizony, mert azon dolgozni is kell. No, mindegy! Mert mint földigénylő nekem földet kell kapnom, jogom van reá és jussom van hozzá... Értesítésed arról, hogy javaslatodra a fásmegyeri Nemzeti Bizottság nekem öt hold földet juttatott a kárászmegyeri uradalomból, hol egykor, mint cselédember szolgáltam, végtelen örömmel tölt el. Nem az öt hold föld, Károlykám, hanem az a tudat, hogy azt a földet azok juttatták nekem, kikért annyit harcoltam és kiáltottam az úri világ felé. Igen, azok juttatták nekem, a parasztnép. Nincs annyi föld ebben az országban, ami úgy kielégítene engem, mint az a tudat, hogy a reám szórt rágalmak és idegen gyűlöletek idején egy maroknyi kis magyar közület felém nyújtotta ím a kezét becsülettel, emberséggel és magyar öntudattal. Hogy ezt megértem, köszönöm Nektek ! Köszönöm a becsületes szíveknek, köszönöm a ti kicsi, de bátor parasztközületeteknek, és köszönöm az időtlen nagy parasztnépnek. Történelmi és irodalomtörténeti dolgot cselekedett a fásmegyeri Nemzeti Bizottság. Add át Nekik köszönetemet és helyettem szorítsd meg a kezüket. Isten vezérelje és áldja meg őket! No, de most Károlykám, jön a nehezebbik része a dolognak. Amint fentebb írtam, én Törökbálint községben kaptam házat letelepedésre. Ez itt van közel Pest mellett. Falun lakok, és mégis Pesten lehetek az irodalmi világ közepén. Mert bizony a magyar nép szellemi és irodalmi és művészeti jussáért és jogáért még csak ezután lesz az igazi küzdelem. S hogy a küzdőtéren maradhassak, nem mehetek innen. így tehát Bélmegyerre nem tudok leköltözni, s e szerint le kell mondanom az öt hold földről. Talán majd kapok itten. Hanem mondanék valamit, Károlykám! Hogy mégis a fásmegyeri Nemzeti Bizottság juttasson nekem földet, ha nem is ott Kárászmegycren, hanem Törökbálinton, azt kéne tenni, hogy a fásmegyeri Nemzeti Bizottság legközelebbi ülésén, Te ott nevemben felajánlanád az öt hold földet egy nagy családú ember javára, olyanformán, hogy én azért cserébe itt Törökbálinton kapjak ugyanannyi földet. A csereajánlat elfogadását írásba tennétek és értesítenétek engem, hogy itt a Földigénylő Bizottságnak bemutathassam, mely szerint Sinka István Bélmegyeren, vagy Kárászmegycren juttatott öt hold földjéről lemond oly kikötéssel, hogy azért cserébe Törökbálint községben ugyanolyan minőségű és ugyanannyi földet kap a földbirtokreform során. Ellenségeimmel szemben ez hatalmas vár lenne nekem. Azonban, Károlykám, ha ez sok nehézséggel és utánajárással menne, a világért se kívánom az utánajárást, mert hiszen nekem, mint már mondottam, mint földigénylőnek jogom és jussom van a földhöz Törökbálinton is. Azért volna csak számomra tetszetős a dolog, hogy így mégis csak a fásmegyeriektől kapnám a földet. Ismétlem: ha azonban ez nehézségekbe ütközne, bármilyenbe és bármily kicsibe is, a világért se kívánom. Nekem így is a leg114