Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 1. szám - TANULMÁNYOK: - Krupa András: Adalékok a Békés megyében élő szlovákok Petőfi-ismeretéhez

s neki akart kedveskedni. Kicska Mór, Petőfi Zoltán bizalmas barátja a naplójában pontosan rögzíti ezt a lelkes és szeretetteljes hangulatot: „Még a Körösre kantákkal vízért menő asszonyok és lányoknak is feltűnt. Gyakran hallottam, mikor elmentek mellettünk: — Ci je pekny deák! — Minő szép deák! Hogy Szarvas köznépe is érdeklődött iránta, kitűnik abból, hogy az utcán jártában többször hallottam ezeket a kifejezéseket: — Ci si uz videl Petőfiho? — Láttad már Petőfit? — Kde tájdete? — Hova mentek? — Idem Petőfiho „látuvaty". — Megyünk Petőfit nézni. Az egész város fel volt villanyozva. Heteken át mindenki őróla beszélt. Mindenki látni óhajtotta, és aki már látta: dicsekedett vele." (Közli: Irányi István: Petőfi Zoltán, Szarvas, 1964.) A Szarvason tanító Korén István is látni kívánta a halhatatlan tanítvány fiát, és meghívta ebédre. Az ugyancsak Szarvason élő Kernuch Zsuzsanna, az egykori pesztonka, azzal büszkélkedett, hogy hányszor vette ölébe a pöttön csecsemőt. Róla és a kis Petőfi Sándor környezetében megforduló szlovákul beszélő kiskőrösi asszonyokról írhatta Illyés Gyula a világhírű Petőfi-könyvében : „ ... ezen az édes, hegyipatak-osörgésű nyelven adják tovább a jámbor asszonyságok a híreket az újszülöttről..." 1920-tól 1948-ig, a megszűsénéig a Békés megyében élő szlovák lakosok legkedveltebb naptára a Békéscsabán kiadott Cabiansky Kalendár volt. Ez a kalendárium már a 2. évfolyamában, 1921-ben közölt Petőfi-versfordítást: egyik legkedveltebb zsánerkölteményét, amely a magyar nép ajkán népdallá vált: az Alkut (Suhaj, juhás). A kalendárium szépirodalmi szerkesztése az első években főként szlovák szépírók (Sládkovic, Hviezdoslav stb.) műveire összpontosította a figyelmét. Ez az érdeklődés mindvégig megmaradt, noha a 30-as években egyre növekvő helyet követeltek maguknak a kalendárium által felfedezett és istápolt alföldi szlovák parasztköltők. A magyar irodalom megszólaltatását szemmelláthatóan a jó műfordítók hiánya gátolhatta, mert a németül, dánul, oroszul tudó szerkesztő fordítómunkája révén a dán, a német és kivált az orosz irodalom rövidebb szépprózájából (különösen Tolsztojtól) szép számban tettek közzé. A magyar költők közül a naptár valamennyi megjelent kötetét számbavéve egy alkalommal, 1936-ban szerepel Arany János. A kondorosi csárda mellett (V kondorosi pri tej cárde) című költeményét a verselgető kondorosi lelkész, Keviczky László fordította. 1944-ben Jókai Mór Melyiket a kilenc közül (Ktorého z deviatych) című elbeszélését közölte a kalendárium. Mikszáth Kálmán novelláját használhatta fel az 1939-es naptárban megjelent Bagiho frak (Bagi frakkja) című humoros költemény írója, a szarvasi Ján Kasnik, noha arra hivatkozik, hogy nagyapja mesélte. Ez el is hihető, mert Békés megyében a Bagi-anekdoták vagy Bagiról is szóló kincsmondák több változatban éltek. Ezeket ismerték a szlovák lakosok is. Tanúsítja ezt az is, hogy egy másik Bagi-történetet Ján Gerci tollából közölt a Cabiansky Kalendár Bagiho pózicka (Bagi kölcsöne) címmel (Gunda Béla — aki a Békés megyei kincsmondák kitűnő ismerője — több tanulmányban szól a megyében élő 42