Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Filadelfi Mihály: A békéscsabai Auróra-kör történetének vázlatos áttekintése

amely a magyar parasztdal-kincsben gyökerezik, meg fogja hódítani az egész művelt világot, s ez egyben a „magyar parasztdal diadala" is lesz. Kifejti, hogy az Auróra-kör tevékenysége csakis a nemes veretű zene ügyét szolgálhatja, s fontosnak tartja, hogy „a tömeg ízlésével" ne befolyásoltassa a Kör a működését. Arról is szól, mennyire fontos a kitűzött cél érdekében jól megválasztani nemcsak egy-egy hangverseny zenei anyagát, de az előadó művészeket is, mivel „ .. . bizonyos antagonizmus áll fenn a mi törekvéseink és a legtöbb előadóművész között", akik közül sok „sikert akarván elérni alkalmazkodik a közönség átlagának ízléséhez." Akaratlanul is felvetődik a kérdés az emberben: nincs ebben valami sznobság?! Ha az utóbbi idézetet önmagában szemlélnénk csupán, gyanakodhatnánk ilyenre, de a Kör egész tevékenységét ismerve tudjuk, az alapokon akart segíteni, amikor az elmaradott iskolai zeneoktatást ostorozza. A Körnek ez a programja jól beilleszkedett abba a misszióba, amelynek vezetői Bartók és Kodály voltak. Südy sürgeti a „tehetséges szegénysorsú tanulók tandíjának teljes eltörlését" a zeneiskolákban, sürgeti a városi szimfonikus zenekarok felállítását, azt mondja: „minden törekvésünknek arra kell irányulnia, hogy komoly zenére neveljük az emberek minél nagyobb tömegét, ami csakis magasrendű karénekkultúra által történhetik." Ebben találkozik a Kör programja leginkább azzal a kultúrpolitikával, amelyet a legális és illegális munkásmozgalom is folytat; így jut el az Auróra a különböző munkásdalárdákhoz, ami a tömegekkel való kapcsolatának csúcsát is jelenti egyben. A Kör kapcsolata a kor két nagy zenei egyéniségével a húszas évek elején kezdődik Südy Ernő kezdeményezésére, aki Kodály első nyitányát még diákkorában Nagyszombaton hallotta.

5

4 1923. április 23-án megszólal — egy hangverseny keretén belül — az első Kodály-zene a városi színházban. „Előadás után rám támadtak városunk ún. művelt emberei, hogy miként lehet ilyen zöldséget (Kodály: Adagio) előadatni?!" — írja. Nem volt könnyű feladat „becsempészni" az új irányzatot Békéscsabára, de az Auróra változatlanul folytatja a két nagy zeneszerző népszerűsítését. „A magam részéről szinte rákényszerítettem a városunkban szereplő művészeket, hogy Bartók és Kodály műveivel foglalkozzanak ... így aztán Békéscsaba propagálója lett az új magyar zenének",

5

5 s hogy ez valóban így van, talán egy idézet bizonyítsa, amelyet Kodálynak Südyhez írt 1924. február 22-i leveléből vettünk: „Betegeskedés miatt kissé elkésve, de nem kevesebb melegséggel köszönöm meg a szép est körüli buzgólkodást. A művészek egyhangú jelentései szerint szebben játszották és énekeltek, mint itt Pesten. Ha maradt volna egy fölösleges műsor, annak kiadóm igen megörülne .. ,"

5

6 A műsor, amellyel kapcsolatban a levél íródott, a már másutt említett Ady—Kodály est volt, amelyet 1924. január 21-én rendezett meg a Kör, s amely miatt „újra megismétlődött az ún. művelt zeneértők rohama a Kör és Kodály ellen". Nem volt egyáltalán sima az új zene útja, aminek magyarázatát abban kereshetjük, hogy „a magyar énekes kultúra Bartók és Kodály felléptéig idegen, német szellemű volt, de nem azt vettük át, ami a németség kultúrájában valóban nagyszerű: Bach, Händel, Beethoven kórusművészetét, hanem azt, ami érzelgős, kispolgári."

5

7 A Kör pedig töretlenül halad a megkezdett úton, s a klasszikus muzsika mellett a közönség berendezkedése ellenére is következetesen népszerűsíti 521;