Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 2. szám - VITA - Krupa András: Jegyzetek a Békés megyei szlovák lakosok szokásai és hiedelmei kutatásának néhány problémájáról

alakult, az új követelményeknek megfelelő s ezáltal funkciót betöltő szokások. A népnek ma is vannak szokásai, s ha azok el is térnek a hagyományosnak tekintett, ugyancsak népi szokásoktól, attól tartalmuk, jellegük még népi marad; akkor is, ha a népi fogalom értelmét tágabban, korunk nép-felfogásával szinkronban értelmezzük, azaz a mai népi kultúrát szélesebb hatókörűnek fogjuk fel a hagyományosan elfogadott paraszti kultúránál. A népi jelleg tágabb értelmezését a néprajzi kutatások esetén (természetesen nemcsak ott) megköveteli a magyar falu, a magyar mezőgazdaság minőségi, forradalmi változása, ezért azokban az adott közösségekben — mint pl. a szlováklakta helységek —, amelyekben korábban a népit valóban a parasztság alkotta, mert a foglalkozás, az életmód meghatározó erejét a mezőgazdaságra épült, történetileg kialakult hagyományos módon való termelés és közösségi élet, életvitel adta. Ma mindez teljesen új, változó képet nyújt, amelyben a korábbi „hagyományos" paraszti életrendet és az ilyen értelmezésű népi egységet már nem találjuk meg, s ha bizonyos csoportoknál mégis fellelhető még, tendenciájában már semmiképpen sem. Még változóbb képet alkotnak a városok (Békéscsaba, Szarvas) és az iparosodó nagyközségek (Tótkomlós), ahol a magyarsággal együttélő, a lakosságcsere után itt maradó szlovákok a hagyományos foglalkozási területen, a termelőszövetkezetben is végeznek ún. kiegészítő ipari termelő tevékenységet, bizonyos rétegeik a termelőszövetkezet termékeinek elárusításával, tehát kereskedelemmel is foglalkoznak, sokan ipari üzemekben, kőolajbányászoknál s a társadalmi, gazdasági élet egész sor más területén helyezkedtek el. Náluk a hagyományosan értelmezett szokásokat (lakodalom, keresztelő, temetés, névnap) módosult vagy új tartalommal és formában éppúgy megtalálhatjuk, mint az újabbakat (névadás). A szocialista társadalomépítés sok átmeneti jellemvonást hordozó korához idomuló szokásrend kezd kibontakozni. Csupán figyelmet felhívó jelleggel szóltunk erről; mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozásban sokoldalú tudományos kutatást és elemzést kíván még ez a kérdés. Csak ahhoz a gondolathoz kívánunk kapcsolódni, amit Gunda Béla így fogalmazott meg, s ami a szlovák nemzetiség szokásainak változására éppenúgy vonatkozik: "... a kölcsönös viszony, funkció sem állandó, időben változik, nem lehet kiragadni az időből, s függetleníteni a tértől, a társadalomtól, ill. ezekben végbemenő változásoktól."

5 Az élő népszokásokra az jellemző, hogy bennük „nemcsak a hagyományos formák, tartalmak hagyományozódnak, hanem átépülnek, beleépülnek a születő újba: megváltozva változtatnak vagy úgy őrzik a hagyományt, hogy a változás lassú mennyiségi és minőségi fokokon megy át",

6 tehát állandóan fejlődő mozgásban vannak, mely az élet minden tevékenységének a velejárója. A funkcionáló szokások a mai követelményeknek alárendelt formát és tartalmat sugároznak, de számos elemet őrizhetnek meg a megelőző korszak szokásaiból, gyakran az alig módosult formát vagy akár a megközelítően hasonló tartalmakat is átvehetik, s a mai igényekkel „teremtő együttéléssel"

7 összekovácsolhatják. A szokások tehát nemcsak a „múlt visszfényei"

8 ahogy kitűnő tanulmányában Németh Imre írja, és nemcsak azt „tanulmányozhatjuk ma, milyen modern viszonyok motiválják őket".

9 A funkcionáló szokás — ha eredete a múltba nyúlik is — a mát tükrözi. Ha nem funkcionál — mint írtuk —, a 319