Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)

1972 / 3. szám - SZEMLE

ravasz és kegyetlen tanyai osztályharc ábrázolójaként küzdött népe sorsának megváltoztatásáért. Hetekig jártam a nyomában Nemescsótól Orosházáig és Soprontól Budapestig, felkutattam régi barátait, hónapokig éltem hátrahagyott iratai, levelei, közzétett és kiadatlan kéziratai társaságában. Nem tudok én sem indulat és elfogultság nélkül szólni róla, mint ahogy nem tudott a külső monori tanyán Erdős Tóth Sándor és Varga Domokos az Élet és Irodalom (Görbebot. 1972. 21. sz. 15. p.), Földeák János az emlékülés szónokaként és öze István orosházi malommunkás az ásónyélre támaszkodva ... Mert Bakó József cselédházban született, s a testi és társadalmi nyomorúság lett életének leghűségesebb kísérője. Korán elhúnyt édesapja aláírás helyett még keresztet rajzolt 1896 augusztusában a nemescsói születési anyakönyvbe. Napszámbajárás, mosás, piacozás, a bábaság kitanulása maradt édesanyja embert próbáló lehetősége fia felnevelésére. A gyermekéveket beárnyékoló és életreszóló sántaságot okozó betegsége irányította sorsát a suszterszék felé. A gyermek Bakó József és az áldozatos életű édesanya közös képét és a kettőjükről írott versek egyik legszebbikét — a Két pillér közt címűt — helyeztük a kiállítás első tablójára, s ez alatt az elemi iskolai csoportképek, az egykori tanítójához írott levelek, az 1914-ben kiadott s hányattatásairól pontosan tudósító munkakönyve, mindvégig megőrzött cipészszerszámai kaptak helyet, s az a régi adókönyv, amelybe 1923-tól első verseit jegyezte. Hagyatékából seregestől kerültek elő a felsőbbség hivalkodó fejléceit, a hatalom pecsétjeit mutató okmányok — szigorú figyelmeztetések, fegyelmi iratok, vádindítványok és bírói ítéletek —, s elénk tárják mindazt, amiről Bakó József szerényen, szemérmesen még legmeghittebb barátai előtt is hallgatott. A Hajdani karácsony című vers hátterére A szombathelyi emlékkiállítás részlete 501'