Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)
1972 / 3. szám - Gecsényi Lajos: Somló Dezső (1884-1923) életrajza
Párton belül valamennyi ellenzéki erőt megkísérelte összefogni. A forradalmi szocialisták csoportjának néhány szabadon maradt tagja, a Szántó Béla— Vágó Béla vezette újjászülető régi baloldali ellenzék, a Kelen József—Hevesi Gyula vezette szocialista mérnökcsoport közeledése majd egymásra találása megteremtette egy szervezett ellenzéki mozgalom magvát. Mindannyian felismerték, hogy a forradalom mindinkább a jelen, mint a távlatok kérdése. 3 0 Hasonló álláspontot valhatott ekkor Somló is, amint azt a vegyipari üzemek budapesti és környéki bizalmiainak szeptember 5-i ülésén elmondott szavai sejtetik. A politikai helyzetről szólva figyelmébe ajánlotta a bizalmiaknak, hogy rövid idő múltán nagy események következhetnek be, melyet a munkásságnak felkészülten kell várnia. A képzés eszközéül ekkor még a Népszava olvasását és a tudományos előadások hallgatását javasolta. 3 1 Október 4-én titkári minőségében egyik vezetője a városi alkalmazottak küldöttségének, amely a budapesti polgármestertől olcsó és elegendő élelmiszert, tüzelőanyagot kér a városi alkalmazottaknak. 8-án előadó a kőbányai sörgyárak és a tápszergyár munkásainak gyűlésén, ahol az MSzDP „Magyarország népéhez!" c. memorandumát ismerteti. Hogyan s miként jutott el innen rövid hetek alatt a politikai, sőt esetlegesen a fegyveres cselekvés gondolatáig, adatszerűen nem tudjuk. Valószínű azonban, hogy az ellenzéki csoportokhoz, melyek tömegkapcsolataik, cselekvési bázisuk kiépítésére törekedtek, éppen a vegyipari munkásokkal való élő és eleven kontaktusa, a munkásság tettrekészsége juttatta el. Somló, aki nem tartozott sem a régi pártellenzékhez, sem a forradalmi szocialistákhoz, sem a szocialista értelmiségiek Hevesi féle csoportjához, 1918 október végén már mint az ellenzéki csoportok egyik szervezője, kezdeményezi a szakszervezet hatóságilag lepecsételt központi helyiségeinek felnyitását, a szakszervezet működésének újrafelvételét. Ez az esemény a Galilei kör helyiségeinek birtokbavételével és az IKTOSz tevékenységének újraindításával, már a felbomló államhatalom életképtelenségét jelezte. Október 25-én, a cenzúra eltörlésének napján, A mi utunk címmel levelet küldött Garami Ernőhöz, a Népszava szerkesztőjéhez, kérve írása közlését. 32 Somló hangsúlyozza, hogy ő és elvbarátai nem alkotnak külön csoportot, a szociáldemokrata párt részesei, de szükségét érzik véleményük kinyilvánításának. A világháború szenvedései megérlelték a helyzetet — írja — a szocialista eszmék közeli győzelméhez. „Nemsokára bekövetkezik a diadal. Ki fog virítani a teljes és tökéletes szabadság fája. ... Nemcsak a polgári szabadságjogok diadala, a szabad és boldog emberi élet beteljesedése is itt vár reánk." Mondanivalójának további részében amiatt aggódik, hogy a nagy földindulás napjaiban az MSzDP nem tér-e le a helyes útról; a demokratikus erők közeli uralmának részeseként vagy csendes szemlélőjeként nem feledkezik-e meg arról, hogy a szociáldemokraták igazi feladata a szocialista köztársaság és vívmányainak megteremtése. Az utolsó mondat summázza mondanivalójának lényegét. „Tessék tudomásul venni a mi jelentkezésünket: minél előbb akarjuk a szocialista köztársaságot!" A levél, amely tükrözi Somló nézeteit a forradalom időszerűségéről, a párt feladatairól, egyben kísérlet volt a baloldaliak egy csoportja állásfoglalásá410'
