Békési Élet, 1972 (7. évfolyam)
1972 / 1. szám - Gecsényi Lajos: A proletárdiktatúra két békési vezetőjének portréjához (Andrássi Gyula és Czibor István)
ségével. A diadalmas északi hadjárat végleges lezárulásával, június 16-án ismét visszatért Pestre. Itt a párttitkárságon kap irodai munkát, mígnem július 4-én Salgótarjánba nevezik ki politikai megbízottnak a direktórium mellé. 2 9 Salgótarjánban tevékenykedik egészen a Tanácsköztársaság megdöntéséig, amikor is augusztus közepén a fővárosba jön.-' J/ a Anyjánál, ismerőseinél húzódik meg a rendőrség elől, amely már nyomoz utána. Munkája ismét az újjászerveződő szociáldemokrata párttitkársághoz köti, ahol a Pest megyei pomázi járás pártszervezője lesz. Az év utolsó hónapjaiban mind jobban fenyegeti a letartóztatás, mert a balassagyarmati kir. ügyészség már körözi salgótarjáni tevékenysége miatt. Egy alkalommal 8 napig van letartóztatva a Zrínyi utcai főkapitányságon, de a párttitkárság közbenjárására kiszabadul. Nem kerülheti el azonban a rendőri felügyeletet. Ezek az események, az 1919/1920 fordulóján erősödő fehérterror arra késztetik, hogy elhagyja az országot s illegálisan Bécsbe utazzon. Bécs ekkor már a magyar emigráció „fővárosa". Czibor István hamar ismerősökre talál s Schwarcz Richárd, valamint Böhm Vilmos igazolja magatartását az emigráns bizottság előtt. Néhány hónapos bécsi munkanélküliség, emigráns bizonytalanság után a steyeri autógyárban kap munkát. Két évig dolgozik a gyárben, de mozgalmi kapcsolatai a szociáldemokrata emigráció Világosság csoportjához, ekkor sem halnak el. 1922 márciusában újra Bécsbe költözik s ettől kezdve teljes erővel vesz részt a munkásmozgalomban. Rendszeres látogatója a szociáldemokrata és haladó polgári emigráns-körök előadásainak, vitáinak. Törzsvendég a Café Atlantisban, a Café Operben, a bécsi magyar emigráció fészkeiben. Közben dolgozik az osztrák vasmunkás szakszervezetben és más mozgalmi szervezetekben is. 1925 májusában a bécsi szocialista emigráció vezetői egy munkáscsoporttal Franciaországba, Nantes-ba küldik. Itt egy társával megszervezi a magyar munkásokat s megalakítják a franciaországi haladó magyar emigránsszervezet, az Emberi Jogok Ligája, nantes-i csoportját. Néhány hét múlva a Liga vezetősége Párizsba hívja s ott szervezési munkára osztják be. Munkahelye a Citroen és Renault autógyárakban van. Rendszeres látogatója a híres Dragonics-féle „Vörös Szekfű" vendéglőnek, a baloldali magyar menekültek találkozóhelyének. Itt aktív kapcsolatban volt Károlyi Mihállyal, Szende Pállal. Diener-Dénes Józseffel és az oktobrista emigráció más vezetőivel. Ágoston Péter, a Magyar Tanácsköztársaság egykori népbiztosának halálakor ő javasolta a Liga közgyűlésén, hogy Ágostont a magyar emigráció tekintse saját halottjának. Franciaországi, párizsi tevékenysége nem tarthatott hosszú ideig. A francia rendőrség a nem kívánatos külföldiekkel szemben gyakorta alkalmazott módszerrel élt, s kiutasította az országból. Az utolsó pillanatban sikerült magyar útlevelet szereznie s azzal Bécsen át haza indult. Bécsben azonban ott élő emigráns-társai lebeszélték a hazatérésről, így néhány hónapig ott vállalt munkát, majd Buchinger Manó ajánlólevelével 1926 őszén Belgrádba utazott Linder Bélához. Linder barátságtalanul fogadta, megtagadta a segítséget a jugoszláviai letelepedéshez, így elhatározta, hogy hazatér: illegálisan átlépte a magyar határt és Budapestre utazott. 12
