Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)
1971 / 2. szám - KIÁLLÍTÁS - Banner János: Várak Békés határában
érdekelt, s ak ;k az emlékek összegyűjtésére és tanulmányozására nem riadtak virzsza az áldozatos munkától. Tudjuk, hogy — Móra Ferenc szavaival élve — a „mán megint" és a „minek a", két rokon családjából kiinduló félremagyarázások, nem egyszer alattomos vtsv éppen nyílt k'gúnyolás, legjobb esetben félreértések akadályozták, közművelődésünk — az iskolaügy után legjelentősebb — tényezőjének, a tudományt és népművelést egyszerre szolgáló múzeumügy kibontakozását, megerősödését. Volt ebben része itthon is az úttörőnek, de ez a gondolkozás ma már Békésen is a múlté. Ha nem így volna, nem lenne ez a kiállítás a község legszebb műemléképületében. Az ügy szeretete, szükségességében való rendíthetetlen hit és a jövőbe vetett bizakodás adhatta csak az erőt, hogy végigjárja azt a — látszólag — könnyen térképezhető utat. amely a ref. gimnáziumnak abból a második emeleti kis udvari szobájából indult, ahol egymást követő két évben, mindketten a nyolcadik osztályt jártuk, korosztályunk előírta időben. Ebben a szobában láttuk Durkó Antal munkájának addig összegyűjtött, összehordott eredményét, a szegedi egyetem magunk vezette régészeti intézetében — a régi gimnázium gyűjteményének — restaurált és leltározott anyagával együtt. Hogy — a diákjait szerető, mindenki által nagyrabecsült és tisztelt, minden kulturális haladást megértően támogató — Körber Tivadar főigazgató engedélyét megnyerve, éppen ;de hordta össze Durkó Antal a — maga is tudta — vegyes értékű anyagot, az nem lehet meglepő annak, aki az iskolai gyűjteményekből keletkezett múzeumok történetét ismeri az egykori Magyarországon. Múltja volt ennek már ebben az iskolában is, ha nem is olyan tudatosan cé'ritörő. mint 1938-ban. Séllei Péter gimnázium-történetéből (1895—96. évi Értesítő, 71. 1.) tudjuk, hogy mikor 1861-ben Gonda László, az akkori igazgató, később Békés város országgyűlési képviselője, a gimnázium fejlesztése érdekében az iskola felszerelését összeírta, a vagyonkimutatásban már éremgyűjtemény is szerepelt. (Igaz, hogy csak 200 darabból állott és még 1896-ban — bár már „Érem- és régiségtár" címen volt nyilvántartva — se volt több 476-nál, de volt már 203 philológiai-történeti és régészeti anyag is: 203 darab, kiegészítve 200 vegyes tárggyal. Uo. 157. 1.) Mint mindenütt, itt is ez volt az alapja annak a — már az öreg kollégiumban külön szobával rendelkező — „museum"-nak. amelyet ma inkább iskolai szertárnak neveznénk. Ebben a tanítás céljait szolgáló szemléltető eszközökön kívül, hogy egyebet ne említsek olyan ritkaságok is helyet kaptak, mint a kétfejű malac, vagy mint a Kettős Körös gátja építése idején, a povádi temető exhumálásakor sírból kiáso't érckoporsó lába, azokkal a tárgyakkal együtt, amelyeket vagy a tanuló ifjúság, vaay az aggódó szülők adtak a Múzeumnak, ha már a tanároknak nem lehetett. Hogy réji múzeumi leltárakból idézzek: nagyobbára olyan „ismeretlen rendeltetésű" tárgyak, amelyek „egyébként semmire se valók" voltak. Nem volt ez békési specialitás! (L,. Múz. és Kvtári Ért. VIII. 66. 1.) De lassank nt gyarapodott a helytörténeti és régészeti gyűjtemény is. Elsősorban azok a povádi leletek kerültek ide. amelyeket legelőbb Farkas Sándor gyógyszerész (Békésmegyei Közlöny, 1885. 78. és 1886. 59. sz.), majd Nattland János és Zolnay Béla (1889) társulati szakaszmérnökök mentettek meg a pusztulástól. Utóbbi útján került ide az a céhlevélnyomó rézklisé is, amely Békés legelső látképét őrizte msg a múlt század első feléből. Mindezek ma is megvannak, ha ezen a kiállításon nem is láthatók. Reméljük a helytörténeti kiállításon viszont láthatják valamennyit nemsokára. Lehe*ett vo'na ez a gvűitemény sokkal gazdagabb is, ha a 30 000 holdas ur?dalom területén előkerült gazdag leletanyagot is itt leltározhatták volna. Emperl Ernő gyűjteményére gondolok, amelyet 1912-ben a Magyar Nemzeti Múzeum 2000 arany koronáért vásárolt meg. Az összeg is mutatja, hogy valóságos helytörténeti múzeum került — szerencsére — a nemzet birtokába az Íratlan történelem anyagából. (Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1912. évi állapotáról. 34.. 36—37. 1.) A Békésmegyei Régészeti és Művelődéstörténeti Társulat 1877. évi vándorgyűlésén a békési erdőkben levő Várdombban (Évk. III. 165. 1.) és dr. Hajnal István vezetésével Tarhoson végzett ásatás eredményei a gyulai múzeumot gazdagították. (Évk. III. 130—132. 1.) Hogy mi ment a budapesti és szegedi múzeumokon kívül más <286
