Békési Élet, 1971 (6. évfolyam)

1971 / 1. szám - SZEMLE

ciója a török kiűzésétől 1767-ig/ A nemesség helyi birtokviszonyainak alakulása; A parasztság birtokállományának alakulása a jobbágyság felszabadítása után; Két kapitalizmus-kori teljes kataszteri felmérés összevetése; A kialakuló munkásosztály összetétele, társadalmi gyökerei; Az önálló iparűző és kereskedő népesség alakulása 1828—1890; Helyi munkásszervezetek; Parlamenti választások helyi alakulása 1848—1945; A 19. és 20. század háborúinak emberveszteségei; A helyi önkormányzati testületek társadalmi összetétele 1848—1945; Az 1945-ös földreform helyi lebonyolítása; Helyi iparosodás fejlődése 1870—1970; Közlekedési és piaci kapcsolatok fejlődése egy településen belül; A közösségi együttélés helyi normáinak változásai: Beiskolázás és analfabétizmus vizsgálata; Kulturális egyesületek és az iskolán kívüli népművelés ügye. A helytörténetírás és az üzemtörténetírás kapcsolatáról tartott előadást Szabó Ferenc. Először a speciális sajátosságokat ismertette, kiemelve, hogy az üzemtörténet a helytörténet keretein túlmenően az iparág egészéhez, az ipartörténethez is kapcsolódik. Ez a tény, főleg alföldi vonatkozásban, több, a kibontakozást meg nehezítő tényezőt von maga után. A korábbi hibáktól való megtisztulás üteme lassú, még mindig előfordul az elnagyoltságot produkáló zsurnaliszta szemlélet, korszerűtlen forráskvaknázás, kezdetleges értékelés. Az üzemtörténeti kiadványok külső formája több esetben túlzottan fényűző, de tartálmukban az általánosságokat hangoztató, a szubjektivizmus korlátai közé szorított munkák nagy része legfeljebb propaganda igényeket elégíthet ki. A hibák okairól szólva, azokat Szabó Ferenc az illetékes vezetők ilyen irányú igénytelenségében, hozzá nem értő szerzők közreműködésében látta. Szekeres József az üzemtörténeti szakosztály munkáját ismertető hozzászólásában elmondta, hogy e problémákon a jelentősebb üzemek vezetőihez küldött körlevelek útján próbáltak segíteni. Szabó Ferenc kifogásolta még a helytörténészeknek az üzemtörténet iránt megnyilvánuló passzivitását és az irányító hatású szakmai közvélemény hiányát is. E problémák megoldásában nagy segítséget jelentene a kis- és középvállalatok története kutatási módszereinek a kidolgozása (ez nem lehet a nagyvállalatokkal foglalkozó munkák leegyszerűsített változata), az ipar- és technikatörténeti kutatások kiszélesítése, a helytörténészek közgazdasági, ipari tájékozottságának növelése, a kutatás eredményeinek nyilvánosság elé tárása. Végül konkrét Békés i'egyei feladatként a vidékünkön jelentős hagyománnyal rendelkező élelmiszeripar. építőanyagipar, energiaszolgáltatás és vasúti közlekedés múltja feltárásánfk szükségességét említette meg Szabó Ferenc. E gondolatokhoz kapcsolódva Szekeres József az üzemtörténeti krónikaírás propagálását, az üzemek vezetőinek megkeresését és a levéltárak, múzeumok önálló publikációs lehetőségeinek megteremtését tartotta még megvalósítandónak. Berend T. Iván zárószavában az előadások és hozzászólások hasznosságát méltatta, megjegyezve, hogy a helytörténeti szakosztály munkájához további szakszerű tanácskozásokra, vitákra van szükség, hiszen a program — bármily sokoldalú is — még korántsem lezárt. Továbbá hiányolta, hogy a tanácskozás figyelmen kívül hagyta a fenti hasznos és szép tervek megvalósulásának egyik legfontosabb feltétele, az anyagi vonatkozások megbeszélését. A vándorgyűlés összefoglaló értékelését aligha lehetne tömörebben és kifejezőbben megadni annál, ahogyan azt Berend T. Iván tette, amikor a tanácskozást bezárta: „a vándorgyűlések történetében először a gyulai elégített ki országos társadalmi és politikai igényeket". <124