Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)
1969 / 1. szám - Dr. Fügedi Erik: Békécsaba újratelepítése
lent öreg). Békéscsaba jellegét azonban természetesen nem a magyar kisebbség, hanem a szlovák többség határozta meg. Az 1718-ban megtelepült Csabán a folytonos mozgás és vándorlás 1720 után szűnt meg. 1722-ben Szarvas telepítése adott alkalmat arra. hogy a csabaiak egy része ott próbáljon szerencsét. 3 2 De az elvándorlás 1723-ban is fclytatódott, sőt 1725-re olyan méreteket öltött, hogy ekkor külön jegyzéket készítettek az elvándoroltakról, s ebben nem kevesebb mint 101 név szerepel. 33 Sajnos a jegyzék nem jelölte meg minden esetben azt, hogv a Csabát elhagyó jobbágy hová ment. Az ismert esetek száma csak 55, ebből a többség (19 fő) Pest megye szlovák községeibe (Alberti, Aszód. Kiskőrös, Pilis stb.) és a Heves megyei Ernődre vándorolt. Volt olyan is, aki Nógrádba tért vissza, így az 1720-ban a nógrádi Tamásiról megszökött Gálád Márton fia, Galatt István 1725-ben visszatért Tamásiba. 3 4 Két esetből arra kell következtetnünk, hogy a családnak csak egyik ága vándorolt tovább, vagy tévesen vették fel őket az 1725-i jegyzékbe, vagy ismét visszatértek Csabára. Csak így magyarázható ui. hogy Antalócki Jakabot és Sipka Jakabot 1725-ben az elvándoroltak jegyzékén találjuk meg, de 1727-ben mindketten Csabán voltak. A nagyobb állandóságot itt is a kishontiak mutatták, akik helyben maradtak, míg 28 nógrádiból 7 folytatta vándorlását. 1725 után úgy látszik a nagy mozgás megszűnt, hogy aztán Békésszentandrás megtelepítése újabb mozgolódást váltson ki, ami arra kényszerítette Harruckernt, hogy a csabaiaktól 1732-ben reverzálist kérjen, hogy nem fognak elvándorolni. 3 5 A továbbvándorlással, a nagy mozgékonysággal az egykorúak is foglalkoztak. A hivatalos megnyilvánulások közül az uradalom — nyilván nem minden célzatosság nélkül — az állami adóterhek nyomasztó voltára hivatkozott.Két szolgabíró a Harruckern birtokokról készített jelentésében a mozgékonyság okának a megszerzett szabad költözködést tekintette, s úgy vélte, amint újabb hely kerül betelepítésre, a szabad menetelű jobbágyok úgy szállnak oda az adómentesség miatt „mint a mézre". 3 7 Bél Mátyás is többször foglalkozott ezzel a kérdéssel. Békés megyével kapcsolatban utalt arra, hogy a töröktől való félelem késztette visszatérésre a csabai szlovákokat, 3 8 máshol azonban maga is elítéli a mozgékonyságot, 3 9 mint ahogyan szerinte a magyarok is ezt vetették a szlovákok szemére/' 0 Ha a letelepedést bonyolult folyamatnak tartottuk, akkor annak kell tartanunk a továbbvándorlást is. Bizonyosan voltak olyanok a továbbállok között, akiknek nem sikerült céljuk elérése, vagy egyszerűen nem jutott már elegendő és megfelelő föld a határban, s másutt akartak újra szerencsét próbálni. A szabadfoglalás rendszere csak növelhette számukat. A szabad költözés jogának megszerzését sem hagyhatjuk figyelmen kívül, jogi korlátok most már nem jelentettek akadályt. S végül a továbbállok között lehettek szép számmal olyanok is, akik csak a letelepüléskor kapott három évi adómentességet akarták kihasználni. Ha tekintetbe vesszük, hogy az elvándorlás a település utáni ötödik esztendőben érte el csúcspontját, akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy ilyenek is voltak köztük szép számmal. 1733-ban Békéscsabán 274 családfőt írtak össze, ami elnagyolt átlagszámítással 1500 léleknek felel meg. 4 1 1745-ben az idősebb Tessedik Sámuel feljegyzése szerint a luteránus egyház 2740 főt számlált. 4 2 A különbözetet elsősorban a bevándorlás jelentette. A természetes szaporodásra vonatkozólag Haan 63
